Dögrovás. Kínlódás. Veronika nagyon beteg. Vagyis na jó, annyira nem, de tudjátok milyen vagyok. Borzasztó. Alapból is, nade ha még holmi brutális megfázás miatt kínlódok is?!?! Hajajj! :) Pedig tegnap én annyira de annyira törekedtem ám, hogy jól meggyógyuljak. El is fogyott az összes NeoCitranom. Ez úton jelezném a megmaradt drága érkezőknek, hogy kérhetek megint majd NeoCitrant?? Léééégyszi! Meg Túró Rudit! :) Azt sem tudom a múltkor különben hol hagytam abba, szanaszéjjel vagyok. De! Ma drága Esztikémtől megkaptam a posztmod olvasólistát, vagyis hogy mit kell olvasni, úgyhogy most happiness van, mert ezen már el tudok indulni. De persze nem most. Of course not. (A de majd holnap felfogás igencsak belémivódott...) Ja! És tárgyfelvétel. Persze hogy nem tudtam róla, de mint kiderült, sokan mások se ott Veszprémben. Azért sikerült egy pár dolgot felvennem, bár nagyon sok minden egyszerűen még nincs ott. Még várok. Aztán ha nem lesznek ott reghéten se, beperelem az egyetemet. Ennyi. Anyukám jól van, jók lettek a leletei, erre keltem tegnap délután 1kor, ezért aztán el is mentem vásárolni. Voltam Kruidvatban, Blokkerben és persze (vagyis ez nem is annyira persze) Albert Heijnban. Durva gyerekek. Úgy képzeljétek el, hogy annyit voltam itthon az utóbbi időben, hogy full, de totál brutál echt full üres volt a hűtőm. Mókás volt. És Rune megölt volna ezért, mert utálja ha ezt csinálom, de ő most nincs itt, mert még Dániában van. Martina is Csehországban, bár ő majd jön vissza azt hiszem holnap. Lucienál voltak a cseh barátai, pont akkor mikor nálam a Punkyék, de velük sem találkoztam sokat. Meg még Michael is itt van, akit azt kell mondjam megkedveltem. Pedig ez nagy szó. :) Aranyos srác. Szó szerint. Olyan kis tündibündi, ami nekem néha sok, de mivel Lucie is egy tündéri lány, milyen más pasi illene hozzá? Örülök, hogy boldogok. Tegnap kapott tőlem Lucie egy hatalmas pingvint, mert imádja a pingvineket. Azt mondta, úgy fogja hívni, hogy Veronika. :) Nagyon nem akarok arra gondolni, hogy lassan el fog jönni az az idő, amikor nem lehetek Lucieval. Egyszerűen nem is akarok erre gondolni se. Nehéz lesz nagyon, de szerintem az is tuti, hogy ő is visszajön. Szilveszter, éjfél, mindenki ugrál, örül, ölelkezik, csókolózik, satöbbi, satöbbi, satöbbi, ahogy Rolling Stones mondaná (akinél egyébként vizsgázom 23án, és aki 5t adott a műfordomra, aminek iszonyat örülök), na és mit csinál Lucie és Veronika? A Dam közepén állnak, egymást ölelve és sírva. Kb 5 percig. Szegény Lucie úgy sírt, hogy én már azért kezdtem el, mert nem szeretem látni azokat sírni, akiket imádok. Nos igen. Ez azt hiszem mindent elárul arról, hogy mennyire szeretnénk elhagyni ezt a helyet. A Damot, ami az abszolút otthonunkká vált, Diement, ahol lakunk, és magát Amsterdamot, minden grachtjával, bárjával, idióta turistájával, coffeeshopjával és rengeteg emberével együtt. Nem akarok elmenni innen. Nem akarom otthagyni a munkámat, főleg mert tudom, hogy nagyon gáz lesz nekik, hogy mi elmegyünk. Brutálisan szükségünk lenne most emberekre, és egyszerűen senki sem tud ottmaradni. Jó, mondjuk nehéz is, de akkor is. Szeretem azt a helyet. Nagyon az otthonommá vált az is. Most nztem pici Szonjám iwiwes képeit, aholis fenn vagyunk ketten, ahogy ülünk a bolt előtte nagy sárga papucsban. Az a kép címe, hogy piciVerámmal a kedvenc helye előtt. És elgondolkodtam. Valóban ez lenne a kedvenc helyem Amsterdamban? Nos, ami kétségkívül biztos, hogy a legtöbb időt ott töltöttem, a legtöbb embert ott ismertem meg, a legtöbbet ott tanultam hollandul, és a legtöbbet ott veszekedtem vagy morogtam magamban. És igen. Ez a kedvenc helyem. Az egyik nagyon kedvenc. A sulinak itt is már majdnem vége, de még lesznek vizsgáink, decemberben volt már kettő, az egyik tantárgyból 8 pontot kaptam (Classroom expressions, tudjátok a Marlboros srác Wout), és aminek nagyon örülök, és azt hiszem nagyon büszke vagyok rá a holland: 9 pont a 10ből. :) Runéval fogadtunk előtte, úgyhogy számunkra az egész vizsga csak egy verseny volt, persze barátságos, a tét pedig mi lenne más, mint csoki! :) Rune 8 pontot kapott, ami egyébként itt általában a legjobb, úgyhogy nagyon büszek vagyok rá, nagyon ügyes srác. És szépen beszél hollandul. :) Voltam Helgáéknál, a koordinátoromnál családi karácsonyi vacsorán, ahol nagyon jól éreztem magam, meg az volt az első alkalom, hogy egyáltalán bármilyen karácsonyi hangulatom is volt. Megint felajánlotta, hogy lakhatok majd nála ha visszajövök, ha nem találok addig semmit. Hát majd meglátjuk, de nem szeretnék a nyakán lógni senkinek, főleg mert szerintem ő nem fogadna el pénzt tőlem ezért. A karácsony egyébként nekem egyet jelentett a munkával, ami nagyon jó volt, hogy küldtem haza Anyuéknak, az egész kis családomnak egy hatalmas dobozt, tele ajándékokkal, amit persze csak szenteste bonthattak ki, és mi volt az első dolog, amit megláttam Skypeon mikor hazaestem este 11kor? Apukám I amsterdam pulcsiban! :D Örültem nagyon! És ők is. :) Szeretem a családomat nagyon. Már alig várom, hogy lássam őket, és jól megölelgessem mindegyiküket! 13 nap egyébként és érkeznek ide hozzám, Amsterdamba, hogy utána majd 21én együtt visszamenjünk kocsival (vagyis kisteherautóval, mert annyi cuccom lett ugyebár időközben...). Wow. 17 nap emberek. És újra láthatjátok Városi Veronikát. Én pedig újra láthatom minden kedves barátomat, drága ismerőseimet, tanáraimat, az egyetemet, végre tanulhatok majd, ami meg kell mondjam nagyon hiányzik, meg végre nekiláthatok mindennek, ami itt távol van tőlem. És el kell hagynom ezt a várost egy időre. 5 hónapra pontosan. 5 hónap. Hm. Jó lesz. Továbbra is áll a tervem, hogy sokat fogok utazni, Magyarországon belül (persze kívül is, mert Prága és Bécs az tuti --> Lucie és Daniel, Kopenhágát még meglátom -->Rune) olyan helyekre ahol még nem voltam, vagy olyan helyekre, ahol olyan emberek illetve rokonok élnek, akiket már 83ezerszer meg kellett volna látogatnom, de sosem tettem, mert sosem volt időm, pénzem. Nos igen. Időm itt sincs. :) Áááááá emberkéim! Fáj az egész arcom, folyik az orrom, szerintem legalább 40fokos lázam van, és meg kell várnom, míg végez a mosógép a ruháimmal. 1 óra 27 perc man! Echt niet normaal! :) Holnap megint dolgozom, remélem már kevésbé nyűgösen, mert ma kb minden második percben ölni tudtam volna, és néhányszor úgy megbántottam embereket, hogy csuda. Kiállhatatlan vagyok. Még mindig. Főleg betegen. Pont ezt mondtam ma Kathynek (ő is az egyik főnököm), hogy tudom, hogy iszonyú elviselhetetlen vagyok alapból is, nemhogy ha még ilyen beteg is vagyok! :) Jót nevetett. Ők azért szeretnek. És én meg ennek örülök. Jó érzés, ha a munkahelyén szeretik az embert. Nos most kimegyek a konyhába, ennem kell valamit, meg mézes teát innom, és igen, várok picit, hogy hűljön Sziszóó, nem teszem bele rögtön a mézet. Banánt is eszek, mert persze mandarint elfelejtettem venni, de csak van a banánban is valamennyi vitamin. Ugye? Különben meg! Azok, akik szoktak nekem ide kommentelgetni: mostanság sose. Pedig néha teszek fel kérdéseket, várom is rájuk a választ, és nem válaszol senki. És én meg ezért nemtok aludni normálisan, mint a normális emberek, minden nap éjfél előtt. Vagy legalább 3 előtt. Szóval tessék válaszolni! Alsjeblieft! :D Ááááááá, meghalok gyerekek! Filmet kéne néznem. Tegnap sikerült 3at: Kiss Kiss Bang Bang (hmhm, kötelező, de érdekes), To Wong Hoo Thanks for Everything... (számomra alapfilm, aranyos nagyon) és Eragon (tipikus, tipikus, tipikus, Gyűrűk Ura, Harry Potter és hasonlók, de szerettem Saphirát). Ma nemtom mit kéne. Lehet semmit, hanem inkább aludni. Tudomén. Nem kell mondani. Megiszom az utolsó NeoCitranomat, hüpp hüpp, aztán meglássuk. Puszillak Benneteket odaát (ahol az igazság van), mindenkinek kitartás a vizsgákhoz, és a munkához, és nehogy megfázzatok, mert nem jó! :) Csókolom csókolom! Goeden avond! :) Tot ziens!