tangyak kezdet

Haza akarok menni. De legalábbis Bécsbe. Most ez így már egy kicsit sok nekem. Nade! Képzeljétek végre telefonáltam az ügyben, hogy végre valahára kiváltsam a jogsimat, ami a rendszerben "porosodik" már több, mint fél éve, mert (de mint azt bizonyára mindenki nagyon jól tudja, mert engem olvas nonstop :D) kiutazásom előtt egy nappal lett meg a forgalmim. Nos. Holnap találkozom Judittal, kedves drága exoktatómmal, hozza a vizsgalapot, vagy mit. És utána már egyszercsak irány az okmányiroda! És lesz végre jogsim is. Juhúú! Ma megkezdtem a tanítási gyakomat. Ünnepélyesen kijelentem, hogy mókás lesz ez. Pindurkát mesélek csak, mert olvasnom kell 835471643647 oldalt még holnapra (persze írnom is kéne a ******* pepszis szakdogám, vagyis befejeznem, mert már csak plusz 5 oldalt kell írnom). Órán készített jegyzeteim igen érdekesek, sok mindenről szólnak, olyan Veronika szempontok alapján. Mentorom, Anikó nagyon jó, sőt, igazából nem is őt szoktam már figyelni, mert ő úgy ahogy van, jó. És szereti azt, amit csinál, én meg az ilyen embereket. A gyerekek. Nekem ők. Először is ma 5 órát kapásból hospitáltam laza 3 órát megközelítő alvással, plusz dolgozatokat javítottam, amit mindig is iszonyat élveztem. Hiába! Pedagóguscsalád. Ahogy ma azt Poór Zoli tanárúr is megmondta! :) Választhatok, melyik 2 osztályban szeretnék tanítani. Itt teszem hozzá, hogy én a legszívesebben az összeset tanítanám, most azonnal. Egyelőre azon kívül, hogy kedvemre pszichoanalizálhatok mindenkit, nem sok értelmét látom (kihangsúlyozom: számomra!) a hospitálásnak, mint olyannak. Én már hospitáltam az egyéni iskolai gyak alatt. Épp elég volt az is. Tisztelem a gyerekeket és felnézek rájuk. Durván. Én annyira szenvedek már attól is, ha 3/4 órát egy helyben, csendben, figyelve kell végigülnöm, hogy majd belehalok. De ők nem. Még a hiperaktív is inkább magára akarja csupán felhívni a figyelmet, de figyel. És csinálja. És nem fárad. És ül. És csendben van. Brutális. Le a kalappal. Ma arról fogok álmodni, hogy én is jó gyerek vagyok. :) Választhatnék. Vannak nagyon tündéri osztályok (ilyen a 4a, 5c és 7c), akik tényleg hallhatóan sokkal nagyobb csendben vannak, aranyosak, ülnek, nem nyüzsögnek, csinálják a kiadott feladatokat. Ennyi. És ott volt először a 6c. Élén Milánnal, Ancsával, Ádámmal és Leveltével így első látásra. Milán = Veronika 12 évesen. Totál. Abszolút magatartászavaros, kezelhetetlen, okos gyerek, nem tud magával mit kezdeni, de vágyik az elismerésre. Ancsa és Ádám pedig azon versenyeznek hogy ki okosabb a másiknál, csak egy egész enyhén hangosan. Persze, hogy rögtön szimpatikus lett az osztály. :D Nekem ez kell. A rosszcsontok. Hogy megnézzem, hogy mihez kezdenék egy hozzán hasonlóval. Ha semmit sem tudok, az is eredmény. De nagyon kíváncsi vagyok. Már azt is eldöntöttem, hogy mindkét osztályban már az elején csinálok szociometriát, szépen kielemzem a kis osztályokat. Juhúú. A másik osztály pedig valószínű (és remélem) a 8b lesz, a sok Balázzsal az élén. Náluk javítottam ma dolgozatokat, nagyon mókás volt, mert rögtön el is kezdett hátrafele forgolódni az előttem ülő sráchad. Ezért nem hiszek abban, hogy hátul kéne ülnöm. Meg. Ez a hospitálás még mindig nem. Tanítani akarok már. Szeretek tanítani. De most egy jó darabig az életemben szerintem nem lesz rá lehetőségem, már csak ezért is szeretnék minél többet most. Most. Holnap megint megyek, de már csak 9re, kezd már véglegesen kialakulni, hogy mi merre hány méter, kettő órát maradok, aztán irány az egyetem, ahol esetmegbeszen végre elmondhatom majd mi újság. Ohóóó! De jó is lesz! :) És! 5 nap múlva Bécs. És! Csinálhatok turista-tervet (merthogy most végre az leszek), Daniel azt mondta, ő még örül is neki! :D Juhúú! De majd szerintem csütörtök éjjel. Akkor már nem lesz más dolgom. De most van. Megyek is olvasni a holnapi filozófiára. Őrült jó ez a show! :) Nos. Ennyi. Hiányzik Lucie. Az egyetlen ember ezen a földön talán, aki ismer, van hozzám türelme, és napokat tudott eltölteni velem anélkül, hogy egyszer is összevesztünk volna. Az egyik legjobb ember a világon, akit ismerek. Pénteken meg jól agyonölelgetem. Hehe. Baky Dani férfiisten, aki a nőket szereti, azt mondta nekem, hogy ő csak 1,5 hónapot volt kinn Németországban, de utána 2 hónapig nem találta a helyét. Ha ez egyenesen arányos, akkor én 8 hónapig nem találnám. Különben el is tudom képzelni. A jó hír az emberek, hogy már csak 4 hónapot leszek itt. Ilyen helyétnemtaláló, megváltozott lelkivilágú, nagyon sok más dolgot fontosnak tartó állapotban. Fáj erre gondolnom, úgyhogy agy kikapcs, filozófiára fel! Puszi!