chaotic

Megfigyeléseim: egy csomó ember nem változtat semmit az iwiw adatlapján (ebben jelenleg én is az élen járok), és elgondolkodtam, hogy az iwiw is mennyire felszínes. Mert nagyon nem up-to-date, persze tisztelet a kivételnek, akik jól teszik, hogy mindig karbantartják kis oldalukat, ezért aztán azok az emberek, akik néhanapján megtekintik azt, örülnek, mert valami újat látnak. Az embereknek szenzáció kell. Non stop. És ez nem függ attól, hogy milyen országban vagyunk. A lényeg, hogy durva legyen. Ma volt a Gay Pride Festival Amsterdamban, persze hogy dolgoztam, ezért nem tudtam megnézni, milyen is ez itt a nagy Hollandiában. Amit kaptunk belőle, az sok-sok cukin felöltözött emberke, pasik, csajok, nők, férfiak, bácsik, nénik, akik azért gyűltek össze ma, hogy partyzzanak egész nap egész Amsterdamon keresztül. Tisztelem őket, és továbbra is imádom a melegeket! :) Megfigyeltem ma továbbá, hogy megint nem írtam ide. És most sem írok normális dolgokat. Továbbá ma megint egész nap azt hallgattam, hogy nem vagyok normális. Pedig de. Én mindig mondom. De ez nem tesz jót (mint azt minden kedves olvasóm jól tudja: a Pygmalion effektus miatt). :D Mire hazaérek, jóformán egy darab épeszű ember nincs itt, ezért minden nap megnézek legalább egy filmet, hogy ne unatkozzak. Még ilyenkor is pörgök. Most is. Ebben a pillanatban is. Szeretném megállapítani továbbá, hogy még mindig túl sokat gondolkodom mindenen, de azt hiszem egyre ügyesebben tudom likvidálni azon gondolatokat, melyek nincsenek pozitív kihatással az életemre (ezt Scott óráján olvastam, és azóta mindig ez jut eszembe, vagyis Emerson filozófiája, aki végtére is a transparent eyeballon kívül adott nekem valami mást is a végén). Néha anger management terápiára kellene mennem. Még mindig nem vagyok türelmes. Szeretnék türelmes lenni, mert megkönnyíteném az életét az engem körülvevőknek. De tudom, hogy itt ez is fejlődni fog, mint a múltkori fél évben. A végére emberkék rám sem ismertetek volna (az a pár ember meg, aki itt volt akkor, tapasztalhatta), semmi sem tudott felidegesíteni, semmi és senki. Olyan nyugodt voltam nonstop, hogy néha már-már félelmetesnek tűnt számomra is. :) Hejj. Eltűnik néha a fül, hogy nyitva van a blogom. Nem értem a gépem. Egyre jobban homályossá válik számomra a Toshiba laptopok világa. Tény: első befektetésem egy új laptop lesz, ezt pedig vagy elégetem, vagy beledobom a legközelebbi canal-ba, mert annyira idegesít már egy ideje. Persze örülhetek, hogy van, tudom. De az ember telhetetlen, és mindig többet akar. Linuxot akarok, és semmi Windowst. Elhatároztam, hogy Koppenhága lesz az első úticél, majd ha végre lesz rá pénzem, s időm, ami nem elhanyagolandó, mert úgy képzeljétek el, hogy már most (!!!) le kell jelenteni, hogy mikor tudok dolgozni karácsonykor. Nos. Eredeti tervem az volt, hogy ebben az évben Mo.ra megyek karácsonykor, ami továbbra is áll, tuti megyek 5 napra legalább. (Nem mellesleg pedig tavaly én voltam egyedül a boltban, aki végigdolgozta az egész karácsonyt, szilvesztert, mindent nekik, úgyhogy.) De azt mondja a főmanagerke, hogy egy karácsonyi nap kötelező, meg vagy dec 31 vagy jan 1. Hehe. Úgyhogy kétféle lehetőség van. Vagy nem dolgozok karácsonykor (az előbb említett okra hivatkozva, amit persze az új főmanagerke nem vág, mert ő akkor még nem volt itt), és dolgozom dec 31én ÉS jan 1én, amit csináltam tavaly, és ki lehet bírni, vagy dec 26ére visszajövök, és aznap dolgozom, és akkor mondjuk jan 1én dolgoznék, és akkor tudnék menni külföldre is akár szilveszterezni (tényleg Punk, ki kell majd találnunk idén hogy lesz, kicsi-e nagy-e). Hm. Igazából az első, ami eszembe jutott az volt, hogy tempting. Mert nekem az a lényeg, hogy a családommal és barátaimmal legyek pár napot, de mindegy, hogy az éppen karácsony napja-e vagy sem. És akkor 25én este vagy 26án reggel visszarepkednék, és juhúú. Hm. El kell döntenem. Soon. Ma találkoztam a boltban egy magyarral, aki perfekt beszélt hollandul, és hülyéskedtünk a többiekkel a kasszában, hogy minél többféleképp mondjuk, hogy viszontlátásra, szóval x nyelv után én is mondtam magyarul, erre a srác elismételte (tényleg azt hittem, hogy ismétli csak), erre Marije megkérdezte, hogy hogy tudta már elismételni (mert ő mindig azon flashel, hogy mennyire bonyolult egy nyelv a magyar), erre mondja a srác, hogy azért, mert magyar. Heh. 3 éve él itt, és nemigazán megy már semerre sem, sose beszél magyarul (itt tényleg nincs nagyon kivel), és olyan akcentusa volt magyarul, hogy fájt. És elgondolkodtam, hogy nekem nem lehet ilyen magyarom, mindegy hány éve élek akárhol. Nem szabad. És olyan fura volt hallani, hogy mennyire szép kiejtéssel beszél hollandul, és magyarul meg nem. Hm. Mindenesetre még egy bizonyíték, hogy a magyar nehezebb, mint a holland, mert meg lehet tanulni olyan szintre, hogy a kutya nem fogja hallani a kiejtéseden. De egy magyarul beszélő külföldit mindig levágsz. A magyar az egy izgis nyelv. :) Szeretem igazából. Meg itt komolyan, ha valami egzotikus nyelvnek számít a sok más nyelv mellett, az többek között a magyar. Mert na azt aztán a kutya nem beszéli. Lieve Jurgen (egyik kedvenc kollega, fiatal srác, tündérbogár) viszont már felismeri a magyarokat, ha beszélnek, ő meg nagy büszkén mondja nekik a tőlem tanult mindig cuki frázisokat: Szia! / Sziasztok! és Köszönöm! Aaaaaaaa! :) És imádják érte! :) Tovább nemigen haladt múlt félévben, de majd most! :D Tény: a holland fiatalok ismerik Yonderboi-t & az Anima Sound System-et, de fogalmuk nincs róla, hogy az magyar. :) A Centraal Station nem jó találkahely. Viszont na ott található a legtöbb nemzet egész Amsterdamon belül. :) A hollandok még mindig nem tudják, mi az a vajkrém vagy Túró Rudi (vagy bármilyen ezekhez hasonló képződmény), ezért előre szeretném kérni drága látogatóimat, hogy légyszi, légyszi, légysziii! :) Vajkrém: Mizo és csak a natúr. Túró Rudi: óriás, és csak az eredeti, nem a tejcsokis, mert azt nem szeretem. Tény: hiányzik Anyukám rántott csirkecombja vasárnaponként. Érdekes, hogy azért elkezd hiányozni a magyar kaja. :) Persze más is. Ti is. De még arra sincs időm sokszor, hogy a hiány betöltse kis kőszívemet. Hehe. :D Tény: utálom, ha full megmondják a szemembe az igazságot, mégsem tudnék élni nélküle. Egyszerűen mindig mindent tudni akarok. Viszont örülök, hogy vannak dolgok, amik itt sem változnak. Egyrészről juhúú, másrészről rot op. :) Tény: a blogom még mindig kaotikus, mint az állat (vagy mint én???), nem is fog változni. Talán egyszer. Talán egyszer fog. Képes leszek rá. Tudom. Tény: még mindig nem veszek komolyan szinte semmit. És nagyon hamar demotiválttá válok. Mert. Nem vagyok türelmes. Ördögi kör. Hm. Punky nyaral, ügyesen, Saschaval, Lacával és a többiekkel, remélem néha józanul is mutatkoznak, de azt még jobban, hogy szépen bemutatják, milyen is a magyar virtus! Így! :D Nemtom mit nézzek ma. Ja! Ajánlom figyelmetekbe: Byron (10/8), Johnny Lee Millerrel a főszerepben, aki a Trainspottingban kedvenc karakteremet, Sick Boyt játsza. Nagyon jó, BBC film, ismét egy csomót megtudtam, ráadásul olyan dolgokat, melyeket már tudnom kéne. Az egyetemen mindig csak az marad meg, ami érdekli az embert, viszont ahhoz érdekessé kell tenni, amit kevés tanárunk tett meg. Meg kéne majd egyszercsak érdeklődnöm a PhD-t az UvA-n, de még annyira nincs ehhez kedvem. Pedig tervem már arra is van: elmászok szépen (persze miután időpontot kértem az egyik professzortól, merthogy itt ez így működik), viszem a kis thesisemet, és elmesélem, hogy mi ez, és milyen irányba szeretném továbbfejleszteni (valójában a legeslegnagyobb álmom, ha van ilyen, hogy mindaz, amit elméletben megfogalmaztam, illetve azon kevés időtartamú gyakorlati megfigyelés alapján, tényleg megvalósuljon az actual English (vagy más) teacher trainingben, ergo mondjuk egy új (vagy már létező, de átgenerált) kurzus által. Magyarul szeretnék az UvA-n vagy a HvA-n tanítani egyszer. Igen. Ha van álmom, akkor az ez. Szeretnék tanítani, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy gyerekeket vagy tinédzsereket tanítsak. Persze ehhez még nagyon sokat kell tanulnom hollandul. Mert hiába lenne a kurzus angolul, a nagy többség mégiscsak holland, és ahogy én őket ismerem, néha igenis nagy szükség van anyanyelvű magyarázatra.) Namost, a következő lépés, hogy a leendő mentorod (a professzor) szereti-e a témát vagy nem. Ha igen, akkor nyert ügye van az embernek, mert itt ez a lényeg. A hollandok mindig innovációt akarnak. Mindig minden újat kipróbálni, még akkor is, ha nem biztos, hogy bejön. Ha tetszik neki, akkor következik mindenféle adminisztrációs cucc, meg a 3 éves PhD-programra való hivalatos jelentkezés, mely alatt persze fizetést kap az ember (normálisat!), és tanít az UvA-n vagy máshol. Persze ez így nagyon le van butítva, de a lényeg, hogy messze nem esélytelen. Főleg, mert itt aztán tényleg szarnak egy csomó mindenre, amire mi olyan nagyon oda próbálunk figyelni. A lényeg az ötlet és az eredetiség. Na meg persze a pénz. Ha businesst látnak valamiben, akkor azt nem engedik el. A másik dolog meg, hogy itt az emberek messze nem olyan motiváltak tanulásügyileg, mint a magyar értelmiség. Itt sokan úgy vannak vele, hogy minek tanuljak tovább, ha úgyis a seggem alatt lesz minden egész életemben (és igazából valahol meg is értem ezt a hozzáállást, nem beszélve arról, hogy pont e miatt lehet nekem lehetőségem mondjuk egy PhD-re itt Hollandiában). Persze még mindig itt a másik lehetőség: Mo.on csinálni. Visszamenni jövő nyár végén, elmenni tanítani mondjuk egy nyelviskolába, és tanítani szintén valamelyik egyetemen a PhD alatt. Hm. Nehéz kérdés ez. Főleg, mert egyre inkább érzem, hogy ide leszek kötve. Nemtom mért. De napról-napra tudatosul bennem, hogy ugyanazt kezdem érezni, mint tavaly: nem akarok innen elmenni sehova. Nemnem. Egyelőre még mindig nagyon durván nyomós indok kellene ahhoz, hogy én elhagyjam ezt a drága országot. Inkább gyertek ki mind! :) Viszont nagyon örülök, mert írt nekem az itteni magyar családból a lány, és nemtom mért, de úgy érzem, jóban leszünk. Aranyosak nagyon, és tündéri pici babájuk van, úgyhogy tudnék néha babázni is - juhúú! :) Meg tanítani természetesen, mert hiányzik ám! Mindig mesélek a kis osztályaimról, hogy mennyire szerettem őket, és mennyire hiányoznak! :) Ez így is van! 2 óra. Jajj, már megint. Nem értem én az időt. Olyan gyors. Ma sem fekszek le előbb, mint 4. Hehe. :D Viszont egyre jobban kialakul bennem a terv, mit fogunk csinálni Rókával 10 napig. Csudijó lesz, már alig várom! Főleg, mert végre én is nyaralni fogok! Remélhetőleg megkapom szabadnapnak, amiket szeretnék, és akkor egy csomó SZABADnapom lesz! Jeeeee! :D Egy csomó város, múzeum, party-place motoszkál a fejemben. :) Plusz, ma végre láttam egy betűtípust, ami nagyon tetszene tetoválva. Mert a hely megvan, viszont se a nyelv nincs még meg, se a betűtípus, se az, hogy mit. Max 2 vagy 3 szó lehet. Pedig már alig várom! :) Vigyázzatok a tetoválással gyermekeim, mert addiktív, ha egyszer elkezded, nem fogod abbahagyni, főleg, ha picit is szereted a fájdalmat! :) Szóval ki kell találnom mi legyen az. Hm. Lehet javasolni, ha van kedvetek! Örülnék neki! :D 2 vagy 3 szó, ami legjobban jellemez engem. Vagy ilyesmi. Vagy ami sokat jelenthet nekem, és sosem fog megváltozni. Hm. Még ilyeneken is szoktam gondolkodni. Balázsom még mindig itt, legalábbis a gmail szerint... :D Egy ember van, aki mindig fenn van, ő Kenesei Andrea. :) Egyik kedvenc tanárnénim az egyetemről. Vagy tényleg mindig ott ül, vagy csak a gép van bekapcsolva. Balázsnak meg mindig ki van írva, hogy tanul, és mindig azt akarom neki írni, hogy ne tanulj, mert az unalmas, de aztán mindig meggondolom magam, hátha ez lett az új hobbija. :D Filmajánlókat és tetoválás-szöveg-ajánlókat kérek! Please! Alsjeblieft! Meg csirkecombot! :D Pussz!