vegyes érzelmekkel...

Eddig zenét hallgattam a saját blogomról. Ez már tényleg beteges. Ahogy anyukám mondaná: "Te beteg vagy lányom!" Pedig én mindig mondtam neki, hogy ez a Pygmalion effektus, hogy ha valakire mindig azt mondják, hogy rossz, akkor az is lesz. Lehet, ez az oka. Mármint nem anyukám, hanem a külső világ. Ami nem az enyém. Az én világom más. Nos. Szerdán mégsem volt semmiféle Keresztapa-trilógia, mert először a film hiúsult meg, aztán meg az egész. Jó, igazából fura egy nap volt a tegnapi. Délután mondom elugrom a kész szemüvegemért. Majdnem meglepődtem, hogy simán megy minden. De csak majdnem. Alap. Az a keret sztornó, válasszak másikat. Hát, mondom, ez aztán beautiful. Mondtam is a csajszinak, hogy tudod, mennyi idő volt ezt kiválasztani??? De nem tudta. Nem is nagyon érdekelte. Az eladók nem tudják beleélni magukat a vásárlók helyzetébe. Én is voltam eladó. Én legalább törekedtem rá. És néha sikerült is. De sokszor nem. Ezért nem leszek eladó. Ennyi. Szóval aztán választottam egy másik keretet, ami most már sokkal jobban tetszik, meg feleannyiba kerül így az egész szemüveg. Ez pozitív volt. Utána pedig bevittem az ezer éve itthon porosodó aranyaimat egy ékszerüzletbe, hogy ez úgy mégis mennyit ér & mit tudok vele itt csinálni. Levásárolhattam, úgyhogy vettem is egy aranygyűrűkét & egy fülbevalót. És megállapítottam, hogy az arany ára is folyamatosan változik. Persze csak nő. Mindegy. Ezért jó. Ha abszolút nem lesz pénzem & koldulnom kéne Amsterdamban, akkor majd eladom őket & élek egy hétig belőle. Fúúú, de nagyon pozitív vagyok jelenleg... Na igen. Aztán mire hazaértem, Sziszó mondta, hogy le van fújva az egész program & akkor nagyon elszomorodtam, mert félig az én hibámnak éreztem, hogy nem értem haza időben, dehát nem én tehettem róla, hanem Sziszó munkahelye. Meg szomorú voltam, mert nem találkozhattam a lökött bandával, melynek tagjait jobban szeretem, mint ahogy azt ők el tudják képzelni. Aztán jött egy kósza depressziós ötlet, hogy na, akkor most elmászok moziba egyedül & megnézem azt a filmet, amit senki sem akar. A biztonság kedvéért felhívtam Dávdit, hátha, de nem. Aztán pici Szonjámat, de ő se. Már indulnék el szépen egyedül, erre drága pici Szonjám visszahív, hogy na, akkor ők (Szonja & barátja Balázs) eljönnek velem. Ismét megállapítottam, hogy ezért szeretem annyira Szonjámat, mert bármi történjen, mellettem áll. Ahogy Szilvinek elemeztem utána itthon, ha azt mondanám, hogy Debrecenben vagyok (ahol soha életemben nem voltam még egyébként) & nem tudok semmivel sem hazamenni, ő eljönne értem. Ő az, aki nélkül ma nem hiszem, hogy élnék. És ezt komolyan mondom. Hm. Majd egyszer elmesélem. Nem jó emlék. Most jobb élni. Most akarok élni. Nem volt ez mindig így. Szóval aztán elmásztunk moziba, de előtte még extragyorsan vettem egy beautiful nyári papucsot. Lábujjközös, és fehér kagylókkal van kirakva a teteje. Fúúú, tényleg nagyon szép. Nyárra vettem dolgozni. Már csak egy hónap! :) Na, az első mosolygósarc. A filmről pedig annyit tudok elmondani, hogy: JOHNNY DEPP!!! ORLANDO BLOOM!!! BEAUTIFUL!!! :)))) Muszáj nektek is látnotok: