Mindjárt megint hajnali kettő. Akkor most elkezdek írni. Most van ihlet. Meg idő. Mindjárt részletezem, és saját magam számára is rendbeteszem, mennyi mindent is sikerült megint teendőként összegyűjtenem. Természetesen távol álljon tőlem, hogy a panaszkodásnak akár leheletnyi jelenléte felmerüljön, mert az életedet mindig úgy éled, ahogy te akarod. És erre most ingathatod a fejed kedves olvasóm, és a te életedben lehet, hogy úgy is van, ahogy te gondolod, de én kezdem úgy érezni, hogy az enyémben nem. Az, ha viszont valami nem úgy sikerül, ahogy kéne, szintén valamiért történik úgy. Nem az egyén vall kudarcot, hanem az egyén kap új leckét az élettől, hogy azért mégse legyen már olyan unalmas! Nos, életem most sem unalmas. Sőt! Noha mindig elképzelem, hogy de, mostantól csakazértis perspektívanélküli, otthonülős, dögunalmas életet fogok élni, vagy legalább szokásos életstílusomat egy időre normálisabbra cserélem, nem megy. Nos, itt is bocsátkozhatnék filozófiai vagy pszichológiai fejtegetésekbe, de akkor kapnám a kommenteket, hogy te jó ég, kétszer elaludtam, mire a végére értem! :D (Továbbra is imádom mindazokat, akik olvasnak, legyenek ők szobatársaim, Katalin kollega és az a személy, akit innentől nem nevezhetek nevén, tehát innentől nevezzük Mariskának (névötleteket azért még várok, mert azért a Mariska annyira nem tetszik mégse), drága -jelenleg happiness áradatban úszó- Szilvikém, Balázsom, akivel még mindig nem sikerült összefutnom, pedig szeretnék, de már legalább elmentem a PPPben a szobája előtt&hangosan jól rá is csodálkoztam, hogy jééééé, itt lakik a Balázs!, aranyhangú&-szívű Bálintom, akinek bár picit nagy a mája, imádom :D, a mindig őrült Madame Punky, Zsolesz pajti, akinek ezúton jelzem, hogy igenhűdenagyon meg fogunk rá sértődni, ha sürgősen nem jön most már valamikor fel bulizni velünk, csuhajja!, mert még nem is láttam, mióta ismét magyar földön vagyok, Zsuzsi&Niki, a két leendő tündéri tanárnő(ci) ;), Ági, aki mindig teljesen jól átérzi saját tapasztalatából kifolyólag, hogy épp most mi miért, az összes drága és szeretett expasim, általam nyíltan nagyra becsült tanáraim (legutóbb például Györgyi mesélte vidáman, hogy: "Olvastam ám a blogodat!", ami egyrészt továbbra is jólesik, de azért még mindig érdekes érzés, hasonlóan éreztem kis családommal kapcsolatban, ami azért valahol gondolom természetes és normális, még velem kapcsolatban is), satöbbi, satöbbi, satöbbi...) Erős egy zárójel volt, bocsánat. Bár, most legalább kipótolom a kimaradt bejegyzések helyét... Ér ám az is, ha kettőben olvastok el, nem muszáj egyben! No para. Különben nem tudom, mért nem írok ám. Valahogy mostanság nem. Nos, azért vannak ennek okai, de azokat majd az önéletrajzi könyvemben fogok elmesélni, itt nem. Hehe! :D Várj, várj, várj. Most is épp azon pörgök, hogy akkor most mivel kezdjem (vagy folytassam??). OK. Jelenlegi teendőim: 1. és legfontosabb persze az egyetem. Az ezzel járó legfontosabb a két szakdogám írása. Ötlet itt a fejben, maga a váz is és a töltelék, csak le kéne ülni, úgy is maradni, és írni. De a pepszit legalább már elkezdtem, 10 %nál tartok (4000 karakter :)), sőt, nagyon nagy tervem ezt a hétvégén be is fejezni, mert az már aztán tényleg összeállt. Angolossal már más a helyzet, jövő hét elején ülünk le konzultálni Lacával, hogy akkor mi merre hány méter, lesznek még változtatások, idomulások, érzem. De. Pozitív vagyok. Meg kell lennie. Muszáj. Sőt. Úgy érzem, szeretnék érdekes dolgokat leírni. Szeretnék iciripicirit elgondolkodtató dolgokat leírni olyanok számára, akik mondjuk érdekeltek is az adott témában. És szeretnék mindent kipróbálni, amit Hollandiában elterveztem, hogy ki fogok. Eddig egyébként itt-tartózkodásom szinte kizárólag csak iszonyú jó dolgokat adott nekem, hálás is vagyok érte rendesen. Adja! - ahogy Szilvi mondaná. :D 4 órám van, ezek közül is a nagy kedvenc az Introduction to American Philosophy, egy meglepően okos, művelt, vicces, kedves, szép és fiatal amerikai tanárbácsival, aki abszolút mértékben elfogadja, hogy általában szinte mindenről különvéleményem van, sőt, a durva az, hogy még el is gondolkodik rajta, hogy vajon mért. Ritkán találkoztam ennyire értelmes és érdekes oktatókkal életem során. Erről már eszembe is jutott drága Bús Éva, akivel még mindig kávézni kell mennem, és már igencsak rámférne. El is kell neki mesélnem, hogy milyen esszéket írtam róla Hollandiában. :) Meg másokról is. Jó volt egyébként erre is. Objektívan, picit elszakadva látni mindent és mindenkit. Kávéééééé. Most már nem. Így fél háromkor... Aztán esetmegbesz, ahol elvileg konkrét eseteket kéne elemeznünk, egyszercsak így is lesz reméljük, mert most még sok a sérelem, aminek nincs fóruma, ezért aztán átmegyünk akaratlanul is mondjuk-el-típusú órába, aminek én persze szívből örülök! :) Meg ilyenkor együtt vagyunk Zsuzsival, Nikivel, Orsikával, Sárával, és még egy sor régi-régi kedves ismerőssel, úgyhogy már ezért egy élmény. Szerdánként van pragmám. Nos. Nem. Sajnos még nem. Egyszerűen képtelen voltam ezidáig bemennem, tiszta szégyen, tudom. Most szégyelli is magát a Veronika. Gyulus meg is jegyezte, hogy oda vagy együtt járunk be, vagy sehogy, meg kedvesen figyelmeztetett arra a veszélyre is, hogy ha továbbra is ennyen járnak csak be, akkor átnevezhetnénk az órát Helta-körre. :D Utolsó órám az Amerikai rövidpróza, Korbel úrral, aki beváltotta minden várakozásomat, brutál jófej, okos, türelmes, aranyos, és azt kell mondjam, nagyon ért hozzá. Csodálkozom is folyamatosan, eddig irodalmat mért nem. Örülök, hogy nála is lehetek így az utolsó félévben. Wow. Még leírni is durva Szilvi, igazad van. Utolsó félév. Utolsó hónapok Veletek, drágaságok! Elfogadták minden holland tantárgyamat, mint általános értelmiségképző, hadd idézzek, mit miként: towards an integral education = etika, english proficiency = kétnyelvűség, internationalisation in the school = az EU& az etnikai kisebbségek, survival dutch = Európa nyelvei, és végül classroom expressions = A jelentéstan világa. Mókás mókás, végtelenül hálás vagyok viszont, mert nagy könnyebbség ez nekem. Nagyon. Iskolai gyakra ma kaptam meg a leendő helyem és mentorom nevét, Deák, Veszprém, áltisk, jó mentor, juhúú! :) Majd egyszercsak most már talán el is kezdhetem azt is... Óóóó, most kimentem narancsléért, majd visszatérve megint beleszerettem a szobámba. Szép. Olyan kis beautiful. :) Rosi meg itt vakarózik mellettem. Róla annyit, hogy lesznek majd kis Roseák, és addig, míg ő majd terhes lesz, itt fog nálam nyaralni egy másik dögedelem. Kis Rosikért pedig már most lehet jelentkezni bátran! ;) VENszervező lettem hirtelenjében. Vicces kis csapatunk van VENre, megtudtam, mi az a KM és KT, sőt, azt is, hogy mi az a TVK. Durva. Katalin pedig azt, hogy mi az a flex. Azóta kettőt is tartunk a szekrényben, hogy mindig kéznél legyen, ha kell. Nyilván. Érdekes látni azt is, hogy végre valahol többségben fiúk szervezkednek, vannak ötleteik, melyeket én személy szerint díjazok. Érdekes srácok. VEN: május 6-9. Juhúú! :D Angol szakestre is majd besegítek valamit Sesztikének, aki egy kis tündér, szavaztam is rá ma. Jó erősen! :) Két magántanítványom van most csak, egyikük matek, a másik angol. Ők is csak azért, mert bennük látok fantáziát, és mert aranyosak. Már megint most szeretem őket. Mindig ez van. :) Ami nagyon pozitív, hogy felkértek, hogy csináljak egy animációs iskolát, ami jelenti az animátorok felkeresését, válogatását, majd pedig a képzését. Erre vártam egész tavaly, hát most megkaptam. :) Örülök neki nagyon, imádom ezt csinálni, mindig is imádtam. Ha valami, akkor az animáció mindig is szívszerelmem lesz. Most tárgyalgatási és magunkat eladási szakaszban vagyunk, de én azért már keresgélek rátermett lányokat-fiúkat. Minden szerdán Presszóba (Expresszó) járunk, melyet általában rövid mókás táncos visítós összejövetel előz meg itt nálunk, csuda jókat nevetgélünk. Most is itt voltak Klein úrék, moderálnom kellett magam, aminek pedig kifejezetten örültem, hogy itt volt az én kis csodabogaram, akit szintén kevesen értenek: Dávdikám. Jajj, vele is milyen jót beszélgettünk egyik nap! Na, ezek a dolgok hiányoztak. Most pedig hálás vagyok minden percért, amit azokkal tölthetek, akik hiányoztak nekem, akik fontosak számomra. Két hét múlva megyek Bécsbe, Danielhez. Úgy néz ki, hogy csak Lucie jön meg én. De szerintem lehet jó is lesz így, csak mi hárman, bár Rune nagyon fog hiányozni a mi kis csapatunkból, nade majd legközelebb. Amsterdamba körülbelül egy hónap múlva megyek egy háromnapos konferenciára (Teacher in Europe), ahol drága Jos felkéréséből coach szerepet fogok betölteni, koordinálni fogom az áltiskolás csapatok munkáját, meg gondolom Amsterdamot is picit megmutatom nekik. Hát, meg is fogom! :) Valószerűtlen város. Valószerűtlenül tökéletes és jó. Lacáékkal készülünk a május elején Debrecenben tartandó drámafesztiválra egy darabbal, melyben én kellékes-sminkes-súgó szerepét töltöm be, mely szintén egy teljesen új élmény számomra, de az egyik legpozitívabb ez is. Imádom. Érdekes emberek, nagy tűrőképesség, hangzavar, művészlelkek, visítás, kiabálás, munka, munka, munka, ötletek, káromkodás - minden, ami hiányozna az életemből. Új embereket ismerhettem meg, akiket nagyon megérte, órákat tűnődöm magamban rajtuk, reakcióikon, hozzáállásukon. Hm. Jelenleg úgy néz ki, július 7én megyek vissza, csak odajegyet fogok venni. Azt hiszem a hétvégén. Minél tovább húzom, annál drágább lesz. Márpedig ezen még mindig nincs mit gondolkodnom. Jelenleg még mindig úgy érzem, hogy rengeteg ok miatt még mindig sosem lennék itt maradéktalanul boldog. Lehet, hogy ott sem. Meglátom. De esélyt adok magamnak. Nincs vesztenivalóm. Akik most mellettem vannak, mellettem lesznek, tudom. (És mindig lesz kihez jönniük Amsterdamba...:)) Az igaz dolgok nem halnak meg. Sosem. Ami igazán számít, az mindig számítani fog. De azt is tudom, hogy nem szeretnék élethossz panaszkodni, hogy "De szar itt élni", mert tényleg abban hiszek, hogy aki el akar menni, az menjen. Komolyan! Aztán majd visszajön, ha az se tetszik. Elhatároztam, hova lesz majd az első utam, az első hosszú hétvégém nyaralás szempontjából, mondjuk a télen: Jamaicára. Juhúú! :) Utána jön majd London, Brüsszel, Párizs, Koppenhága, Olaszország, ésatöbbi. Sok helyre szeretnék eljutni. Kíváncsi vagyok. Meg mekkora poén lenne már! Juhúú! Ha pedig már majd ezt is meguntam egy időre, akkor elkezdem a PhDt & szülök egy gyereket (jóesetben ikreket, és akkor le van tudva mind a leendő kettő :D). Tervek vannak, mindig lesznek. Ilyen vagyok. Tudjátok. Pici Szonjámmal meg mehetnénk egyszercsak majd Pestre. A pupákhoz. Meg Bershkába. :D 3 óra. Holnap bankba megyek, vettem webkamerát és a telefonomba memkártyát Vaterán. Pénzt kell utalnom. Különben behalok, ha tényleg minden rendben lesz, akkor csak ajánlani tudom majd mindenkinek, mert brutál olcsó. Óóóóó, és ma megint filmet néztem, nem az én gépemen, mert az most épp döglődik, úgy döntött, hanem Mariskáén (majdnem leírtam, fúúú): Sweeney Todd az isteni Johnnyval, aki még énekelni is férfiistenhez méltóan! A kutya nem nézte volna egyébként velem végig. Furcsa film, Tim Burton tipikus rendezésével, számomra meglepő végkifejlettel, bár azt végig sejteni lehetett, hogy ennek jó vége nem lehet. Tanulság: a bosszúvágynak és magának a bosszúnak igazából semmi értelme, mert valójában azokat ölöd meg vele, akik szeretnek és akiket te is szerethetnél. Meg persze, hogy Johnny Depp még mindig nagyon ott van. Annyira azért nem, mint a jó öreg Mr. férfiisten Jack, akit viszont az Anger Management-ben láttam legutóbb, ismét fergeteges játékkal és szemöldökrángatással. Mariska annyit visított a filmen, hogy majdnem kiesett a fotelemből. Vicces volt. Well, well, well, oh my brothers, nem is tudom mi van még. Ez már nagyon hosszú lesz, mi? Gondolom. Megnézem, mikor lesz nyitva holnap a bank. Hm. Elvileg délután 5ig. Akkor nem kelek korán. Azért olyan 1 óra körül be kéne másznom. A biztonság kedvéért. Meg, akkor picit vásárolni is elmehetnék, bár nem kéne. Óóóó, meg még a jogsimat kéne már kiváltanom igazán! Ejjejj Veronika! Nos. Valahova csináltam egy költségvetést is saját magam számára, és nem jövök rá, hova. Na, le kéne feküdnöm az én gyönyörűséges hatalmas ágyikómba, mert holnap korán kelek (Lucie már mindig csak úgy köszön rám délután kettőkor, hogy jó reggelt! :D). Meg! Szakdogát írok! Felkiáltójel! Még öt! I just go! Tesiznem is kéne már, wowowooo. Nos. Andy Warhol-lal szeretnék zárni (vagyis nektek nyitni, mert miután feltöltöttem őket, nem fogom még hátra is pakolni). Szeretem. Mint annyi mindent mást. Mindig megkapom. De. Szeretek élni. Most mit csináljak? Puszi mindenkinek! Beautiful hétvégét kívánok mindenkinek, és Andy szavaival élve: "I think everybody should like everybody!" Tartsátok szem előtt! Peace! :D
