jajj hát mesélnem kell!

Igen, mert olyan mókás dolgok történnek, és néha annyira sajnálom, hogy nem tudom mondjuk felvenni őket, és ide szépen beilleszteni, mert majd ahogy most itt elmesélem, az egyrészt már nem lesz ugyanolyan, mint élőben volt, és nem fogjátok elhinni! :) Először is van új kollegánk. Végre! Merthogy mostanság a béke szigete címre pályázhatna a bolt, ami nagyon nagy csoda, merthogy sosem volt ilyen, de én sokkal jobban szeretem. De hát milyen galád az ember? Mégiscsak izgalomra vágyik. És ha állandóan a jujj, de nagyon szereti mindenki egymást megy, abban nincs sok izgalom... Ezért én már speciel nagyon vártam, hogy legyen új kollegánk - vagy legalábbis próbálkozó, merthogy általában vagy kirúgják őket egy hét után, vagy maguktól fejvesztve menekülnek a világ legőrültebb munkahelyéről... :D Naszóval. Én köztudottan tartózkodom eleinte minden számomra vadidegen emberkétől, merthogy nagy jelszavam: a nekem már van elég barátom, hagyjatok békén. De érdeklődéssel figyeltem ezt a kis feketehajú lánykát, akiről már 500 méterről látszik, hogy szintén valamilyen nagyon félvér (be is bizonyosodott - szurinámi kínai hindu anyuka és szurinámi kurd apuka vagy valami ilyesmi :)), nagyon helyes, nagyon halkszavú, hát magamban mondtam is, mit fog szegény lány itt kezdeni ennyi enyhén szólva sem csendesnek mondható nő között... De kettőt nem szóltam, mondom ne én legyek szegény lány első tapasztalata a bolttal, épp elég az összes többi emberke is! :D Épp kedvenc sarkomban voltam (a kínai sarokban, amit tökélyre fejlesztettem, és most már nemcsak, hogy a véleményemet is kikérik, hogy mit hova, és mért, hanem kifejezetten az én sarkommá vált. Na ki lehet találni, mért imádom annyira! :D Veronika attól is agyonszenvedi magát, hogy délben kell felkelnie, ebből következik, hogy én kb délután 5ig még alszom (még ha a szemem nyitva is van :)), és a hagyjálbékénáááfelkellettkelnem állapotban leledzem. Namármost, ilyenkor én ügyesen el is vonulok, és feltöltöm az egész sarkot (ami egyébként rengeteg munka azoknak, akik nem ismerik, de ha minden nap ugyanazt csinálja az ember, akkor pite, de azért akkor is 3 órás munka), nagy magányomban, szándékosan egyedül. :) Aztán pontban 5 órakor odaslattyogok a kasszához, és megkérdezem, hogy 'Who's next?' és onnantól este 10ig a kassza mögött tartózkodom, és imádom az embereket, és mindenre azt mondom, hogy 'No problem!'. :D Ilyen mókás egy munkám van. :D Nade. Visszatérve. Épp kis sarkomban írok listát a hiányzó dolgokról, amiket majd fel kell töltenem, mikor odalép hozzám Kathy, és megkérdezi, hogy na akkor, mostantól mi lenne, ha elmesélném a mellettem álló Abigailnek, hogy mi merre hány méter a sarokban. Juhé mondom. Namost mindig mindenki frászt kap az én kis sarkomtól, én azért szeretem. :D Egy darab normális ember nem szereti, sőt, azt hiszem inkább a rühellik szót használnám érzésük kifejezésére. :) Hát de ha Kathy azt mondja, akkor evvan. Namost tudni kell, hogy Veronika úgy tanít, egyébként mást is, hogy na akkor ez meg az, hajrá! Fedezd fel saját magad! :D Persze, ha nagyon nem megy, akkor kérdezhetsz, de addig próbálj meg te magad rájönni. De lényeg a lényeg, nagyon pozitívan csalódtam a kislányban, aki egyébként 25 éves, surinami holland, ő már itt született, és itt élte le az egész életét. Nagyon sok helyen dolgozott már, de most nagyon nagy szüksége lenne erre a munkára - amit (most meg fogtok lepődni) már most nagyon szeret -vagy most még???? :D Úgyhogy új küldetésem van, elhatároztam, hogy ezt a szegény kis halkszavú teremtést ezentúl védeni fogom, ami átlagos viselkedésemmel abszolút mód ellenkezik, mert nálam mindig teljesíteni kell előbb (magyarul DOLGOZNI), ahhoz, hogy valakit megszeressek. De Abigail nagyon kis aranyos, csak picit túl törékeny, és az bizony nálunk nem erény, ez már kapásból szerződés-vége-esélyes... Heerhugowardban lakik, ami Alkmaar után következik, ergo együtt jártunk haza a vonattal a héten, mivelhogy Lucie még mindig síel - pedig már nagyon jöhetne haza, mert megőrülök, hogy nem tudok senkivel sem beszélgetni normálisan... :( Tegnap annyira nem volt extra a vonatút, csak egy öreg bácsi ült le mellénk, majd amikor meghallotta, hogy Trebic-ről beszélek (odavalósi eredetileg Lucie, ahova majd márciusban szintén megyünk), elmesélte, hogy volt neki ott zoknigyára. Majd persze ilyenkor mindig rákanyarodunk a magyar vonalra is (különben erre leszek a legkíváncsibb, hogy tényleg ennyire hasonló-e Cseho. és Magyaro., merthogy a párhuzam az mindig azonnal megvan), én honnan, mért itt, ő mit csinált ott, 'Jó napot kívánok!' 'Debrecen' és hasonlók. De mókás volt. Nade ma! :) Én nem tudom gyerekek. Szerintem tényleg van valami a homlokomon. Leül mellénk két arab kinézetű holland srác (egyébként nagyon kis helyesek, de irtó fiatalok, olyan 18-20 körül), mindkettőjük kezében patat, azaz sültkrumpli (holland nemzeti étel :)) a Smullersből. Első azonnali kérdés: 'Kértek?' Hogy ilyen, meg olyan jó és finom szósz van rajta, próbáljuk ki, komolyan elmehettek volna reklámemberkéknek azonnal. Aztán elkezdték kínálni a többieket is körülöttünk, majd a dolog vége az lett, hogy 8 majdnem egymásnak vadidegen ember beszélgetett mindenféléről, Amsterdamról, Alkmaarról, iskolákról, szakokról, Egyiptomról, Magyarországról, könyvekről, és persze sültkrumpliról! :D De ennyit már régen nevettem hazafelé a vonaton, az is biztos! És mikor ilyenek történnek velem, mindig rájövök, hogy mért vágom rá azonnal a kérdésre, hogy hogyan tovább, hogy itt akarok maradni... Persze itt is vannak rossz dolgok, de ennyi nyitott és vidám ember seholsincs a világon, mint itt! Meg rájöttem, hogy tényleg szinte mindent értek most már. Ha normálisan beszélnek, mármint ha a körülmények jók (nincs nagy zaj, az ember normál beszédtempóval beszél, stb.), egy-két jelző és töltelékszó kivételével szinte mindent értek, de azt mindig, hogy épp miről beszélgetnek, milyen stílusban, és kinek mi a véleménye, és mi miért vicces. És ha nem dolgozom, és nem a drága kollegáimmal (azokkal, akiknek fogalma nincs arról, milyen az, mikor egy vadidegen nyelvet kell megtanulnia egy olyan valakinek, akinek anyanyelve majdnem egyedülálló és kívülálló a világon) kell beszélnem a hülye boltról vagy szoknyákról, akkor folyamatosan beszélek, és még csak nem is fárasztó. :) Megdöbbentem, de pozitívan. Jó úton haladok, és ez jó érzés. Persze a legjobb út az lenne, ha mindezt iskolában is tanulnám megint picit, de ez még a jövő zenéje... Remélem majd azt is sikerül! Mindenesetre nagyon jó kis zárása volt ez a mai napnak, ja és persze, hogy Alkmaariak voltak, ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg. :) Na. Még nagyon sok dolgom van ma, úgyhogy most mennem kell, de hamarosan jelentkezem megint! Puszilom az egész társaságot, Európát főleg, köszönöm Zoltán pajtásnak a töretlen olvasói buzgalmát, Punky mama pedig csak írjon továbbra is, mert innen a távolból is letöröm a kezét, ha nem - már bocsánat a csúnya kifejezésért, de akkor is! :) Megint meg lettem hívva Ausztriába, Kremsbe és Bécsbe, sőt, inkább örökbérletet kaptam Daniel kispajtástól! :D De ő is tőlem, merthogy ide és hozzám bármikor jöhet látogatni, ebben biztos vagyok! Na csókolom! Jó éjt! :)