nincs

Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá, hát nem bírok nekiállni! Mért van ez mindig így? Erre rá kéne jönnöm pszichológiailag, mért működöm pont így. Mások olyan szorgalmasak, úgy születnek, hogy odaülnek, nem mozdulnak, megtanulják. Van bennük egy olyan belső hajtóerő, ami nem tántorítja el őket a tanulástól. Nos. Én meg nem szeretek tanulni. Legalábbis nem könyvekből. Az tuti. Sokkal jobban megjegyzek bármit, ha elmondják, vagy még inkább, ha én is részt veszek benne. Mert szerintem úgy lehet tanulni, ha aktív az ember, és ülni egy könyv fölött szerintem kevésbé aktív. Legalábbis számomra. Kínlódok, szenvedek, unatkozok, ma sem kaptam még pénzt, itt vagyok 30 forinttal, egy élmény ez gyerekek, és na ez az, amiből olyan, de olyan elegem van, hogy az kimondhatatlan. Gyűlölöm a nincstelenséget, és utálom, hogy nincs most annyi pénzem, mint kinn. Ez az egyik (ha nem a) legnyomósabb ok, amiért visszamegyek. Lehetsz te itt full boldog, lehet iszonyat mókás családod, lehetsz tök szerelmes, ha nincs pénzed. Márpedig nekem nemtom miből lenne, mert az is tuti, hogy nem, nem fogok elmenni havi 400 euroért dolgozni. Nekem kell a pénz ahhoz, hogy boldog legyek. És most lehetek ezért pénzéhes, vagy bármi, ez van. Kell, és kész. Persze lehet azért van ez így, és azoknál, akik már nagyon sokszor megtapasztalták, milyen az, ha nincs. Na ők értik. Én meg megyek, kínlódok tovább. Még 33 nap. Megint reagáltam egy albira Amsterdamban, szeptembertől adják ki. Meglássuk. :) Puszi azért mindenkinek! Meg jó étvágyat így délben...