pihenésképp

Na, most 7ig pihenek, na nem mintha annyit tanultam volna, de akkor is. CSAKAZÉRTIS. Tegnap néztem VIVA Cometet, ez a gyönyörű része, a többi sajnos titpikus volt, Frenk semmit se nyert, a 30Yt meg meg se említették. Magyarország... :(
Egyeztetésképp: holnap reggel 10kor Kenesei vizsga, kedden 9kor KRESZ, utána meg Testing vizsga Hock Ildinél. Elvileg több vizsgám nem lesz. Javítani nem akarok, úgyhogy vagy sikerülnek, vagy majd egyszer, de én már nem szenvedek, az tuti. 4 egész alatt már sehogysem lehet az átlagom, úgyhogy: Háháááá! :) Utána még kétszer dolgozom a MaWnál, picit azért sír a szívem miattuk, pakolok & takarítok, mert szombaton költözök le Akaliba. És vasárnap már dolgozom. Jujj, de jóóóó! :D
Eseményösszefoglalásképp: a kommentforgalom jelentősen nőtt piciny blogomon, ezt meg állapítsam. Kotla továbbra is mindig olvas & én ennek továbbra is nagyon örülök, főleg, hogy most már tudom is, hogy ki ő. :) Én is 30Y koncertre akarok menni. Mondjuk úgy minden nap 5ször. Bár azt azért szervezetileg nem bírnám... Sziszóó nagyon gondolkodik a neki tett ajánlaton, most már azért jó volna, ha eldöntené, mert nem érünk rá. Főleg én nem. :D Amsterdami szállásprobléma úgy tűnik megoldódott, picit meg is nyugodtam. Az új kártyámért elvileg kedden megyek. Kell még: útlevél, bőrönd & biztosítás. Aztán ennyi. Elvileg. És már csak 53 nap, most kukkantottam rá a számlálóra. Óóóó, de lassan vánszorog az idő. Már október óta. Szörnyű. Voltam Andikámnál, leszedte a körmeimet, ez viszont nem rendített meg annyira, mint az, hogy Andikám sírt. Én először azt se tudtam mért. Hát igen. Ez vagyok én. Miss Érzelemmentes. :) Utána is ezen gondolkodtam egy csomót. Hogy valaki miattam sír. Hihetetlen. Hogy valakinek hiányozni fogok. Érdekes érzés volt. Mert normál esetben ezeket a gondolatokat elhessegetem, és jól belemagyarázok valami érzelemmenteset. De a sírás nem normáleset. Megrázott. Mondtam, hogy valószínűleg nem fogok meghalni, de ez sem volt hatásos. Aztán mondtam, hogy majd visszajövök & amúgy is az egyik első dolgom lesz, hogy Andikámhoz menjek körmöt csináltatni & feltöltődni. Na ez már picit hatásosabb volt. Én is sírtam. Pedig én nem szoktam. Csak filmeken. Mondjuk vannak filmek (Requiem for a Dream), amiken meg nagyon & ez se normális tudom. Ha valaki nem sír olyan helyzetekben, amikor mindenki más (temetés, szakítás), akkor vagy nagyon másképp fogja fel ezeket a dolgokat, vagy rengeteg dolgot tudatosan elfojt, belül, egyedül próbál megbírkózni ezekkel. Ami általában sikerül is. Főleg, ha az átlagosnál több öntudat & önállóságra való törekvés van az illetőben. Persze visszavezethető ez is a gyerekkora (imádom Freuot, még mindig :) ), mert ha valaki úgy nő fel, hogy neki mindig mindent meg kell oldania, mindig felelősséget kell vállalnia másokért, annyira megbíznak benne, hogy sok esetben magára is hagyják, mert úgy gondolják, hogy ő majd úgyis mindig mindent jól csinál & mindig mindent tud, hogy hogyan csináljon. A múltkor vizsgára való készülés helyett ismét jót beszélgettünk Szilvivel. Próbál megérteni, de már rájött, hogy ez elég nehéz. Benne is az nem áll össze, hogy hogy lehet, hogy én általában mindig vidám & kiegyensúlyozott vagyok (amin általában sokan sokkolódnak, vannak, akik még irigyelnek is, mindig mondom, hogy nehogy), viszont a másik oldalam a totál ellentét. A full befordulós, állandóan gondolkodó, totál pesszimista. Szilvi szerint: fekete és fehér. És így van. És nincs átmenet. Tudom. Ez a bajom. Vagy nagyon fent vagy nagyon lent. Középút nincs. Sajnos, nem sajnos, ez van. Mindig ilyen voltam. Szerintem ilyen is maradok. De persze lehet, hogy nem. Lehet, hogy például az elkövetkezendő fél évben totál megváltozom. ( :D ) Na, kíváncsi leszek! Voltam otthon anyuéknál, most nagyon jó volt, Rosi kapott egy 10 centis szöcskét, amit apukám fogott neki. Már nincs meg... Ma pedig voltam Orsikával & két drága gyermekével moziban a Harmadik Shreken. Van beautiful Shrekes poharam, majd abból iszok egész nyáron! :) Hiányozni fognak. Ők is. Meg annyira sokan... Sokat vezetek, már városban, ennek is nagyon örülök, mert ha minden jól megy tovább, akkor jogsim is lesz, még mielőtt kimennék. Az összes tanítványomat átadtam kedves barátaimnak. Jövőre ha visszajövök, feltett célom lesz, hogy elhelyezkedjek egy nyelviskolában vagy bárhol, de én már nem bírom ezt a dolgozok is, meg nem is állapotot. Szerintem így ez még több időmet vezsi el, mintha full-time dolgoznék. Na, majd meglássuk. Most visszatérek a tanuláshoz, mert így nem lesz belőlem semmi. :) Puszi mindenkinek!