státusz-jelentés :)

Nem, egyszerűen még mindig nincs időm részletezni gyerekek, de a lényeg, hogy hivatalos státuszom az UvA-nál (--> egyetem): 'Provisionally accepted', ami kb. annyit tesz, hogy átmenetileg elfogadva, vagyis feltételesen szabadlábon helyzet áll fenn! :) Vagyis mittomén, hogy most ez alatt ők pontosan mit értenek, de egyelőre még nem az áll ott, hogy 'Not accepted', addig pedig ez is csudijó! :) Most megyek aludni, holnap spinningre & szaunázni megyek reggel, utána pedig dolgozni. Május hónap utolsó napjait éljük épp, lassan már csak 2 hét, és felmondok! :) Puszi mindenkinek, egyébként nagyon jól vagyok, ahogy Szonja mondja minden nap szinte: mintha kicseréltek volna! :) Szerinte jót tesz nekem a felmondás. Úgyhogy a kedves kommentelőknek igaza van, ez a felmondás dolog igencsak jót tesz az emberi léleknek, biztos ezért gyakorolják némelyek többször, mint mások! ;) Cupp!

ennyi

Yep. Eldöntöttem. Három hét múlva felmondok! :) Részletek picit később... Puszi!

nelli és punky felháborodott...

Szóval azt mondta a Nelli, írjak. Meg már a Punky is zaklatott ezzel. Hát akkor most elmagyarázom, mért nem szoktam mostanában. :) Mert annyira keszekusza most a fejemben minden, hogy attól félek, ha elkezdek írni, senki sem fogja tudni majd azt kihámozni... :) Pedig amúgy azért annyira extrán sok minden nincs, de azért mégis állandóan ott lappang olyan sok minden a fejemben, hogy nagyon... Kezdjük azzal, hogy utálom a munkámat. Kész, ennyi volt, elfogyott a türelem. A pohárban az utolsó csepp az volt, amikor most erre a hétre csütörtökre szabadnapot kértem (ugye mi mind tudjuk mért, az interjú miatt, de ők nem, ezért azt adtam be, hogy találkoznom kell valakivel, ami igaz is, csak abszolút olyan hangsúllyal mondtam, mintha pasi lenne, ami pedig nem is igaz, de aztán azonnal rájöttem, hogy igen, nekik ez kell, mert nekik ez az életük, dolgozni, házasodni, gyereket szülni, aztán ennyi), és az volt kedvenc új menedszerünk válasza, hogy nem. Mondom: excuse me?!?! Ilyet se hallottam még ezen a munkahelyemen. Mindig meg szoktam kapni amit kérek, főleg, mert az év 350 napján dolgozom, a maradék 6ot pedig ki szoktam venni szabadnapnak, hogy mondjuk rövideket nyaraljak valahol, vagy meglátogassam szülőhazám - persze mindezt rövid ideig, hogy jó legyen ennek a hülye boltnak. Erre, több, mint összesen 1 éves munkaviszony után azt a választ kapom, hogy NEM. Akkorát csalódtam, hogy elmondani se tudom, és nálam ez sajnos nem jó taktika, mert olyan mértéktelen gyűlöletet vált ki belőlem, hogy az sajnos könnyen átfordul utálattá. Persze ha valaki elhagyni készül a munkahelyét, akkor ez a tökéletes hozzáállás, de én meg amíg nem tudok semmit sem biztosra, addig nem akarok úgy bejárni, hogy boááááá. :) És ez már nem most kezdődött. Egy ideje már nem dolgozom. De szó szerint. Vannak napok, mikor konkrétan semmit sem csinálok, és az egészben az a legszebb, hogy ők meg még mindig azt hiszik, hogy én vagyok a legszorgalmasabb munkaerő. Igen, az is voltam. Egészen addig, amíg nem csalódtam folyamatosan. És ez sajnálatos, de ha így, akkor én is így, mert hülye azért nem vagyok. Szóval nagyon lightos napjaim vannak már egy jó ideje, igazából kb bármi történhet, én akkor is higgadt vagyok, mert ugye nem érdekel már az egész. Nem érdekelnek a hiperérzékeny munkatársaim, akiknek ez az élete, meg az, hogy jujj, most ez vagy az mit csinált éppen. Jeez. Creeps. De tényleg. Meg hát nagyon kis butuskák, és ezt is persze el lehet viselni egy darabig, de nem örökké. Hiányzik az egyetemi közeg, hiányzik a tanulás (nem hittem volna, hogy ezt mondom, de evvan), hiányzik az irodalom, a színház, a diplomatémám, minden, ami egyetem. Ha egyszer megint visszakerülök ebbe a világba, minden célom az lesz, hogy soha többé ne kerüljek ki belőle! Na ez tuti... Szóval ja, át kellett szerveznem emiatt a b*tch miatt a Tilburg-ös interjúmat jövő csütörtökre, épp aznapra, mikor megérkezem a londoni szülinapot-ünneplő-mini-holiday-ről, de sebaj, biztos így kell lennie, csak amolyan Veronikásan, mindent egy nap alatt, gondolom majd 3-4 óra alvással. :D Majd másnap, pénteken az UvA-ra megyek interjúra, mert bár SOSINCS interjúztatás, valamilyen oknál kifolyólag (azt írták, hogy 'because of one thing') már kértek tőlem még több angolul írt cuccot (persze nem küldtem el nekik a szakdogám folytatását, rot op, hanem helyette küldtem irodalmas elemzést, módszertani kritikát, optimalitás-elmélet a fonológiábant (muháháháhá), amerikai filozófiai merengéseimet, és a médiáról írt véleményem 2004ből - ezek szerint már akkor tudtam, hogy lesz egyszer még ehhez is közöm - hehe), meg egy interjút. :D De nem árulták el mért. Szóval kíváncsi vagyok, ráadásul a pasi, aki majd interjúztat (persze, hogy utánanyomoztam neten, alap) a saját vágyott jövedőbeli életutamat birtokolja - Alkmaari hatosztályos, úgyhogy flashelni fog rajta, hogy pont Alkmaarban élek :), specialised in languages (English, German, Latin, Greek), aztán angol nyelv és irodalom szak azt hiszem az UvAn, majd PhD, és ráadásul még a témája sem áll távol tőlem, szóval igen, én is ezt szeretném egyszer majd elérni - bármi áron. :) És ezt majd elő is adom neki az interjún. PhDzni akarok, semmi más nem érdekel. :D Meg fog tőlem őrülni, de legalább őszinte leszek. Persze jó, hogy előtte megyek Tilburgbe (már ha mostantól minden jól megy, és nem lesz semmi változtatás...), mert az nagyon befolyásolja majd a viselkedésem és hozzáállásom az UvAhoz. Igen, mint azt látjátok, ennyi, ez jár az agyamban a nap 24 órájában. Ez és semmi más. Ennyi. Rájöttem, mit akarok csinálni egész életemben, és most már szeretnék tenni is érte. Sokat, sokat, sokat! De már igazából csak annyi dolgom van, hogy írjak egy új, tudományos CVt, elolvassam a szakdogám, átgondoljam, hogy milyen PhD proposalt írnék, és mit csinálnék a következő 3-4 évben, és ennyi. Ja, meg persze ügyesen felkészülök majd mindkét ember kedvenc területeiből, ami Tilburgnek Emily Dickinson, UvAnak pedig szintén irodalomból kiindulva azt hiszem nyelvészet volt. Ezt majd a következő 3 éjjel szeretném véghezvinni, hogy már teljesen készenállva induljak el Londonba. :)
Igen, el is érkeztünk következő állomásunkhoz, Londonhoz. Nagyon örülök, hogy mehetek, oda, ahova mindig is akartam. Látni Shakespeare Globe-ját, a Big Bent, amit annyiszor tanítottam, és én még sosem láttam, a Notting Hillt, Starbucksot minden sarkon, a Harrods-t, az összes múzeumot, és mindent, de mindent. A terv már kész - hellyel-közzel, de már csak kis részek hiányoznak, pl. még mindig nem tudok 2 embert, hogy ők hogy érnek rá... De majd úgyis az lesz, hogy megérkezem, és telefon: hol vagy? :D Jujj, remélem csudijó lesz, és nem fog nagyon megrázni, hogy negyedévszázados leszek... Amit mindenképp látni szeretnék:

• British Museum
• Tate Modern
• National Gallery
• Natural History Museum
• The London Eye
• Madame Tussauds
• The Tower of London (benne Henry VIII kiállítással - juhúúúú :))
• Hyde Park
• Greenwich
• St Paul's Cathedral
• Big Ben
• Harrods
• Shakespeare's Globe (remélem valahogy majd egy előadásra is bejutok...)
• mozi
  
• Covent Garden (itt dolgozik egyébként Boros Viki kollega)
• Notting Hill

És ennyi. :D Meg látni akarom az összes magyar barátomat, aki kinn tartózkodik, hosszabb vagy rövidebb ideje, szeretném látni hol élnek, mit dolgoznak, jól vannak-e, meg persze, hogy kicsi-e nagy-e. :D Ja meg persze minden éjjel bulizni, de legalábbis jókat beszélgetni valahol, vagy csak sétálni Londonban. Ezen kívül szeretnék még talákozni életem szerelmével is, de van egy olyan érzésem, hogy ez a vágyam egyelőre még nem teljesül be, mert nem érdemlem meg. :D Szóval London némely szempontokból maga a kész terv, viszont vannak még fehér részek. És! Rotterdam Airportról fogok repülni, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik, és ha jó élmény lesz, akkor tőlük fogok repülni még sok helyre, mert cefet olcsók... :)
Voltam Queensdayen, gondolom (és remélem...), hogy már mindenki látta a képeket Facebookon, ha nem, akkor tessék megnézni, nagyon nagy buli volt! Jövőre KÖTELEZŐ lesz Queensdayre jönni mindenkinek!!! De ezt most komolyan mondom! Hatalmas buli, és kicsit kárpótolt azért is, hogy idén nem tudtam ott lenni VENen. Bár, várható volt, hogy azt sem tudták, kik voltak a csapatok, a résztvevők többségének még csak halvány fogalma sem volt róla, ami szerintem nagy kár, mert az eredeti VEN az pont erről szólna. Persze tuti jó buli volt, meg mindenki a földig itta magát, ami néha kell az ember gyerekének, de azért egy hagyomány magját sosem lehet elfelejteni - még mata részegen sem. Nekem ez a véleményem. De azért remélem jövőre már én is ott tudok majd lenni, és az összes kispajtás is jön majd velem - mindegy épp melyik országban fogunk akkor élni... :) Azért beillesztek ide egy pár videót, csak hogy kedvet csináljak jövőrére! ;)




Ez volt a Queensnight, a Queensdayt megelőző éjjel, és akkor most jöjjön a fő attrakció, maga a Queensday:












Mára ennyit, remélem ez most elég egy darabig! :D Sok puszi mindenkinek, szeretlek Benneteket, hálás vagyok, hogy ilyen családom és ilyen barátaim vannak! :) Köszönöm!