a hét - tanárnyelvi - ballagás

Nagyon-nagyon régen írtam már, ejnye. Ja tényleg, azért, mert depressziós voltam a héten. Szerdán kezdődött, majdnem elaludtam az órákon, semmi különös nem történt, és az engem nagyon zavar ám, mert akkor elkezdek unatkozni, ha pedig unatkozom, akkor még az átlagnál is többet gondolkodom, és akkor mindig jóóóó depressziós leszek. Nos, mi is történt. Hmmm. Szerdán egész nap azt hittem, hogy hétfő van, de végig. Este értem haza szokás szerint, aztán Gáborral megcsináltuk a hétfői előadásunkat, ami holnap & remélem beautiful lesz! Majd mesélek. Aztán Szilvi azt hiszem tanult, én meg filmet néztem, meg TVt. Alap. :) Az elmúlt napokban annyi filmet néztem, hogy hajjajj! Hideg csontok (Fragile), Viasztestek (na az nagyon jó, mindenkinek ajánlom), Charlie és a csokigyár (Johnny Depp miatt, mert közeledik a harmadik rész bemutatója, ugye Dávdikám?). Naszóval tanulni nem sikerült, mint ahogy az lenni szokott, Szilvi picit ki is akadt, láttam, de mindig ez van, amíg nem élnek velem együtt az emberek, addig mindig azt hiszik, hogy én biztos nonstop tanulok, aztán meg azért fuckolnak, hogy akkor meg hogy csinálom. Nemtom. Csütörtökön megnyugodtam, hogy nem leszek kettes az egyik legpitébb tantárgyamból, sőt, lehet, hogy még négyes is lehetek - erős rábeszéléssel. :) Délután 4től 8ig maratoni tanítottam, az elején még majdnem leestem a székről, annyira álmos voltam, de a végére! Ilyenkor mindig megállapítom, hogy mennyire szeretek tanítani. Az felébreszt - mindig. Este Szilvivel úgy döntöttünk, hogy na most már aztán tényleg tanulunk erre a hülye tanárnyelvire. Ebből meg az lett, hogy beszélgettünk. De nagyon jó volt, mert megint kiderült számomra, hogy hiába ismerünk valakit három éve, olyan új dolgokra derülhet fény, hogy az embernek tátva marad a szája. És Sziszó jutott eszembe, aki szerint ez nem is baj, sőt, szerinte nem is szükséges mindent tudnunk egymásról. De még mindig nem tudok egyetérteni ezzel a drága lánnyal, mert én mindig mindent tudni akarok. Na persze, kérdezhetnénk, hogy ki boldogabb, és akkor alap, hogy én vesztek. "Ignorance is bliss." - mondaná Zsófi. Ezt drága pici Szonjámmal is mindig jól kielemezzük, és a végére jól befordulunk. :) Péntek reggel (10kor) azzal a tudattal keltem, hogy a szűrőre egy darab mondatot nem olvastam még el. Nem volt jó. De 3ig még sok idő van, gondoltam. Egyszer sikerült is elolvasni, aztán 3 óra 12kor ránéztem a telefonomra & ráragadt a tekintetem, mert nem hittem el. Aztán volt nagy rohanás, de odaértünk, elültettek előre(alap), megírtam. Nemtom milyen lesz, de azért csúnya lenne, ha abszolút inkompatibilis tanárnak bizonyulnék nyelvileg. Amúgy sem értek ezzel egyet, mert nem hiszem, hogy valaki attól bizonyul jobb vagy kevésbé jó tanárnak, hogy le tud fordítani szótár nélkül 80 oldalt egy szakmai könyvből. Pont ez a baj itt Magyarországon, hogy mindent könyvekből akarunk elsajátítani, lassan már a szexet is, jó példa erre az egyre sokasodó női-férfi magazin. A tanítás, a szex, a boldogság nem tanulható. Vagy bennünk van, vagy nincs. Sokkal, de sokkal több gyakorlat kellene. Mármint most tanításügyileg. Na jó, mindenügyileg. Sok, sok tapasztalat, az a legjobb módszer. Minden téren. Pénteken még virágot rendeltem anyukámnak, aztán rohantam vonatra, ahol minitávra (48 km) fizettem maxiösszeget (375,-). Nekem ez sok. Szegény Orsika áldott, hogy találkoztunk, mert különben nem tudott volna hazamenni Szombathelyre. Arany szívem! Jó embereken bármikor, bárhol, bárhogy szeretek segíteni. Na, szombat. Ballagás. Hmmm. Kiöltözés (én természetesen full feketében, kedvenc, meg szeretek gyászhuszárnak tűnni, hogy megkérdezzék, mit gyászolok és azt mondhassam, hogy a fiatalságom, ja & van még 3 napom addig, hogy megint öregedjek 1 évet, szörnyű), készülődés, sietség, autókázás, Keszthely, nem láttam Balatont, pedig már majd meghalok, csak hogy láthassam egy darabkáját, biztos sírnék, legalább magamban, extra unalmas beszédek, 135ször végighallgatott versek, idézetek, dalok. El is gondolkodtam, én majd milyet csinálok. Közben pedig végig botrányosan viselkedtem, már mindenki igen nagyon rosszalóan nézett, háhá, én ilyenkor már direkt csinálom, annyira szeretem látni a tehetetlen, ideges embereket, akik épp arra gondolnak, hogy te jó ég, milyen neveletlen. Én meg ilyenkor mindig arra gondolok, hogy tanár leszek egy év múlva. :) Nem, nem tudok viselkedni átlagos értelemben. Szerintem én jólnevelt vagyok, de csak az én világomban. Csakazértis. Utána hazamentünk Kláriékhoz, elkezdődött az ivászat-evészet (erről pedig a Taxidermia jut eszembe, azt is nézzétek meg, tanulságos), ami elég jól sikerült, többen kidőltek, meg volt visítás rendesen. Én jókat beszélgettem, azt mondták ismét, hogy legyek tanár az előadóképességeim miatt. Jó volt. Barnabásról (a ballagó, holnap érettségiző) kiderült, hogy 150 kiló felemelése számára semmiség, durva. Aranyos srác. Meg szép is. Oda & vissza lesznek érte a csajok. :) Este anyukámmal filmet néztünk, végig próbálta minden egyes szereplőnél bebizonyítani nekem, hogy őt majd a lift fejezi le, mert ő ezt már látta. Mondanom sem kell, hogy a lift senkit sem ölt meg. :) Imádom anyukámat. Meg is köszöntöttük ma reggel, aztán képzeljétek, kaptam szülinapi ajándékot, már így előre, hát most jól meg is lepődtem, pedig én olyat nem szoktam, megyek VEZETNI!!!!!!! Úgyhogy most keresgélek is autóvezetést tanító cégeket, hogy aztán majd mindenki jól féljen 2 hónap múlva! Háhá! :) Holnap iszonyúan gondolok Gergőre & Barnabásra, akik olyat tesznek, amire én már nem lennék hajlandó: érettségiznek! Hajrá! Pussz!