Igen. Ilyenkor kéne mindig blogolnom, mikor majd' kicsattanok. :) Nemtom mért, de nagyon jó kedvem van. Ma dolgoztam, hazafelé pedig ültem a villamoson, és csak mosolyogtam. Nagyon szerencsés vagyok. Tudom. Amsterdam számomra az otthon maga. A boldogság. És messze nem csak anyagilag! Persze azért az is biztos nagyon sokat számít. Tegnap meséltem is anyuéknak, hogy mennyire megváltozik itt az ember pénzügyi beállítottsága. Itt, 5 euro alatt semmi sem számít pénznek. Ott kezdődik. Pedig az nekünk Magyarországon egy csomó pénz. Én tudom. De itt? Ja, meg úgy néz ki, hogy anyuék mégsem jönnek, hanem hogyha már úgyis haza kell szállíttatnom a cuccaimat, akkor inkább akkor jönnek ki 4 napra, és együtt meg hazamegyünk. Hát most erre mit lehet ilyenkor mondani? Nem volt jó érzés, de ez van. Tudom, hogy nincs annyi pénzük, hogy azt mondják akármikor, hogy ja, persze, megyünk. Nemnem. Tudom. Nem is várom el. Mondtam is nekik, hogy nem magam miatt vagyok szomorú, hanem miattuk. Mert ezt a várost mindenkinek látnia kéne! Komolyan! Ez itt maga a mennyország. Legalábbis nekem. Én itt akarok élni. imádom a holland nyelvet is, az embereket is kezdem egyre jobban megismerni, és ezzel együtt megszeretni. Az meg, hogy itt abszolút úgy méri az ember, hogy 400 euro? Megkeresem 8 nap alatt. Ez azért picikét megváltoztatja a dolgokat. :) Félretenni egyelőre nem akarok, meg szerintem még sokáig. Lakást azért nem akarok venni, mert ki tudja, hol fogok élni. Kocsit itt azért nem, mert ott a bicaj, amit imádok, majd meglátjuk mi lesz télen. :) A kaja borzasztóan mellékes lesz, ha az ember dolgozik, úgyhogy az se sok. Mármint pénzügyileg. Gyönyörűszép bútoraim vannak, van nagy ágyam, párnáim, ami ugyebár nagyon fontos. Vannak itt is barátaim, a munkahelyem is mókás, imádok dolgozni járni (sosem szerettem még ennyire azt hiszem), gyönyörűszép órát vettem ma, majd lefényképezem, persze Miffys, beaufitul! :D Úgyhogy igazából most boldog vagyok. Meg is fogom kérdezni Simont, hogy júliustól jöhetnék-e vissza! :) Vissza akarok jönni. Ma belegondoltam, hogy százakárhány nap, és itt kell hagynom ezt a helyet. Már most vinnyogok... Valamelyik nap kommenteltem a Subbán, mert ez is egy forrás számomra, hogy mi jók történnek otthon. Tényleg mindig borzasztó a pénteki Subba szív iwiw válogatás. Komolyan. Sokszor hangosan hitetlenkedem, hogy ez egyszerűen nem lehet igaz. Nem lehet igaz, hogy emberek ennyire primitívek legyenek. Na sebaj, a lényeg, hogy egyrészt mindenkinek ajánlom: www.subba.blog.hu, másrészt pedig a kommentem: "Naaa,legalább Ti ne bántsátok egymást!Nem elég Nektek ez a sok eltévedt??Vagyis nem azok.Ők a következő generáció.És szerintem részben nemcsak ők tehetnek róla,hogy ilyenek lettek.Magyarország alapvetően depressziós ország,ezt most látom igazán,hogy nem vagyok ott,és ez számukra egy kiút a depresszióból.Az,hogy lassan tényleg nem tudnak magyarul,nos ez engem is nagyon elszomorít,mert a magyar nyelv(hangsúlyozom:a normális,eredeti magyar) nagyon szép,viszont szerintem ez sem az ő hibájuk,mert a kutya nem magyarázza ezt el nekik.Ők már egy másik világban élnek,a gond az viszont,hogy azok,akik felnyithatnák pici szemüket,még mindig a régiben.Megoldás kerestetik.Vagy hagyjuk,mert jó ez így?Hm..." És ez így van. Jó késő volt, de nagyon rájöttem a megoldásra. Vagyis nem. Mert ez csak az okfeltárás volt. A megoldás. ??? Hát, az még nagyon messze van. Pedig kell, hogy legyen ám. Olyan nincs, hogy egy országnak kampec. Nemnem. Kérték, énekeljem el a magyar himnuszt. A végén mindenki majdnem sírt, pedig nem is értették a szöveget. És én is belegondoltam. Ilyenkor érzed, mikor hallgatod a többi nép himnuszát, hogy a miénk milyen szomorú. Remény azért abban is van, és hiszem, hogy amúgy is. Kell legyen. Ennyi. Ennyi?!?! Oszi szegény nagyon szenved otthon, megértem. Én is szenvednék. Ahogy eddig. Tudjátok mit tervezek? Mindenkit áttelepítek ide, akit szeretek! :) Mit szóltok? Én nagyon örülnék. Persze tudom, hogy itt nincs Balaton, nincs Budapest, nincs sok minden, ami magyar (például Ágival nagy közös kedvenc Túró Rudi :)), de boldogság van. Felszabadultság. Kis nemtörődömség is, de rájöttem, hogy pont ettől boldogabbak. Sz*rnak bele egy csomó mindenbe. :) És ez jó nekik. Akkor meg mért ne? Kezdem érteni itt kinn a dolgokat, úgy érzem. Holnap vennem kéne telefont, úgyhogy felkelek, aztán megyek telefonvadászatra. Mindenképp Vodafoneos vagy T-Mobileos lesz, hogy majd otthon is tudjam használni, vagy legalább eladni. Bár úgyse fogom azt se. Egyszerűen tárgyfetisiszta vagyok. Imádom a tárgyakat. Mármint azokat, amik az enyémek! :) Azt, ami az enyém. Önző dög. Az vagyok. :) Holnap Hairsprayt nézünk az egész internacionális bandával, koordinátorostul, mentorostul, mindenestül. Mindenki ott lesz. Juhúúú! Már nagyon várom. Utána Lucie menni akar majd valahova bulizni, mert szegény kezd nagyon depressziós lenni, hogy nincs pasija. Nem értem én ezt. :) Úgyhogy holnap pasit keresünk Lucienak. Mókás lesz! :) Szeretem Luciet. És vigyázni kell rá. Mert túl aranyos. És az aranyos emberek mindig megjárják. Ezért kell melléjük domináns. :) Hát mindenesetre kíváncsi leszek, várom a holnapot, főleg a mozi miatt, mert még moziban sem voltam itt például... Jajj, és voltam Rune hajóján is, de most egyszerűen lusta vagyok képeket másolni a gépre, és felrakni őket ide. De majd holnap! :) Mi lesz velem? Hol fogok élni? Mit fogok csinálni? Mit akarok csinálni? Kivel? Mikor? Hogyan? Érdekes kérdések ezek. Amiről le kell szoknom, hogy tervszerű választ adjak ezekre. Mert képtelenség. Itt Carpe Diem van, ami ragad az emberre, és könnyebbé tesz nagyon sok mindent. A szeretethiányt persze még mindig nem, az nem múlik el csak úgy, de könnyebb az élet. Sok szempontból. Vagy minden? Most filmet fogok nézni, Oszi mondta, hogy jó. Mr. Brooks (2007). Meglássuk. Kritika holnapra várható. Áháháhá! :) Nemáááám. Tisztára olyan vagyok már, mint nemtom. Különben mókás lehet a kritikusok élete. Ja, ha már blogoldalakat ajánlgatok, ami szintén mindennapos olvasnivalóm lett: www.perezhilton.com. Érdemes. És nem a tartalom miatt, hanem ahogy csinálja. Napi 8millió olvasója van. Az milyen? Brutális. Különben kíváncsi lennék Subbáéra is. Az is érdekes szám lehet egyébként. Na, nyuszifüleim, nagyölelés, millió puszi, szeretlek Benneteket, gyertek ki hozzám minél előbb, köszönöm a szavazatokat, szép keddet kívánok Nektek! :)