a jelen&bécs

Jelentem, végeztem végre teljes mértékben a pepszivel, 46 oldal lett, persze a mellékletekkel együtt, de még mindig tudtam volna írni. Számomra az a lényeg, hogy egy számomra oly kedves, hasznos, tartalmas és értelmes kurzus megörökítetté válik. Úgyhogy ahogy kedves egyetlen Luciem mondaná, most akkor neki is állhatok a másiknak. Juhúú! Nos. B terv már van, mely szerint ha nem sikerül befejezni időben, akkor "csak" ez marad következő félévre, és majd visszarepülök államvizsgázni. Merthogy visszamegyek, az csak egyre biztosabb és biztosabb, ahogy telnek a napok. Azt hittem, megoldottam dolgokat, azt hittem, itt majd minden rendben lesz, és nyugalmat ad, hogy saját magamban is feldolgoztam már mindent, én az erős ugye, de olyan szinten nem, hogy fáj. Nem, nem szeretek itt lenni. Ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de kínszenvedés. Nem az én világom többé, nagyon úgy érzem. Poénnak jó lesz évente 2-3szor, de hogy ebben az állandó stresszben, kilátástalanságban, pénztelenségben kelljen létezni, az nekem nem elég. Ezzel persze csak én vagyok így a környezetemben, leszámítva egy darab embert, aki viszont nincs folyamatosan velem, bár néha úgy érzem. Ő Lucie. Az egyetlen, aki ezt érzi, érti. Nem tudok erről normálisan beszélgetni, mert ez egyrészt másoknak azért unalmas, mert ők nem élték ezt át, másrészt pedig, mert ők ide kötődnek. Én meg 2007 augusztusa előtt nem kötődtem sehova. Most viszont már igen. És az nem itt van. Most nem. Lehet, hogy egyszer itt lesz. Anyukámat elvonszoltam (na jó, nem, de csodálkozva kérdezte tőlem, hogy Megyünk szavazni?, ejj, mondom, alap, ha már ennyi pénzemet erre költötték) szavazni, és ahogy mentünk ki a házból, és épp valamin nevetgéltünk, megállt, rám nézett, és azt mondta: Azért nekem annyira fogsz hiányozni! Nekem is ő. És az egész családom. De tudom, és ők is tudják, hogy én most nem maradhatok, mert egyszerűen sosem lennék így itt boldog. Meg milyen jó lesz majd a húgomnak kijönni két hétre mondjuk gyakorolni az angolt vagy csak nyaralni! Mert én most nyaralni fogok. Töményen, egy évig szerintem. És utazni. És ennyi. És most erre vágyom. Erre jöttem rá Bécsben is. Hogy az utazás milyen jó dolog. Főleg, ha az ember ismer is emberkéket ott, ahova megy. A tangyakról annyit, hogy most már 12 órát lehospitáltam, imádom a gyerekeimet, egyre jobban. Ott ülök, és érdekelnek. És szeretném már tanítani is őket. Anikó továbbra is egy tündér, csak tanulni lehet tőle. Április elején fogok elkezdeni tanítani, és elvileg VENre végzek. Remélem is, mert azon mindenképp ott leszek. Kedd esténként még mindig szorgalmasan próbálunk, egyre jobb a darab, meg mi is. :) Szerdánként VENmegbesz van, de Sportban, úgyhogy ily módon változott a szokásos programom, persze utána Presszó, mint mindig. Kedvenc emberem, Mr. Te ki vagy? ismét ott volt, ismét aranyosan. Továbbra is érdekes. Aki viszont újdonság volt így 2008ra, és nagy meglepetés, az Krisztiánka. Még nem láttam, mióta visszajöttem. Egyébként most is csak véletlenül, mert nem képes felhívni, hogy találkozzunk. Pedig! Ohóóó! Erről most eszembe jutott a film, amit tegnap láttam, és mindenkinek ajánlok, abszolút 5 csillag, Sean Penn rendezésében: Into the Wild. Gyönyörű. "Happiness is real only when shared." Ez a tanulság. Szóval visszatérve. Azok a dolgok Krisztiánka nem számítanak. Sok minden nem számít, és sok mindenre nincs időnk ezen a világon, amire viszont kellene, hogy legyen, különben nem is élünk, csak létezünk. Az elvárások ölik ki az emberekből a valódi okot, amiért ők éppen most itt vannak. De! Örültem. Tényleg. Bár. De. Remélem hamarosan. Ránéztem Rosi helyére, ahol most Kelemen Brutus csücsül, így neveztem el, mert mostanában bámulatos kis kastélyt épít magának, azon szoktam flashelni, amikor valami mást kéne csinálnom. :) Brutus pedig, mert szép erős, kis huncut. Ma Zagar koncert van, Szilvikém hívott, hogy menjek, de sajnos anyagi kereteim egyre jobban nem fogják lehetővé tenni, hogy bármikor, bármit, mint eddig. Azért különben durva, hogy a januári amsterdami fizetésemből élek egészen áprilisig. Hm. Not bad. Utána 3 hónapig csövezek, de már azzal a tudattal, hogy utána megint nem kell majd a pénzzel foglalkoznom. Juhúú! Neki fogok állni az angolnak, de most még lelki krízisben vagyok. Mikor jövök már ki ebből? Pedig én addig sosem tudok ilyen munkát végezni, amíg nincs rendben olyan szinten a lelkem, hogy le tudjak ülni, egy helyben, nyugodtan (hehe) és csak írjak. Nos, ez igen ritka. ZH hetem volt a héten, megírtam a kedvenc tanáromnál a kedvenc ZHmat, már alig várom, hogy kitegyen a falamra, mert imádom. Már most. Írtam, és mikor befejeztem (lehet, hogy hangosan) azt mondtam, hogy Yes! :) És tényleg. Mindent leírtam, amit gondolok. Az életről, a világról, az engem körülvevő emberekről. Csak írtam, írtam és írtam. Persze amerikai filozófia. És azt kell mondjam, sok pontban egyetértek Emersonnal még mindig. Meg hát. A filozófia az egyik nagy kedvenc életem folyamán. Az megy. :D A másik tündér Korbel Péternél volt, akinek már csak azért is bejárnék mindig az órájára, mert olyan jó sztorijai és olyan jó előadói stílusa van, ha nem is készülnék semmit sem. Szépen megszerkesztettem kis ZHmat, szép lett, remélem jó is, legalább more or less. A jövő hetem kicsit més lesz, mert na hova megyek?? Haza! Megyek Amsterdamba szerda reggel! Repülök, most mind a kétszer, oda-vissza, konferenciát irányítok, és persze minden számomra fontos embert és helyet végiglátogatok az én kedvenc városomban. Óóóó. Happiness lesz, és boldogság. Kedden délután mászok haza anyukámékhoz, este 8tól alszunk mondjuk éjjel 1ig, és 1:30kor indulunk Apuval Bécsbe a repülőtérre. Merthogy Skyeurope. És az csak Bécs. Péntek este 11re fogok visszaérkezni, de szerintem addig majd még egyszercsak írok. Remélhetőleg kintről. Remélem lesz internet. Most hétvégén megpróbáljuk megcsinálni a gépemet, hogy legalább normális állapotra visszaálljon, mert jelenleg még nem lehet vele dolgozni, mert 2másodpercenként idegösszeomlást kapok, olyan lassú, a CPU használat kb percenként vált át 0%ra, mely tart is egy jódarabig. Nemtom mit tettem vele, de valami nagyon csúnyát. Szóval remélem jó lesz, és sikerül megjavítanunk a hétvége folyamán. Hm. Azt hiszem el kéne kezdenem írni Bécsről, mert sok lesz ez így. És vannak, akik tényleg olvasnak, az a nem semmi. Oszi mondta a múltkor, hogy visszaolvasott 7 hónapot, mondta is, hogy Képzelheted! :) Túl sok vagyok, nemdebár? Nos.

Bécs - Vienna - Wien

Péntek reggel természetesen szakadt az eső, iszonyú hideg volt, ahogy kell. 3 darab órát aludtam, de be kellett fejeznem a pepszit, és elküldenem Ernőnek, hogy megnyugodjon. Meg hogy én is. Picit egyébként már akkor nyugodtabb voltam, meg tudtam, hogy jó lesz. És kezdett elfogni az érzés, hogy nyaralni megyek. Én meg olyat nem szoktam. Hát most igen. Tehát: departure from Veszprém 8:08, Győr 10:19. Győrben, ahol már jártam a vasútállomáson, ez tuti, még rohantam is, mert úgy volt, hogy lesz kb 10 percem, és jön a bécsi vonat. Heh. Hát persze, hogy az én vonatom késik 20 percet, na mondom ollé, no para, úgyhogy vártam, hideg volt, közben odajöttek hozzám útbaigazításért, hát nem. Sikerült megérkeznie a vonatkámnak Pestről, felmásztam, kis bőröndömmel, ami igazából félig magyar borral, pálinkával, Pilóta keksszel és vaníliás karikával, Császári csemegével, meg ilyesmikkel volt teli, be is ültem gyorsan, oda ahol csak egy lány ült, aki egyébként nagyon kedves arccal volt megáldva, és úgy láttam rajta, hogy szeretne beszélgetni, de egyszerűen meg voltam halva, úgyhogy zene be, én meg csak ültem, és vártam. Nemsokára jött is a vonatos büfékocsis 12 éves csinifiú, aki unott arccal, várva a szokásos nem, köszönöm választ elhúzta az ajtót, és szemből jött is a várt válasz, nade! én viszont egész addig erről álmodoztam, hogy valaki jön&azt kérdezi: Red Bullt? :D Mondjuk ő se ezt kérdezte, de én már jelentkeztem is. A lány velem szemben pedig jókat visított rajtam magában. Nem vettem észre, mikor hagytuk el a határt, de tudom, hogy egyszer felnéztem, és tudtam, hogy ez már Ausztria. Gyönyörű. Az elejétől kezdve. Tiszta, zöld, fényes, színes. Szép. 12:20 körül meg is érkeztem Bécsbe, ahol szó szerint annyit csináltam, hogy leszáll, megy 10 lépést, majd megáll a hatalmas Westbahnhof várótermének közepén. Gondoltam, itt bárki észrevesz. Daniel késett 15 percet, mert dugóba került a kocsijával, már itt gyanakodni kezdtem, hogy juhúú, akkor mégiscsak autózunk, mert az eredeti terv nem ez volt, de örültem neki, mert jól megfigyelhettem magamnak az embereket. Sok-sok lekker ding, ezt már az elején megállapítottam, sőt, Bécsben azért sok színesbőrű emberrel is találkozunk, ami nekem ugye kifejezetten pozitív. Megérkezett Daniel, tündérbogár, semmit sem változott, nem is fog soha hála a jó égnek, már ajánlkozott is, hogy húzza a bőröndömet, és mentünk is a kocsihoz, ami picit messze állt, mert Bécsben Kurzparkzone-k vannak, ami azt jelenti, hogy rövid időre, és nagyon sok pénzért tudsz csak parkolni a belvárosban, vagy a forgalmas helyeken. Szakadó eső továbbra is, jól el is áztunk, de utána kocsiba be, és beautóztuk picit Bécset, abszolút Pest feelingem volt, főleg az elején, aztán ez egyre inkább elmúlt. Elmentünk Bettyhez, aki Daniel barátnője, és egyben bécsi szállásadónk is volt, kaptunk egy szobát Lucieval, aki ekkor még nem érkezett meg. 3ra mentünk érte a Westbahnhofra, de ebben nem vagyok biztos, mert akkor még sosem tudtam, hogy éppen hol vagyunk, és hát rá is várni kellett. Busszal jött, neki is 4-5 óra volt az út. Várakozás közben írtam egy rögtönzött táblát a nevével, hogy: LUCIE, melynek ő később nagyon örült, és mely okot adott a mellettünk várakozó cseh srácnak a mosolygásra, mire én megkérdeztem, hogy cseh-e, és mikor mondta, hogy igen, hát hirtelen rögtön bemutattam összes cseh tudásomat, amin ők jókat nevetgéltek. Lucie jött, és ismét rendben volt minden. Kérdeztem, hogy hova menjünk enni? Mire ő: Burger King! :D Úgyhogy a régi szép idők emlékére el is látogattunk oda, gyönyörű volt, komolyan, ha ott jártok, érdemes. A belvárosban, valamilyen nagy bevásárlóutcán van, amit aztán jól megismertünk később, és brutálisan szépre megcsinálták. Ültünk, ettünk, beszélgettünk, melegedtünk. El is határoztuk, hogy ezután már hazamegyünk Bettyhez. Akkor még úgy gondoltuk, hogy még aznap megyünk bulizni, de erről hamar letettünk, mert inkább otthon maradtunk a jól bevált kitchen party miatt. Hát igen. Ez hiányzik a legjobban. Hogy éjjel 3-4-5ig fenn legyünk, beszélgessünk, iszogassunk, drinking gameket játsszunk, miegymás. Ez. Nagyon. Volt visítás, mondanom sem kell. Átjött Christoph is, aki egy hetes Amsterdami tartózkodása (vendégségben volt Danielnél) után úgy köszönt el, hogy Have a nice life! Nem hagytam annyiban, és ezt már akkor tudtam, hogy találkozni fogunk mi még. Vicces srác még mindig. Meg teljesen őrült. Teljesen. :) Nem tudom mikor feküdtünk le aludni, de azt tudom, hogy igen jó hangulatban. Másnap úgy terveztük, hogy állatkert és Prater, de azt mondték nekünk, hogy a Prater zárva van még, ezért a deles kelésünknek jó is volt csak az állatkert. Na, amit mindenki mondott viszont, fiatal, öreg, fáradt vagy nem: Jujj, és van pandabébi az állatkertben, azt mindenképp nézzük meg! Sokan hozzátették még azt is, hogy a németeknek csak pici jegesmedvebébijük van, de nekünk pandánk! Hát elég furán néztem már az emberekre egy idő után, mert hihetetlen, hogy mindenki erről kezdett el beszélni. Szeretem én az állatokat, de a pandát? Ennyire nem. De komolyan, még az utcán is odajöttek hozzánk srácok ismerkedni (egyébként azzal a kérdéssel, hogy szerintetek is úgy néz ki a haverom, mint egy drogdíler? kérdezték ezt egy angyalarcú, 15 évesnek tűnő tündérkéről :)), és elkezdtek beszélni a pandabébiről. Hát mondom, ez kéééééész. Node! Ezek után elmásztunk a Schönbrunn Zooba drága Lucie-mal, gyönyörű időnk volt, hétágra sütött a nap, jól elszórakoztunk. Kedvenceink a pingvinek voltak, és az oroszlánfókák, akiknek sikerült elcsípnünk az etetésüket. Hatalmas állatkert, egyébként tele rengeteg magyarral, gyönyörű territóriumokkal. Lucie indítása a zsiráfoknál, akik hát köztudottan nem olyan picik: mondom neki, nézd Lucie, erre ő feléjük nézve: What's that?? :D Imádom! Az állatkert után abszolút hullaság, elmásztunk a Cafe Europe-ba a fő bevásárlóutcán, közben Daniel szólt, hogy meghív minket vacsorázni valahova, csak szóljunk, ha végeztünk. Ittunk Wiener Melanget (iszonyú finom, csak ajánlani tudom) és Wiener sütiket, Sacher Tortet meg Wiener Kirschentortet. Nagyon fincsi volt, aztán közben megérkezett Daniel. Mehettünk is Wiener Schnitzelt enni. Sikerült is találnunk egy csodálatos helyet, akkora Schnitzelt kaptunk, mint egy hatalmas tányér, külön hozták ki mellé a krumplit. Nos, ez is finom volt. Most pont azon gondolkodtam, hogy csak finomakat ettünk-ittunk kinn. Aztán pedig Christoph szólt, hogy mehetünk is bulizni. Délben indultunk el otthonról. Jelzem. Nos jó, akkor éljen a bécsi éjszaka. Először egy pubszerű helyen voltunk, élőzenével, ahol a frontember épp azt ordította a mikrofonba, hogy fuck off vagy fuck me, nemtom. Heringfeeling, rengeteg turista, mindenhol angolt hallottam. Nem maradtunk sokáig, mert Christoph azt mondta tud egy helyet, ami általában nagyon jó. Area 51. Bevágódtunk egy taxiba (melyek jóval olcsóbbak, mint Adamban, kb 10-14 euro a városon belül), amikor kiszálltunk, már érdekes volt a hangulat. Kb 10 rendőr, elég morcosan állt a hely előtt, úgy lehetett csak bemenni, hogy átvizsgáltak mindenkit, de akkor még nem sejtettem mért. Azt hiszem 8 euro volt a belépő, ami egyébként számomra meglepően sok, Adamhoz és főleg Mo.hoz képest. Beengedtek. Belépünk. Nekünk jön valaki, de nem kicsit. Teljesen kába emberek vonszolják magukat, hol a földön, hol picit afelett, mindenki fekete, hosszú haj, fekete körmök, fekete szemfesték, abszolút nekezen kikövetkeztethető nemi identitás, vagy egyáltalán nem, iszonyat agresszivitás, a földön a kiütött emberek mellett eldobált sörösüvegek, mindenhol sör, bor, hányás, nemi váladékok, a falakon graffity mindenütt, bent pedig 40 fok, katlan, ordító, marylin manson típusú zene, a félmeztelenség már-már kötelező divat az idejárók közt, egyszóval: EMOk. Ennyit én még soha sehol egy helyen. Eszméletlen sokan vannak. Megdöbbentő. Eszembe is jutott az a South Park rész, melyben Emósok lesznek. Kééész gyerekek. Én nagyon nyitott vagyok, de ez még engem is megrázott. Christoph szegény közben nem győzött bocsánatot kérni, hogy ide hozott bennünket, de igazából tapasztalatnak jó volt. Tiszta sör lettem, 63417451szer jöttek nekem, a srácok is majdnem elkezdtek verekedni másokkal, akikkel voltunk, a zene egyre Emósabb, és számomra már ismeretlenebb lett, szóval kezdtem érdekesen érezni magam. A picit hisztis enyhe kifejezés azt hiszem. Inkább agresszív. Az agresszió agressziót szül. Hamarosan úgy döntöttünk továbbállunk, a Flex nevű helyre, mely Bécs legismertebb helyének számít - egyébként méltón. Az a kontraszt a két hely között, az a tisztaság és igényesség, ami itt volt! Bár! Itt meg az volt a mókás, hogy na milyen buli volt? Techno party! :D Mindenesetre én jól eltévézgettem a hatalmas kivetítő előtt táncolva, iszogattam az én kis vodka-Red Bulljaimat (6,60 euro), a zene - annak ellenére hogy nem az én világom még mindig - nagyon igényes volt, iszonyú jó DJkkel. Egyszóval öröm volt ott lenni az Area után. Nem is siettünk sehova, hajnali 5 volt, mikor elindultunk, hogy most már megyünk. Aztán addig addig beszélgettünk, hogy akkor már elkezdtünk sétálni a Dunaparton mi hárman (Christoph, Lucie és én), arra, amerre Christoph lakik, mert hogy az nekünk is közelebb van. Aztán kitaláltuk, hajnali 6kor, hogy akár reggelizhetnénk is. Aztán mikor rájöttünk, hogy még semmi sincs nyitva, úgy döntöttünk, hogy akkor megyünk kedvenc Have a nice life kísérőnkhöz. Így is lett. Elpihengettünk, aztán reggel 8kor úgy döntöttünk, hogy most már hazamászunk valahogy. Sikerült is, reggel 8:30ra már meg is érkeztünk, Lucie meg is jegyezte, hogy ő még soha életében nem ért haza ilyenkor. Daniel és Betty is jókat visítottak rajtunk, amikor délután 4:30kor felkeltünk, a nagy múzeumnapunkon. Nos. Múzeumokban tehát nem voltunk. :D Nem is baj. Majd legközelebb. Aztán elmentünk "reggelizni" Betty egyik kedvenc helyére, ahol ettünk fincsi vacsorát, én grill tálat, Lucie pizzát, hűen önmagunkhoz. :) Aztán pedig elbúcsúztunk kedves vendéglátónktól, Bettytől, és már indultunk is Egelseebe, Krems mellé, ahol Daniel lakik. Nem is pakoltunk le, azonnal elementünk egy kis családi házhoz, ahol éppen volt egy borkóstolónak a következő állomása. Úgy képzeljétek el, mintha egy szimpla családi házból csinálnának egy vendéglőt, házi borral, házi sütivel, minden házival. Ohóó! Nagyon finom volt. Anyukáméknak vettem is egy üveg hazait azon nyomban. Majd most hétvégén jól megisszuk! :D Aztán letelepedtünk, megnéztük Daniel házát, ahol lakik hát mit mondjak, gyönyörű, ügyes fiú ez a Daniel, én mindig is mondtam. :) Megnéztük, hogyan raftingolt a Níluson, aztán az Ausztráliai képeit, ahova egy barátjához ment ki látogatóba egy hónapra. Jamie, a barát kiment egy évre. Csak úgy. Pihenni. A természetben lenni. Durva. Érdekes. Into the Wild. Aztán csak beszélgettünk, beszélgettünk, beszélgettünk, mint régen. Ez volt most a legfontosabb mindhármunknak azt hiszem. Nekem mindenképp. Aztán másnap felkeltünk, nagyon időben, átmentünk Kremsbe, ahol megejtettük a souvenir-vásárlást, magunknak is, majd kicsit várost néztünk, sétálgattunk, voltunk reggelizni Daniel kedvenc helyén, egyszóval csodálatos volt. Aztán engem felraktak a vonatra, de még gyorsan a Südbahnhofon adtunk fel 2 képeslapot Runenak, mert nem tudtunk választani a kettő közül... Aztán felszálltam kis magyar típusú vonatkámra, melyet kedvesen jól kiröhögtek, hogy ilyet még nem is láttak. Szokatlan nyugalom lett úrrá rajtam, megnyugodtam. Ez már persze ismét a múlté így egy hét után, de nagyon jó volt. Már erre az egy hétre is. Gyönyörű volt, tartalmas. Jó emberekkel lehettem, akiket imádok. Bécs pedig szép, de persze nem annyira, mint Amsterdam. Ami már csak 4 nap. :D Utána viszont beindul most már a munka, mert így mlg a végén vissza kell repülnöm januárban is... Hejj. Az pedig nem volna jó. Nos. Hosszú. Tudom. Pedig ez még mindig nem minden. De a képeknek most nem állok neki, majd legközelebb. Sürgős Hostel-nézhetnékem van. Kíváncsi vagyok milyen. Ajánlották nekem, hogy tetszeni fog. Hm. Lássuk. Puszillak Téged kedves olvasó, kitartás, szép húsvétot, fincsi sonkát és főtt tojást, sok-sok finom bort és sok csokit kívánok, legyetek együtt drága családotokkal, de legyetek! Ne csak picit. Teljesen. Szeretet van, béke van, shanti, shanti. Amsterdam: 4 nap! :)