ROSSZ

Szilvi csinált nekem pudingot! Meg azt mondja itt mellettem, hogy mennyi mindent megélünk mi itt együtt! :))) Nagyon mókás lány. Szeretek vele lakni. És már csak 2 hét. Már annyi se... :( Sziszoo ma reklamált, hogy írjak má' valamit, meg hogy írjam le azt is, ha minden szörnyű az életemben. Amúgy igaza van, mert csak így lesz az ember hiteles. Ha rosszat is, jót is. Mint a házasságban. Nade! Mindjárt visszatérek a rosszra. De most írt Kotla, egyik leghűségesebb kommentelőm, és nagyon jókedvre derítő dolgokat vetett a számítógép monitorára! Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy biztos direkt csinálta az élet, hogy most, hogy megismertem ilyen jó embereket, akiknek még az életritmusuk is hasonló (=hajnali 2 előtt általában nincs alvás), akkor kimászok fél évre. Aztán mire hazajövök, azt se fogják tudni, hogy ki az a Városi Veronika. Hmmm. Kíváncsi leszek. Szóval Kotla úr, hallgasson minél több 30Yt, mert az nagyon jó ám! Lélekemelő. Rodrigo idegennyelvű kommentelőmnek meg annyit üzennék, hogy: in English, auf Deutsch vagy Dansk. Ennyi. De ezt a halandzsát nem ismerem & nem is akarom. Nos, ma befejeztem a rutin részét a vezetésnek, 8 óra vezetés után, az oktatóm szerint mehetünk városba innentől már folyamatosan (a második rutinomon voltunk kinn először városban :)), úgyhogy emiatt most nagyon happy vagyok, végre történt velem valami jó is! :) Na akkor kedves Sziszoo: a ROSSZ & NEGATÍV DOLGOK következnek. 1. Az amsterdami szállásról küldtek papírt, tudjátok, erről már írtam. Na ja, csak közben kiderült, hogy a családban senkinek nincs olyan kártyája, amivel a kártyabiztosítékot vissza tudnánk küldeni. Már igényeltem olyan kártyát, de az még legalább 1 hét vagy még több. Ez ma derült ki, azt hittem felrobbanok. Már megint. Tuti szívrohamban fogok meghalni. Régen mindig azt mondtam, hogy közlekedési balesetben, de most már inkább a szívrohamra szavazok. 2. Az orvosi papíromat a drága kedvenc állandóan mindenre Maripent felíró háziorvosom rosszul töltötte ki 6000 forintért, ezért mehettem volna még egyszer megcsináltatni. Na, inkább megkértem anyukámat, mert én tuti leordítottam volna, meg beperelem. Úgyhogy inkább ment ő. Mostanában minden miatt a plafonon vagyok. Hisztizek. Vinnyogok. Ordítok. Kibírhatatlan vagyok. De nem annyira, mint általában, hanem most tényleg nagyon. Hétvégén extrán összevesztem szüleimmel. Nem tett jót. Ez se. Nemigazán értették, hogy mért vagyok ennyire kész idegileg, de ők ezt nem is érthetik, mert nem ők élik az életemet, hanem én. Az meg lehet az én hibám, hogy nem sok rálátást engedek. Mint ahogy másba se. Másnak se. Senkinek se. Nade ezt hagyjuk. Majd erről is még sokat fogok mesélni. De anyuékkal nem szeretek veszekedni. Mindig a pénz körül forog egyébként az én esetemben minden. Túl hamar lettem önálló & ők meg túl hamar hozzászoktak ehhez. És nem hiszik el, hogy nekem lenne a legjobb érzés, ha már nem kéne pénzt kérnem soha semmire, de most sajnos nem vagyok olyan helyzetben. Engem nem szponzorál senki (itt jelzem, hogy akinek megesett rajtam a szíve, a következő bankszámlaszámra lehet utalni korlátlan mennyiségben: 1177000........:))). Én várom a leginkább, hogy jövőre ha visszajöttem teljes munkaidős állást találjak & most már tényleg normális mennyiségű pénzt keressek. De ennél többet nem bírok most. Dolgozom a Man at Worknél, amit imádok, bár szerintem már azt is csak hobbiból, szeretett munkatársaim miatt csinálom, angolt tanítok itthon drága tanítványaimnak, most jogsit is csinálok, és akkor még egyetemre is járjak nappalin. Szóval ez így sok. Bírom & tudom csinálni, de messze nem kiegyensúlyozott az életem. És senki se várja el tőlem, hogy én legyek a nyugalom szobra. Alapból nem vagyok az, így meg aztán végképp. Egyedül az éltet, hogy augusztus 17én elkezdődik egy olyan félév, amilyen még nem volt. Az egyetlen feladatom az lesz, hogy tanuljak & semmi más. Hihetetlen. Még belegondolni is. Sír a szívem. Anyuékat pedig szeretem, itt szögezném le. Mindig is szerettem & mindig szeretni fogom. De nálam ez is más. Én másképp szeretek. Néha észrevehetetlenül... Tudom. Ez se jó. Ez is rossz. Ma viszont találkoztam véletlenül Jucussal, úgyhogy lehet, hogy megoldódnak gondjaim. Nagyon örülnék neki, mert nehéz így. Különben főleg vezetni nehéz így, ezt megfigyeltem. Sziszookának ma odaadtam a katicát, amit még Rolitól kaptam. Örült neki. Anno én is. Petinél van a hallgatói kártyám, Orsikánál pedig egy Agatha Christie könyvem. Na, ez már rögzítve van. Tudom, kinél mi van kölcsön. :) Most pedig pedkommra tanulunk drága Szilvivel. Már nincs sok hátra. Még 3 vizsga. Aztán Balaton. Lehet jön Sziszoo is velem! De jó lenne! Megmentené az életem ezzel. De tényleg. Na majd meglássuk. Mindenesetre beszéltem a kempingvezetővel (:)) és még mindig kéne júliusra ember. Úgyhogy most reménykedem. Hogy Sziszoo engem választ (<-- érzelmi zsarolás, háhááá). Na, remélem elég sokat panaszkodtam. Kérem a reklamációkat, ha esetleg nem! Sok puszi minden kedves olvasómnak & lelkes zenehallgatómnak! :)