kész

És igen, kész voltam már reggel, vagyis délben, aztán elmásztam dolgozni, és mostanra már meg is ünnepeltem, hogy ilyen ügyesen természetesen az utolsó pillanatban sikerült megírnom a drága kis esszémet. De tudjátok mit? A végére azt kellett mondjam, hogy ez nem is olyan rossz. (Mármint amit írtam, bár végülis amúgy maga a feladat sem.) Mindenesetre remélem Rolling Stones továbbra is jófej lesz, nem buktat meg senkit Punky kollega szerint, úgyhogy no para. :) Itt volt ma velünk a konyhabuliban Sanna is, kollega & barát, aki mostantól ugyanabban az épületben lakik, úgyhogy majd mindig tud jönni ő is a konyhapartykra. Nagyon jók ám. Csudajókat játszunk, iszogatunk, miegymás. Mindenesetre mókás. Nagyon. Holnap megint dolgozok, megint estig, úgyhogy elvileg 11re érek haza. Szeretek mindenkit! Peace van, meg happiness továbbra is, imádom Amsterdamot! Ik ben gek op Amsterdam! :D Pusziiiii!

Foxtrot Uniform Charlie Kilo

Ennyi. És éjfélkor most már tényleg elkezdem írni a Rolling Stones esszémet. Majd megírom, ha kész vagyok. I don't wanna beat around the bush... :)

és holnap pedig ezt fogom énekelni :)

és ma egész nap ezt énekeltem

összefoglalás

Kedves olvasóm! Igen, tudom, régen nem jelentkeztem. Nagyon zűrös héten vagyok túl, ez a mostani meg még az eddigieknél is zűrösebb. Majd mindjárt meglátod, mért. Mivel is kezdjem? Nos, talán az egyik legfontosabb, ami történt velem, hogy megint egyedülállóvá váltam. De nagyon mókás volt, vagyis hát a mókás nagyon morbid szó, de tényleg az egyik legpozitívabb belátás volt életemben. Nem, igazából mind a ketten realizáltuk, hogy ez így most nem fog működni. Pont. Oszi nagyon aranyos volt, mint mindig, igazából mindig mindenkinek csak ajánlani tudom, minden szempontból (ez most megint morbid gondolom), mert tényleg egy főnyeremény. De neki én nem vagyok az. Legalábbis hogy most nem, az tuti. Sajnos megint egyszerűen csak az egyedüllét, a szinglilét felé húzott a szívem, és nagyon élvezem az első perctől kezdve. Nem tudom mért alakult ez ki. Régen emlékszem bármit megadtam volna egy kapcsolatért, tényleg bármit, csak hogy szeressen valaki. És most meg mi a bajom? Ha szeretnek. Egyszerűen megijedek, úgy érzem nem tudom élni a megszokott kis életemet, hogy elvesztem a szabadságomat, hogy megfulladok, hogy el kell futnom minél előbb. Igen. Menekülés. Bizonyos szempontból. Meg addikció ez is. Szilvikém írta nekem, hogy túlságosan önálló vagyok. Lehet, hogy ezzel van a baj. Tudom, hogy sosem fogok függni senkitől. Sem anyagilag, sem sehogy. És majd a gyerekeim se. Erre mondja azt pici Szonjám, hogy egyszerűen fogalma nincs, mért lettem ilyen, mikor egy teljesen normális, sőt, tündéri családból jövök, ahol minden teljesen rendben van (na jó, persze olaszos a hangulat, főleg ha Veronika otthon van, de akkor is)... Jó kérdés. Még mindig az a teóriám, hogy minden egyes ember egy bizonyos személyiséggel születik, életük során csak nagyon keveset változnak. Tehát magyarul tök mindegy, milyen családba születik az ember, ha például valaki eredendően "rossznak" születik, akkor az is marad. Persze ez nem általánosítható mindenkire - szerencsére. Fuhúúúú, már megint hol vagyok? Hogy jutottam el ide? Ja, igen, kapcsolatok. Szóval igazából a lényeg az, hogy Veronikáról megint kiderült, hogy nagyon nem kapcsolatra teremtődött. Ennyi. Lucie mindig azt mondja, hogy ő már csakazértis hisz benne, hogy egyszer igenis egy normális kapcsolatban fogok élni, sőt, fogadtunk is, egy üveg Tequilában. :) Tehát kapcsolatokról egyelőre ennyit. Élvezem, hogy egyedül vagyok, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy megunjam ezt mostanság. Persze, itt tenném hozzá, hogy nagyon sok lezáratlan érzelem van bennem. Melyeket azért nem tudok lezárni, mert nem is akarok szerintem. "Veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren vagy valaki mással." /Hiperkarma/ Kettő darab ilyen van, az összes többit sikerült, de ezt a kettőt nem. Az egyiket nem is fogom soha, ezt tudom. Nem, mert ő nagyon fontos nekem. És tényleg milyen kis szemét vagyok! Mert Ti ezt nem értitek. Nem tudjátok kiről vagy kikről van szó. Maximum azok tudják, akikről szó van, ami nem olyan szép dolog, úgyhogy be is fejezem, mert egyrészt még mindig befordulok, másrészt meg: Veronika szingli volt - van - lesz, mert neki ez így jó (az, meg hogy ezt ennyire erőlteti, csak még erősebbé teszi ezt az érzést). Menjünk tovább. Ez már unalmas. Szóval. Suli otthon: hát nagyon mókás. Nagyon sok dolgot ügyesen intézek innen, főleg azokat, amik rajtam múlnak. Viszont képzeljétek, írtam Rolling Stonesnak, hogy akkor mit és mikorra kéne csinálnom. Ez volt októberben (és nem a végén, a közepén). Nem jött válasz. Gondoltam írok neki megint e hét elején. Erre kedden jön vissza a válasz, hogy akkor erre a hétre be kéne adni az esszét, plusz a fordításokat, meg ilyenek. Aszondja, ha esetleg nincs kész, akkor jó lesz december 1ig. Nos, néztem egy jó nagyot. Aztán átgondoltam, és visszaírtam, hogy jó, akkor az esszét ezen a héten megírom, de a fordításokat majd csak december 1re. Ááááá. Még jó, hogy visszaírt, különben ugrott volna a műfordításom... Ennyit a műfordításról. Holnap és/vagy szombat éjjel fog majd elkészülni a nagy mű, de kíváncsi leszek, mit fogok tudni kihozni belőle, így minden segítség nélkül... De mindenki azt mondta, hogy nekik se volt sok, úgyhogy ma már picit nyugodtabb vagyok. Meg hát: take it easy! Főleg mert Amsterdamban vagyok! :D Sziszóókám most írta, hogy akár idézhetnék is tőle, mert a mai termés megér egy misét: "szar diákoknak szar tanár jut", "azt mondom Yeats, és semmi nem jön vissza? ennyi? mit fényesítenek maguk?", illetve: "menjenek haza, az egész évfolyam egy jeggyel rosszabbat kap" /Rawlinson Zsuzsa/. Imádom Rolling Stonest. De komolyan. Tiszta mókás. Nem? Áááá, hiába, vannak akik tényleg soha nem változnak meg. :) Szóval ezen kívül lesz két vizsgám januárban, ha mindegy jól megy, akkor posztmod január 23án (21én jövök vissza) --> mókás lesz, és pszicho & szocio január 30án. De januárban majd megpróbálok rájuk előre tanulni, legalább egy mütyürkét. Plusz már elkezdtem anyagokat szerezni, ami jó jel, mert ezt általában az utolsó pillanatban szoktam, amit drága jó barátaim ismernek jól... :) Nos, a másik két órám, vagyis inkább felvett cucc a két szakdoga. Gyerekek! Kész voltam! Komolyan. Képzeljétek el, hogy meg kell változtatnom mindkét témámat, mert egyszerűen nem akarnak engem itt sulilátogatáson látni. Nagyon aranyosak, például visszahívnak, hogy aztán azt mondják, hogy sajnáljuk, de inkább nem. Tehát kiderült, hogy nem tudok sulikat megfigyelni itt, Amsterdamban. Először nagyon kétségbe voltam esve, meg hát nagyon rossz érzés volt, mert hibásnak éreztem magam, pedig erről tényleg nem én tehetek, meg hát ott álltam minden ötlet nélkül, hogy akkor most mi lesz. Vagyis ültem. Az egyik óránkon itt, a HvAn. És akkor belémnyillalt. Mért ne írhatnám az itteni tapasztalataimból? Úgyis valószínű, hogy nem nagyon fogok 18 éven aluliakat tanítani (több okból kifolyólag), meg az igazi célom, ha majd egyszer tényleg tanítani szeretnék, az az egyetem vagy főiskola. De erről is majd később. (Ez a bejegyzés nagyon hosszú lesz, látom.) Szóval ültem Wout Classroom expressions nevű óráján, és pont azt beszéltük meg, hogy akkor mindenkinek kell rendeznie egy darabot, illetve hogy ő maga is rendezve lesz. És mindezt miért? Hogy fejlesszük tanári képességeinket. (Na kinek jutott most eszébe Laca Irodalom a nyelvórán című órája?? :)) És rájöttem, hogy ez milyen jó téma. Az egész óra. A feladatok, amiket csinálunk. Hihetetlen hasznos lenne kezdő vagy akár gyakorló tanárok számára, mert rengeteg új ötletet mutatna be. Szóval úgy néz ki, ez lesz az angolos témám, az új címet sajnos még nem tudom, mert ezt inkább Lacára hagyom, a címmegfogalmazásban ő a jobb. Szegény, most nagyon ki lehet rám akadva, hogy ez van. De igazából egy csomót gondolkodtam ezen, és még a végén lehet, hogy jobb is lesz így, mert ebben tényleg részt vettem és veszek is január végéig, imádom, minden órán ott voltam, és leszek is, az ember tényleg fejlődik, tehát saját magamon tapasztaltam, teszteltem, meg ami nem mindegy, hogy már szeptemberben elkezdtem tulajdonképpen foglalkozni (igaz, hogy csak látensen) a szakdogámmal. Jelenleg abban a stádiumban vagyok, hogy várom Laca bővített válaszát, mert egyelőre csak annyit kaptam, hogy oké, majd holnap még írok (ami ma van). Kíváncsi vagyok, remélem nem haragszik rám... A másik a pepszi. Iszonyat jó témám van arra is most már, (valójában szerintem jobban szeretem őket, mint az eredetiket). Internationalisation in the school (az oktatás nemzetközivé tétele). Wirth Ernő persze imádnivaló volt, mint mindig, mindenkinek csak ajánlani tudom, visítok az emiljein! :D Szóval felőle aztán okééés, meg mondjuk az annyira nem para, hiába kell leadni február végéig, csak 20 oldal, és magyarul. Ennyi. Nos tehát, nagy krízis volt, de úgy néz ki, ez megoldódni látszik. Nos. Német szakot leadom, mint a sicc. Zsuzsi most írt, hogy kérvényt kell írnom, de valószínű, hogy be tudom fejezni az angolt. Ez jó hír. Poór Zolihoz a tanítási gyakhoz is majd valami lapot kell kitöltenem, de ezeket mind hozzák majd ki nekem Zsuzsiék jövő héten. De durva! Jönnek ki hozzám! Juhúúúúú! :D Még fel sem fogtam azt hiszem! Na most már tényleg ennyi elég az otthoni helyzetről. Tudjátok, azért az a véleményem, hogy ez így elég nehéz. Üzenem a többi leendő Erasmusosnak, hogy elég kemény lesz az, hogy otthon egyszerűen nem nagyon értik meg, hogy az ember nincs ott, az meg a másik, hogy itt is rengeteg dolgom van, ma még meg kell csinálnom egy legalább 3 órás házit, egy csomó projektet gyártunk, rengeteg a csoportmunka, ami először hű, de jól hangzik, de ahhoz találkozni is kell, ja igen, és azt kifelejtettem, hogy én ugyebár dolgozok is heti 4 napot. OK. Lehet, hogy ez a más. Mert a többi normális Erasmusos nem nagyon dolgozik. Remélem a hétvégén kapunk fizetést, vagy maximum hétfőn. Lucieval ebben is fogadtunk, szerinte legalább 1200at fogunk kapni, de én pesszimista vagyok, mint mindig. Szóval, ha vesztek (bár úgy lenne), akkor chipset kell neki vennem. Chipset akarok venni! :) Most nagyon kéne már az a pénz. Novemberben fogom kifizetni az utolsó lakbért, utána már jó világ lesz végre. (Jó, most is az van, de azért 400 euro havonta lakbérre az 400 euro.) Most már hivatalosan is bejelentettem a munkahelyemen, hogy vissza szeretnék jönni, tehár már főnökék is tudják, és várnak vissza. Azt mondták, ahogy megtudom, mikor tudok jönni (mármint dátumra pontosan), azonnal hívjam őket, és már jöhetek is. Hát, kíváncsi leszek, tényleg így lesz-e, de remélem. Nagyon aranyos egyébként mindenki, mindenki szeretné, ha visszajönnék. Én meg nem is akarok menni sehova. :( Viszont ami nagyon jó hír, hogy folyamatosan gyűjtöm azokat is, akiknél meghúzhatom magam szállásilag, ha úgy adódik. Sőt, Nanda felajánlotta, hogy lakjak nála. Durva. Meg is kérdeztem, hogy mért segít nekem. Nagyon aranyosak továbbra is. Minden nappal jobban szeretek ott mindenkit. Ééés: holnap végre megyek dolgozni! :D Mánia. Körkép a többiekről: Daniel hazament a hétvégére Ausztriába, Bettyhez, nagyon szerelmesek. Daniel meg hiányzik, mert ha ő elmegy, az mindig azt jelenti, hogy az én kis tanártársam elmászik. :) Lucie: jelenleg nagyon nagyon boldog, mert dán lovagja (de utálom ezt a szót) holnap, azaz ma érkezik. Tündérbogár. Olyan boldog! Látni kéne, de komolyan! :) Rune: továbbra is mindenki imádja Runét. Ő már csak ilyen. Kedden kitaláltuk, hogy mostantól minden kedden valaki a saját nemzeti ételét fogja főzni a többieknek. Ezen a kedden Anne Sofie főzött, nagyon tipikus dán kaját: bolognai spagettit mindenféle zöldséggel. Igen, kérdezitek rögtön, hogy az dán? Nem, nem az. De a sok zöldség igen, és végtére is finom volt nagyon, úgyhogy felőlem aztán spanyol is lehetne... :) Nagyon mókás este volt, először kitaláltunk egy játékot, egy papírlapra (picire) írsz egy nevet, akit mindenki ismer, utána odaadod a melletted ülőnek, az pedig megnyalja, és a homlokára ragasztja. Utána pedig kérdéseket tesz fel "saját magáról". A lényeg, hogy kitalálja, mi áll a papíron, tehát ki is ő valójában. Nagyon mókás játék. Imádom. :) És nagyon nehéz is. Jó sokat kell gondolkodni. Én egyszer Rembrandt voltam, egyszer Buddha (természetesen azt ki is találtam), egyszer pedig Jos. :) Jó volt. Közben pedig bevezettem azt a játékot, amit ezentúl mindig játszunk, és amit Magyarországon nem szerettem, a ha valaki böfög akkor a homlokod elé kell tartani a kezed, és ha nem vagy elég gyors vagy elfelejted, akkor bárki homlokon csaphat. Nos, Runéval ezen annyira elszórakoztunk, hogy nagyon. Igen, azt hiszem egy szinten vagyunk gusztustalanságilag. :) A többieknek annyira nem tetszett, de senki sem akart állandó ütéseket kapni a fejére, úgyhogy már csakazértis játszottak. Hehe! :D Ááááá, visítottunk a nevetéstől, de komolyan. Imádom ezt a kis csapatot. Egyszerűen hihetetlen lesz tőlük megválni. Anne Sofie: szintén szerelmes, várja nagyon Martint, aki jelenleg Dániában van, de azt tervezi, hogy idejön december végéig. Jót tenne Anne Sofienak, ebben biztos vagyok. Nagyon szeretethiányos, ami nála paranoiában merül ki, egyszerűen mindent támadásnak vesz. Martina: drága little Miffym egyre többet jár el velünk mindenfelé, aminek szívből örülök, mert nagyon ráfér a társaság. Ő nem szerelmes, sőt, szerintem nagyon egyedül van, és neki nagyon nem tesz jót. Nagyon nem. De most jól van, jövő héten kedden megyünk a Borrelre, szerdán pedig Martina fog főzni. :) Szép egy hét lesz a következő is! :) A két spanyol lány nemigazán épült be kis társaságunkba, de szerintem már nem is nagyon tudna senki sem. Viszont folyamatosan nyelvi problémáik vannak továbbra is, egyszerűen minimálisan sem tudják kifejezni magukat, egyre brutálisabb. Főleg, hogy egyinkünknél sem volt probléma az angol egy cseppet sem. Nagyon nehéz lehet nekik, tudom, úgyhogy én mindig próbálom bátorítani őket, hogy csak nyugodtan beszéljenek, no para. De legalább próbálják meg, mert így az életben nem fognak fejlődni... Alicia például azt is elmesélte nekem, hogy ő az elején haza akart menni, annyira meg volt ijedve ettől az egésztől, meg hogy csak ült az órákon, és nem értett semmit. Veronika: Veronika pedig továbbra is nagyon jól van, neki egy szerelme van most, és ez továbbra is Amsterdam, továbbra is a júliusi visszajövetelén dolgozik minden nap, és most házi feladatot kéne írnia, de sürgősen... Holnap dolgozok, délben kelek, és majd este 11től leszek. Nemtom, hogy bicajjal menjek-e, de szerintem azzal fogok. Reggel mínusz 2 fok volt, azt hittem, megfagyok, de túléltem. Nappal kb 4 fokig emelkedik a hőmérséklet, de holnap lehet hogy esni fog. Akkor nem megyek bicajjal. Ja & egy raklap filmem van. Juhúúú! :) Ja & kaptam adventi naptárat, Lucietól. Tudjátok milyet? Kisvakondosat!!!! Eredeti cseh, a szülei hozták, amikor jöttek látogatni. Ő pedig nekem adta, mert tudja, hogy mennyire imádom Kratacseket (hehe, valami ilyesmi csehül). Tündérbogár! Meg! Lesz karácsonyfám, ma már néztem díszeket, meg ilyenek, de még nem döntöttem. Meg lesz adventi koszorúm is, ma már néztem hozzá alapanyagot... :) Meg, itt már most mindenki karácsonylázban ég, de ugye itt majd december 5 lesz a nagy ünnep. Ja igen, karácsonykor szenteste este 22:15ig dolgozom, másnap 12től 20ig, harmadnapján pedig ismét 14től 22ig (ez hétfő, kedd, szerda), majd pedig a normális hétvégei beosztás következik, kivéve, hogy pénteken elvileg morning shiftben vagyok, de szerintem azt még elcserélem addig. Szóval a karácsonyi héten 6 napot fogok dolgozni. Durva. De nagyon sok pénzt fogok érte kapni, plusz nagyon sok embernek teszek jót ezzel, akiknek van családjuk, barátnőjuk, barátjuk, gyerekeik, szüleik, akikkel töltik majd az ünnepeket. Nekem pedig ez most kicsit más lesz. Más lesz, de jó. Most ez kell. Most erre van szükségem. Nos, remélem mindenki bírta a végéig, ha másképp nem, kétrészletben, köszönöm szépen, hogy olvastok, mindenkinek jó hétvégét, illetve további szép hetet kívánok! Puszillak Benneteket little Miffyk! :)
Nagyon durva. Miután mindezt megírtam, gondoltam magamra googleözök, és mit találok? A múltkori interjúból kivágott részletet, ami megjelent a suliújságban! :) Mókás mókás. Ez a Google egy igencsak hasznos dolog, azt kell mondjam.
Veronika Varosi (23, vierdejaars lerarenopleiding Engels in Hongarije)
“We krijgen hier een echte opdracht voor onderzoek. Ons verslag hebben we naar de Europese Commissie gestuurd voor de ‘Public consultation Schools for the 21st centrury.’”

múlt csütörtöki képek (majd már végre írok is, de még mindig intézkedek)

Hell cute, hell crazy, hell yes! :)

:) Someone changed his/her vote from Johnny Depp to Ashton Kutcher!! :D Poor Johnny! Watch The Libertine, OK everybody?? And Lucie: your favourite Lenny Kravitz doesn't have any vote at all... We've just finished Memento with Daniel, and WOW again! One of the best movies ever! Seriously! :D Tomorrow Lucie and me are going to Marije's birthday party, so I'm very looking forward to it! Woohoo! :) That will be fun! And again it's 4 o'clock. As always... Ik ben dom, lomp en famous! :) Did I tell you already how much I love my job? No? :) I love my job! And! I love Holland, love Amsterdam, love everything here. Here I can always feel like the happiest person in the world, and that's great! Yes. That's great. It's cold in my room now. I don't know why, but it's extremely cold. I don't like cold weather. I really wanted to find some news about the flood danger here, but I couldn't. I hope there won't be anything like that. So good night ladies and gentlemen, dames en heeren, I have to go to bed now. And I'm still cold. Very much. Love you guys, my little Miffies, and all of my readers! Prettig avond!

n8 - museums - yellow mellow - marije - puk

NEMO:

Kedvenc rész (alap):

SCHEEPVAART museum:

Amit Tropenmuseumnak hittem, de nem az volt:

ARTIS - Aquarium (ahova még egyszer legalább, egy teljes napra):

Volt ujjongás, megtaláltam az igazi Némót:

Lucie kedvenc élőlénye:

A kétméteres halak (inkább bálnák):

És a cuki piranhák. Nem is tudtam, hogy ilyen szépek. Még csillognak is ám!

És az én kedvenc élőlényeim:

Igen, ők pedig ilyen gyorsan úszkáltak, csak hogy ne lehessen őket lefényképezni:

Lucie a pingvinnel. Ha egyszer nagyon gazdag leszek, veszek Lucienak egy pingvint.

És ez már nemtom melyik nap, mert mostanában valahogy nemtok különbséget tenni, de talán tegnapelőtt, Marije, kedves kollegám, és kutyusa, Puk (ejtsd: pük). Szombaton megyünk a szülinapi bulijára is, úgyhogy ez is beautiful! :)

Hát emberkéim, most ennyi. Nagyon durván nincs időm semmire. Tiszta egy rohanás minden napom. A boltban annyan vannak mostanság, mint a nyúlsz*r /NK/, és most már tuti, hogy jöhetnék vagyis jöhetek vissza júliustól. Mert egyre biztosabban érzem, hogy én innen cseppet sem akarok elmenni. Szóval a megoldás a visszajövetel. Ahogy megcsináltam a diplomám. Ha nem, akkor is. Nekem itt kell élnem. Legalábbis egy darabig biztos. Suliban most minden okés, sőt, mostanság annyira nem is unalmas, mert képzeljétek, az egyik órámra majd rendeznem kell egy darabot. Mit rendezek? Shakespeare: The Tempest! :D Mekkora?! Szóval örülök nagyon, rengeteg ötletem van, Daniel, Rune és Martina fogják játszani, mókás lesz. A többi órán semmi különös, ma még például házit kell írnom az egyikre, de nem érdekel. Pénteken telefonálgatni fogok iskoláknak, hogy hova mehetek és mikor már végre. Aztán most így nagyvonalakban ennyi. Lassan jövögetnek drága barátaim, már alig várom, készülök rátok nagyon! Mondjuk főleg lelkileg még csak, de nagyon-nagyon jó lesz! Kommunikációm Magyarországgal ismét a nullára csökkent az elmúlt napokban, ne haragudjatok rám!! Ez most ilyen. Mindig megyek, jövök, bicajzok, rohangálok, intézkedek, segítek, dolgozok, suliban vagyok, és hát persze, bulizunk. Holnap megyek sminkmodellnek, utána meg a többiekkel bulizni. Péntekre szerintem kipurcanok, úgyhogy szerintem aznap nem megyünk sehova. Szombaton Marije házibuli, és így hirtelen ennyi. Most már tényleg mennem kell, a képeket majd még lehet kiegészítem, tessék figyelni drága olvasóim, plusz válaszolok lassacskán minden kapott emailre, de komolyan! Áááááá! Veronika megint Veronika életet él. És mért? Mert imádja! :) Nu! Ma megdicsért a holland tanár, hogy milyen jó vagyok! Hehe! :) És egyik nap 5 órán keresztül takarítottam! Insane!! :) És vissza fogom rakni indulózenének az ik ben dom, lomp en famoust, mert nagyon, de nagyon feldob, valahányszor csak hallom. És mi az, hogy Ashton még egy darab szavazatot se kapott?? Meglepődtem. Nekem akkor is Jack Nicholson. Csakazértis kedves Sofejan! :) Hiányoztok, jelen pillanatban főleg Butters, mert (...), de mindenki más is, vigyázzatok magatokra, szeretlek Benneteket nyuszifülek! Ik hou van jou! :D Millió puszi, jó képnézegetést!