Most épp Belgát hallgatok, az egyik újat, melyet kedvenc Katalin kollegám küldött nekem, aki mostanában meglehetősen paranoid, azt hiszi, hogy őt nem is szeretem, pedig de. Okéééés Katalin? :) Mindjárt jöttök, no para, aztán majd lesz boldogság! :D Következő szám randomszerűen: Manu Chao. Sziszóóóóóóóó! Hiányzol. Néha agonizálni támad kedvem, de nem olyan jó az egyedül, mint Veled. Úgyhogy nemigazán agonizálok mostanság. Inkább csak boldogság van, de egyre jobban. Komolyan. Ezt már nem tudom, hova lehetne fokozni, de iszonyat jól érzem magam. Ahogy arra valaki fel is hívta figyelmemet, túl jól is, túlságosan teljes az életem itt. :) De ez így van. Imádok minden egyes napot, a munkahelyem már betegesen szeretem, minden nap mosolyogva megyek dolgozni, és úgy is jövök haza. Ma például megyünk Bowlingozni együtt, az egész csapat. De nemcsak mi, dolgozók, hanem az összes főnök, minden manager, minden egyes kollega. Na ez az, ami számomra tényleg elképzelhetetlen kategória Magyarország esetében... Már mindenki nagyon be volt zsongva tegnap, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek, mi lesz. A legkíváncsibb a csapatbeosztásra vagyok... Simon állította össze. Hát meglássuk. Kíváncsi vagyok, kikkel leszek együtt, és mért. Izgalmaaas! :D Itt minden nap izgalmas. Csinálok majd jó sok képet, aztán majd láthatjátok végre a kollegáimat, akiket nagyon szeretek, és akikről olyan sokat beszélek, és akik egyre többet jelentenek nekem. Tegnap az egyik főnök megkérdezte, hogy akkor jövök-e vissza júliusban. Hmhm. Temptation itself. Ha most kéne döntenem, azonnal azt mondanám, hogy igenigenigen, de addig még sok víz lefolyik a Dunán ugyebár, meg az Amstelen is. :) Az egyedüli gond a szállással lenne, ezt tudom, mert nagyon de nagyon nehéz szállást találni Amsterdamban. Még a hollandok is várnak rá egy csomót, nemhogy én! De még majd ezt is kifundálom, a lényeg, hogy jó tudni, hogy elvileg bármikor jöhetnék ide vissza. OK, ennyit a munkáról, tudom, hogy unalmas, hogy mindig csak áradozni tudok, de nemtok mást mondani, csak jót. Persze, még mindig vannak idegesítő emberek, de sokkal, sokkal több tündérbogár, főleg Lucie. Igen, Lucie. Lucie az, aki miatt már magában megérte ide kijönni. Nagyon nagyon örülök, hogy ő itt van, meg annak, hogy mindig van egy társam mindenben. Aki kezd hasonlóvá válni, az a Daniel. Tudjátok, az osztrák, okos srác. Na, ő meg az, aki (Runéval egyetemben) perceket bír rajtam visítani, tök mindegy mit mondok, mit csinálok (pedig szerintem nem is vagyok vicces, de szerintük igen), másrészt viszont nagyon sokat és nagyon jókat tudunk beszélgetni, bármikor, bárhol, bármiről, és ez jó. Most már szerintem nagyon szükségünk is van erre. Most már ismerjük egymást, és így könnyebb. Rune továbbra is Rune. Everyone likes Rune. :D Neki köszönhető a Watskeburt című szerzemény. Fantasztikus. :) Nem, most komolyan. Tényleg szeretem azt a zenét. Ma volt óránk először Wouttal, tudjátok, az érdekes sráccal, aki a Marlboros cuccot mondta még nagyon az elején. Nos, azóta nem volt óránk, mert beteg volt, de ma végre visszatért. Megdicsérte a hollandomat, azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok, és hogy egy csomó mindent megértek, és hogy ez mekkora. Igen, ez még egy dolog, aminek nagyon örülök. A holland. Imádom azt a nyelvet. Mooi tale. :D Jobban szeretem most már, mint az angolt magát. Sokkal viccesebb. Meg szerintem hamar lehet vele ám haladni. Jó, biztos sokat segít a német nyelvtudás, fene tudja, nekem egyszerűen csak nagyon bejön, és hála a jó égnek megy is. Most már tudok dolgokat venni egy boltban péládul csak hollandul. Vagy a hollandok tudnak velem teljes vásárlásokat folytatni hollandul, tudok válaszolni, értek majdnem mindent, és ez nagyon jó érzés. Egyszerűen érzi az ember, hogy tanul. Rég nem éreztem már ilyen intenzíven. Mert például a dán az más tészta volt. Az egy sokkal inkább művi helyzet volt. Vagyis nem voltam Dániában. Viszont itt itt vagyok. És imádom! :) Nos, az ok, amiért nem írtam az volt, hogy itt volt Oszi végre. Összességében azt mondanám, hogy nagyon nagyon tanulságos volt. Megint nagyon sok mindenre rájöttem magammal kapcsolatban. 1.: Veronika gonosz, sose ajánlaná magát továbbra se senkinek kapcsolat céljára, kibírhatatlan, borzalmas. 2.: Oszi továbbra is egy tündér, le a kalappal előtte, de komolyan, nemtom hogy bírja. :) Sőt, azt kell mondjam egyre tündérebb. Szerintem ő is nagyon sok mindenre ráeszmélt, meg ami fő, hogy sokkal jobban megismert. Igen, engem nagyon meg kell ismerni azt hiszem. 3.: ez így mind szép és jó, de valójában nagyon nagyon felkavaró volt az egész hét. Valami megváltozott Veronikában. És nem is biztos, hogy most. Egyszerűen én próbálok "normális" lenni, próbálok megnyílni, de azt hiszem még mindig nem megy. Nem. Azt hiszem ezt feladtam február végén. Azóta azt hiszem, egyszerűen képtelen vagyok, és képtelen lennék jelenleg egy épkézláb kapcsolatot összehozni. Ez a mostani állapot. És ez pedig azért nagyon különleges, mert én egész eddigi életemben sosem voltam külföldön, most vagyok először, és imádok mindent. És igazából, ahogy Ő is mondta, és teljesen igaza van, itt nekem nincs is nagyon szükségem másra. Itt nincs szükségem extra dolgokra, mert azt hiszem szerelmes vagyok Amsterdamba. Mindenbe, ami itt van. Szóval ez így nagyon nehéz. És a brutális az, hogy ez nem nekem nehéz igazán. Hanem neki. Én tudom. És tudom, hogy ebben is én vagyok a hunyó, és a rossz. És a durva az, hogy Ő továbbra se akar elhagyni. Nemnem. És ez a nem semmi. És Ő mindezt tudja. Tudja, mit gondolok, pontosan tudja, mit érzek, és mit nem, és ez furcsa. Valahol ez is a türelem része, amiről annyit osztom mindig az észt. :) Örülök, hogy Ő ilyen. Viszont továbbra is úgy gondolom, hogy szegénynek nagyon nehéz lesz. És én nem hiszem, hogy én megérem a harcot. Nem. Velem valami baj van. (Hehe, közben megint hívtak Magyarországról, pedig már 765392613374szer elmondtam, hogy NEM FOGOK FELVENNI EGY DARAB MAGYAR SZÁMOT SE!) Először nem volt, de aztán tényleg sikerült egy olyan áttörhetetlen falat építenem, ami most már szerintem meg is marad. Egyszerűen annyiszor csalódtam, és olyan nagyon durván, hogy én tényleg azt mondtam egy idő után, hogy NEM. Kész, vége. És most örülök, hogy ilyenekről beszélek, mert általában ezekről még normálisan beszélni sem tudok, vagy nem akarok. Februárban véglegesen bezártam egy kaput, és ennyi. És a durva az volt, hogy azt is csak magamnak köszönhettem, mert "'cause I saw the end before we began", de én csakazértis csináltam tovább. Mindig elhitetjük magunkkal, hogy szerelmesek vagyunk. Elhitetjük magunkkal, a testünkkel, és csak próbálunk vakon szeretni. De ezzel nincs semmi baj. Boldogok azok, akik ezt meg tudják csinálni huzamosabb ideig. A probléma velem a huzamosabb ideig kifejezés. Egyszerűen csak megfakul. Nemtom mért. Persze, hogy az én hibám. Nem hiszek eléggé, nem próbálom eléggé. Tudom. De hazudni se fogok. Nem. Nem tudok. Nem is akarok. És itt bejön az akarat. Mi az, amit szeretnék? Na, mi az? Mért nem olyan egyszerű ez a kérdés?? Mért nem tudok rávágni egy darab választ? És a gondolkodás vajon jó dolog a szerelem vagy kapcsolatok esetén? És a filozofálgatás? :D Biztosan nem. Nem jó, ha az ember túl sokat gondolkodik (hallottad Veronika??), ugye Sziszóó? :) Továbbra is szeretem Oszit, egyszerűen csak nem úgy, mint "régen". Nos, igen, ez szintén mókás kifejezés. Még mindig nagyon friss ám ez az egész. Szóval végülis van időnk, nekem mint a tenger, csak itt és most nem ez az életem. Nem ez a kapcsolat. Mert nincs itt. Ennyi. Én pedig túl reális vagyok ehhez. Nem tudom elképzelni, hogy jaja, kapcsolatban élek, amikor nem. Meg ez megint időpara. Az idő nemhogy nem segít ebben, hanem csak ront szerintem. Persze, olykor nagyon jól jön (például most is, mert tudok ezekről itt agonizálni, gondolkodni, konklúziókra jutni). Szóval most ez a helyzet. Veronika Veronika volt ismét. Idiótaaaa! :D De legalább önmagam. Ami ezt az egészet majd eldönti, az Oszi, az idő, és én. Fúúúú, most nagyon okos voltam, mi? :D :D Szóval Amsterdami beuatiful életem továbbra is folytatódik, without any restriction, mert nekem ez így jó. Ó, igen, még egy rossz tulajdonság: iszonyú önző vagyok. Önző dög. Sose, sose, sose. Amúgy elég meggyőző vagyok? Ti sose lennétek velem, ugye? :D Hehehe! Jajj, nemtom ám ezt sajnos komolyan venni. Lökött vagyok, tudom. Nos, de azért, csak hogy meséljek is. Voltunk Eindhovenben, ahol a vasútállomás & a reptér két különböző helyen van, de ezúton jelzem, hogy a 401es busz közlekedik a két távolság között, kb 3 euroért. Szóval aztán utána megnéztünk valamilyen stadiumot, nagyon érdekes volt bár be sajnos nem tudtunk menni. Aztán voltunk valamilyen fociklub boltjában, az meg nagyon drága volt, sose értettem a rajongás és az árak közötti egyenes arányosságot... Aztán végre visszatértünk kedves kis otthonomba, Amsterdamba. :D Látnátok kéne az arcom, minden egyes nap mosolygok, ha meglátom a Centraal Stationt, mert imádom, szeretem, ez az én városom! :) Aztán hazajöttünk, aztán azt hiszem a kedd ennyi. Szerdán voltunk moziban, megnéztük a Knocked Up című filmet, háááát, egyszer azért jó, de picit túl hosszú volt. Elvesztettem a Kenvelos karkötőmet, picit szomorú voltam, mert az is legalább magyar volt. Jujj, kaptam megint Túró Rudit. Ez úton szeretném jelezni, hogy ez egy nagyon szép hagyomány, aminek mindig örülni fogok (--> magyarul, mindenki hozzon légyszi sok-sok Túró Rudit, mert annak Veronika nagyon fog örülni, és sok puszit kaptok cserébe!), sőt igazából szeretném kiegészíteni azzal, hogy ha majd jöttök ki, és esetleg tudtok, hozzatok légyszi Danone Snacket vagy Kinder tejszeletet is, mert ilyen dolgok nem léteznek itt. Okééés?? Légysziiiii! Kifizetem, csak hozzatok majd!! :) Szerdán aztán a mozi után elmentünk a többiekkel, hogy na, akkor most bulizunk. Háááát. Az Amstel van Heeren totál üres volt, meglepő módon, mert általában tele van, utána pedig még a Coffeeshopok se voltak nyitva... Úgyhogy vártunk kb fél órát az éjszakai buszra, de legalább jót beszélgettünk, meg a többiek is picit jobban megismerhették Oszit. Aztán csütörtökön nemtom mi volt. Hmhm. Komolyan. Most gondolkodom. Nem tudom. Azt tudom, hogy Danielnek szülinapja volt pénteken, úgyhogy pénteken voltunk ajándékot venni, megmutattam Oszinak a boltot ahol dolgozom, vett is mindjárt 3 pólót (köztük az én kedvencemet) és egy övet, nos igen, veszélyes az a bolt. Ebben a hónapban én is már 100 eurónál járok, úgy, hogy csak a harmadát kell fizetnem a teljes összegnek. Rengeteg. Tudom. 300 euro. Brutális. De itt nem számít annyira a pénz. Itt mindig van. :) Aztán pénteken ünnepeltük Danielt, nagyon jól sikerült szerintem, mókás volt. Játékokat játszottunk, meg ilyenek. Jó volt, én élveztem. :) Aztán szombaton én szinte végig aludtam, de komolyan, szinte egész nap. Szerintem én ezen a héten pihentem ki mindazt a fáradtságot, ami eddig összegyűlt. Szóval jó volt na! :) Nekem tetszett. Voltak érdekes beszélgetések. Nagyon érdekesek... Összességében tényleg jó volt, de tudom, hogy én nem akartam, hogy jobb legyen, és messze nem voltam se aranyos, se lelkes, se annyira halálosan szerelmes, mint az elején. És hogy ez mért van? Nemtom. Fogalmam sincs. Csak van, és kész. És hogy Oszi ezt ilyen jól kezeli, hát igen. Az a nem semmi. De komolyan! :) Büszke vagyok rá. Anyukámnak szülinapja volt, úgyhogy most ezúton is: NAGYON-NAGYON BOLDOG SZÜLI- ÉS NÉVNAPOT KÍVÁNOK AZ ÉN EGYETLEN ANYUKÁMNAK! SZERETLEK! HIÁNYZOL! :) Ennyi. Lassan mennem kéne, mert el kell készülnöm, 17:15kor indulunk Lucieval a Bowlingra. Juhúúúúú! Nagyon jó lesz! :) Iszunk, eszünk, bowlingozunk, ez a kötelező program! :D Mekkora?! Új látogatóim lesznek, Szilvikém és Nóri, januárban, aminek tiszta szívből örülök, jót fog nekik tenni. Igazából mindenkinek jót tenne egy pici Amsterdam. Itt olyan sok minden átértékelődik az emberben (még bennem is, úgyhogy akkor mindenkiben). Egyszerűen csak jóóóóó, imádom! Na, és akkor jöjjenek a képek, a mókásak sajnos még nincsenek nálam, azokat Oszi birtokolja! :) De majd holnap! Nézzetek sok Catherine Tate-et, Watskeburt-öt & Shut up-ot, mert az jó! :D Hiányoztok természetesen továbbra is, köszönöm, hogy mindezek ellenére vannak, akik szeretnek, és elfogadnak ilyen lököttnek, amilyen vagyok. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :) Millió pusziiii! LOVE! PEACE! AMSTERDAM! :D Tot ziens!

Helyesbítés így éjjel kettőkor. Mivel kémeim segítenek (illetve csak egy kis tündér), most már emlékszem, mi maradt ki. Nagyon spontán vagyok érzem. :) Szóval képzeljétek el, hogy kaptam rántott csirkecombot. És méghozzá nagyon finomat. Hiányzik is. Már most. Az a jó kis rántott csirkecomb! Ááááá! :D Köszönöm. Még egyszer. A képeket pedig várom. Nagyon.
Elöljáróban a mai buliról: érdekes volt. De nagyon jó. És nagyon-nagyon tanulságos. Olyan, ami után még nagyon sokat fogok gondolkodni, de messze nem negatívan. Jó érzés egy csapat (még ha elég nagy is) tagja lenni. Szeretem ezeket az embereket, rengeteget beszélgettünk, ittunk, bowlingoztunk. Én először életemben. És vajon ki nyert kétszer? :D Szeretek bowlingozni. Nagyon jó játék. El is határoztuk, hogy máskor is jövünk ide. Ja, meg, hogy pénteken megyünk bulizni. :) A csajokkal. Sannaval és Lucieval. :) Simon (a kisfőnök) szerint okos vagyok, ez újdonság, plusz azt is megbeszéltük, hogy továbbra is ugyanígy békénhagyjuk egymást, mert ez nekünk így jó. És tényleg jó. Ja, meg mondta, hogy dolgozhatnánk együtt. Hát igen, mondtam. :) Szóval jó volt na, ma már nem fogok képeket feltenni, hehe, paráznak is rendesen, mert most már tudják, hogy amit lefényképezek, az megy a netre! Hehe! :D Szóval továbbra is mókás az életem a világ legjobb városában, továbbra is beautiful minden, vagyis leuk, meg mooi, meg minden. Ik hou van jou Amsterdam! :) Szóval most épp eléggé készen vagyok ahhoz, hogy ne vegyem elő a fényképezőgépet, és tegyem fel a képeket, úgyhogy most el is mászok. Ne haradudj Sziszóóka, hogy nem voltam onlány, de majd holnap! :D Ennyi?! Ennyi. Definitely. Pusziiiii minden drága olvasómnak! Watskeburt??