Na akkor, blogolós tea (fél liter - Milford- Kirsche-Banane) bekészítve, mellé a maradék utolsó magyar gyöngyszem (Balaton csoki), amit még Szilviék hoztak, plusz cseh Fidorka. Ott kezdeném, hogy:
BOLDOG NÉVNAPOT NELLI!!!
Jó volna már valamikor Veled is beszélni, mert már ezer éve... Összegyűjtök hirtelen mindent, ami eszembe jut, aztán ami kimaradt, jelezzétek! :) Lucie elköltözött. Tudtuk, hogy így lesz, azt is régóta tudtuk már, hogy mikor, de még így is megrázó. Hiányzik, és mindig is fog. Az ember, aki képes úgy változtatni másokat, hogy senkit sem bánt meg, és soha sem kényszerít senkit semmire. Volt elköszönő buli, igazából inkább hét, úgyhogy tulajdonképpen tegnapra olyan fáradt voltam, hogy megint sikerült délután 4ig aludni. Itt voltak Szilvi és Balázs is, hát aki ismeri őket, meg minket így együtt, az gondolhatja --> totál őrület, nagyon jókat nevetgéltünk, felfedeztük együtt Alkmaart, ami mellesleg nagyon tetszett a két résztvevőnek, jókat vásároltak, ettek, nézegelődtek! Csütörtöktől hétfőig felfedeztük, miért is olyan fontos mértékegység a féltörpe, mért kell olyan egeret használni, amit pittyegtetni is tudunk, és hát így hirtelen ennyi jutott most eszembe! :) Hoztak nekem Túró Rudit, Balaton szeletet, Boci csokit, szóval mindent, ami magyar, plusz még utókarácsonyi ajándékot is kaptam - Malackás bögrét, Nepáli teát, és fürdővízbe való bigyót, amit persze, hogy csak díszként fogok használni, mert túl szép ahhoz, hogy a vízben semmisüljön meg. Nagyon tetszett nekik a lakás, amire hát mit is mondjak, rá sem lehet ismerni, mióta elköltöttem rá egy havi fizetésemnyi összeget. :) Még erről se meséltem, mi? Óóóóó le vagyok maradva. Dehát nem értem rá gyerekek, ami szerintem érthető is. Tegnap megállítottak itt az állomáson, miközben gyanútlanul szerettem volna Etosba és AHba menni, hogy van-e egy percem? Na mondom: I'm sorry, I really can't give any money for anybody or for anything. Aszondja a pasi, ááááá, nem, ez nem pénzről szól. Majd hollandul leosztotta nekem, hogy mennyi állat veszik el (közben én megkérdeztem, hogy kittenje (kiscicája) nincs eladó, de valamiért nem vette a lapot. Csak mondta, mondta, mikoris végre odaértünk a laphoz, melyet csak ki kell tölteni, és havonta minimum 7,5 euroval támogathatom a kutyus és cica egyletet. Hát mondanom sem kell, már tettem is fel a kezem, hogy higgye el, édes drága jó ember, ha valakinek nincs most pénze ilyesmire (meg másra se), az én vagyok! :) Majd elgondolkodtam, hogy én is szervezhetnék egy 'Gyűjtsünk pénzt Veronikának, hogy el tudjon menni Prágába!' pénzgyűjtő hadjáratot, de látjátok, ez a különbség, én nem fogok. Nagyon mókás volt mindenesetre. Én és a 7,5 euro havonta. Én lassan már többet fizetek mindenre, mint holland kispajtásaim, főleg, ha az ember mindenért tisztességesen adózik, be van jelentve, és persze önellátó. Nade visszatérve. Nem bánom cseppet sem, hogy most ez van, mert gyönyörű lett a lakás. És ha azt veszem egyáltalán nem volt drága. Majd teszek fel képeket ide is, ha valaki még nem látta volna őket Facebookon. Ami nagyon nagy kiadás volt, az a mosógép és a hűtőgép, melyeket szintén életemben nem vettem még magamnak sose. :) Hát egyszer mindent el kell kezdeni. Sajnos a para az volt, hogy alapból 150 euroval kevesebbet kaptam, mint amire számítottam, merthogy az ember nemhogy nyer azzal, ha nem használja el a szabadnapjait, hanem kifejezetten veszít. Én legalábbis innentől az összeset el fogom használni. Holnap bejelentem kedvenc managerünknek Londont, amit május 9től 15ig tervezek, elhasználva 5 szabadságnapomat, és ott ünnepelve 25. (megrázó) szülinapomat! Mennem kéne majd Dávid diplomaosztójára is, tehát majd arra is fel kell használnom párat, bár azért tényleg nem fognak repesni az örömtől, úgy érzem... Július-augusztus nekünk a főszezon, a totál-brutál pörgés, amikor annyi a turista, mint égen a csillag. De meglátjuk. Szeretnék arra is menni. Jelenleg viszont Prágára koncentrálok, meg a sok kisvakondra, amit majd látni fogok! :) Tehát alapból sajnos mínuszos számításokkal indult a nagybevásárlás, TVt nem sikerült venni, majd legközelebb, de amúgy minden mást igen. Hétfőn először az itteni Media Marktba, majd a kiszállítást megvárása után indultunk azonnal (igazából futottunk a vonatra) Haarlembe, az IKEÁba. Nem mondom, hogy minden simán ment, merthogy a kiszállítással akadtak gondok, mivel a cuccok közül 3 csak másnap éjjel érkezett meg, de hát ez van, ha az embernek nincs más választása, mert nem olyan munkavilágban él, mint a többiek... Most már igazából ez is eltörpül a múlt hét viszontagságai mellett, mert az egy dolog, hogy itt van minden. Itt van minden, apró kis darabokban, 4754654732484 apró kis szerszámmal és csavarral, plusz útmutatóval, melyeken annyit visítottunk, hogy csuda. Azt össze is kell szerelni. És nem, nem könnyű az IKEA cuccokat összerakni, csak akkor, ha azok kisebbek, mint egy kisasztal. Na akkor igen. Ha az ember viszont ágytól elkzdve kanapén, könyvespolcokon át, mindenféle nagyot vesz, akkor kínlódsz barátom. Nem is beszélve arról az arcról, amikor kinyitod az első útmutatót, és azt mondja, végy egy kalapácsot és egy csavarhúzót... Ami persze, hogy nem volt, azt is venni kellett. Másnap 20 euro elköltése után már ott van minden szerszám, ami kell, úgyhogy indulhat a menet. Az ember azt hiszi, egy nap alatt összedobsz mindent. Aha persze. Hát nem. Mondjuk mi eleve hátránnyal indultunk, mert minden nap dolgoztunk, és este 11re értünk haza. Azután még bútorokat összedobni a legnagyobb élvezet! :) Na nem kell aggódni, mi ebből is viccet csináltunk, Lucie és én versenyeztünk, pl. a két ágy megépítésénél. Ő nyert, de csak azért, mert valami általunk nem befolyásolható gubanc volt először az én ágyammal... :) Hát péntek reggelre hívtuk Helgát, hogy letudjuk és megköszönjük véglegesen, amit értünk tett (--> nála laktunk én 4, Luc 2 hónapig), tehát addig volt időnk, hogy mindent összerakjunk. Hát nem aludtam túl sokat múlt héten, ami azt jelenti, hogy minden nap 2-3-4 órát, aztán munka, aztán szerelés, pakolás, takarítás. Durva volt, örülök, hogy vége. Meg hát így az ember sokkal szívesebben jön haza is! :) A lakásprojekt egyelőre teljesítve, a következő menetben, ami már jóval kisebb kaliberű, a függönyök jönnek mindenhova, majd egyszer a TV a kandalló fölé, meg a fogasok a hallba, plusz festékanyag a lámpafestéshez (bizonyám, Jacob új arculatot kap hamarosan, gyönyrű szép piros és arany alapon feketén lesznek különböző kedvenc idézetek, dalszövegek, ilyesmik ráfestve). De nem most. Részemről most elég is volt egy időre. Most is gyönyörű, és most már majd csak apró dolgok kellenek. Tehát költözés, berendezés letudva. Haladok előre. :) Amit nagyon sürgősen el kell döntenem, az az iskolaprojekt. Április 1. a határidő, a jó hír, hogy most már teljesen biztos vagyok benne, hogy mit szeretnék! UvA és Media Studies szeptembertől. Szeretném elérni, hogy 1. felvegyenek 2. csak 1 év legyen, és ne kettő, és 3. hogy végre elmásszak az információs központba, hogy valóságosan is informálódjak, és elmeséljem, hogy ki vagyok, mit akarok, és ők erre meg arra mennyi esélyt látnak. Mindenesetre jó érzés, mert imádnám azt a sulit, szeptemberig viszont akkor majd erre is félre kell tenni, plusz valahogy a munkhelyemnek is beadagolni, hogy szeptembertől csak heti 2-3 napot fogok tudni dolgozni. Jajj, ki kell töltenem az adóvisszaigénylésemet is, bár nem tudom, egyáltalán kéne-e, mert mi van, ha rosszul töltöm ki, és még a végén nekem kell fizetni?! Mindegy, próba cseresznye. :) Aztán mi van még? Iszok egy kis teát. Gondolkodom. Semmi nem jutott eszembe. :) Új függőség: Gossip Girl. Imádom azt a sorozatot, mindenki nézze, aki tudja valahol! Chuck Bass az abszolút férfiisten. Ennyi. :) Nézzük, nézzük, mi van még? Lehet, inkább képeket fogok feltölteni hamarosan, azzal többre mentek, mint most velem. Tulajdonképpen nem is vagyok nagyon szociális hangulatomban. Bár jót tett az elmúlt két nap, sok mindent kipihentem, sok mindenen elgondolkodtam, kaptam olyan smst, hogy:
Good morning lieve Veronika! How are u 2day? Do ur best at school and keep smiling thats the important thing every time if u smile u make ppl happy and me also ;)
A dolog szépséghibája, hogy nem járok már arra a kurzusra (HvA - Classroom Expressions), amire ő gondol, persze alibiből jó ez így, hogy arra a napra is legyen valami kifogásom, hogy mért nem találkozom vele, plusz hát nem hiszem, hogy erre lenne megint szükségem, hogy Mr. G. megint önkényesen felborítsa amúgy sem unalmas életem manapság egész ügyes rendezettségét. De azért jólesett. Úgy tűnik, azt hiszik az emberek körülöttem, hogy depressziós vagyok, mert Lucie elmászott, egyedül vagyok, ilyenek, amiben lehet némi igazság, viszont már régóta nem vagyok egy depressziós típus, túlságosan imádok ahhoz élni, hogy napjaimat punnyadásra és befordulásra használjam. :) Mindenesetre szeretek most ebben a szerepben tetszelegni, mert ilyenkor mindenki 3745szor aranyosabb és elnézőbb körülöttem, mint egyébként. :) Ezen a héten se fogok sajnos annyit dolgozni, mint kéne, mert Prága előtt annyira nincs kedvem dolgozni. A jó hír, hogy kedvenc munkahelyemen ezt is megtehetem most már. :) Ezért nem való ez nekem különben hosszútávon, mert túl könnyen megtalálom a kiskapukat, hogy hogyan dolgozzak kevesebbet, és ők meg hogyan higgyék azt, hogy én milyen jó munkaerő vagyok. Kreatív akarok lenni, és a világ nagy kérdéseiről gondolkodni, tervezni, projekteket írni, úgyhogy minden egyes nappal a munkahelyemen közelebb állok ahhoz, hogy váltsak, hogy merjek hirtelen nagyot váltani, és sok mindent feláldozni, csak hogy később remélhetőleg jobb legyen, és megtaláljam azt, amit igazán szeretnék csinálni. Vagy amit igazán szeretnék MOST csinálni. Mert az mindig más. :) Holnap 11kor kelek, bevásárolok a Super de Boerban 10 euroért az egész hétre --> kihívás, megveszem minden vonatjegyem, ami még fizetésig kell, hogy legalább dolgozni majd el tudjak menni, majd elmászok szépen dolgozni - vagy úgy tenni, mintha. Ma még nézek egy kis Gossip Girlt, próbálok ide is feltenni képeket, de inkább regisztráljon mindenki Facebookon, mert az egyszerűbb! :) Puszi mindenkinek! Amint tudok, megint jelentkezem, és én kérek elnézést, hogy ennyire nincs időm mostanában, de most ez egy ilyen korszak... Lesz ez még így se! Cupp!
BOLDOG NÉVNAPOT NELLI!!!
Jó volna már valamikor Veled is beszélni, mert már ezer éve... Összegyűjtök hirtelen mindent, ami eszembe jut, aztán ami kimaradt, jelezzétek! :) Lucie elköltözött. Tudtuk, hogy így lesz, azt is régóta tudtuk már, hogy mikor, de még így is megrázó. Hiányzik, és mindig is fog. Az ember, aki képes úgy változtatni másokat, hogy senkit sem bánt meg, és soha sem kényszerít senkit semmire. Volt elköszönő buli, igazából inkább hét, úgyhogy tulajdonképpen tegnapra olyan fáradt voltam, hogy megint sikerült délután 4ig aludni. Itt voltak Szilvi és Balázs is, hát aki ismeri őket, meg minket így együtt, az gondolhatja --> totál őrület, nagyon jókat nevetgéltünk, felfedeztük együtt Alkmaart, ami mellesleg nagyon tetszett a két résztvevőnek, jókat vásároltak, ettek, nézegelődtek! Csütörtöktől hétfőig felfedeztük, miért is olyan fontos mértékegység a féltörpe, mért kell olyan egeret használni, amit pittyegtetni is tudunk, és hát így hirtelen ennyi jutott most eszembe! :) Hoztak nekem Túró Rudit, Balaton szeletet, Boci csokit, szóval mindent, ami magyar, plusz még utókarácsonyi ajándékot is kaptam - Malackás bögrét, Nepáli teát, és fürdővízbe való bigyót, amit persze, hogy csak díszként fogok használni, mert túl szép ahhoz, hogy a vízben semmisüljön meg. Nagyon tetszett nekik a lakás, amire hát mit is mondjak, rá sem lehet ismerni, mióta elköltöttem rá egy havi fizetésemnyi összeget. :) Még erről se meséltem, mi? Óóóóó le vagyok maradva. Dehát nem értem rá gyerekek, ami szerintem érthető is. Tegnap megállítottak itt az állomáson, miközben gyanútlanul szerettem volna Etosba és AHba menni, hogy van-e egy percem? Na mondom: I'm sorry, I really can't give any money for anybody or for anything. Aszondja a pasi, ááááá, nem, ez nem pénzről szól. Majd hollandul leosztotta nekem, hogy mennyi állat veszik el (közben én megkérdeztem, hogy kittenje (kiscicája) nincs eladó, de valamiért nem vette a lapot. Csak mondta, mondta, mikoris végre odaértünk a laphoz, melyet csak ki kell tölteni, és havonta minimum 7,5 euroval támogathatom a kutyus és cica egyletet. Hát mondanom sem kell, már tettem is fel a kezem, hogy higgye el, édes drága jó ember, ha valakinek nincs most pénze ilyesmire (meg másra se), az én vagyok! :) Majd elgondolkodtam, hogy én is szervezhetnék egy 'Gyűjtsünk pénzt Veronikának, hogy el tudjon menni Prágába!' pénzgyűjtő hadjáratot, de látjátok, ez a különbség, én nem fogok. Nagyon mókás volt mindenesetre. Én és a 7,5 euro havonta. Én lassan már többet fizetek mindenre, mint holland kispajtásaim, főleg, ha az ember mindenért tisztességesen adózik, be van jelentve, és persze önellátó. Nade visszatérve. Nem bánom cseppet sem, hogy most ez van, mert gyönyörű lett a lakás. És ha azt veszem egyáltalán nem volt drága. Majd teszek fel képeket ide is, ha valaki még nem látta volna őket Facebookon. Ami nagyon nagy kiadás volt, az a mosógép és a hűtőgép, melyeket szintén életemben nem vettem még magamnak sose. :) Hát egyszer mindent el kell kezdeni. Sajnos a para az volt, hogy alapból 150 euroval kevesebbet kaptam, mint amire számítottam, merthogy az ember nemhogy nyer azzal, ha nem használja el a szabadnapjait, hanem kifejezetten veszít. Én legalábbis innentől az összeset el fogom használni. Holnap bejelentem kedvenc managerünknek Londont, amit május 9től 15ig tervezek, elhasználva 5 szabadságnapomat, és ott ünnepelve 25. (megrázó) szülinapomat! Mennem kéne majd Dávid diplomaosztójára is, tehát majd arra is fel kell használnom párat, bár azért tényleg nem fognak repesni az örömtől, úgy érzem... Július-augusztus nekünk a főszezon, a totál-brutál pörgés, amikor annyi a turista, mint égen a csillag. De meglátjuk. Szeretnék arra is menni. Jelenleg viszont Prágára koncentrálok, meg a sok kisvakondra, amit majd látni fogok! :) Tehát alapból sajnos mínuszos számításokkal indult a nagybevásárlás, TVt nem sikerült venni, majd legközelebb, de amúgy minden mást igen. Hétfőn először az itteni Media Marktba, majd a kiszállítást megvárása után indultunk azonnal (igazából futottunk a vonatra) Haarlembe, az IKEÁba. Nem mondom, hogy minden simán ment, merthogy a kiszállítással akadtak gondok, mivel a cuccok közül 3 csak másnap éjjel érkezett meg, de hát ez van, ha az embernek nincs más választása, mert nem olyan munkavilágban él, mint a többiek... Most már igazából ez is eltörpül a múlt hét viszontagságai mellett, mert az egy dolog, hogy itt van minden. Itt van minden, apró kis darabokban, 4754654732484 apró kis szerszámmal és csavarral, plusz útmutatóval, melyeken annyit visítottunk, hogy csuda. Azt össze is kell szerelni. És nem, nem könnyű az IKEA cuccokat összerakni, csak akkor, ha azok kisebbek, mint egy kisasztal. Na akkor igen. Ha az ember viszont ágytól elkzdve kanapén, könyvespolcokon át, mindenféle nagyot vesz, akkor kínlódsz barátom. Nem is beszélve arról az arcról, amikor kinyitod az első útmutatót, és azt mondja, végy egy kalapácsot és egy csavarhúzót... Ami persze, hogy nem volt, azt is venni kellett. Másnap 20 euro elköltése után már ott van minden szerszám, ami kell, úgyhogy indulhat a menet. Az ember azt hiszi, egy nap alatt összedobsz mindent. Aha persze. Hát nem. Mondjuk mi eleve hátránnyal indultunk, mert minden nap dolgoztunk, és este 11re értünk haza. Azután még bútorokat összedobni a legnagyobb élvezet! :) Na nem kell aggódni, mi ebből is viccet csináltunk, Lucie és én versenyeztünk, pl. a két ágy megépítésénél. Ő nyert, de csak azért, mert valami általunk nem befolyásolható gubanc volt először az én ágyammal... :) Hát péntek reggelre hívtuk Helgát, hogy letudjuk és megköszönjük véglegesen, amit értünk tett (--> nála laktunk én 4, Luc 2 hónapig), tehát addig volt időnk, hogy mindent összerakjunk. Hát nem aludtam túl sokat múlt héten, ami azt jelenti, hogy minden nap 2-3-4 órát, aztán munka, aztán szerelés, pakolás, takarítás. Durva volt, örülök, hogy vége. Meg hát így az ember sokkal szívesebben jön haza is! :) A lakásprojekt egyelőre teljesítve, a következő menetben, ami már jóval kisebb kaliberű, a függönyök jönnek mindenhova, majd egyszer a TV a kandalló fölé, meg a fogasok a hallba, plusz festékanyag a lámpafestéshez (bizonyám, Jacob új arculatot kap hamarosan, gyönyrű szép piros és arany alapon feketén lesznek különböző kedvenc idézetek, dalszövegek, ilyesmik ráfestve). De nem most. Részemről most elég is volt egy időre. Most is gyönyörű, és most már majd csak apró dolgok kellenek. Tehát költözés, berendezés letudva. Haladok előre. :) Amit nagyon sürgősen el kell döntenem, az az iskolaprojekt. Április 1. a határidő, a jó hír, hogy most már teljesen biztos vagyok benne, hogy mit szeretnék! UvA és Media Studies szeptembertől. Szeretném elérni, hogy 1. felvegyenek 2. csak 1 év legyen, és ne kettő, és 3. hogy végre elmásszak az információs központba, hogy valóságosan is informálódjak, és elmeséljem, hogy ki vagyok, mit akarok, és ők erre meg arra mennyi esélyt látnak. Mindenesetre jó érzés, mert imádnám azt a sulit, szeptemberig viszont akkor majd erre is félre kell tenni, plusz valahogy a munkhelyemnek is beadagolni, hogy szeptembertől csak heti 2-3 napot fogok tudni dolgozni. Jajj, ki kell töltenem az adóvisszaigénylésemet is, bár nem tudom, egyáltalán kéne-e, mert mi van, ha rosszul töltöm ki, és még a végén nekem kell fizetni?! Mindegy, próba cseresznye. :) Aztán mi van még? Iszok egy kis teát. Gondolkodom. Semmi nem jutott eszembe. :) Új függőség: Gossip Girl. Imádom azt a sorozatot, mindenki nézze, aki tudja valahol! Chuck Bass az abszolút férfiisten. Ennyi. :) Nézzük, nézzük, mi van még? Lehet, inkább képeket fogok feltölteni hamarosan, azzal többre mentek, mint most velem. Tulajdonképpen nem is vagyok nagyon szociális hangulatomban. Bár jót tett az elmúlt két nap, sok mindent kipihentem, sok mindenen elgondolkodtam, kaptam olyan smst, hogy:
Good morning lieve Veronika! How are u 2day? Do ur best at school and keep smiling thats the important thing every time if u smile u make ppl happy and me also ;)
A dolog szépséghibája, hogy nem járok már arra a kurzusra (HvA - Classroom Expressions), amire ő gondol, persze alibiből jó ez így, hogy arra a napra is legyen valami kifogásom, hogy mért nem találkozom vele, plusz hát nem hiszem, hogy erre lenne megint szükségem, hogy Mr. G. megint önkényesen felborítsa amúgy sem unalmas életem manapság egész ügyes rendezettségét. De azért jólesett. Úgy tűnik, azt hiszik az emberek körülöttem, hogy depressziós vagyok, mert Lucie elmászott, egyedül vagyok, ilyenek, amiben lehet némi igazság, viszont már régóta nem vagyok egy depressziós típus, túlságosan imádok ahhoz élni, hogy napjaimat punnyadásra és befordulásra használjam. :) Mindenesetre szeretek most ebben a szerepben tetszelegni, mert ilyenkor mindenki 3745szor aranyosabb és elnézőbb körülöttem, mint egyébként. :) Ezen a héten se fogok sajnos annyit dolgozni, mint kéne, mert Prága előtt annyira nincs kedvem dolgozni. A jó hír, hogy kedvenc munkahelyemen ezt is megtehetem most már. :) Ezért nem való ez nekem különben hosszútávon, mert túl könnyen megtalálom a kiskapukat, hogy hogyan dolgozzak kevesebbet, és ők meg hogyan higgyék azt, hogy én milyen jó munkaerő vagyok. Kreatív akarok lenni, és a világ nagy kérdéseiről gondolkodni, tervezni, projekteket írni, úgyhogy minden egyes nappal a munkahelyemen közelebb állok ahhoz, hogy váltsak, hogy merjek hirtelen nagyot váltani, és sok mindent feláldozni, csak hogy később remélhetőleg jobb legyen, és megtaláljam azt, amit igazán szeretnék csinálni. Vagy amit igazán szeretnék MOST csinálni. Mert az mindig más. :) Holnap 11kor kelek, bevásárolok a Super de Boerban 10 euroért az egész hétre --> kihívás, megveszem minden vonatjegyem, ami még fizetésig kell, hogy legalább dolgozni majd el tudjak menni, majd elmászok szépen dolgozni - vagy úgy tenni, mintha. Ma még nézek egy kis Gossip Girlt, próbálok ide is feltenni képeket, de inkább regisztráljon mindenki Facebookon, mert az egyszerűbb! :) Puszi mindenkinek! Amint tudok, megint jelentkezem, és én kérek elnézést, hogy ennyire nincs időm mostanában, de most ez egy ilyen korszak... Lesz ez még így se! Cupp!
No comments:
Post a Comment