Képzeljétek, csoda történt. Tudni kell, hogy a folyosón, ahol lakom van még 4 ajtó. Ezek az ajtók különböző szobákat zárnak, ahol különböző emberek élnek. Most kaptunk például egy új lakót az egyikbe, arab, és orvosnak tanul épp. Nagyon aranyos, de picit azért fura. Nem is ez a lényeg. Hanem, hogy a folyosó utolsó ajtaja a konyhát rejti. Ahova mindenki csak kajáért megy, vagy azért, hogy főzzön, majd otthagyja a koszos mocskos edényeit valahol, ahol épp helyet talál. Nos, Veronika ugyebár rendmániás, tehát nekem sajnos nem kérdés, hogy megcsinálom-e helyettük, mert egyszerűen muszáj. Állhatatlan késztetést érzek, hogy rendet rakjak, elmosogassak. Meg legalább káromkodhatok közben magyarul, úgyse nagyon szoktam amúgy. Nos, tehát ez az alaphelyzet. Pár napja azonban (ami lehet, hogy tegnap volt, de időérzékem kezd lassan kinyiffanni) brutál, mit hagytak ott ezek a tündérkék, és úgy voltam vele, hogy nem, most nincs erre időm, meg különben is, hátha. Persze nem hittem benne, éééén? Ma este munka után hazaértem, picit beszélgettem emberkékkel a gépen, egy idő után viszont ki kellett mennem a konyhába. Kiléptem az ajtómon, és belém nyillalt, mi fog ott várni. Lendületes lépés felváltása az igenjóllátható kínlódó mászó Veronikára, lelkiekben már rákészülve a szokásos látványra. Belépek, először szerintem oda se néztem a mosogatóhoz, aztán ahogy csukom be a hűtőajtómat, mit látok?? Tisztaság honol, az én dolgaim is elmosva (ez most fordult elő először, hogy valaki más vette volna a fáradtságot, és az én dolgaimat is megcsinálta volna), még a mosogató mellett is tiszta minden. Hát, teljesen kész voltam. Tisztára mintha az én szokásos hadjáratom végét látnám, de nem. Ez most nem én voltam. Annyira, de annyira szokatlan volt, és úgy örültem, hogy azonnal visszarohantam a szobámba, hogy Thank You cetlit írjak, majd odaragasztottam a mosogató fölé. Na ez az, ami kell néha. Hogy az élet rácáfoljon Veronika berögzült elgondolásaira. Hogy azt mondja: meglepetés! Néha te is visszakapsz valamit! Bármennyire is azt hiszed, hogy nem. Hogy mért csinálom ezt, az valóban jó kérdés. Harc. Azt hiszem. Az állandó küzdés a naivitás ellen. Ami sajnos igen könnyen átcsaphat bármikor keserűségbe. Igen, igazad van. De a harc enyhítéséhez te is kellesz! Meg a türelmed. De örülök, hogy érhetnek még meglepetések. :) Jól esett. Nagyon. És úgy, hogy nem kértem meg rá senkit, csak úgy magától... Holnap ki kell derítenem ki volt az. Bár, a lényeg talán nem is ez. Talán nem. Mi legyen az indulózeném? Akkora dilemma ez mindig, hogy el se hiszitek. Jaaaaa, megvan mégis a SofiNumberöm, képzeljétek el, az egyik munkatársam jön ma be, megállít, azt mondja talált egy levelet, benne valami Belastingdiensttel, meg Veronika Varosival. Nana, mondom, nemááááár! :) De. Valahogy odakeveredett hozzá, de a lényeg, hogy megvan & nem kell Leidenbe mennem, nem kell feleslegesen pénzt kidobnom, mehetek bankszámlát csináltatni, satöbbi, satöbbi, satöbbi! :) Juhúúúú! És holnaptól remélem mindig a délutáni shiftben fogok dolgozni, ami azt jelenti, hogy ezentúl, ha azt mondom dolgozok, az azt jelenti mindig, hogy délután 2től este 10ig. De nekem ez sokkal jobb. Én egyszerűen nem vagyok délelőtti emberke. Zsolesz te hogy bírod a délelőttöket?? Drága kispajtásaim, akik többsége persze kedves blogolvasóm is, már nagyon készülődnek, jegyeket rendelnek, időpontot egyeztetnek. Veronika örül. Picit ez is elképzelhetetlen, hogy tényleg itt lesztek egyszercsak, mert annyira szeretném! :) Nagyon jó lesz ám!! Juppíí! :) Oszi pláne. Arról ne is beszéljünk! :) Már csak 3 hét. Mondtam, hogy voltam a HEMÁban, megint sikerült otthagynom egy raklap (67 euro) pénzt. De nagyon sok, fontos dolgot vettem. Például tökfekete hatalmas lepedőt a hatalmas ágyamra, mert anélkül nem élet az élet. :) Naaaa, meg ilyeneket. És, most pedig következzék mai férfiisten ajánlónk. Veronika filmet nézett. Outlaw (2007). A film sem rossz, de ezt most direkt úgy kerestem, hogy először a színészt néztem, hogy mikben játszik. Ő Rupert Friend. Gyönyörűség. Kis total sadness arcú. Picit haragudtam is a filmre, mert nem szerepel benn eleget, pedig az csak emelné a nézettséget, az tuti. Egyébként az első alkalom, amikor azt kérdeztem, te jó ég, ki ez?? a The Libertine (szintén nagyon nagy kedvenc Johnny Depp főszereplésével) című film esetén történt. Ott se volt sajnos nagy szerepe, tulajdonképpen Johnny Depp pasiját játssza abban a filmben, de ahogy néz! Na, szóval ezek a filmek kötelezőek! Ja, meg még egy, de csak olyanoknak, akik vagy most szakítottak, vagy nagyon boldog párkapcsolatban élnek, mert veszélyes (saját tapasztalat...): The Break Up (2006). Igen, Jennifer Aniston, de nagyon igaz. Totál életszerű, semmi erőltetettség, semmi nonsense butaság, csak realizmus, persze néhol viccesen (szívszerelmem a meleg srác - gondolom most jól meglepődtetek! :)). Szilvinek tetszett, tegnap este ugyanis szinkrontévéztünk! Ő Mo.on, én meg itt. Jó volt! :) Éljenek a filmek! Veronika szeret filmet nézni, meg TVt, hiányzik a TVm, meg a videóm, és nem tudom, csináljak-e Phdt itt, Amsterdamban, az Universiteit van Amsterdamon. Nagy dilemma ez most nekem. Most pedig megyek aluszkálni, már épp itt az ideje, holnap 11kor kelek, délután dolgozok! Szeretet van, PEACE, és relax, take it easy! :) Pusziiiiii! Ja & Miffy kommenteket várok ám! Miiiiiiffy, cute little bunny, Miiiiiiffy, smart little bunny... Imádom! Nekem is lesz, de nem most, mert nagyon drága.