Juhúúúú, és végre sikerült feltennem az összes képet, amit szeretnék. Szóval képkommentálás következik, visszamenőleg bár, de úgyis mindig mindenre emlékszem... :) Első kép: ez még akkor készült, amikor Lucie úgy jött dolgozni, hogy lebegett, és az első dolga az volt, hogy a nyakamba ugrott & megölelt. Ja igen & utána pedig elárulta, mért ilyen boldog, mondta, hogy tegnap megcsókolt egy srácot. Mint később kiderült, a srác dán (erre most inkább nem mondok semmit :)), Anne Sofie tesójának egy haverja, akik lejöttek erre a hétvégére kocsival egyet bulizni. Nem rossz mi? Dán is lennék különben. Na a lényeg az, hogy aztán Lucie ragaszkodott hozzá, hogy én is velük tartsak aznap este. Tehát munka után. Rendben. Itt jegyezném meg, hogy bár nagyon pörgök, azért munka után néha még én is lehetek fáradt. Akkor épp az voltam. Nem is igazán fáradt, de nagyon kibírhatatlan. :) Lucie nem győzött nevetni, hogy már megint milyen antiszociális vagyok. A képen látható srác egyébként Martin, Anne Sofie barátja, aki tulajdonképpen a későbbiekben megmentett attól, hogy halálra unjam magam, és hogy nyilvánosan hisztizzek is emiatt. A képen látható száj pedig Michael tartozéka, Lucie pasijáé. Just the mouth, Lucie, just the mouth... Sorry! :D Hétvégétől kezdve tehát Lucie szerelmes, egy kis tündér, aki 8 lábbal a föld felett jár. Egyik nap például nagybetűkkel beírja msnen, hogy VERONIKA COULD YOU PLEASE COME TO MY ROOM NOW? Akkor voltak itt a holland csoporttársaim, bár már épp úgyis menni készültek. Hát teljesen ráparáztam, hogy biztos valami baj van, sietek ezerrel, felérek, Lucie áll az ajtóban, és közli, hogy jaaa, csak meg akart ölelni, mert ő annyira boldog. Kéééész! :) Nagyon szeretem Luciet! Imádom, hogy ő is itt van, és azt is tudom, hogy nagyon megtaláltam benne valakit, akire mindig szükségem lesz ezentúl. Na, épp most értem vissza Lucie szobájából, mert vennem kellett tőle mosógépzsetont, mert valahogy nekem sose sikerül ezért felkelnem hajnali 8kor... Szóval azt hiszem ennyit az első képről. :)A lényeg az, hogy hétfőn munka közben megbeszéltük a drága kollegákkal, hogy kedden, azaz holnap délben találkozunk a bolt előtt, és átmegyünk végre egyet kikapcsolódni. Mert tudjátok jöttek a Damra "búcsúsok", legalábbis mi úgy hívnánk ezt. Vagy vidámparknak, de ahhoz meg azért pici. A lényeg az, hogy van egy csomó brutális gép, amire fel lehet ülni, van szellemvasút, dodzsem, lehet venni édességet töménytelen mennyiségben, lehet lőni (ami nekem ugye nagy kedvencem :)), lehet hülye bábukat halászni egy kar segítségével, meg minden ilyesmi. És az volt a legrosszabb, hogy mi mindig csak láttuk & hallottuk egész nap, ahogy az emberek sikítoznak, nevetnek. Mi meg dolgoztunk & láttuk az egészet, mert ott van mellettünk (mindig minden ott van mellettünk egyébként). Ezért aztán elhatároztuk, hogy most már aztán mi is megyünk, és szórakozunk. Lucieval annyira pontosak voltunk, hogy a déli harangszóra értünk oda, Katarzyna, lengyel munkatársunk már ott várt minket, majd jött Sanna is, a finn lány. Igen, elég nemzetközi a bolt... :)

Aztán picit késve megérkezett Valentina is, az olasz lány, aki haláli egy csaj. Szerinte a világ alapmárkája a Gucci, és semmi más, eszméletlen kiejtéssel beszél angolul (mármint az a tipikus olasz), de nagyon jól, plusz már egész jól megtanult hollandul, mert már itt él x éve. Ugyanez igaz egyébként Katarzynára is, ő a barátjával jött ide, barátja Phdzik, ő meg dolgozik. Mindketten beszélnek már hollandul, és nem is akarnak visszamenni Lengyelországba. (Na ez az, amit én is szeretnék azt hiszem.)

Itt Valentina épp azt meséli, hogy mért késett. Ugyanis a villamos 2 másodpercenként megállt, mert valamit csináltak épp az úton. Egyébként most tényleg nagyon sok építkezés van, szerte a városban. Mindenhol. Amik miatt egyébként inkább bicajjal közlekedni nehezebb, mert például vannak helyek, ahol kikapcsolták a közlekedési lámpákat (például a Rembrandtplein közelében), viszont a forgalom meg ugyanakkora maradt... Szóval nehéz na, az a lényeg. (Fúúúú, ez megint Háború és béke hosszúság lesz, érzem...:))

Itt már megyünk, izgulunk. :)

És igen. Ott van ő. A szerkezet, amit már napok óta nézegettünk, sóvárogva, kétségbeesve, csodálkozva, hallgatva az ordító embereket. Ő volt az, akit mindenki a szíve mélyén ki akar próbálni, de mindenki annyira fél, hogy csuda. Éppen ezért például én se biztos, hogy felültem volna rá, ha nincs ott Lucie. Magyarországon tuti nem. Mert itt legalább tudod, hogy biztonságos. De akkor is. Látjátok, milyen magas??? Meg ez így pörög ám körbe brutál sebességgel!!! Ááááááááá!

Igen. Az előtte kép. :D Before:

Ezek a képek akkor készültek, amikor én már voltam, Lucieval, Katarzynával és Valentinával, és utána a főnökünk (Guido) és Sanna ültek fel egy körre. Áááááááá. Nagyon durva. Még mindig bármikor fel tudom idézni azt az érzést. Leírhatatlan. Mindenkinek ki kéne próbálni! :)

És az utána kép! :) After:

Guido & Sanna megérkeztek! :) Heheeee! És örülnek ők is a talajnak a lábuk alatt! Nagyon durva érzés ám. Ezek a székek pörögnek a tengelyük körül, tehát te is mindig átpördülsz, úgy, hogy közben az egész szerkezet megy tovább nagy sebességgel. Hiába kapaszkodsz, amikor arccal tartasz a talaj felé, úgy érzed, hogy na most fogok kiesni és egy jó nagyot odataccsanni a földhöz. :D Áááááááá. Nagyon durva. Még mindig.

Itt pedig Lucieval úgy döntöttünk kipróbáljuk a másik hatalmas szerkezetet, ami egy körhintaszerű valami, azzal a különbséggel, hogy nagyon magasra (40 méter) felmegy, és úgy megy körbe folyamatosan.

Veronika ül és vár. Erről a képről most az jutott eszembe, hogy tegnap ugye nem működött a Blogger képfeltöltő funkciója, ezért annyira bedühödtem, hogy felmentem iwiwre, és tettem fel képeket oda (jelenleg 64 képem van, ami szerintem már több, mint beteges... :)), többek között ezt is, ezzel a címmel.

Itt már megyünk fölfele. Nagyon-nagyon szeretem a körhintákat. Egész életemben odavoltam értük, és ez most sem változott!

Ez már az egyik felülnézeti kép egyike. Nagyon jó volt, mert tudtam egy rakás képet csinálni felülről, meg amúgy picit csalódás is volt a gépezet, mert nagyon lassú volt, csak 2 perc volt az egész, és semmi extra. Simán el tudtam volna aludni rajta. Szóval ezért 5 euro azért tényleg picit sok.

És most megint várunk. Nemáááám! :) Összekeveredtek itt a képek időrendileg, tehát ez még mindig az eleje, amikor az elindulásra várunk.

Ez egy jó kép. Nagyon tetszik. Szép. Művészi. Szilvinek biztos tetszeni fog! :)

És a két bolond! Szeretjük ezt a képet. Nagyon. Puszi Lucie! :)

A Dam felülnézetből. Jobbra található a bolt, ahol dolgozunk, a narancssárgás autó mellett. Szeretem a Damot, szeretem a munkahelyem, szeretem a Bakkerij De Waalt, szeretem a Crispy Kinget, szeretem az új helyet, ahova le tudjuk rakni a bicajokat, szeretem a testvérboltot, ahonnan 1 euroért kapjuk a fél literes innivalókat, szeretem a Red Light Districtet, szeretem a tömeget, néha szeretem még a turistákat is, szeretem a város illatát, mikor megyek dolgozni, és amikor munkából megyek hazafelé, szeretem, hogy itt élhetek, szeretem Amsterdamot! Nagyon! :*

Itt már túl vagyunk egy sütin, amit a főnökünk vett nekünk, jelzem, utána az egész boltnak, mármint azoknak, akik épp dolgoztak, és nem tudtak velünk kijönni. Itt már mindenki adrenalintúltengésben szenvedett, és teljesen fel volt dobva.

Ő pedig ott a főnökünk, Guido, akit most még jobban szeretek, mert igencsak jófej ember. Sanna pedig elképesztően szép ezen a képen szerintem. Mondtam is neki. Az ő jelszava a no problem, mindenre ezt mondja, amire én először azt hittem, direkt akar ezzel idegesíteni, de rájöttem, hogy nem. Hanem neki annyira nem probléma semmi se. Ennyi. Aranyos lány, most már bírom. Lucie mondta is nekem, hogy néha túl hamar ítélek meg embereket. Erre én is mondtam, hogy nem néha, hanem mindig. És mivel alapjában véve antiszociális vagyok, nagyon sokszor negatívan. Viszont. Onnantól kezdve, hogy valaki pozitív velem, véleményem mindig megváltozik. De ez így nekem jó, mert csak és kizárólag pozitívan csalódhatok. :)Óóóóóóó, és utána elhatároztuk, hogy na akkor, most játszunk azokkal a gépekkel, amikben tudjátok van egy kar belül, alul meg egy csomó figura, és a kart kell gombokkal mozgatnod, és a cél az, hogy az egyik figurát megszerezd. Ahogy megláttam az Elmokkal teli dobozt, tudtam, hogy nekem most szereznem kell egy Elmot. Egész életemben nagyon nagy szerelmem volt, és még sosem volt semmim, ami Elmos, nemhogy egy Elmom! :) Szóval nekiláttam. 2 euro egy játék, ami 3 próbálkozásból áll. Mindegyik próbánál van 30 másodperced, hogy valahova felül odairányítsd a kart, majd az automatikusan "lecsap", megmarkol valamit (rossz esetben a nagy semmit), felemeli , és visszatér vele az eredeti helyére. Nos, ahogy azt gondolom gondoljátok, a kar maga nagyon gyenge. Például azok az Elmos figurák olyan nagyon voltak, hogy egyszerűen képtelenség, hogy 1 másodpercnél tovább megtartsa őket. Nade. Az egy másodperc. Tehát ez azt jelenti, hogy az alatt az egy másodperc alatt kell egy figurát mindig közelebb & közelebb hoznod a kívánt végső helyhez. Szóval van benne ám logika, meg ki lehet stratégiázni. De nem egy játék alatt, ez is nyilvánvaló. Nekem kb a 3. vagy 4. játéknál sikerült. Akkor már annyira izgultam, és annyira akartam, hogy a körülöttem lévő idegenek is odajöttek, és ők is ott izgultak. Éééééés: sikerült! :D Jujj, én annyira boldog voltam! Mindig is akartam egy Elmot! A többiek is örültek, aztán futottam Lucieékhoz vigyorogva! :D Ő ott a képen már az én kis Elmom, nagy szerelmem, ő is, tudom. És itt pedig a boldog tulajdonos látható, legújabb szerzeményével! :) ELMOOOOO! :D

Ennyi. Valamiért nem működik a képfeltöltés, és nem tudok több képet felrakni. Pedig van még kb 50 tegnapról... Ma megyek találkozni Lacával, nagyon jó lesz! Lucieval függők lettünk, vidámparkba kell mennünk ma is a Damra! :D Jujj, de jó lesz! Arccal a földnek zuhansz lefeléééé! :) Ááááá, akartam képeket feltenni, de nem engedik! Tegnap itt voltak drága holland csoporttársaim és -pajtásaim: Jiska, Karuna és Sara (aki spanyol :)). Nagyon jó móka volt az is, bár arról nem készültek képek. És még mindig nem kommenteltem a tengerpartot se, meg ezt a mostanit se, sőt ma is fogok képeket csinálni, és akkor majd azokat is kell! Juhúúú! :) Picit el vagyok maradva úgy érzem! Nade majd holnap! :) Vagy még lehet, hogy ma éjjel. Még mindig beteg vagyok picit, a take it easy holland felfogás pedig már teljesen belémépült, mert így sokkal könnyebb minden. Jól csinálják nagyon. Azt kell mondjam. Egyre erősödik bennem az érzés viszont, hogy én innen már sehova se akarok menni. Sehova! Se vissza, se máshova, sese. Nekem ez itt a tökéletes maga. Amsterdam. Nagy szerelmem lett. És most mennem kell készülődni, mert mindjárt indulunk be a városba, a Damra, visítozni! :D Jujj, nagyon jó ám! Ja & most már holland bankszámlám is van, lehet utalni! :) Ennyi. Így nagyvonalakban. Millió puszi Nektek! Hamarosan tényleg mindent bepótolok! :)