Akali - a kezdet

Nos itt vagyok. Most épp antiszociálisat játszom. Ülök a recin a kis laptopkámnál, zenét hallgatok izomból, hogy véletlenül se vegyek tudomást a külvilágról. Ma megbántottak. Azt feltételezték, hogy hazudok. Pedig nem. Én nem szoktam. A főbérlőm felhív, mikor anyuékkal pont a kempingbejárat előtt álltunk, és elkezd velem kiabálni, hadart, extra ideges volt, majdnem sírt, olyan szöveggel, hogy így leamortizálni egy albérletet, meg hogy nem takarítottunk. És hogy én meg nem ezt ígértem. Tudni kell, hogy valóban későn álltam neki a pakolásnak, takarításnak, fél 10kor este, mert egész nap másztam (dolgoztam utoljára a MaWban, utána vezettem 2 órűt mocskos fáradtan, majd drága pici Szonjámmal megterveztük az életünket 5 évre előre! :D Jó volt. Éjjel 3ig pakoltam, takarítottam. Reggel 6kor keltem, mert még reggelre is maradt - nyilván. Na és akkor erre kapom azt, egy gázkonvekort életében nem látott embertől azt, hogy én itt nem porszívóztam! És ne akadjak ki? Még örülni se tudtam annyira itt az embereknek, annyira rányomta ez a bélyegét a mai napomra. Nem örültem. Nem örülök. Elgondolkodás van. Hogy mégse ide jövök majd vissza. Nemtom. De tudjátok mit? Ezzel is úgy vagyok most, hogy először éljek addig, míg kijutok, utána még fél évig, aztán majd meglássuk. Kint lesz időm. Mindenre. De leendő életemen komolyan gondolkodni mindenképp. És ami még affelé terel, hogy ne ide, az az, hogy nehogymá nekem, akkor 24 évesen bárki is megszabja, hogy ott, ahol én lakom mit teszek ki a falamra & mit nem. És mindezt természetesen nem kevés pénzért. Egyébként az megint kiderült, hogy milyen amatőrök. Mert a lényeges & valóban fontos dolgokra nem figyelnek. Leragadnak apróságoknál, aztán meg ez a vége. Szőke kitartott életében sose takarító p****. Szilvivel viszont jót beszélgettünk, visítottunk erről délután. Mondta, hogy beszélgetésünk után meg már mintha semmi baja se lett volna, tök aranyos volt, megbeszéltnek vélte a dolgot. De akkor mégis minek vádaskodni, csinálni a fesztivált & nekem a rossz kedvet??? Nem vágom. Viszont! Minden vizsgám megvan, 4,62 lett az átlagom, jövő csütörtökön rutinvizsga, és hétfőtől animátor leszek. Addig nyaralok ittlenn picikét. De amúgy már most unatkozom ám. Nem bírom én ezt a tétlenséget... Várom Dávdikám nagyon, mert ő ismer. Engem itt annyira nem ismernek. Még. Nade majd augusztus 15re!! :D Na Krisztián az előbb rámszólt, hogy szocializálódjak már egy picit, ismerkedjek meg a drága barátaival, akik egyébként nagyon szimpatikusnak tűnnek, csak én nem vagyok általában egy szimpatikus egyén mások számára... Háhááááá! :) Meg picit rendezkelődnöm kéne. Hát ja. Csókok!

őrület

Szóval azzal kezdeném, hogy Sziszóó azt mondta, hogy beiratkozik valamelyik anonim alkoholista csoportba, mert így érzi helyesnek. Sőt, azt is mondta, hogy mennyire örül, hogy írtam erről a blogomban. Meg azt is, hogy lassan ő is elkezd egyet, mert annyira szeretne már csupa szép dolgot írni rólam, mert úgy szeret... :)) Most tartok a 8as tételnél & az őrület határán. Természetesen első olvasás. Az is marad. Szépen végigolvasom egyszer, holnap felkelek szépen 7kor, beslattyogok 8ra, kijelentem, hogy első leszek, mert utána mennem kell dolgozni MaWba (nem, Zsolesz, nem MÁV :) ). Plusz elvileg elkészült a new Európa-kompatibilis bankkártyám, azért is be kell holnap másznom. Na azt hiszem holnapra ennyi. Ja, meg este bulizunk egy nagyot a lökött csapattal. Már ha Sziszóó ezek után meghív... :) Szombaton költözök le Akaliba, és most ez az életem. Imádok ott lenni. Imádom az embereket, Rózát, Vikikééket, Kati nénit, Robit, Krisztiánt. Mindenkit. Ja, meg főleg a gyerekeket, akiktől annyi szeretetet kapok, mint szinte senki mástól. Szóval sajnos suli téren már nem vagyok motivált. Jelenleg az átlagom legrosszabb esetben is (ha holnap ez a tárgyam nem sikerül) 4,48. Amire már elég szép kis összeget fogok kapni havonta, míg kint hesszelek Amsterdamban! :D De jó lesz nekem! Csak éljek addig. Komolyan. Mindig ezt mondom mostanság. És ilyenkor abba hihetetlen belegondolni is, hogy hányszor akartam meghalni & hányszor kíséreltem meg öngyilkosságot, tudatosan vagy látensen. Hát igen. Rég volt. Most már más életem van. Szakítottam a régmúlttal. Persze elszakadni tőle teljesen sose leszek képes, de nem is baj. Ahogy Sziszóó mondaná: ami nem öl meg, az megerősít. Így van. És most nagyon jó nekem. Először életemben itt az egyetemen pozitív, tündéri, drága emberek vesznek körül, akiket ha meglátok, mindig mosolyognom kell & bármikor képesek vagyunk órákig beszélgetni (mint történt az ma is, persze épp nagyon siettem haza tanulni... :) ). És ez jó. Ezért megérte minden. A nyár se lesz zűr nélküli ezt már most látom, tudom. Nagy csata lesz. Saját magammal. Hogy el tudom-e játszani továbbra is a kőszívűt vagy nem. Hát ezzel megint az a baj, hogy én el tudom. Én bármit el tudok. Kivéve a barátaimat persze. Nekik nem. Őket szeretem. Erről beszélgettünk tegnap Bálintékkal. Meg a türelemről. Ez a világ nem a türelemről szól. Nagyon nem. Persze lehet, hogy csak az én világom ilyen türelem-nélküli. Sosem várják meg, míg nyitnék. És akkor én vagyok a kőszívű. Sosem akarnak megismerni. Pedig az elég nehéz ám. Az nem pár óra. Szilvi tudna erről mesélni... :) És azt hiszik, ismernek, pedig nagyon nem. És addig dönteni sem lehet semmiben, amíg nem ismered az embert. Ha nem adtál neki esélyt. Nekem nem adnak. Nem adtak. Sose fognak szerintem. De ÉN megadom az esélyt, hogy lesz ilyen. Na, már megint jó negatív lettem. Sziszóó most biztos örül. :D És Dávdi jön velem dolgozni, mondtam már? Örülök. Annak már kevésbé, hogy Tonika kapásból azzal csesztette (gondolom én, mert nem voltam ott), hogy na, ha együtt lakunk biztos 3 napig bírjuk. De nem az együttlakás miatt, hanem a pasi-nő dolog miatt. Kész vagyok. Mindig mikor elhinném, hogy általában felnőttekkel vagyok körülvéve, rá kell jönnöm, hogy nem. Ez számomra az 5 éves szint. Mindig az volt. Emlékszem, amikor Pestre költöztem, össezköltöztem 2 sráccal. Nekem ez teljesen természetes volt, mert hát én mindig is másképp fogtam fel bizonyos dolgokat, főleg szexuális értelemben. Nekem sok minden mindig természetes volt, ami másoknak nem. És akkor én nem értettem a megütközést. Még én furcsálltam. Aztán megszoktam. Egyébként egész életemben mindig pasikkal vettem körül magam, mert barátnak általában mindig jobbak voltak, mint a leányok. Szeretem a pasikat. Félig szerintem én is az vagyok legbelül (tudjátok, a gyűrűsujjam hosszabb, mint a mutató :D ). Csak ez addig vicces tudjátok, amíg csak engem fuckolnak, és rajtam botránkoznak meg. Amikor ebbe már olyan személyt is belevesznek, akit imádok, és iszonyat jó barátomnak tartok, na azért ölök. Imádom a barátaimat. Ők az élet. Meg a család. Ezek az állandó dolgok. De a kapcsolatok jönnek, mennek, az sosem állandó. Hangsúlyozom, ez az én felfogásom. Ezt is nyugodtan be lehet nekem bizonyítani, csak ez még soha, senkinek nem sikerült. Szóval itt szeretnék megkérni mindenkit, hogy az ember barátját ne bántsák már, főleg, ha az enyém. És akkor békesség lesz, meg boldogság. Meg PEACE. :) És különben is. Utálok tanulni. És sír a szívem, mert tőlem 20 centire itt hever végre az a DVD, amit már ezer éve látni akarok: Rochester grófja (The Libertine) Johnny Deppel, ennek van fenn a prologueja a blogomon, és nem nézhetem meg. És mért?? Mert tanulnom kell. Idegbaj. Idegösszeomlás. Veronika kaputt gemacht. Ich hab' keine Lust...

este

Sziszóó szexmániás, alkoholista és szép a haja. Ez a mai este fő tanulsága. Felköszöntöttük Zsolesz tanárurat, Bálint & Ági lemaradtak (vajon miért??), Szilvi itt alszik mindjárt mellettem, pedig én nagyon osztom neki az élet tanulságait, barátokról, elmúlásról, elszakadásról. Felhívott este Balu, akit imádtam mindig is, mióta csak ismerem. Szerintem már több éve nem találkoztunk. És ez most fáj. Nagyon. Hogy hány embert hagytam a hátam mögött a folytonos költözéseim miatt. És mikor lesz ennek vége? Mikor találom meg azt a helyet, ahol élni tudok sokáig? És ahonnan nem kell elmennem? És ahonnan a barátaim se mennek el? Mért sír a szívem, mikor ez alapvetően pozitív? Hiányzik. Sok minden hiányzik. Sok ember. Sok város. Sok. Vagy sokk? Nem is tudom már. Azt hiszem finom volt a bor, Sziszóó egy tündér, Bálint cuki, mint mindig, imádom! Ágilány leírhatatlan. :) Zsolesz pedagógus, akarom mondani: OKTATÓ! :D Szilvi pedig drágaság! Drága pici Szonjámmal pedig találkozunk pénteken!!! Ennyi. Ennyi?!?! Jó éjt!

KRESZ-vizsga

Büszkeség van & boldogság! KRESZ-vizsga nulla hibaponttal 20 perc alatt. Tök mókás volt ám, mert ugye a végén kijön az az ablak, ami mutatja, hogy hány hibád volt, én meg nézem a végén, hát mondom ez tiszta üres, biztos elromlott a gép pont most, pont nálam (ahogy az szokott lenni...). De nem. 75ből 75 pont. Kész voltam. Az oktatóm is. Szerintem senki sem hitte volna rólam. Háháááá! :) Viszont Testing vizsgára nem tudtam elmászni, nem is értem volna oda, de drága Szilvi beíratta az egyesemet & csütörtökön megyek IVzni. Már csak tényleg az. Ma vezettem is, csudijó volt, holnapra meg kell tanulnom a műszakit. Majd este. Vagy éjjel. Nincs UPCnk, úgyhogy sírás van. Merthogy TV-függő vagyok. Meg más-függő is, de TV, az nagyon. Meg film. Meg Fiúk a klubból. Meg South park. Óóóóóóóóóó. Meg is kérdezem majd Sziszóót, hogy átmehetünk-e Szilvivel TVt nézni este. Viszünk popcornt. Meg magunkat & az megfizethetetlen! :D Dávdim jön velem Akaliba!!! Emiatt is nagyon-nagyon örvendezek! Drága főnököm már most szivatott, mondtam is neki, hogy remélem nem ez lesz egész nyáron, mert szegény srác megőrül a végén. Ezzel a fiú-lány barátsággal tudjátok. Pedig van ám. Akkor is. Csakazértis. Meg nekem mindig fiú barátaim voltak inkább, mint lányok. Igazából lány barátom nem is volt. Csak a Szonja. De ő mondjuk nagyon. Most is az. Mindig az lesz. :) Itt az egyetemen koedukálódtam. Itt vannak barátaim, barátnőim. És már csak 4 nap Veszprémből jövő februárig... Na asszem végigolvasom Csernust, megnézek 1-2 filmet, meg ilyesmi. Puszillak Benneteket! :) És akkor jöjjön az egyik kedvenc kérdésem:

Mit jelez ez a tábla?

1 pont

	A: Az útszakasz útjavítási, karbantartási munkák miatt le van zárva.
	B: Az úttesten vagy annak közvetlen közelében útjavítási, karbantartási vagy egyéb hasonló munkálat folyik.
	C: Az úttestre került sarat, szennyezõdést - amely baleseti veszélyt jelent - az azt észlelõ személynek el kell távolítania. :)))

Veronika - öröm

Juppíí, juppíí, Keneseinél 5t kaptam!!! Szerintem annyira nem érdemeltem ám meg, de ha ő így látja, akkor egye kukac! :) Most újult erővel állok neki először a KRESZnek, foglalkozok vele kb 2-3 órát, aztán szerintem alszok majd egy órácskát, aztán meg Testinget tanulok. Erősen arra próbálok hagyatkozni, hogy Ötvösnénél voltam gyakon & csak rajtam ragadt valami. Remélem. Nem baj. Már nem érdekel. Már abszolút az erőm végén járok. Mármint tanulásilag. Mert vezetni azt például bármikor, bárhol. :) Holnap vezetek is! Juppííjjéé! :D Csak a KRESZ sikerüljön! Az most a legfontosabb. Na, megyek is tesztezni, mert muszáj. Sziszóó nem jön velem Akaliba. Elszomorodtam. De megértem. Remélem gyorsan találok valakit a helyére, mert drága főnökeim készpénznek vették, hogy én már fixen tudok 8 embert egy helyre, ami persze sosincs így, mert nem rajtam múlik. Pedig az animáció a legjobb a világon. Akalit akarok!!! Na csőőőő!

pihenésképp

Na, most 7ig pihenek, na nem mintha annyit tanultam volna, de akkor is. CSAKAZÉRTIS. Tegnap néztem VIVA Cometet, ez a gyönyörű része, a többi sajnos titpikus volt, Frenk semmit se nyert, a 30Yt meg meg se említették. Magyarország... :(
Egyeztetésképp: holnap reggel 10kor Kenesei vizsga, kedden 9kor KRESZ, utána meg Testing vizsga Hock Ildinél. Elvileg több vizsgám nem lesz. Javítani nem akarok, úgyhogy vagy sikerülnek, vagy majd egyszer, de én már nem szenvedek, az tuti. 4 egész alatt már sehogysem lehet az átlagom, úgyhogy: Háháááá! :) Utána még kétszer dolgozom a MaWnál, picit azért sír a szívem miattuk, pakolok & takarítok, mert szombaton költözök le Akaliba. És vasárnap már dolgozom. Jujj, de jóóóó! :D
Eseményösszefoglalásképp: a kommentforgalom jelentősen nőtt piciny blogomon, ezt meg állapítsam. Kotla továbbra is mindig olvas & én ennek továbbra is nagyon örülök, főleg, hogy most már tudom is, hogy ki ő. :) Én is 30Y koncertre akarok menni. Mondjuk úgy minden nap 5ször. Bár azt azért szervezetileg nem bírnám... Sziszóó nagyon gondolkodik a neki tett ajánlaton, most már azért jó volna, ha eldöntené, mert nem érünk rá. Főleg én nem. :D Amsterdami szállásprobléma úgy tűnik megoldódott, picit meg is nyugodtam. Az új kártyámért elvileg kedden megyek. Kell még: útlevél, bőrönd & biztosítás. Aztán ennyi. Elvileg. És már csak 53 nap, most kukkantottam rá a számlálóra. Óóóó, de lassan vánszorog az idő. Már október óta. Szörnyű. Voltam Andikámnál, leszedte a körmeimet, ez viszont nem rendített meg annyira, mint az, hogy Andikám sírt. Én először azt se tudtam mért. Hát igen. Ez vagyok én. Miss Érzelemmentes. :) Utána is ezen gondolkodtam egy csomót. Hogy valaki miattam sír. Hihetetlen. Hogy valakinek hiányozni fogok. Érdekes érzés volt. Mert normál esetben ezeket a gondolatokat elhessegetem, és jól belemagyarázok valami érzelemmenteset. De a sírás nem normáleset. Megrázott. Mondtam, hogy valószínűleg nem fogok meghalni, de ez sem volt hatásos. Aztán mondtam, hogy majd visszajövök & amúgy is az egyik első dolgom lesz, hogy Andikámhoz menjek körmöt csináltatni & feltöltődni. Na ez már picit hatásosabb volt. Én is sírtam. Pedig én nem szoktam. Csak filmeken. Mondjuk vannak filmek (Requiem for a Dream), amiken meg nagyon & ez se normális tudom. Ha valaki nem sír olyan helyzetekben, amikor mindenki más (temetés, szakítás), akkor vagy nagyon másképp fogja fel ezeket a dolgokat, vagy rengeteg dolgot tudatosan elfojt, belül, egyedül próbál megbírkózni ezekkel. Ami általában sikerül is. Főleg, ha az átlagosnál több öntudat & önállóságra való törekvés van az illetőben. Persze visszavezethető ez is a gyerekkora (imádom Freuot, még mindig :) ), mert ha valaki úgy nő fel, hogy neki mindig mindent meg kell oldania, mindig felelősséget kell vállalnia másokért, annyira megbíznak benne, hogy sok esetben magára is hagyják, mert úgy gondolják, hogy ő majd úgyis mindig mindent jól csinál & mindig mindent tud, hogy hogyan csináljon. A múltkor vizsgára való készülés helyett ismét jót beszélgettünk Szilvivel. Próbál megérteni, de már rájött, hogy ez elég nehéz. Benne is az nem áll össze, hogy hogy lehet, hogy én általában mindig vidám & kiegyensúlyozott vagyok (amin általában sokan sokkolódnak, vannak, akik még irigyelnek is, mindig mondom, hogy nehogy), viszont a másik oldalam a totál ellentét. A full befordulós, állandóan gondolkodó, totál pesszimista. Szilvi szerint: fekete és fehér. És így van. És nincs átmenet. Tudom. Ez a bajom. Vagy nagyon fent vagy nagyon lent. Középút nincs. Sajnos, nem sajnos, ez van. Mindig ilyen voltam. Szerintem ilyen is maradok. De persze lehet, hogy nem. Lehet, hogy például az elkövetkezendő fél évben totál megváltozom. ( :D ) Na, kíváncsi leszek! Voltam otthon anyuéknál, most nagyon jó volt, Rosi kapott egy 10 centis szöcskét, amit apukám fogott neki. Már nincs meg... Ma pedig voltam Orsikával & két drága gyermekével moziban a Harmadik Shreken. Van beautiful Shrekes poharam, majd abból iszok egész nyáron! :) Hiányozni fognak. Ők is. Meg annyira sokan... Sokat vezetek, már városban, ennek is nagyon örülök, mert ha minden jól megy tovább, akkor jogsim is lesz, még mielőtt kimennék. Az összes tanítványomat átadtam kedves barátaimnak. Jövőre ha visszajövök, feltett célom lesz, hogy elhelyezkedjek egy nyelviskolában vagy bárhol, de én már nem bírom ezt a dolgozok is, meg nem is állapotot. Szerintem így ez még több időmet vezsi el, mintha full-time dolgoznék. Na, majd meglássuk. Most visszatérek a tanuláshoz, mert így nem lesz belőlem semmi. :) Puszi mindenkinek!

szerelmem egy hatalmas szöcskével...

Kelta körön az imádott bolondokkal

I do not want you to like me

Veronika egyeztet...

Szóval az orvosit leadtam. Jövő kedden megyek KRESZ-vizsgára (9-10), utána Testing vizsga 10:30tól (az utolsó vizsgám - juppíí). Keneseire megyek most pénteken. Arra tanulok ma, meg holnap. Ma még sütnöm kell egy gyümölcstortát drága Bús Évának a holnapi bulira. Holnap és elvileg pénteken dolgozom a cégnél, bár pénteken nem kéne. Pénteken megyek drága Andikámhoz & lehet, hogy 2&fél év után nem lesznek műkörmeim. Már most sírok. Jövő hétre bejelentkeztem Lacához, Ernőhöz & Rawlihoz megbeszélésre. Leadtam ma az egyéni tanrendes papíromat. Már csak a diákbélyeget kell majd szeptemberben-októberben megoldanom valahogy. Amsterdamhoz kell még: nemzetközi diák (azt hiszem IBUSZnál), útlevél (10 évre), biztosítás (kb 50.000,-). Na, azt hiszem ennyi. Fúúúúú, mennyi dolgom van már! Elegem van. Alszok egyet. Sziszooért izgulok nagyon... Majd remélem azonnal jelentkezik, hogy mi van. Katalin kollega is hiányzik. Nagyon. Kíváncsi vagyok, mit csinál épp. Óóóóóó, kínlódás van...... Viszont! Könyvajánló by Veronika: Dr. Csernus Imre: Bevállalom! Önéletrajzi írás, rengeteg azéletnagydolgai kitérővel, abszolút lehengerlő stílusban. Hát igen. Nagy szerelmem ő is. Őt se rugdalnám ki. Sose. Puszi!

ROSSZ

Szilvi csinált nekem pudingot! Meg azt mondja itt mellettem, hogy mennyi mindent megélünk mi itt együtt! :))) Nagyon mókás lány. Szeretek vele lakni. És már csak 2 hét. Már annyi se... :( Sziszoo ma reklamált, hogy írjak má' valamit, meg hogy írjam le azt is, ha minden szörnyű az életemben. Amúgy igaza van, mert csak így lesz az ember hiteles. Ha rosszat is, jót is. Mint a házasságban. Nade! Mindjárt visszatérek a rosszra. De most írt Kotla, egyik leghűségesebb kommentelőm, és nagyon jókedvre derítő dolgokat vetett a számítógép monitorára! Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy biztos direkt csinálta az élet, hogy most, hogy megismertem ilyen jó embereket, akiknek még az életritmusuk is hasonló (=hajnali 2 előtt általában nincs alvás), akkor kimászok fél évre. Aztán mire hazajövök, azt se fogják tudni, hogy ki az a Városi Veronika. Hmmm. Kíváncsi leszek. Szóval Kotla úr, hallgasson minél több 30Yt, mert az nagyon jó ám! Lélekemelő. Rodrigo idegennyelvű kommentelőmnek meg annyit üzennék, hogy: in English, auf Deutsch vagy Dansk. Ennyi. De ezt a halandzsát nem ismerem & nem is akarom. Nos, ma befejeztem a rutin részét a vezetésnek, 8 óra vezetés után, az oktatóm szerint mehetünk városba innentől már folyamatosan (a második rutinomon voltunk kinn először városban :)), úgyhogy emiatt most nagyon happy vagyok, végre történt velem valami jó is! :) Na akkor kedves Sziszoo: a ROSSZ & NEGATÍV DOLGOK következnek. 1. Az amsterdami szállásról küldtek papírt, tudjátok, erről már írtam. Na ja, csak közben kiderült, hogy a családban senkinek nincs olyan kártyája, amivel a kártyabiztosítékot vissza tudnánk küldeni. Már igényeltem olyan kártyát, de az még legalább 1 hét vagy még több. Ez ma derült ki, azt hittem felrobbanok. Már megint. Tuti szívrohamban fogok meghalni. Régen mindig azt mondtam, hogy közlekedési balesetben, de most már inkább a szívrohamra szavazok. 2. Az orvosi papíromat a drága kedvenc állandóan mindenre Maripent felíró háziorvosom rosszul töltötte ki 6000 forintért, ezért mehettem volna még egyszer megcsináltatni. Na, inkább megkértem anyukámat, mert én tuti leordítottam volna, meg beperelem. Úgyhogy inkább ment ő. Mostanában minden miatt a plafonon vagyok. Hisztizek. Vinnyogok. Ordítok. Kibírhatatlan vagyok. De nem annyira, mint általában, hanem most tényleg nagyon. Hétvégén extrán összevesztem szüleimmel. Nem tett jót. Ez se. Nemigazán értették, hogy mért vagyok ennyire kész idegileg, de ők ezt nem is érthetik, mert nem ők élik az életemet, hanem én. Az meg lehet az én hibám, hogy nem sok rálátást engedek. Mint ahogy másba se. Másnak se. Senkinek se. Nade ezt hagyjuk. Majd erről is még sokat fogok mesélni. De anyuékkal nem szeretek veszekedni. Mindig a pénz körül forog egyébként az én esetemben minden. Túl hamar lettem önálló & ők meg túl hamar hozzászoktak ehhez. És nem hiszik el, hogy nekem lenne a legjobb érzés, ha már nem kéne pénzt kérnem soha semmire, de most sajnos nem vagyok olyan helyzetben. Engem nem szponzorál senki (itt jelzem, hogy akinek megesett rajtam a szíve, a következő bankszámlaszámra lehet utalni korlátlan mennyiségben: 1177000........:))). Én várom a leginkább, hogy jövőre ha visszajöttem teljes munkaidős állást találjak & most már tényleg normális mennyiségű pénzt keressek. De ennél többet nem bírok most. Dolgozom a Man at Worknél, amit imádok, bár szerintem már azt is csak hobbiból, szeretett munkatársaim miatt csinálom, angolt tanítok itthon drága tanítványaimnak, most jogsit is csinálok, és akkor még egyetemre is járjak nappalin. Szóval ez így sok. Bírom & tudom csinálni, de messze nem kiegyensúlyozott az életem. És senki se várja el tőlem, hogy én legyek a nyugalom szobra. Alapból nem vagyok az, így meg aztán végképp. Egyedül az éltet, hogy augusztus 17én elkezdődik egy olyan félév, amilyen még nem volt. Az egyetlen feladatom az lesz, hogy tanuljak & semmi más. Hihetetlen. Még belegondolni is. Sír a szívem. Anyuékat pedig szeretem, itt szögezném le. Mindig is szerettem & mindig szeretni fogom. De nálam ez is más. Én másképp szeretek. Néha észrevehetetlenül... Tudom. Ez se jó. Ez is rossz. Ma viszont találkoztam véletlenül Jucussal, úgyhogy lehet, hogy megoldódnak gondjaim. Nagyon örülnék neki, mert nehéz így. Különben főleg vezetni nehéz így, ezt megfigyeltem. Sziszookának ma odaadtam a katicát, amit még Rolitól kaptam. Örült neki. Anno én is. Petinél van a hallgatói kártyám, Orsikánál pedig egy Agatha Christie könyvem. Na, ez már rögzítve van. Tudom, kinél mi van kölcsön. :) Most pedig pedkommra tanulunk drága Szilvivel. Már nincs sok hátra. Még 3 vizsga. Aztán Balaton. Lehet jön Sziszoo is velem! De jó lenne! Megmentené az életem ezzel. De tényleg. Na majd meglássuk. Mindenesetre beszéltem a kempingvezetővel (:)) és még mindig kéne júliusra ember. Úgyhogy most reménykedem. Hogy Sziszoo engem választ (<-- érzelmi zsarolás, háhááá). Na, remélem elég sokat panaszkodtam. Kérem a reklamációkat, ha esetleg nem! Sok puszi minden kedves olvasómnak & lelkes zenehallgatómnak! :)

gyorsan

Most extrán gyors leszek, mert még erre sincs időm... Még mindig sír a szívem Katalin miatt, nagyon, de nagyon fog hiányozni nekem. A buli jó volt, a T-shirtért meg egyszerűen odavolt. Meg is kérdeztem, hogy én majd mit fogok kapni... A kis önző Veronika... Sziszoon próbáltam utána segíteni, de nem lehetett. Ő már csak ilyen. Ilyen túl jó. És ilyen túl jó is marad, bármennyire ellenkezik is. De akkor is tudom, hogy vissza fogja kapni mind ezt a sok jót. Csak várnia kell még. Mert még nem. Tegnap vezettem Veszprémben!!! A rutinpályától a vasútállomásig! Imádom az oktatómat (Judit - igen, lány, imádom)! Másodszorra voltam rutinpályán, a vége felé azt mondja, hogy akkor most kössem be az övemet, hogy azt is szokjam. Aztán indexeljek balra. Gondoltam megyünk még egy kört. Indulok, azt mondja: akkor indexelj jobbra. Na, akkor leesett! Ááááááá! És körforgalmakon, kereszteződéseken keresztül!!! Jövőre ebből autóvétel lesz érzem. :) Még 3 napom van, hogy kifizessek 161000 forintot az amsterdami szállás első hónapjára, meg a különböző regdíjakra. Jó mi? Brutális. Ebből piroslámpás negyed lesz kinn érzem... Ezt is. Most anyuéknál vagyok Noszlopon, épp grillezni készülünk, hétfőn akarok menni Keneseihez vizsgázni, szerdán pedkommból. Csüt-pén dolgozom. Hétfőn tesztezünk a Bírósuliban KRESZ vizsgám pedig 26án lesz, szóval még odébb... Addig pedig minden nap vezetek 2 órákat. Hamar végzek úgy érzem. Töltöttem fel 10millió új zenét (na jó, csak 11et), szóval tessék hallgatni Veronika kis világát! Szeretlek Benneteket! Pusziiiii!

Most boldogság van! Ma sikerült az, mit eddig még nem próbáltam sose, de nem is nagyon ajánlom. Kész voltam. Többször Virginia Woolf-szerű idegösszeomlás szélén álltam, de sikerült. És ez a lényeg. Nade akkor most mesélek. Van miről! Ez a tanulás része a dolgoknak úgy kezdődött, hogy egész múlt héten dolgoztam, tanítottam, és 3 órás KRESZekre jártam. Tehát könnyedén ki lehet találni a tanulásra fordított órák számát. 0. Vasárnap éjjel ráadásul még haza is kellett másznom anyuékhoz, mert hétfő reggel háziorvoshoz kellett menni jogsihoz alkalmasságiért. De az is jó volt, bár édes-könyvtárbajárós Sziszoo nem jött velem, pedig én hívtam, mert anyukámmal nyelvtan dolgozatokat javítottunk, eszembe is jutottak a régi szép idők... Jó pár tanítványát mentettem meg a bukástól, természetesen abszolút helyénvaló indoklással. Alap. :) Tanulás persze továbbra is 0. De akkor már rosszul voltam attól, hogy még semmi. Hétfőn visszaértem kb délre, utána rohangáltam leadni a vezetőoktatómnak a cuccot, erre épp hazaérek délután 3ra, mikor csörög a telefonom & Madame Punky 5 percet ad nekem, hogy az Egyetem utcán legyek fagyizni. Ellenkezni se volt időm. Na jó, nem is akartam. Már oly kevésszer látom az imádott lökött banda drága tagjait, hogy kutyát-macskát tanulás! :) ÉS! Először életemben találkoztam Kotlával, blogom rendszeres kommentelőjével, aki szerintem életben kb 80szor olyan jól néz ki, mint a képeken. Érdekes az ilyen. De tényleg. Ez volt az első dolog, amit megállapítottam. 2. Rendkívül érdeklődő, ami persze fakadhat a zsenge korából, de ettől ő is érdekessé válik. 3. Az angol szak mint olyan nem annyira jött be neki eddig, viszont ő sem adja fel (Péki után szabadon), ne is, mondtam is neki, hátha majd tanítom őt is! Háhááá! Az lesz ám a szép! :D Szóval nagyon érdekes volt, Punky fényképezkedett, nagyon elemében volt, jégkréme fele a központi előtti lépcsőn landolt - visítás! Én is szeretlek Punky! És megyünk ma Enikő partyra drága lány! :) Aztán hazaértem & akkor mondom most már aztán elkezdem. El is kezdtem, sokáig nem jutottam, azt tudom. Na de majd holnap, gondoltam nagy bátran. Tegnap viszont egész nap. Beosztottam: reggel 8tól délután 5ig-6ig modernizmus, utána szövnyelv. Na ebből persze az lett, hogy a szövnyelvnek este 8kor álltam neki. Alap. Ez is. Azt egyszer elolvastam, aztán ennyi. Rosszul voltam az idegességtől. Mert a modernizmusnak mindenképp sikerülnie kellett, mielőtt még elmászok. Na aztán ma! Reggel odamentem 9re, modernizmusból azonnal bementem első körben. Rolling Stones rámnéz, azt mondja: "Eliot." Azt hittem mindjárt megcsókolom, mert ez volt minden vágyam: a kedvenc művem a Waste Land, abból is a Fire Sermon, abból tartottam előadást Bús Évánál, egyetlen kedvenc tanáromnál itt az egyetemen. Imádom ám őt! És ma találkoztam vele. És nem értettem miről beszél. De lehet, hogy én nem figyeltem eléggé... Akkor jöttem ki Rawlitól. Egyébként megint megállapítottam, hogy szerintem nagyon szép az a nő, igényességét pedig felülmúlni... De komolyan. Tényleg szép. És okos. Érdekes. Annyit mondott a végén, miközben én pszichoanalizáltam őt, hogy: "Jó!" És ennyi. 4est kaptam. Örültem nagyon-nagyon. Aztán meg mehettem szövnyelvre. Hááát. Kompetenciám a 0val volt egyenlő, de drága Punky segített visszahozni belém az életet & átvettünk közösen kb 8 tételt. Hasznos volt. Lelkileg mindenképp. Mert amit húztam, az persze nem volt benne abban a 8ban. Ez is alap. Hát aztán elkezdtem gondolkodni józan paraszti ésszel, hogy mi lehet ebben a tételben. Itt tenném hozzá, hogy Kenesei Andi órái igen hasznosnak bizonyultak számomra, mert ami eszembe jutott, az tőle ragadt rám. Örültem. Aztán gondoltam megpróbálom. Kiültem & elkezdtem beszélni, de úgy, mintha legalábbis én tanítanám e témát... Hehe. Közben végig visítottam saját magamon, hogy de kééééész. Közben Zsuzsa néni átlapozta az indexemet, mosolygott, de itt tenném hozzá, hogy nagyon megéri legalább egyszer nála lenni gyakon, mert utána brutális, hogy mennyire számít nála, hogy ismer. És ha egyszer úgy ismert meg, hogy okos vagy, utána már lehetsz néha buta is. :) A lényeg, hogy Szilvi most utál, mert én jobb jegyet kaptam, mint ő & ő 4 napot tanult rá & csak 4est kapott. Különben tényleg igazságtalanság. Dehát én mindig elmondom, hogy milyen szörnyű ember is vagyok valójában, csak senki sem hiszi el elsőre... :D Hadd idézzek kedvencemből: "The lady of situations".

Új idézetek kerültek fel a falamra:

"Shall I at least set MY lands in order?"
"Do I dare disturb the universe?"
"I can connect nothing with nothing
The broken fingernails of dirty hands
My people humble people who expect NOTHING."

Elgondolkodtató. Most pedig mindjárt megyünk inni Punkyval & Ágilánnyal. Juppíí! :)

nyom

Nagyon durva. Beírtam a nevem a Google keresőbe, csak úgy poénból, hogy Városi Veronika. És csodálkoztam. Próbáljátok ki! Lehet, hogy olyan dolgok vannak fenn rólatok, amiről halvány sejtelmetek sem volt... Én azért volt, amin meglepődtem. Meg az ember nem is gondol bele, hogy nyomot hagy. De tényleg. Hmmm. Na, most már aztán tényleg tanulok ám! Este mászok anyuékhoz, de legalább utazgatok egyet & holnap meglátogatom ezer éve nem látott háziorvosomat egy jogsihoz készített alkalmassági céljából. Fúúúú, mindjárt megyek ám abból is vizsgázni! Beautiful! Ja igen, anyukám szólt, hogy figyelmeztessek mindenkit, úgyhogy: jövő csütörtökön VEZETEK! :D Pusziiii! Ui.: azonnal meg kellett editelnem e kis bejegyzésemet, mert helyesbíteni szeretnék. Miután rányomtam, hogy publish this post, beírtam Holubecz férfiisten nevét is a Google keresőbe... Öööööö, igen. Vannak a hírességek, mint drága Bálint & vannak a porszemek, mint jómagam. :) Mindegy, nekem már van autogramom. Kár, hogy a másik kettő lejött... :)

az egyik legokosabb ember drága kis hazánkban (szerintem - alap)

"-Nagyon mélyen a pokolban vagyunk. És ennek még nincs vége. - Tehát van lejjebb. (Frei Tamás) -Hogyne. Csak ezt nagyon kevesen hiszik el. Én ezt már évek óta látom. Egyre mélyebbre kerülünk. Évek óta ez zajlik. És ez, ami mostanában történik, ez a pokolra járásunk egyik stációja." Csernus Imre a Frei dossziéban Magyarország jelen helyzetéről. Igaza van. Egyetértek. Most már tényleg tanulnom kéne. Úgy érzem. Különben nem tudom itthagyni szeretett Magyarországomat. :)

Requiem egy álomért (Requiem for a Dream). Mindenkinek látnia kéne. Legalább egyszer. Sírok.

fáradtan

Na most értem haza. Ma dolgoztam, mint mostanság elég sokszor, találkoztam Dávdikámmal, és voltam könyvtárban is. Kivettem a Ulyssest & a Women in Loveot, hát, kíváncsi leszek. Természetesen mindkettőt angolul, pedig most először (drága Ulysses miatt) hajlottam rá, hogy inkább magyarul olvassak. Hát nem. Az elmúlt napokban egyébként nem sok minden történt. Szilvivel jól tettük, hogy lejelentkeztünk keddről, mert hétfőn meg voltunk halva szigorlat után. Kedden az egész napot Sziszókával, Ágival, Bálinttal & Róberttel töltöttem. Főztünk! Na jó Sziszó, főztetek. :) De azért én is segítettem. Aztán este mindenhonnan kidobáltak minket, mi meg csak nem akartunk hazaténferegni. Veszedelmesen sokat beszélgettünk egész nap, mondhatni túlbeszéltük magunkat. Meg is állapítottam, hogy nem lesz ez így jó. De Sziszó szerint igen, úgyhogy akkor biztos. :) Járok ám KRESZre, nagyon szorgalmasan, bár tanulni még egy betűt sem sikerült, bár, meg is lepődtem volna, ha mégis. Viszont egyelőre nekem nagyon logikusnak tűnik & nagyon sok minden ösztönösen jön, meg azt állapítottam meg, hogy szinte mindenhol a jobbkézszabályt & a kanyarodási szabályt kell alkalmazni, csak 3 dimenzióban. Szóval haladok. Elvileg júniusban már vezetni fogok, remélem a rutint meg is tudom csinálni Akaliig & akkor utána már "csak" vezetek. Rosea megint tépkedi a drótot. Szörnyű milyen hangos. Mondtam is neki, hogy: Lányom, borzasztó vagy! de őt sem hatotta meg különösebben. Hasonlít az anyukájára. Drága szívem. Nos igen. És már csak 70 nap. Mindjárt itt lesz! A vizsgáimmal nem rohanok, még van 5, szerdán 2, utána héten is 2, és utolsó héten elvileg 1. Minden héten dolgoznom kell legalább 2 napot, mert különben éhendöglendek nyáron. Már csak egy tanítványom van, hiányzik is már most a többi. Azért nehéz lesz itthagyni mindent. Meg mindenkit. Katalin mindjárt indul Ámérikába. Ez sem annyira pozitív, mert én már nem találkozom vele, majd csak Hollandiában. Hiányozni fog. Ja & belegondoltam, hogy szerintem egy csomó emberkének nem is mondtam, hogy megyek ki & talán tájékoztatnom kéne őket is... Most pedig neki fogok állni a Ulyssesnek & D.H:Lawrencenek, hátha tök beautiful. :) Pusziiiii!

az utolsó szigorlatom :)

Subidubiiii, 4est kaptam ma Wirth Ernőnél & Szélesnénél. Szélesnén látszott, hogy a legszívesebben azonnal beutalna pszichiátriára, eleinte végig mosolyogtam rá, aztán egy idő után meguntam, hogy ő meg csak furán nézett, látszott, hogy még nem találkozott velem sose... :)) Szilvivel ismét nagyon effektívek voltunk, ő olvasta a pedagógiát, én a pszichológiát & a végén elmondtuk egymásnak! Háhááá! Mindenkinek csak ajánlani tudom a módszert. Most kaptam smst, hogy mászhatok a szemcsimért! Na! Örülök. Kaptam képeket végre anyukámék new (persze nem az) kocsijáról, úgyhogy gondoltam megmutatom, hogy egyszer majd nekem is milyen hasonló autókám lesz. Majd egyszer. Hmmm, tényleg nagyon szép. Büszke vagyok rájuk!
Bár ha most megcsinálom a jogsit, akkor ha jövőre visszatérek, úgyse bírom ki & veszek egyet. Na nem ilyet! Én Honda Civicet szeretnék. Csak az 10-15 év közötti lesz. Ha lesz. Óóó, már az is nagyon jó volna... Végülis teljesen mindegy, az ember mire költ el havonta fixen 30at (mint most a laptopra) & teljesen mindegy, mert én úgyis mindig 10 munkahelyen fogok dolgozni egyszerre. Ugyebár. Laca cseszik felvenni a hülye telefonját, pedig meg kéne majd tudnom, hogy most akkor kinél kell felvennem a diplomaszemináriumot. Bárdosnál??? Katalin? Szóljon, ha tudja esetleg! :) Kedves Kusiák Ági kolleganő pedig mindig jó tanácsokkal lát el & még ő is csak növeli az amúgy is hatalmas vágyat, hogy hadd menjek mááááár ilyen kijelentésekkel! :))) A Túrórudiparty nem marad ám el, nyáron majd lejössz Akaliba & majd ott! Jajj, csak már... Na, abbahagyom. Kínlódok. Pedig nem is ám, csak az a baj, hogy 3 órát aludtam. Szilvi mindjárt alszik itt mellettem. Este jön Katalin valami modernizmusért Rolling Stonesra, Dávdi mondta, hogy lehet beugrik, illetve Sziszókával holnap főzünk. Na jó, ő főz. De vásárolunk. Azt én is tudok. De még hogy! Szóval igen. Ennyi. Asszem. Tárgyakat meg alig vettem fel, mert még lehetetlenség, meg kell csinálnom még egy csomó előfeltételt. Még 5 vizsga. Már csak! :)

pepszi

Egyszer megkérdezték Freudtól, hogy szerinte milyen a boldog ember, vagy hogy az ember mitől válik azzá, mit kell tennie a boldogság eléréséhez. Már fel is készült a teljes mértékben pszichoanalitikus, mindenre kiterjedő válaszra, ám Freud csak ennyit mondott: "Szeressen és dolgozzon." Hát ennyi. Ennyit tudok elmondani a pedagógia-pszichológia szigorlatról. De majd holnap... :)

ááááááááááááááááááááááá

Megvettem a repülőjegyemet!!!!!! Egyre valóságosabbnak tűnik ez az egész... De most nagyon örülök & újult erővel vetem bele magam a tanulásba! Amsterdamért bármit. Eddig is ez volt a jelszó, ezután pedig még inkább ez lesz. Már most szerelmes vagyok abba a városba! Szóval drága szeretteim: augusztus 17-én, délután 17:45kor felszáll a repcsi visítozó-síró-pityogó Veronikával a fedélzeten, ez most már biztos! Moi lesz (nemtom hogy kell normálisan írni, de én így fogom, úgy döntöttem)! A búcsúbulim pedig majd július végén lesz, Akaliban. Még 76 nap..... Na, nekiállok pepszi szigorlatra olvasni érdekes pszichológiát. Amúgy tényleg érdekes, csak nagyon sok. Puszilom minden kedves olvasómat, tanuljatok sokat, vállaljatok sorsközösséget velem! :) Ááááá, van repülőjegyeeeeemmmm!!!! Ááááááááááá!!!!