Meg kell állapítsam, hogy nagyon hiányzik az animáció, hiányoznak a dán gyerekek, Balatonakali, Almádi, na meg persze az extrán vicces munkatársak!:)Amúgy meg néha azért nem jó, hogy én vagyok az egyetlen élőlény, aki nem él normális életet. A környékemen mindenki esküvőn, gyerekeken gondolkodik, eljegyződnek, terveznek, én meg még a gondolatától is rosszul vagyok minden kötöttségnek. Anyukám erre nagy kedvesen mindig azt mondja, hogy: "Te beteg vagy lányom!". :) De tényleg nincsenek ilyen beteg emberek a világon? Az lesz hatalmas, ha már mindenkinek férje, felesége, gyereke, normális, konszolidált élete, én meg majd különcködöm tovább. Ma Dávdi kérdezte, hogy hogy nem tudom megunni a bulizást. Én meg azt nem tudom elképzelni, hogy például soha többé 30Y koncert (például május 11-én Expresszóban:)), meg hasonlók. Nem néztem filmet, mert egy nagyon drága barátommal találkoztam&ismét rá kellett jönnöm, mennyire aranyosak mások, én meg... De azért ilyenkor meg az az elgondolkodtató, hogy a barátaim viszont milyen normálisak&aranyosak. Hm. Igen. Ez végülis pozitív. Egyébként rengeteget tanulok tőlük. Önzetlenséget, érzelmeket, odafigyelést. Ők nagyon jó emberek. Én meg megint nem néztem filmet&nem írtam esszét&inkább ezt írom. Szörnyű!22 April 2007
hol van még a nyár?
Meg kell állapítsam, hogy nagyon hiányzik az animáció, hiányoznak a dán gyerekek, Balatonakali, Almádi, na meg persze az extrán vicces munkatársak!:)Amúgy meg néha azért nem jó, hogy én vagyok az egyetlen élőlény, aki nem él normális életet. A környékemen mindenki esküvőn, gyerekeken gondolkodik, eljegyződnek, terveznek, én meg még a gondolatától is rosszul vagyok minden kötöttségnek. Anyukám erre nagy kedvesen mindig azt mondja, hogy: "Te beteg vagy lányom!". :) De tényleg nincsenek ilyen beteg emberek a világon? Az lesz hatalmas, ha már mindenkinek férje, felesége, gyereke, normális, konszolidált élete, én meg majd különcködöm tovább. Ma Dávdi kérdezte, hogy hogy nem tudom megunni a bulizást. Én meg azt nem tudom elképzelni, hogy például soha többé 30Y koncert (például május 11-én Expresszóban:)), meg hasonlók. Nem néztem filmet, mert egy nagyon drága barátommal találkoztam&ismét rá kellett jönnöm, mennyire aranyosak mások, én meg... De azért ilyenkor meg az az elgondolkodtató, hogy a barátaim viszont milyen normálisak&aranyosak. Hm. Igen. Ez végülis pozitív. Egyébként rengeteget tanulok tőlük. Önzetlenséget, érzelmeket, odafigyelést. Ők nagyon jó emberek. Én meg megint nem néztem filmet&nem írtam esszét&inkább ezt írom. Szörnyű!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment