ismét

Nos akkor ismét Magyarországon. Tegnap 11kor indultunk el Amsterdamból drága kis családommal, és este 11re értünk haza. 12 óra kocsival. Nem mondom, hogy soha többé, de nem mostanában... :) A lényeg, hogy el kellett hagynom a helyet, amit imádok, és amit eszem ágában se hagynék el sosem. Remélem egyszer majd azt mondhatnom, hogy soha többé. Remélem egyszer majd megélem, hogy azt mondhassam, soha többé. És Lucie. És Rune. És a munkám. És. Amsterdam. Nehéz. Picit labilis vagyok most, plusz még úgy érzem mindig nem dolgoztam fel, hogy akkor mostantól nem az AHba járok vásárolni, vagy a Kalverstraatra, nem látom drága kollegáimat, és tündér barátaimat. Nade! Talán majd holnap már jobban képben leszek elfogadásilag. Ami most még nagyon idegesít, a holnapi posztmodernizmus vizsgám, melyre jelenlegi tudásom (és igen, most mindenki nézze meg a bejegyzés időpontját) egyenlő a tökéletes nullával. Hm. Szép lesz érzem. De! Csak, hogy már valami nagyon pozitívat is írjak, és ami viszont mindig megerősít, hogy van miért: tegnap mikor átléptük a magyar határt beszéltem telefonon a lököttekkel - Sziszóóval, Katalinnal és Bálinttal, és na az nagyon jól esett. Az érzés, hogy tényleg vannak emberek ebben az országban, akik várnak vissza, akik velem szeretnének lenni, és akik majdnem annyira szeretnek, mint én őket... :) Nos igen, ezért érdemes. De nehéz lesz. Idegösszeomlás 1: vonatjegy Devecser - Veszprém 375 HUF. Nem, nem euro. Forint. Hát normálisak ezek? Ja! Plusz egy darab magyar forintom sincsen, úgyhogy majd mindenol azt fogom kérdezgetni, hogy ezroval lehet fizetni? Idegesítő leszek vagy idegesítő leszek? Hehe. A nagy EU tagállam. OK. Befejeztem, tudom, hogy csak épp most jöttem vissza, és ugrálnom kéne örömömben, főleg nem a különbségeket nézni, és azokon flashelni. Jobban leszek drágáim, csak még most nem. Most még kínlódás van. Amire persze rásegít ez a hülye vizsga holnap. Ja, ha meg nem sikerül, mehetek holnapután. Az aztán megintcsak esélyes. Ááááá. Na, el is mászok, csak gondoltam bejelentkezek. Veronika visszatért. És Veronikásabb, mint valaha. :D És! Mindenkit látni szeretnék most már záros határidőn belül... Okéééés? Értem? Na. Ennyi?!?! Megyek kedvenc művemet tanulmányozni: A Clockwork Orange. Alexander De Large. Heel mooi. Ik hou van jou Amsterdam, ik hou van jou. :(

Ui.: képek az utolsó hétről (Den Haag, Utrecht és Rotterdam) és a hazaútról hamarosan. No para. :) És amit majdnem elfelejtettem, pedig talán a legfontosabb: LOVE! :) Puszi!