ÁV - a sztori

Kedves Olvasó!
Kész, végeztem, megcsináltam! Megvan az államvizsgám! És vele a határtalan boldogság! :D Mindjárt ki is fejtem, mi volt, hogy volt, ám előbb megjegyezném, hogy elvileg Rawlinson tanárnő is olvassa a blogom, és ezért nem szabadna leírnom innentől nagyon sok mindent. Nos, kétlem, hogy ez valóban igaz lenne, mindazonáltal, kedves tanárnő, üdvözlöm, ezentúl is mindent leírok, amit szeretnék, most kérve elnézést azoktól, akiket ez sért, vagy bármely más formában nemtetszést vált ki. No para. Ott a jobb felső sarokban van egy olyan, hogy bezár, nyugodtan lehet használni, nem sértődöm ám meg! Sosem! :) Viszont nekem meg ezt el kell mesélnem, mert vadállat továbbra is mik történnek velem... Ó igen, még ezúton üdvözlöm és sokszor puszilom drága volt tanítványaimat is (Petrát és Ancsát a 6.c.ből mindenképp, mert róluk tudom biztosan, hogy olvasnak)! Most figyelmeztetek mindenkit, hogy épp wellness napról jövök, full kipihenten, abszolút jókedvvel, és maximális szabadidővel, úgyhogy hosszú lesz. Készítsetek elő rágcsát, iszit, meg Choco Creme-es Milka csokit, mert az a kedvencem. :)

Még ÁV előtt:

Nos. Mit is mondhatnék. Akik ismernek, moreover laktak már velem, azok jól tudják, hogy sajnos nem vagyok a szorgalom mintaképe. Nem, nem álltam neki 2 héttel előtte, de még 1 héttel előtte sem. Evvan. Annyira nagyon örültem, hogy megírtam a szakdogát, majd pedig amikor annak megkaptam az eredményét, hogy tanulni nemigazán volt kedvem ezek után... Meg hát volt jobb dolgom na. :) Rengeteget pihentem végre, folyamatosan mókás programokat hajtottunk végre, egész megszerettem a júniust, és minden tartozékát. Kivéve ezt. Mint egy csúnya árny - főleg az utóbbi időben - azért beárnyékolta napjaimat, kínlódtam, mert tudtam, hogy na, most már neki kéne állni, mert csúnya lenne, ha már csak ez nem sikerülne, ilyen brutál félév után... Szemelvények az ÁVra való készülésből Veronika módra:

1. dolgozzunk ki tételeket: kivág, ragaszt, aláhúzkod, kiemel - hopp, már kész is egy tétel!
2. tanuljuk meg a tételeket: ül és vár, hogy majd a tudás belemászik a fejébe, erősen néz, mert az írott szöveg elvileg 10%-a marad meg... Néha ordítunk egyet, idegileg kezdünk teljesen kimerülni. Valódi tanulás kezdete: június 14. szombat. Természetesen profi terv, hogy mit mikor fogok abszolút módon megtanulni. Hehe. :D
3. akkor lógjunk fél napokat, mikor már úgyis alig van időnk, hadd készüljünk ki ettől is idegileg. Vasárnap még anyuékhoz kellett mennem, kosztümért, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Hétfőn pedig Lacához összeállítani és elpróbálni a másnapi ÁVs Powerpoint előadást, meg védést. Ez utóbbi egyébként egy élmény volt, enyhén szólva idegbeteg voltam már.
4. remegjünk át egy napot, kaja, pia, minden nélkül. Hétfőn már kb nem lehetett hozzám szólni, annyira készen voltam. Még éjfélig tanultam, Katát megkértem, hogy mondja el csak a 2es tételt, mert azt abszolút nem tudom (az egész módszertan története, magyarul az egész módszertan 1). Fél 1től aludtam (ha azt alvásnak lehet nevezni) 3ig, aztán még tanulás 3tól 7ig, 7kor indulás Ávra. Idegösszeomlás határán.

Maga az ÁV:

Katával odamentünk nagyon időben, de jól tettük, ezúton javaslom mindenkinek, hogy tegye is ezt majd így, mert nagyon megéri. Sokkal gyorsabban haladtak, mint a tervezett, egyébként nem csak nálunk, volt olyan terem, ahol pl. töriből, civilizációból ÁVztak, és úgy kellett nekik összehalászni az embereket. Leültünk a padra, mi csak fél 10kor, 10kor következünk. Gondoltuk mi. Ez volt fél 8kor.
1. számú stresszforrás, Krashen féle affective filter 70%-on:
Laca közli, hogy nem működik a laptopommal a projector. Ohó, mondom, ez egy élmény lesz akkor így. A krízis viszont egy fél órán belül megoldódott, mert 2 műszakis kollega jött, látott, és győzött. Pici megnyugvás.
2. számú stresszforrás, Krashen féle affective filter 95%-on:
Na kit látnak szemeim az E-ben? Hát nem Bárdos professzor urat? Dehogynem! Na, ránéztem Katára, hogy akkor mi most itt nyiff, de neeeem, csak a jegyzőkönyveket jött aláírni minden ÁV-teremben, meg hogy odaköszönjön nekünk, és figyelmeztessen bennünket, hogy együnk már valamit, mert ez nem lesz így jó. Kata elfelezett egy csokit, amiből sikerült is egy harapást megennem.
3. stresszforrás, Krashen féle affective filter 80%-on:
Végre bemegyek fél 10kor, tehát előbb is, mint ahogy eredetileg készültem. Tételhúzás: Veronika koncentrál: 11es, 11es, 11es (azt tudtam a legjobban). Mit húzok ki???? 2es. Na. Hát mondom, én azért leülnék. Gondoltam magamban: ez nagy harc lesz. Valamilyen szempontból az is volt. Leül, elkezdni leírni, ami beugrik a tegnapi szóbeli Kata-összefoglalóból. Nem fogok megbukni. Csakazértse. :)
(Tegnap megnéztük Rókával egyik kedvenc filmemet: Boys don't cry, és tetszett neki. Erre is csak azt tudom mondani, hogy: hm! :) Mindenkinek ajánlom egyébként, egy picit elgondolkodni, előítéletek ellen tökéletes. Tegnap még félig jutottam a Hasutasokkal (rendezte: Szőke András), nagyon tipikusan magyar, nekem tetszik, kedvenc részeim eddig: "Stét. Az Erzsi közkincs. Mi csak napozunk itten." Nem elhanyagolható persze, hogy a film Taliándörögdön játszódik, melyhez persze komoly érzelmek fűznek... :) Mai filmterveim: Hasutasok befejezése, utána a Duel, Róka ajánlásában, kíváncsi vagyok, mert állítólag nekem való, flashelős film. Ma még nézek pár epizódot HIMYM (How I Met Your Mother) című jelenleg kedvenc sorozatomból, mindenkinek ajánlom szintén, kis cuki, aranyos, de mindamellett rendkívül mókás, kedvencem Barney, aki nézi, tudja mért. :) Plusz néhány epizód a The Tudors-ból, szintén új mánia, VIII. Henrik életét elmesélő sorozat, iszonyú érdekes részletekkel, gyönyörű angollal, új kifejezésekkel.)

ÁV folyt.köv.:

Tehát szólítottak, hogy mehetek, először előadni, utána védeni, aztán meg a tételemet bemutatni. Előadás: olyan idézet után kezdeni, amit az ember imád, kész főnyeremény, azt kell mondjam. Antonin Artaud egyike volt a legbetegebb embereknek, és amit mondott, reprezentálta az egész dolgozatomat: "The theatre, which is in no thing, but makes use of everything – gestures, sounds, words, screams, light, darkness – rediscovers itself at precisely the point where the mind requires a language to express its manifestations. To break through language in order to touch life is to create or recreate the theatre.". Utána már éreztem, hogy no para, érdekli őket. Főleg Hock Ildit, aminek különösen örültem, kezdettől fogva. Ha ő odafigyel, ki ne figyelne oda?! :) Szóval csak mondtam, mondtam, osztottam az észt, beszéltem a kis munkámról, amit igen csak megszerettem így a végére... Imádom ezt a témát, imádom ezt a dolgozatot. Látszott. Aztán jött a védés, melyet előre beleépítettem a Powerpointba, a feltett 3 kérdés alapján. Ezekre válaszolgattam ,szépen összefoglalva, aztán ennyi. Nincs több kérdés. Na mondom juhúú. :) Leülök, hogy akkor elmondanám a kedvenc tételem, a 2est. Az volt a jó, hogy volt egy szépen felépített szerkezete a mondandómnak, és itt mér szerintem ez a lényeg, hogy hogyan tudsz előadni konkrétan bármit módszertan szempontjából. Mennyire magabiztos az ember, ha olyan dolgokról kell beszélnie, amiket már tudnia kéne. Senki sem beszélgetett velem, csak Hock Ildi továbbra is. Néha megkérdezett olyanokat - teljesen jogosan - hogy akkor Vera, itt most mely módszerekről beszél KONKRÉTAN? :D:D:D Nagyon aranyos volt, azt értékelte, amit az ember összefüggően tud, nem pedig azokat az apró részleteket, melyek perszehogy kieshetnek az ember fejéből (főleg ilyen stressz alatt, mert azért nem semmi mit éltünk át). Aztán egy idő után azt vettem észre, hogy már az egész bizottság mosolyog, egymásra is , rám is, majd azt mondják: Thank you! Ennyi. Én meg ülök ott továbbra is, várok, hogy még biztos lesz valami. De nem: Thank you! Ejj mondom, azonnal felállni, és már rohan is ki, hogy visítva Katát ölelgessen, hogy drága Korbel tanárúr kijöjjön azzal a felkiáltással, hogy Veronika, picit halkabban legyen szíves, hogy felhívjon végre hirtelen mindenkit, és hogy annyi jöjjön ki a száján kb 1 órán keresztül kizárólag, hogy Hááááá! :D

És ami utána jött:

Felfoghatatlan. Komolyan. Diplomás ember lettem (ehhez még mondjuk hozzátartozik, hogy jövő hét kedden lesz még a pepszi tanári képesítő vizsga, nade az mi ehhez képest?!). Az eredményhirdetés is nagyon jó hangulatban telt, melynek végén kollegákként köszöntek el tőlünk - Ötvösné, Laca, Hock Ildi, Forintos Éva, Fábián Gyöngyi. Nagyon jó érzés volt, tündérek voltak. 5öst kaptam, azzal a megjegyzéssel, hogy a pepszin is ezt kéne, és akkor kiváló minősítésű a diplomám. Na majd meglássuk. :) Aztán mint a jógyerekek, mentünk kifele, köszöngettünk elfele, Laca jött, mondta, hogy titok, de Hock Ildi akar a nyelviskolájába, én meg mondom perszeeee. Erre nem sokkal később jön Hock Ildi maga, és nagyon aranyos volt. Tényleg örülne, ha mennék hozzám és azt mondta, hogy nem baj, hogy most megyek Amsterdamba, ahogy hazajöttem, keressem meg. Meg hogy milyen jó volt az előadásom, és milyen jó ez a téma, és hogy hogyhogy nem találkoztunk mi még eddig, pedig olyan jó lett volna. Veronika első reakciója: Téééényleg?? :D Szóval én csak ott álltam, néztem, örültem. Kispajtásokkal persze Kismocsiba vettünk utunkat mindezel utén, aholis Punky kollega kérdezte, hogy tudom-e mi van velem. Hát mondom, igen. De rámcáfolt. Nem tudtam. Kiderült, hogy az ügy továbbfejlődött, PhDt akarnak ebből a témából, azt szeretnék, ha egy év múlva visszjönnék, és PhDznék. Hejj mondom, ezt már tényleg nem hiszem el. És mi az érdekes emberkéim? Hogy a fene egye meg, most ebben az utolsó x hónapban nekem is megjött a kedvem ittmaradni. Persze ennek sok összetevője van, de akkor is dühítő picikét. Mindenesetre azt eldöntöttem, hogy egyelőre egy éves szerződést írok alá kinn, aztán meglátom. Eszméletlen egy életem van továbbra is, amiért iszonyat hálás vagyok, és nemtom hogy megköszönni Mr.Életnek... :) Hát szóval így. Lenne pár munkám, meg más is, de én most mégis lelépek picit. Rendezni kell. Életet. Megvalósítani. Álmokat. Repülni, szárnyalni, gondolkodni, és agyatlanul bulizni még egyaránt, Comenius project ténykedni, látni ismét kedvenc városomat, érezni, hogy hol vagyok otthon ismét, látni a drága holland kollegáimat, inni a kedvenc holland innivalóimat, látogatni drága barátaimat mindenféle országban, most még akkor is ez az, amire vágyom. Meg azért egy PhD, bárhol, bármelyik országban is kezdjem el, nem 5 perc, hanem 3 év. Megfontolást igényel drágaságaim. Hát. Jövő májusig van időm. Meg ahogy én élem az életem, nagyon-nagyon sok minden fog még addig történni, úgyhogy nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, a lényeg, hogy minden így volt megint fantasztikus, ahogy.
Még van egy pár napom itthon, amit folyamatosan ünnepléssel töltök, mert abból ugye sosem elég! :) Kíváncsi vagyok különben én is a folytatásra, nagyon sok szempontból. Az egyik Róka, amibe most megint nem mennék bele, mert nem. Inkább nem akarok még ezzel foglalkozni, mert épp elég nehéz lesz ez így is már, úgyhogy majd akkor vinnyogok. :) Hehe. Nem fogok ám remélem, mert én mindig mindennek hálás vagyok. Hálás vagyok, hogy mindez megtörtént velem, hogy egy ilyen emberrel lehetek két hónapon keresztül. Én ennek örülök. Mindennek örülök jelen pillanatban, abszolút happiness van emberek, már teljesen kezdem látni az alagút végét. Legalábbis kis időre... :) De az élet ettől izgalmas nem? Hogy felkelünk, azt hisszük tudjuk mi fog velünk történni, aztán egy fenét! Ránkcáfol. Mindig. Ma wellnesseltünk, iszonyat jó volt, maga az abszolút feltöltődés. Mindenkinek ajánlom egyébként. Úgyhogy ma egész nap az volt a program, hogy 8féle szaunában izzadjuk szét magunkat, uténa jeget dobáljunk egymásra, mert az de jó, majd pedig órákig csücsüljünk a jó kis meleg vízben buborékok között. Hát mit mondjak! Isteni volt! :D Azóta itt vagyok, minden különösebb cél nélkül, mondjuk ez volt az egyik, hogy végre közvetítsek, meg válaszoljak a sok drága smsre, levélre, mindenre, amit kaptam, amik tartották bennem a lelket, és amiknek úgy örültem! Holnap totál spontánul lemegyek Akaliba, kedvenc kempingembe hesszelni, és zavarni a népet, meg napozni egyet, hogy legalább pici színem legyen, mielőtt kimegyek dolgozni. Aztán este Palota, és vasárnap reggel megyünk Róka bátyjának utolsó prédikációjára, merthogy az lesz most. Vasárnap este környékén szeretnék már legalább halvény anyaggal, eredménnyel és motivációval rendelkezni, hogy aztén majd hétfőn tanulgassak még egyet utoljára... :) Jujj, de jó lesz! Szép az élet emberkéim! Most nézem tovább a kedvenc sorozataimat, folytatom a céltalan estét! Hihi! :) Fúúúú, nagyon hosszú lett, mi? Gondolom... De ezt muszáj volt. Ezt is. Mindig muszáj. Minden. :) Cupp!