Alkmaar, Alkmaar, Alkmaar! Áááááááá! Alkmaar, Alkmaar, Alkmaar! Ááááááááá! Hát ezzel körülbelül be is mutattam mai könnyen variálható két mondatomat... :D Igen, nagyon úgy néz ki, hogy szombattól picit más helyen fogok lakni, mint eddig! Mégpedig Alkmaarban, a Perronstraat 4 szám alatt (1815 CH, csak hogy pontosak legyünk)! :D Ma aláírtuk a szerződést egy évre. Ami azt is jelenti, hogy egy évig semerre sem megyek innen, már ez is biztos (bár ez annyira nem is merült fel bennem kérdésként, csak azért most esik le). Merthogy laktam én már millió helyen (tényleg össze sem tudom számolni), de azért ilyet én még sosem csináltam ám! Full komoly, full hivatalos, nekem innentől ez a lakhelyem. Merthogy itt azért ennek is más súlya van (lehet, hogy azért, mert ennyire baromi nehéz lakást találni...). Itt ez tényleg valami. Olyannyira az, hogy valószínűleg segélyért fordulunk kedvenc munkahelyünk felé, mert különben elég nehéz ekkora összeget egyben kifizetni (ami egyébként most pénteken, azaz holnapután fog megtörténni, amikor átvesszük a lakás kulcsait, az összegről pedig direkt nem írok, mert egyrészt úgyis tudja majdnem mindenki, aki olvas, a többiek meg el tudják képzelni, de a lényeg, hogy rettentő). Mármint az úgy van, hogy most arra van pénzünk, hogy mindezt kifizessük, csak még élnünk kell kb fél hónapot a fizetésig. Nade! Mindez most annyira eltörpül ahhoz képest, hogy megkaptuk a lakást maszatkák! Óóóóó! Ez tudjátok milyen durva? Ráadásul hollandok ellenében kaptuk meg, nyílt versenyben! :D Mókás! Szombaton költözünk, már beszéltem Piotrral, hogy legyen szíves kocsival próbáljunk meg valamit kiügyeskedni, és nagyon aranyos volt, mert azonnal igent mondott, és nagyon örült nekünk ő is. Úgyhogy holnap elrendezünk mindent csöpp munkahelyünkön, péntek este (de lehet, hogy már holnap?) pakolunk, szombat reggel pedig KÖLTÖZÜNK! :D Annyira tudtam, hogy nem vehetek Tisza cipőt! Na de erről majd még később... Hadd meséljek picit leendő lakásunkról addig is. :) 60 m2, két hálószoba, egy nappali, egy fürdő káddal (!) WCvel, konyha és terasz, és az elengedhetetlen lépcső lefelé, mely Lucie szerint a lakást 'house'-kategóriába emeli. :D Szeretem ezt a teóriát, úgyhogy mondjuk, hogy van egy házunk! :D Már gondolkodom a színeken, mely szobát milyen színösszeállításban fogom megtervezni, majd szépen lassan berendezni (jujj, hát de imádok lakberendezni!). Még egyelőre nem dőlt el, kié lesz a nagyobb hálószoba, számomra kezd mindegy lenni, pozitív, hogy sötét, és a tetőn van az ablak, meg, hogy izgis szobának tűnik, viszont a másik hálószobában akkora ablak van, mint egy ház, és szép fekete függönyt tudnék oda venni... Plusz hát azt már Luc is mondta, hogy engem ismerve nem sokáig lesz üres a lakás, főleg nem az én hálószobám, úgyhogy nekem kéne beköltözni a nagyobba. Na ezt majd még kő-papír-ollóval eldöntjük, igazából mak niet uit kategória. :) De. A hálószoba marad a fekete-fehér design, megbolondítva pici Veronika levelibéka-zölddel, a nappali valószínűleg narancssárga lesz, ami újítás, de tetszik az ötlet, a konyha alapjában fehér, valószínűleg kékkel kombinálva, de az lehet, hogy a konyha kötetlenebb lesz picit, a fürdőnek pedig alapból adva van az egyik színe, ami halvány rózsaszínes-barnás-bézses (nem tudunk rá pontosan visszaemlékezni, de majd!), tehát az a szín marad, plusz ahhoz harmonizáló kell majd. :D Már vettünk "hűtőt", melyet egy hatalmas műanyag-dobozként kell elképzelni egyelőre, merthogy úgyis tél lesz mindjárt, meg van teraszunk, meg mert abszolút nincs most pénzünk hűtőt venni. Holnap gyártunk is rá matricát a boltban: 'Koelkast van Lucie en Veronika'. :D A szomszédok kész lesznek tőlünk! :) Most épp mosodát keresek neten, merthogy egy darabig mosógépünk sem lesz (de majd képzeljétek, olyat fogok venni, ami egyben mosógép-szárítógép, mert beleszerettem a szárítógépesdibe :)). Plusz Mo.ról hoztam annyi mindent vissza, hogy csuda, ezért aztán már kapásból van mikrónk, porszívónk, egy csomó bögrénk, plusz most voltak itt Lucie szülei és húga is, akik hoztak magukkal minisütőt, palacsintasütőt, pirítóssütőt, vízforralót. Ezért aztán mondtam is Lucienak, hogy ha mást nem, akkor sütünk pirítóst, és csinálunk hozzá finom teát a hétvégén! :) Jajj, komolyan emberkék, annyira mellékes most mindez! :D Juhúúú! Ja! Langsam! Nekünk kell bekapcsoltatni a netet, (ami valószínű nem UPC lesz, hanem KPN, mert most valami eszméletlen egy akciójuk van, ingyen vezetéknélküli modemmel, amúgy 20 megás letöltéses net az jó???) a gázt és villanyt (ami valószínűleg még mindig van, de már nem legálisan, tehát nekünk kell szólni, hogy akkor mostantól ezt vagy azt a társaságot választjuk), nos, az pedig valószínű E.ON lesz, mert az tűnik a legolcsóbbnak. Jelenleg úgy számolunk, hogy a havi lakbér 635 + 20 a víz + 25 a net + 130 a gáz & villany, tehát összesen 810 euro, ami felezve 405 akárhogy is nézzük. De akkor még mindig nagyon jók vagyunk ám! :) Viszont természetesen valamit valamiért állapot van, mert jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy mégsem tudok menni karácsonykor, viszont Lucienak támadt egy nagyon érdekes mentő ötlete kis családom számára, mit majd nekik is prezentálok, de nem itt, mert ahhoz túl jó! ;) Ja, tönkrement a Sterling, minden ember, akinek náluk volt repjegye, elvesztette azt, és full tönkrementek. Durva. Ha már Dániában is para van, melyik ország lesz a következő?? Különben én folyamatosan azt hallgatom, hogy Mo. is csődbe ment, ugyanúgy, mint Izland. De hogy akkor most ebből mi igaz? Én mindig csak mosolyogva hallgatom, és azon elmélkedem, hogy ugyan hova mehetne még tönkre, de már most elnézést kérek, mert csudijó 5 napot töltöttem kis szülőhazámban, rengeteg pozitív energiát adott, és azt hiszem abszolút szükségem volt rá ahhoz, hogy így tudjak visszajönni, és tovább folytatni a harcot a lakásért. :) a igen! Gondolom, már sokaknak feltűnt, de azért elmondom, hogy nincs msn-em, egyszerűen képtelen vagyok újratelepíteni, de azt hiszem már nem is fogok próbálkozni se, jó ez így. Majd ha lesz normális netem, normális állandó kapcsolattal, meg még picit fejlesztem a türelmem addig gépem irányába, na majd akkor. Aki tud Skypeoljon, ott vagyok, az van. :) Elkezdem hát kis történetem a nagy mo.i 5 napos kalandról képekben. :D
1. nap - hétfő - mindössze 2 darab óra alvás után kivonszoltam magam és (mint később kiderült) 26 kilós bőröndömet melyben 16 kiló ajándék és kb 10 kiló saját cucc foglalt helyet Schipholra, amit továbbra is imádok, a legjobb reptér a világon. :) Megittam jól megérdemelt Starbucks kávémat, ettem fincsi muffint hozzá, majd szerintem lélekben már elkezdtem aludni, és már a beszállásnál aludtam, amit aztán sikeresen tovább folytattam a repcsin is. :) Mikor szálltunk felfelé, akkor mondjuk bennem volt az a nyugtalan és cseppet sem jó érzés, hogy elhagyom kedvenc országomat, de aztán megnyugodtam, hogy egyrészt imádott családom és barátaim miatt megyek, másrészt meg 5 nap múlva jövök vissza. Dávid és Barbi vártak a reptéren, a két kis tündérbogár, majd Apukám várt kinn a reptér előtt a kocsinál. :D Már hazafelé le sem lehetett lőni, plusz beszóltam 5 perc után a GPSnek, hogy ezt nem lehet átállítani nem tegező módra? :D Mókás volt az út, hamar hazaértünk. Anyukám és Virág is megérkeztek a suliból - merthogy nekik még szerdáig az volt ugye - aztán mindenki megkapta a kis (vagy nagy és dögnehéz) ajándékát, öröm és boldogság. Következő lépés: Veronika Mo.on, hát mit csináljunk? Nézzünk Megasztárt! :D Barbi, Virág és én felmentünk és nemtom hány órán keresztül bepótoltuk az addig vetített részeket, hát mondanom sem kell, hogy enyhén szólva Dávid agyára mentünk, de legalább takarított egy jót. :D
2. nap - kedd - Budapest, Budapest, te csodás! :D Na hát mint azt utóbb felfedeztem talán erről a napról vannak egyedül képeim, de majd remélem Punky v. Kata v. Balázs v. bárki, aki fényképezett Sportban lesz oly kedves, és nekem is elküldi azokat. Hát azt hiszem bátran mondhatom, hogy az egyik legjobban sikerült napról beszélünk, pici Szonjával és Nellikével, akikkel reggel (vagy hajnalban?) 6:45kor találkoztunk Ajkán, majd kocsival felvitt minket Balázs a nagy Pestre. Ami nekem itt jelezném, hogy nagyon úgy van meg az emlékezetemben, mint Pest, az egyetlen Pest. Hát rendkívül mókás napot töltöttünk együtt! :D Először is elmentünk a Délibe, ahol annyi időt töltöttem, mikor csöves voltam! Áhhááhhhááááháháháhá! Nem, amikor vártunk a csöves vonatokra. Bocsánat. Akkor. Vettünk vonaljegyet, ami kérem szépen akárhonnan is nézem: rablás. Mármint azért, mit azért cserébe szolgáltatásként felajánlanak. Azért. Node. Nem, nem veszünk el a részletekben. Elmentünk a Deákig metróval, aholis váltottam pénzt, izgalmas volt, de ennél is jobb volt, mikor megláttam a Princess feliratot! :D Imádtam azokat a finom kakaós csodákat, amit ott csinálnak! Jujj, de mennyire! Vettünk is. Aztán megkerestük szépen ügyesen (vagyis Szonja, én közben flasheltem, Nelli meg nemtom mit csinált éppen) a Bodies nevű kiállítást, amit én végig múzeumnak hívtam, ezzel is idegesítve mindenkit. :D Nos. Azóta is ezt mondom mindenkinek itt is: mindenki menjen, és nézze meg azt a kiállítást! Komolyan! Nekem megváltoztatta az életemet bizonyos szempontból. Pedig először nagyon szkeptikus voltam, egyszerűen nem hittem el, hogy azok ott igazi emberek, kibelezve, kiállítva. De igen. Szóval elgondolkodtató, mellesleg pedig aranyos orvostanhallgatók (vannak köztük lekker dingek) állnak az ember rendelkezésére, főleg ha túl hangos, és bármit kérdezhetnek tőlük. Nagyon érdekes volt, donorkártyát akarok csináltatni, és hasonlók. :D Aztán utána azt hiszem elindultunk az Arena Plazaba. Így van. :) Odaértünk nagy nehézségek és elterelések árán (magunkat tereltük el), az épület már kívülről is nagyon szép, tudtam, hogy tetszeni fog. Először elmentünk enni stílusosan a Subwaybe, ami azért meg kell hagyni még mindig nem ugyanolyan, mint itt, de azt is be kell vallanom, hogy azért majdnem. Ha az eladó lányok extrán kedvesek lettek volna, akkor néha azt is hihettem volna, hogy itthon vagyok. :D De nem. Szonja szerint sokat várok, és ha belegondolok a fizetésükbe, akkor tényleg. No mindegy. Finom volt, Nelli most volt először. Aztán elindultunk, hogy én vásárolok. :D Hát ebből az lett, hogy sehol nem vettem semmit, mert a Bershka áraira rádobnak kb 2 eurot, ami nekem sehogyse éri meg, más meg nemtom. Nem voltam annyira vásárlós kedvemben. (És most így visszagondolva, milyen jól tettem!) De azért útunk végén sikerült az Intimissimiben vennem egy darab bugyit 3000 forintért. Hát az azért alap. :D Plusz láttam Mac boltot, benne az én szerelmemmel, amit most még egy jó darabig képtelen leszek megvenni, de legalább láttam magyar billentyűzettel (amilyen nekem kell, főleg ha könyvet kell írnom, meg ilyenek), és hát azért sokkal olcsóbban, főleg ilyen euro árfolyamok mellett. Tehát megérné ott megvennem. Hát majd egyszer. :) Nagyon pozitív volt, hogy találkoztunk drága Rolcsikával és Moncsival, aki Rolcsi exbarátnője, én inkább élete szerelmének titulálnám, és erre most ők is rájöttek, és megint együtt vannak. Szívből örülök, csak remélem együtt is maradnak, mert nagyon szeretem mindkettőjüket, mondtam is, hogy jujj, de meg kell látogatniuk majd jövőre! :) Amim azért van: 30Y új albuuuum! Rajta az Azt hittem érdemes szentimentálé koncerteken sokat hallott verziójával, hát mit mondjak, én már most imádom, úgy ahogy van! :D Majd teszek fel ide is, ha lesz gyors netem, addig én már nem leszek hajlandó. Pont. :) Szóval aztán a kedd átfordult egy gyönyörű és imádnivaló kávézgatós délutánba, aminek a 3Ds mozi vetett véget. Gyerekek! Hát az valami nagyon érdekes! Full olyan érzés, mintha ott lennének az ember előtt a fókák és társaik! Iszonyat jó! Egyébként az Arena Plaza számomra úgy ahogy van nagyon pozitív, legközelebb is nagyon szívesen (vagy legalábbis még tuti megyünk majd valamikor egyszer)! Aztán hullafáradtan felszálltunk a buszra, és mindenki fordult, amerre tudott, én meg jól megszerveztem és letelefonálgattam a másnapi napomat Veszprémben. Aztán a hazafele úton megint megmentettük az egész világot, mert azt mi sose hagyhatjuk ki, plusz voltak elmélyült viták a Taxidermia, mint műalkotás létérvényességét illetően, egy szó, mint száz: én továbbra is nagyon szeretem pici Szonjámat és Nellikét (aki utálja, ha így hívom, de azért olyan jó :)), és imádok velük lenni, mert borzasztóan érdekes és okos emberek (meg persze szépek is, de azt mindenki tudja - hehe).
3. nap - Veszprém - hát mit is mondhatnék. A napom már eleve úgy indult, hogy a betáblázottság ehhez képest semmi. Kb 50 emberrel kellett találkoznom valahogy egy darab nap alatt, úgy érzem, azért több-kevésbé sikerült is. :) Ismét pénzváltással nyitottam reggel nemtomhánykor - ja tényleg, hát azt kihagytam, hogy a vasútállomáson Devecserben (melyet kis családommal csak Denvernek vagy A városnak hívunk poénból) közli velem a nőci, hogy a vonat minimum 50 percet késik. Heh! Hát mondom és én azzal most mit csináljak? Aszondja: hát, csak akkor gondolta nem biztos, hogy megveszem a jegyet. Halvány mosoly az arcomon. Nem biztos??? :D Sarkon fordultam, és indultam a buszpályaudvarra, ami azért enyhe túlzás, hogy az lenne, de ők annak hívják. Gondoltam én naív, hogy biztos, jön valami. Aha. Persze. Ajkáig juss el, ott majd egyszercsak átszállsz, és majd úgy talán egyszer eljutsz Veszprémbe is. Devecserben vártam kb 45 percet a buszra, mely időtartam alatt Veronika holland szokásához híven elkészítette aznapi sminkjét a buszmegállóban (mi ezt itt mindig a vonaton tesszük meg, ahol ez megszokott tevékenységnek számít). Annyit mondhatok, hogy senki nem jött oda, sem kuncsorogni, sem beszélgetni, én inkább úgy jellemezném az emberek tevékenységét, hogy éles vonalban kikerülés, mert ez nemnormális. :D Imádom ám ezt! :D Na. Úgyhogy laza 45 perc után máris egy Ajkára tartó buszon zötykölődtünk 120 másik embertársammal együtt. Ajkán épp próbáltam befejezni sminkem full utolsó részletét, mikor odajött hozzám egy Jézus híve emberke szórólapokkal. Elvettem, gondoltam ennyi. Kérdezi tőlem: találkoztam-e már ehhez hasonló szórólapokkal? Veronika: Persze, mindig kapok ilyen vicces szórólapokat, melyeken Jézus vére olyan piros, amilyen a valóságban sose. Nőci: Téééényleg? És hol? Veronika: Háááát. Én nem ebben a városban élek. (Már láttam is az arcukon, hogy biztos pesti, ezért aztán békénhagytak, mentek tovább.) Aztán szerencsére jött a veszprémi busz, rajta ismerős sofőrrel, picit meg is lepődött, hogy megint itt lát. :) Veszprémben először is szintén pénzt váltottam, durván jó árfolyammal (1 euro = 274 forint), aztán mentem Lacához, ahol már ott volt Punky. Örvendezés, aztán hirtelen élet-megvitatás, boldogság. :) Majd következett, ami még nem volt: Punky vezetett. :D Hát a nap egyik legviccesebb eseménye volt, már csak amiatt is, mert megkért, hogy ÉN segítsek. Hát nemtom közületek hányan ültek már mellettem, de van egy vicces take it easy vezetési stílusom. :D Szóval übermókás volt, de Punky nagyon ügyesen elvezetett, sőt le is parkolt szuperül a PPPnél! Aztán mentünk ebédelni Lacával, mely igencsak tanulságos volt szintén. Tömören: úgy néz ki, könyvet fogunk írni, persze Veronika a vicces kiadás és munka felelőse lesz, továbbra is take it easy, de legalább elkezdek valamit csinálni. Aztán majd januárban már a PhDvel is kezdek majd valami érdekeset. :D És finomat ettünk. Pizzacsigát tonhallal és sajttal. Nyamm. :) Aztán ebéd után picit megint Punkyztam, majd már jött is Éva, ahogy azt megbeszéltük, és egy jó nagyot beszélgettünk. Imádok Vele beszélgetni, mert nekem még mindig ő egyrészt életem kedvenc tanára, másrészt pedig az egyik legokosabb ember, akit ismerek. Aztán már mentem is az Íródeákba Nikivel találkozni, jókat nevetgélni, és látni a boldogságot az arcán! Hát ezt szeretem én látni emberek! Ha a barátaim boldogok. [Beck Zoli még mindig a legnagyobb férfiisten a világon, vegyetek új 30Y albumot, hogy ezzel is támogassuk a jó magyar zenét, és mindenki hallgassa velem együtt a 7es számot!] Niki után már mentem is fel PPPbe Punkyhoz és Saschához, tündérbogarak még mindig, Sascha meg durván beszél már magyarul, mondtam is neki többször. :) Este 8kor találkozás Krisztiánkával, Ritussal és Dávidkával. Mivel DC nappali zárva volt, ahol még mindig nem voltam belülről sosem, ezért aztán elmásztunk a Gösserbe, hát mondanom sem kell, hogy full tőlünk (vagy tőlem?) zengett a hely, szó szerint visítottunk a röhögéstől. Minden a régi. Krisztiánka és Ritus most már lassan összeköltöznek végre, ők is jönnek majd ki látogatni remélem, Dávidka pedig Helen Doron tanárbácsi lett, ami szerint abszolút passzol az ő kis drága egyéniségéhez. :) Aztán enyhe késéssel megérkeztem Sportba, mindenki ott volt, Balázs (aki olyan édes drága volt, hogy kaptam tőle vajkrémet és Túró Rudit, persze megérdemelten, mert én nyertem a blogján feltett rendkívül nehéz kérdésre anno :)), Kata, Kozsó, Bálintka, Gyulus, Zsolesz tanárúr, Zsumi színésznő, Lacás, Bota, és most biztos kihagytam egy csomó embert, de a lényeg, hogy tényleg mindenki eljött, aki ígérte, hogy eljön. Kivéve Sziszóót... Kb 10 perc után már le is kellett lépnem megint Szilvikémhez, aki most a Sport mellett lakik az Epilátorral (emberi nevén Végső Balázzsal) egy csodaszép Szilvi-által-lakberendezett lakásban. Ott volt még Zsuzsi és Nóri is, és meg kellett keresnem az ajándékaimat! :D Kaptam Maximát, Túró Rudit és Milka csokit! Drágaságok! :) [Most jelzem, hogy nemtok már több képet feltenni ma, az eddigiek is igazából Alkmaari képek, de most már ez marad, majd pótlom ezt is az ú szupergyors netünkön.] Iszogattunk, végre elmesélhettem totál őszintén azt, amit kellett, és azoknak, akiknek kellett. :) Köszönöm szépen Nektek, sajnálom, hogy nem tudtam tovább maradni, meg hát azt is, hogy később mi már nagyon nem mentünk semerre, csak a Sport bárpultjától az ülőhelyünkig. :) Meg hát mint azt már említettem más oka is volt ennek, majd egyszer elmesélem... Aztán visszatértem Sportba, mely mondhatni otthonunkká vált az utolsó félévben, ehhez képest most értek bennünket meglepetések. A kiszolgálás egyszerűen nemhogy nem Európa szintű, hanem még Mo.hoz képest is a legalja, szegény lány igencsak pályát tévesztett, meg hát nem hagyhatta ki a drága Erdélyben lakó enyhén szólva is skinhead Trianon sirató srác, hogy zaklasson minket kedves kis elképzeléseivel a világot és minket illetően. Mindezek ellenére azt kell mondjam, minden a régi, ami számomra csupa jót jelent. Tudjátok ezen a szinten, mikor már mindenki dolgozik, x országban él, és éli a saját ki életét, már nem az számít, hogy mikor kivel hányszor találkozik az ember. Persze jó lenne, ha mindenki itt élne, de tudom, hogy ez nekem nagyon jó, másnak viszont nem biztos, hogy ugyanilyen jó lenne. Nekem az a lényeg, hogy annak ellenére, hogy ritkán találkozunk, és valószínűleg ritkán is fogunk tudni találkozni, az emlékek, az a sok szép emlék mindig itt fog maradni a fejemben, ha Rátok gondolok. Pontosan tudom, hogy kihez milyen érzelmek fűznek, és azt is, hogy valahányszor találkozunk, mindig jól fogom érezni magam Veletek. Nekem ez számít. Nagyon szeretlek Benneteket! rülök, hogy mindenki jól van, és remélem, hogy nemsokára megint összehozunk egy ilyet vagy hasonlót, mint most! Plusz! :) Lehet bejelentkezni innentől látogatóba, merthogy most már nappalink is lesz a vendégeknek!!! :D Jujj, még mindig itt járok agyban. Itt is fogok! :D Szóval kezdjen mindenki gondolkodni, pénzt gyűjteni, és bejelentkezni (lehetőleg ne nov-decre még, mert egyelőre súlyos anyagi gondokkal fogok küszködni, de utána hajrá!)!
4. nap - csütörtök - Anyukám szüli- és névnapja + október 23. [Most küldtek egy olyan vs. battlet imeemről, hogy Akon vs. Akon. Hát nem is tudom, ki nyerjen... Jeez.] Anyukám még mindig a legjobb és legdrágább anyuka a világon. Végre ehettem a rántott csirkecombot a la Anyukám. :D Meg nagyon érdekeset beszélgettünk Apuval és Anyuval, el is határoztuk, hogy következő nyáron Erdélybe kéne mennünk családostul "nyaralni". Ja igen. Ez volt az a nap, amikor Nagymamám és Apu bátyja is kijöttek Noszlopra, épp ebédelünk, mikor hív Lucie, majd ezt követően csak azt lehetett hallani, hogy Veronika sikítozik örömében. :D Képzelhetitek. Megkaptuk a lakást. Akkor derült ki. Egy hete. Wow. És ma meg aláírtuk a szerződést. Nagyon mákosak vagyunk különben. Ezt is beszélgettük ma Lucieval. Szóval a csütörtök családos csodálatos nap volt, már csak emiatt nagyon szívesen mennék megint. :) Szeretem a családomat, és nagyon becsülöm, hogy ennyire támogatnak mindenben.
5. nap - vásárlás - Ajka - Nagyi. Hát igen. Utolsó nap = Veronika vásárol, pakol, minden. :D Jujj tényleg! Vezettem! Sokat! Jó volt! Megnéztük hol lakik a Nagyim, merthogy én még nem is láttam, pedig már nemtom mikor elköltöztek Ajkára... Meg Tescoztunk egyet Anyuval meg Barbival, megvettem az ajándékokat mindenkinek, meg persze azért magamnak is jó kis hazait (kivéve a Túró Rudit és vajkrémet, merthogy azt kaptam :)). Aztán összepakoltuk a cuccaim felét (legalábbis én úgy éreztem néha), a cél 40 kiló volt maximum, mindez három nagy csomagba vagy utazótáskába összesűrítve. Nos. A 40 kilót már az első két csomag túllépte rendesen, melyekben olyan dolgok szerepeltek, mint a mikro és társaik. :D Szóval azért volt para rendesen, hogy fizetnem kell-e, meg hogy egyáltalán engednek-e ennyi cuccal visszajönni. Hát engedtek. De! És ott jön a de. Nem mondom, hogy rossz ez a hollandfuvar dolog, sőt, a srácok nagyon aranyosak, jófejek, jól is vezetnek (nekem mondjuk picit lassan, főleg német autópályához képest), de 18 óra gyerekek, az nekem sok, főleg úgy, hogy másnap nekem dolgoznom kellett. Vagyis dehogy másnap! Péntek este 9kor indultunk el (fél 8ra kellett ott lennem, tehát már alapból számoljuk már azt a laza 1,5 óra késést alsjeblieft) Győrből, még felvettünk egy embert, aztán már indultunk is... Másnap, tehát szombaton reggel 10re értünk be Hollandiába, 11kor tettük ki a második embert, és még lett volna előttem kb 3-4, akiket hazaszállítanak. Na akkor mondtam azt, hogy nekem viszont ma még dolgoznom kell du 2től, és az volt megbeszélve, hogy én 10-12 között hazaérek Castricumba. Szegény srácokat is sajnáltam, mert nem az ő hibájuk volt kizárólag, és hát aztán végülis engem vittek haza először Észak-Hollandiába. De ennek ellenére ajánlom őket, mert 80 euro/főért Bp-Amsterdam távon 40 kilós csomaggal utazhat az ember, kellemes társaságban, normális autóban, meg már régóta csinálhatják, nekem legalábbis ez volt a benyomásom. Na majd kiteszem őket linknek alulra, ott tessék keresni, vagy egyszerűen csak: google: hollandfuvar. De a lényeg, hogy hazaértem. Már mikor átléptük a határt, és végre nem Németországban voltunk (bocsi Punky és Sascha), én már attól is 80%-kal boldogabb voltam, még úgy is, hulla fáradtan. Aztán mentem dolgozni, és itt a vége fuss el véle. :) 4 óra van, most alszom, még picit ipszit kell hallgatnom lélekemelésnek, és lakásünneplés gyanánt, holnap dolgozom, este pakolunk! Nem hiszem el még mindig. Azt hiszem szombat este ünneplés lesz Cinzanoval, Liebfraumüllerrel, Lucieval, Veronikával és a Perronstraat 4 alatti lakással! :D Imádok élni! Mindenkit imádok! Puszi Nektek! És vigyázzatok magatokra!
Városi, Veronika
Perronstraat 4
1815 CH Alkmaar
Noord-Holland, Nederlands
1. nap - hétfő - mindössze 2 darab óra alvás után kivonszoltam magam és (mint később kiderült) 26 kilós bőröndömet melyben 16 kiló ajándék és kb 10 kiló saját cucc foglalt helyet Schipholra, amit továbbra is imádok, a legjobb reptér a világon. :) Megittam jól megérdemelt Starbucks kávémat, ettem fincsi muffint hozzá, majd szerintem lélekben már elkezdtem aludni, és már a beszállásnál aludtam, amit aztán sikeresen tovább folytattam a repcsin is. :) Mikor szálltunk felfelé, akkor mondjuk bennem volt az a nyugtalan és cseppet sem jó érzés, hogy elhagyom kedvenc országomat, de aztán megnyugodtam, hogy egyrészt imádott családom és barátaim miatt megyek, másrészt meg 5 nap múlva jövök vissza. Dávid és Barbi vártak a reptéren, a két kis tündérbogár, majd Apukám várt kinn a reptér előtt a kocsinál. :D Már hazafelé le sem lehetett lőni, plusz beszóltam 5 perc után a GPSnek, hogy ezt nem lehet átállítani nem tegező módra? :D Mókás volt az út, hamar hazaértünk. Anyukám és Virág is megérkeztek a suliból - merthogy nekik még szerdáig az volt ugye - aztán mindenki megkapta a kis (vagy nagy és dögnehéz) ajándékát, öröm és boldogság. Következő lépés: Veronika Mo.on, hát mit csináljunk? Nézzünk Megasztárt! :D Barbi, Virág és én felmentünk és nemtom hány órán keresztül bepótoltuk az addig vetített részeket, hát mondanom sem kell, hogy enyhén szólva Dávid agyára mentünk, de legalább takarított egy jót. :D
2. nap - kedd - Budapest, Budapest, te csodás! :D Na hát mint azt utóbb felfedeztem talán erről a napról vannak egyedül képeim, de majd remélem Punky v. Kata v. Balázs v. bárki, aki fényképezett Sportban lesz oly kedves, és nekem is elküldi azokat. Hát azt hiszem bátran mondhatom, hogy az egyik legjobban sikerült napról beszélünk, pici Szonjával és Nellikével, akikkel reggel (vagy hajnalban?) 6:45kor találkoztunk Ajkán, majd kocsival felvitt minket Balázs a nagy Pestre. Ami nekem itt jelezném, hogy nagyon úgy van meg az emlékezetemben, mint Pest, az egyetlen Pest. Hát rendkívül mókás napot töltöttünk együtt! :D Először is elmentünk a Délibe, ahol annyi időt töltöttem, mikor csöves voltam! Áhhááhhhááááháháháhá! Nem, amikor vártunk a csöves vonatokra. Bocsánat. Akkor. Vettünk vonaljegyet, ami kérem szépen akárhonnan is nézem: rablás. Mármint azért, mit azért cserébe szolgáltatásként felajánlanak. Azért. Node. Nem, nem veszünk el a részletekben. Elmentünk a Deákig metróval, aholis váltottam pénzt, izgalmas volt, de ennél is jobb volt, mikor megláttam a Princess feliratot! :D Imádtam azokat a finom kakaós csodákat, amit ott csinálnak! Jujj, de mennyire! Vettünk is. Aztán megkerestük szépen ügyesen (vagyis Szonja, én közben flasheltem, Nelli meg nemtom mit csinált éppen) a Bodies nevű kiállítást, amit én végig múzeumnak hívtam, ezzel is idegesítve mindenkit. :D Nos. Azóta is ezt mondom mindenkinek itt is: mindenki menjen, és nézze meg azt a kiállítást! Komolyan! Nekem megváltoztatta az életemet bizonyos szempontból. Pedig először nagyon szkeptikus voltam, egyszerűen nem hittem el, hogy azok ott igazi emberek, kibelezve, kiállítva. De igen. Szóval elgondolkodtató, mellesleg pedig aranyos orvostanhallgatók (vannak köztük lekker dingek) állnak az ember rendelkezésére, főleg ha túl hangos, és bármit kérdezhetnek tőlük. Nagyon érdekes volt, donorkártyát akarok csináltatni, és hasonlók. :D Aztán utána azt hiszem elindultunk az Arena Plazaba. Így van. :) Odaértünk nagy nehézségek és elterelések árán (magunkat tereltük el), az épület már kívülről is nagyon szép, tudtam, hogy tetszeni fog. Először elmentünk enni stílusosan a Subwaybe, ami azért meg kell hagyni még mindig nem ugyanolyan, mint itt, de azt is be kell vallanom, hogy azért majdnem. Ha az eladó lányok extrán kedvesek lettek volna, akkor néha azt is hihettem volna, hogy itthon vagyok. :D De nem. Szonja szerint sokat várok, és ha belegondolok a fizetésükbe, akkor tényleg. No mindegy. Finom volt, Nelli most volt először. Aztán elindultunk, hogy én vásárolok. :D Hát ebből az lett, hogy sehol nem vettem semmit, mert a Bershka áraira rádobnak kb 2 eurot, ami nekem sehogyse éri meg, más meg nemtom. Nem voltam annyira vásárlós kedvemben. (És most így visszagondolva, milyen jól tettem!) De azért útunk végén sikerült az Intimissimiben vennem egy darab bugyit 3000 forintért. Hát az azért alap. :D Plusz láttam Mac boltot, benne az én szerelmemmel, amit most még egy jó darabig képtelen leszek megvenni, de legalább láttam magyar billentyűzettel (amilyen nekem kell, főleg ha könyvet kell írnom, meg ilyenek), és hát azért sokkal olcsóbban, főleg ilyen euro árfolyamok mellett. Tehát megérné ott megvennem. Hát majd egyszer. :) Nagyon pozitív volt, hogy találkoztunk drága Rolcsikával és Moncsival, aki Rolcsi exbarátnője, én inkább élete szerelmének titulálnám, és erre most ők is rájöttek, és megint együtt vannak. Szívből örülök, csak remélem együtt is maradnak, mert nagyon szeretem mindkettőjüket, mondtam is, hogy jujj, de meg kell látogatniuk majd jövőre! :) Amim azért van: 30Y új albuuuum! Rajta az Azt hittem érdemes szentimentálé koncerteken sokat hallott verziójával, hát mit mondjak, én már most imádom, úgy ahogy van! :D Majd teszek fel ide is, ha lesz gyors netem, addig én már nem leszek hajlandó. Pont. :) Szóval aztán a kedd átfordult egy gyönyörű és imádnivaló kávézgatós délutánba, aminek a 3Ds mozi vetett véget. Gyerekek! Hát az valami nagyon érdekes! Full olyan érzés, mintha ott lennének az ember előtt a fókák és társaik! Iszonyat jó! Egyébként az Arena Plaza számomra úgy ahogy van nagyon pozitív, legközelebb is nagyon szívesen (vagy legalábbis még tuti megyünk majd valamikor egyszer)! Aztán hullafáradtan felszálltunk a buszra, és mindenki fordult, amerre tudott, én meg jól megszerveztem és letelefonálgattam a másnapi napomat Veszprémben. Aztán a hazafele úton megint megmentettük az egész világot, mert azt mi sose hagyhatjuk ki, plusz voltak elmélyült viták a Taxidermia, mint műalkotás létérvényességét illetően, egy szó, mint száz: én továbbra is nagyon szeretem pici Szonjámat és Nellikét (aki utálja, ha így hívom, de azért olyan jó :)), és imádok velük lenni, mert borzasztóan érdekes és okos emberek (meg persze szépek is, de azt mindenki tudja - hehe).
3. nap - Veszprém - hát mit is mondhatnék. A napom már eleve úgy indult, hogy a betáblázottság ehhez képest semmi. Kb 50 emberrel kellett találkoznom valahogy egy darab nap alatt, úgy érzem, azért több-kevésbé sikerült is. :) Ismét pénzváltással nyitottam reggel nemtomhánykor - ja tényleg, hát azt kihagytam, hogy a vasútállomáson Devecserben (melyet kis családommal csak Denvernek vagy A városnak hívunk poénból) közli velem a nőci, hogy a vonat minimum 50 percet késik. Heh! Hát mondom és én azzal most mit csináljak? Aszondja: hát, csak akkor gondolta nem biztos, hogy megveszem a jegyet. Halvány mosoly az arcomon. Nem biztos??? :D Sarkon fordultam, és indultam a buszpályaudvarra, ami azért enyhe túlzás, hogy az lenne, de ők annak hívják. Gondoltam én naív, hogy biztos, jön valami. Aha. Persze. Ajkáig juss el, ott majd egyszercsak átszállsz, és majd úgy talán egyszer eljutsz Veszprémbe is. Devecserben vártam kb 45 percet a buszra, mely időtartam alatt Veronika holland szokásához híven elkészítette aznapi sminkjét a buszmegállóban (mi ezt itt mindig a vonaton tesszük meg, ahol ez megszokott tevékenységnek számít). Annyit mondhatok, hogy senki nem jött oda, sem kuncsorogni, sem beszélgetni, én inkább úgy jellemezném az emberek tevékenységét, hogy éles vonalban kikerülés, mert ez nemnormális. :D Imádom ám ezt! :D Na. Úgyhogy laza 45 perc után máris egy Ajkára tartó buszon zötykölődtünk 120 másik embertársammal együtt. Ajkán épp próbáltam befejezni sminkem full utolsó részletét, mikor odajött hozzám egy Jézus híve emberke szórólapokkal. Elvettem, gondoltam ennyi. Kérdezi tőlem: találkoztam-e már ehhez hasonló szórólapokkal? Veronika: Persze, mindig kapok ilyen vicces szórólapokat, melyeken Jézus vére olyan piros, amilyen a valóságban sose. Nőci: Téééényleg? És hol? Veronika: Háááát. Én nem ebben a városban élek. (Már láttam is az arcukon, hogy biztos pesti, ezért aztán békénhagytak, mentek tovább.) Aztán szerencsére jött a veszprémi busz, rajta ismerős sofőrrel, picit meg is lepődött, hogy megint itt lát. :) Veszprémben először is szintén pénzt váltottam, durván jó árfolyammal (1 euro = 274 forint), aztán mentem Lacához, ahol már ott volt Punky. Örvendezés, aztán hirtelen élet-megvitatás, boldogság. :) Majd következett, ami még nem volt: Punky vezetett. :D Hát a nap egyik legviccesebb eseménye volt, már csak amiatt is, mert megkért, hogy ÉN segítsek. Hát nemtom közületek hányan ültek már mellettem, de van egy vicces take it easy vezetési stílusom. :D Szóval übermókás volt, de Punky nagyon ügyesen elvezetett, sőt le is parkolt szuperül a PPPnél! Aztán mentünk ebédelni Lacával, mely igencsak tanulságos volt szintén. Tömören: úgy néz ki, könyvet fogunk írni, persze Veronika a vicces kiadás és munka felelőse lesz, továbbra is take it easy, de legalább elkezdek valamit csinálni. Aztán majd januárban már a PhDvel is kezdek majd valami érdekeset. :D És finomat ettünk. Pizzacsigát tonhallal és sajttal. Nyamm. :) Aztán ebéd után picit megint Punkyztam, majd már jött is Éva, ahogy azt megbeszéltük, és egy jó nagyot beszélgettünk. Imádok Vele beszélgetni, mert nekem még mindig ő egyrészt életem kedvenc tanára, másrészt pedig az egyik legokosabb ember, akit ismerek. Aztán már mentem is az Íródeákba Nikivel találkozni, jókat nevetgélni, és látni a boldogságot az arcán! Hát ezt szeretem én látni emberek! Ha a barátaim boldogok. [Beck Zoli még mindig a legnagyobb férfiisten a világon, vegyetek új 30Y albumot, hogy ezzel is támogassuk a jó magyar zenét, és mindenki hallgassa velem együtt a 7es számot!] Niki után már mentem is fel PPPbe Punkyhoz és Saschához, tündérbogarak még mindig, Sascha meg durván beszél már magyarul, mondtam is neki többször. :) Este 8kor találkozás Krisztiánkával, Ritussal és Dávidkával. Mivel DC nappali zárva volt, ahol még mindig nem voltam belülről sosem, ezért aztán elmásztunk a Gösserbe, hát mondanom sem kell, hogy full tőlünk (vagy tőlem?) zengett a hely, szó szerint visítottunk a röhögéstől. Minden a régi. Krisztiánka és Ritus most már lassan összeköltöznek végre, ők is jönnek majd ki látogatni remélem, Dávidka pedig Helen Doron tanárbácsi lett, ami szerint abszolút passzol az ő kis drága egyéniségéhez. :) Aztán enyhe késéssel megérkeztem Sportba, mindenki ott volt, Balázs (aki olyan édes drága volt, hogy kaptam tőle vajkrémet és Túró Rudit, persze megérdemelten, mert én nyertem a blogján feltett rendkívül nehéz kérdésre anno :)), Kata, Kozsó, Bálintka, Gyulus, Zsolesz tanárúr, Zsumi színésznő, Lacás, Bota, és most biztos kihagytam egy csomó embert, de a lényeg, hogy tényleg mindenki eljött, aki ígérte, hogy eljön. Kivéve Sziszóót... Kb 10 perc után már le is kellett lépnem megint Szilvikémhez, aki most a Sport mellett lakik az Epilátorral (emberi nevén Végső Balázzsal) egy csodaszép Szilvi-által-lakberendezett lakásban. Ott volt még Zsuzsi és Nóri is, és meg kellett keresnem az ajándékaimat! :D Kaptam Maximát, Túró Rudit és Milka csokit! Drágaságok! :) [Most jelzem, hogy nemtok már több képet feltenni ma, az eddigiek is igazából Alkmaari képek, de most már ez marad, majd pótlom ezt is az ú szupergyors netünkön.] Iszogattunk, végre elmesélhettem totál őszintén azt, amit kellett, és azoknak, akiknek kellett. :) Köszönöm szépen Nektek, sajnálom, hogy nem tudtam tovább maradni, meg hát azt is, hogy később mi már nagyon nem mentünk semerre, csak a Sport bárpultjától az ülőhelyünkig. :) Meg hát mint azt már említettem más oka is volt ennek, majd egyszer elmesélem... Aztán visszatértem Sportba, mely mondhatni otthonunkká vált az utolsó félévben, ehhez képest most értek bennünket meglepetések. A kiszolgálás egyszerűen nemhogy nem Európa szintű, hanem még Mo.hoz képest is a legalja, szegény lány igencsak pályát tévesztett, meg hát nem hagyhatta ki a drága Erdélyben lakó enyhén szólva is skinhead Trianon sirató srác, hogy zaklasson minket kedves kis elképzeléseivel a világot és minket illetően. Mindezek ellenére azt kell mondjam, minden a régi, ami számomra csupa jót jelent. Tudjátok ezen a szinten, mikor már mindenki dolgozik, x országban él, és éli a saját ki életét, már nem az számít, hogy mikor kivel hányszor találkozik az ember. Persze jó lenne, ha mindenki itt élne, de tudom, hogy ez nekem nagyon jó, másnak viszont nem biztos, hogy ugyanilyen jó lenne. Nekem az a lényeg, hogy annak ellenére, hogy ritkán találkozunk, és valószínűleg ritkán is fogunk tudni találkozni, az emlékek, az a sok szép emlék mindig itt fog maradni a fejemben, ha Rátok gondolok. Pontosan tudom, hogy kihez milyen érzelmek fűznek, és azt is, hogy valahányszor találkozunk, mindig jól fogom érezni magam Veletek. Nekem ez számít. Nagyon szeretlek Benneteket! rülök, hogy mindenki jól van, és remélem, hogy nemsokára megint összehozunk egy ilyet vagy hasonlót, mint most! Plusz! :) Lehet bejelentkezni innentől látogatóba, merthogy most már nappalink is lesz a vendégeknek!!! :D Jujj, még mindig itt járok agyban. Itt is fogok! :D Szóval kezdjen mindenki gondolkodni, pénzt gyűjteni, és bejelentkezni (lehetőleg ne nov-decre még, mert egyelőre súlyos anyagi gondokkal fogok küszködni, de utána hajrá!)!
4. nap - csütörtök - Anyukám szüli- és névnapja + október 23. [Most küldtek egy olyan vs. battlet imeemről, hogy Akon vs. Akon. Hát nem is tudom, ki nyerjen... Jeez.] Anyukám még mindig a legjobb és legdrágább anyuka a világon. Végre ehettem a rántott csirkecombot a la Anyukám. :D Meg nagyon érdekeset beszélgettünk Apuval és Anyuval, el is határoztuk, hogy következő nyáron Erdélybe kéne mennünk családostul "nyaralni". Ja igen. Ez volt az a nap, amikor Nagymamám és Apu bátyja is kijöttek Noszlopra, épp ebédelünk, mikor hív Lucie, majd ezt követően csak azt lehetett hallani, hogy Veronika sikítozik örömében. :D Képzelhetitek. Megkaptuk a lakást. Akkor derült ki. Egy hete. Wow. És ma meg aláírtuk a szerződést. Nagyon mákosak vagyunk különben. Ezt is beszélgettük ma Lucieval. Szóval a csütörtök családos csodálatos nap volt, már csak emiatt nagyon szívesen mennék megint. :) Szeretem a családomat, és nagyon becsülöm, hogy ennyire támogatnak mindenben.
5. nap - vásárlás - Ajka - Nagyi. Hát igen. Utolsó nap = Veronika vásárol, pakol, minden. :D Jujj tényleg! Vezettem! Sokat! Jó volt! Megnéztük hol lakik a Nagyim, merthogy én még nem is láttam, pedig már nemtom mikor elköltöztek Ajkára... Meg Tescoztunk egyet Anyuval meg Barbival, megvettem az ajándékokat mindenkinek, meg persze azért magamnak is jó kis hazait (kivéve a Túró Rudit és vajkrémet, merthogy azt kaptam :)). Aztán összepakoltuk a cuccaim felét (legalábbis én úgy éreztem néha), a cél 40 kiló volt maximum, mindez három nagy csomagba vagy utazótáskába összesűrítve. Nos. A 40 kilót már az első két csomag túllépte rendesen, melyekben olyan dolgok szerepeltek, mint a mikro és társaik. :D Szóval azért volt para rendesen, hogy fizetnem kell-e, meg hogy egyáltalán engednek-e ennyi cuccal visszajönni. Hát engedtek. De! És ott jön a de. Nem mondom, hogy rossz ez a hollandfuvar dolog, sőt, a srácok nagyon aranyosak, jófejek, jól is vezetnek (nekem mondjuk picit lassan, főleg német autópályához képest), de 18 óra gyerekek, az nekem sok, főleg úgy, hogy másnap nekem dolgoznom kellett. Vagyis dehogy másnap! Péntek este 9kor indultunk el (fél 8ra kellett ott lennem, tehát már alapból számoljuk már azt a laza 1,5 óra késést alsjeblieft) Győrből, még felvettünk egy embert, aztán már indultunk is... Másnap, tehát szombaton reggel 10re értünk be Hollandiába, 11kor tettük ki a második embert, és még lett volna előttem kb 3-4, akiket hazaszállítanak. Na akkor mondtam azt, hogy nekem viszont ma még dolgoznom kell du 2től, és az volt megbeszélve, hogy én 10-12 között hazaérek Castricumba. Szegény srácokat is sajnáltam, mert nem az ő hibájuk volt kizárólag, és hát aztán végülis engem vittek haza először Észak-Hollandiába. De ennek ellenére ajánlom őket, mert 80 euro/főért Bp-Amsterdam távon 40 kilós csomaggal utazhat az ember, kellemes társaságban, normális autóban, meg már régóta csinálhatják, nekem legalábbis ez volt a benyomásom. Na majd kiteszem őket linknek alulra, ott tessék keresni, vagy egyszerűen csak: google: hollandfuvar. De a lényeg, hogy hazaértem. Már mikor átléptük a határt, és végre nem Németországban voltunk (bocsi Punky és Sascha), én már attól is 80%-kal boldogabb voltam, még úgy is, hulla fáradtan. Aztán mentem dolgozni, és itt a vége fuss el véle. :) 4 óra van, most alszom, még picit ipszit kell hallgatnom lélekemelésnek, és lakásünneplés gyanánt, holnap dolgozom, este pakolunk! Nem hiszem el még mindig. Azt hiszem szombat este ünneplés lesz Cinzanoval, Liebfraumüllerrel, Lucieval, Veronikával és a Perronstraat 4 alatti lakással! :D Imádok élni! Mindenkit imádok! Puszi Nektek! És vigyázzatok magatokra!
Városi, Veronika
Perronstraat 4
1815 CH Alkmaar
Noord-Holland, Nederlands
No comments:
Post a Comment