Nos, akkor bemutatnám a kis csapatot & a résztvevőket (ma egyébként egy új módszert próbálok ki, így éjjel 4kor, a képek alapján megyünk, aztán meglátjuk mi lesz). A két cseh lány, Lucy (nem így írják ám, de én elneveztem őt is) & Martina:
Az egyik danske, Rune (amit körülbelül úgy kell ejteni, hogy hhcchrrouounö, na pont így):
Ezen a képen jobbra látható Helga Jaburg, akivel eddig csak emailen keresztül "találkoztam", hát egy igazi tündér élőben is, tényleg az:
Ő az én studentmentorom, akit azóta is csak úgy hívunk, hogy my saviour, valójában Simon, az abszolút partyarc fellow, ő az a tipikus srác, akinek mindenki előre köszön egy brutál nagy egyetemen (ja & ma mesélte, hogy mikor megtudta a nevem rámkeresett a Googlen...mókás volt):
Ez a térkép van kinn Helga & Jos irodájának a falán, melyen gondolom a különböző iskolákkal való kapcsolataikat derítik fel:
A container village. Kívülről először érdekes, viszont jóval nagyobb, mint ahol most lakom, és sokkal olcsóbb (250 euro/hónap). És ott van a suli mellett közvetlenül. Hihetetlen, nem? Konténerekből összerakni egy lakókomplexumot? :) Voltunk Simonéban is, de szeretetből & hálából, amiért elhozta a kulcsaimat pénteken, nem teszek fel róla képeket, mert a rend & tisztaság ismeretlen fogalmaknak tűntek odabenn. Egyébként szép lakás.
Új szereplő, Craig. Lucy mellett lakik Diemenben, (az introductionön kiderült, hogy mindenki Diemenben lakik, kivéve Runét, ja és itt jutott eszembe, hogy tudjátok mit csinált ma Városi Veronika? Tipical Dutch foodot evett. Na az milyen? Hát nem volt finom, de megettem. Azt hiszem úgy hívják, hogy krokett, a külseje olyan, mint a sült pipiropogós, de belül egy szinte folyékony massza van. Hmmmmm...) nagyon-nagyon angol. Newcastle pontosabban. Mosolygott is egyszer, hogy nem értjük amit mond, mire én mondtam neki kedvesen, hogy lehet, hogy picit lassabban kéne beszélni... De legalább elgondolkodott. Egyébként aranyos srác. És mit tanul? Computer science. Szóval nem egy "osztályban" velünk, csak ugyanazon a főiskolán & Diemenben lakik.
Na és itt a hajó, ahol ma buliztunk. Simon mondta, hogy ma tud egy akkora bulit, hogy úristen, 12 euro a belépő, de ezért kapsz egy 25 euros piabónt. Igazából jó csapatépítő volt, azt kell mondjam. Egyre jobban megismerjük egymást. A hajó pedig... Kívülről tökfekete (már pozitív :) ), belül viszont brutális.
Az alsó szinten minden fehér. Van egy hatalmas lounge, millió hatalmas párnával, olyan chilloutosan, ami itt nagyon nagy divat ugyebár & van egy nagy tánctér, ahol időnk nagyrészét töltöttük, legalábbis én. Mókás volt, mert a DJ nemtom milyen származású lehetett, de játszott egy pár olyan zenét, amit szinte senki sem ismert, csak én... Az elején egyébként elektronikus zene volt, az est másik felében pedig D'n'B, Hip-Hop. Fúúú, nagyon jó volt! Mindenesetre 25 eurot itt nem nehéz elinni, mert egy Baileys 4, egy tequila 4,egy vodka narancs(igaz,igazi vodkával&igazi juicezal) 7,5 euro...
A felső szinten pedig mai nagy slágerek szóltak, amolyan Christina Aguileras, Pussy Cat Dollsos cucc. Nos, nem nehéz kitalálni, hogy melyik szinten voltam... Hát persze, hogy alul. Viszont néha muszáj volt feljönni, mert megfulladtál lenn, akkora tömeg volt. Ez a kép a hajó hátulján készült. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy 8ig van beszállás, és utána elindul a hajó, lehet érezni, ahogy irányt vált, ami nagyon érdekes, ha az ember épp táncol. Az előbbi képen a falakon pedig amik képeknek tűnnek, azok valójában LCD monitorok, melyek a kinti látképet mutatja neked élőben. :) Durva.
Miután kikötöttünk & vége lett a bulinak, eldöntöttük, hogy akkor elmegyünk egy pubba. Namost. Ez Amsterdamban, bármennyire is furcsa, de éjjel 1-2kor nehéz feladat. Szinte minden bezár éjfélkor, 1kor. Úgyhogy gyalogoltunk egy jót a Centraal Stationtől. Útközben 2szer meghaltam lelkileg, mert nagyon fájt a lábam. De jó volt, mert akadt társam a szenvedésben. Lucy nagyon aranyos lány. Már csak ezért is. :) Nemám. Tényleg aranyos. Iszonyú szépen beszél angolul, mintha nem is cseh lenne. Hozzá se kell tennem, hogy élt kinn Angliában, ugye? A képet útközben készítettem a kedvenc Plazamról, hát nem gyönyörű?? Majd látjátok belülről is, na az lesz majd a szép! Ja & képzeljétek, megálltunk Lucyvel, hogy veszünk valami kaját, erre a hátam mögött mit hallok? Magyarokat. Neeeee, mondtam. Geri & Csabi. Két kis turista pesti. Vagyis bocsánat, budai. :) Aranyosak voltak, viszont ami még jobb volt, beszélhettem magyarul. Tudjátok, azért mindenkinek van párja, akivel tud eredeti nyelven is beszélni, csak nekem nincs. Jóóó, tudom, hogy ez nekem jobb, blablabla, de a magyar nyelv akkor is hiányzik ám. Angolul nem olyan jó káromkodni se. Például. :) Meg milyen szép már az, hogy "Szeretlek!", hm? Szerintem szép. Na, menjünk tovább.
Ezt a táskát kaptuk az intoductionön, aminek már akkor is nagyon örülök, azóta viszont még jobban! Fekete, vízhatlan, rajta a suli neve, jó nagy hely van benne, szóval tökéletes. Ő lesz az iskolatáskám. :)
Na & ilyen sok minden volt benne. Én nagyon értékelem ezt a gesztust, bár ezzel majdnem teljesen egyedül voltam, mert a többi, gazdagabb országból érkezett emberke mellett. Talán azért kezdtek el lelkesedni, mert én nagyon lelkes voltam. Talán. Nemtom. De ez is tipikus ám. Nagyon passzívak néha. Pedig aranyosak, meg minden, csak pont az ÉLET hiányzik belőlük számomra. Vagy legalábbis az, ami számomra ÉLET.
Jajj, hát a névtáblának meg története van! Képzeljétek! Odaértem időben, volt még kb negyed órám kezdésig. Azt írták Helgáék levélben, hogy majd érdeklődjek a recepción, hogy pontosan melyik szobában lesz a meeting. Na, azt mondja nekem a pasi, hogy A004. Senki sem tudta hol van. De még a Dutch studentek se. Kezdtem picit kiakadni. Nem nagyon, picit. Visszamentem a recire, hogy nincs meg a terem. A pasi eljött velem & nem találta ő se. Aztán lassan rájöttünk még két másik Dutch studenttel, meg a recepcióssal, hogy az A004 az a Café. Jól van mondom, biztos itt lesz, ha ő mondja. Bár elég furcsak helyszín. Nade sebaj! Kb 5 perc után éreztem, hogy nem ez lesz az. Jó. Akkor megint elindultam. Egy Dutch student megkérdezte, hogy mit fogok tanulni, és az alapján elvezetett egy terembe. Tele emberekkel. Alap. Már ment egy ideje, szóval már képeket csináltak az emberekről, ilyesmi. A srác mellettem is meg volt győződve, hogy én is itt vagyok. Írtam névtáblát. Aztán ültem & hallgattam. 5 perc után realizáltam, hogy nemnem, ez itt nem az. Úgyhogy megkérdeztem, hogy rajta van-e a nevem a listán (mert az elején a csaj mindenféle ellenőrzés nélkül állította, hogy én idetartozom), persze nem volt, aztán másztam kifelé. De legalább mosolygásra késztettem egy teremnyi emberkét. :) Na aztán végül sikerült...
Na azt hiszem, mára ennyi. Picit fáj a szívem, hogy ma szinte senkivel se tudtam beszélni, Oszi ne haragudj, holnap leszek délután, mert most aludni fogok legalább 12 órát. Az öcsém is keresett, nemtom mért. Viszont, amit még mindenképp szeretnék: megköszönni minden kritikát, persze főleg a pozitívokat :), tündérek vagytok, nekem már most cefetül hiányzik ám minden kis szerettem, viszont a blogot olvassátok csak rendületlenül, mert szerintem minden nap vagy maximum minden másnap fogok írni. Köszönök mindent! Szeretlek Benneteket! Jó éjt!
No comments:
Post a Comment