Egész héten 30Y hallgathattok a blogomon, mert készülök már nagyon. Direkt nincs kinn még hivatalosan, hogy mire, mert annyire félek, hogy nem jutok be, hogy majd csak akkor, ha a kezemben van a jegy. Sokat jelent ez nekem. Holnap pedig bemutatkozok az egyik osztályomnak. Sőt, velük vándorlok egész nap, és hajnali fél 7kor kelek. Izgulok. Lehet, hogy utálni fognak. Mert unalmas vagyok & mert nincs humorérzékem. Megvan 8 oldal a diplomámból, ma még akarok írni 7et, mert így megy ez :) hogy szerdára meglegyen a 20 oldal, amit be kell mutatnom, mint eddigi eredmény. De be is fogom, mert most elkapott a feeling, hogy jó volna ezt még akár hamarabb is befejezni, mint április 30. Olyankor. Hm. Tényleg gép vagyok. És tényleg szeretnék megint emberlány lenni. De mint azt ma egyetlen Anyukám is mondotta volt, már csak nagyon pici, és kész vagyok. Kész vagyok ezzel az egész országgal. És már csak 91 nap. És még mindig nem vagyok rendben. Sem lelkileg, sem egészségileg, sem sehogy. Nade! Majd nézzetek meg májusban! Én olyan, de olyan happy leszek, hogy fájni fog! :) Csak ez a 3 nap megint ott nem tett jót. Egyszerűen el is határoztam, hogy nem szeretnék még egyszer úgy odamenni, hogy tudom, hogy nem maradhatok. Nemnem. Soha többé. Úgy akarok röpködni is, hogy utána tudom, hogy visszajövök pár nap múlva. És mehetek dolgozni. És nyugalom van. És és és. Áááááááá. A múltkor válaszoltam ám az összes kommentemre 8 évre visszamenően! :D Remélem minden kedves hűséges kommentelőm elolvasta, amit írtam. Különben meg tegnap picit sírt a blogom, hogy senki más nem köszöntötte meg, csak én... Arany szívem! Úgy akarok csinálni mindent, hogy egy cseppnyi szorongás se legyen bennem semmi miatt. Még 24 nap. Ki kell bírni. Fujj. Utálok szenvedni. Nem az én sportom. Ja igen! Tesim még nincs. Van arra is kb 1,5 hónapom, hogy megcsináljam az utolsó tesimet. Ollé! Rot op. Na megyek írni. Meg óravázlatot gyártani. Titeket szeretlek, csak dilis vagyok most. Puszi!