Na. Hát mit mondjak, el kellett olvasnom, hogy mit is írtam utoljára, mert már fogalmam sem volt, hol maradtam le blogírásilag... Meg tudom, tudom, előtte se írtam már a szokásos Háború és béke Veronika módra szösszeneteket, nade majd most! :D Hol is kezdjem? Nagyon-nagyon sok minden történt velem ezalatt a rövid idő alatt.
1. Valóban felmondtam aztán végül, és immáron két hete mukanélküli vagyok! :) Még mielőtt a kedves olvasó felszisszenne, hogy 'Neeeee, gazdasági válságban ilyet tenni!!!', közlöm, hogy egyszerűen nem volt más választásom. Akik ismernek tudják, ösztönlény vagyok, életem fő mottója pedig, hogy mindig csináld azt, amit szeretnél. Nos, már egy jó ideje úgy keltem föl, hogy esküszöm gyerekek, fizikai fájdalmam volt attól, hogy dolgozni kellett mennem. És ez két okból is durva: 1. munkamániás vagyok 2. imádtam ezt a munkahelyet. No igen. Még anno.... A munkamánia még mindig megvan, ami a hiperaktivitásommal függ össze, viszont a DSS (Dam Square Souvenirs) iránti szeretetemet egyszerűen kiölték belőlem. Főleg egy ember, akit megkaptunk mint új manager tavaly április óta. Mit is mondhatnék? Mapett. 25 éves dögunalmas, naív, hiszékeny, önértékelési gondokkal küszködő, állandó parában élő, hogy mit gondolnak róla a többiek, és rendkívül begyöpösödött holland csajszi. Mondanom sem kell, nem sok közös témát találtunk kezdettől fogva sem. A jó viszont az volt, hogy míg nem kezdte el kirugdalni az embereket (köztük az egyik legjobb holland barátnőmet, Marijet plusz a sokak számára ismerős Gafart), addig azért nem sokat dolgoztunk együtt. Viszont miután ő a kis idióta fejével kirúgott egy csomó embert, csak azért, mert ő x dologért ki nem állhatta őket (itt teszem hozzá, hogy ő engem is rühellt kezdettől fogva, csak velem pechje volt, mert a tulajok imádnak, a főfejesek a cégnél imádnak a kollegáimmal (hopp, most már ex-kollegáim! :)) együtt, plusz én dolgoztam a cégnél minden hónapban a legtöbb órát - amit úgy sikerült elérni, hogy heti 40 óra, és a 1,5 év ittmunka alatt egyszer nem voltam beteg, de ennyi). Szóval mindig is idegesítettem, és látszott a kis arcán, ahogy nézett mindig engem, hogy 'Mééééért szeretik ezt a bolondlányt???'! :D Ezen én csak jókat visítottam magamban, de azért értitek. Alapból örülhettek, hogy tanárként idióta szintre süllyedve azt magyarázzam embereknek egész nap, hogy nem, az nem 1 euro, hanem 1,25. Aztán a végén meg már olyan dolgokba belekötött arany szívem, hogy túl sokat beszélek. Hallod, mondja ezt 1 év után!!! :D :D :D Te, mondom, ez eddig nem tűnt fel sosem?? Aztán hogy amikor bejövök a boltba (még olyankor be se csekkol az ember, ergo nem is dolgozik még, ergo azt csinálsz, amit akarsz, úgyhogy rot op), túl hangosan köszönök az embereknek. :D Ja, mert egyedül nekem volt az szokásom, hogy amikor bementem a munkahelyemre, akkor mindenkinek egyenként köszöntem, demonstrálom: 'Hoi Marisa, hoi Kathy, blabla!', és ezt az amúgy fullzsúfolt boltban én túl hangosan tettem. Namost ilyenkor van az, hogy Veronika kezdi magát ketrecben érezni, és az nekem onnantól sajnos semmiben nem pálya a dolog. :) Bármit kibírok, de a beszabályozást nem. Az nem nekem való. Sose volt az, sose lesz. Full stop. :) Szóval olyan május körül szépen kiterveltem, hogy felmondok. Június 19re időzítettem, hogy utána már csak egy hónapot kelljen dolgoznom, és mehessek Mo.ra nyaralni két hétre. Ez így is lett, egyébként szinte mindent megért a nagy csodálkozás és majdnem székről leesés, mikor megmondtam, hogy hát akkor goodbye. Háhááá! Jó volt! :D Aztán a terv egyébként az, hogy most pihi, aztán majd most már lassan nekiállok munka után nézni, de egyelőre az se baj, ha csak part time, igazából el is fáradtam nagyon ebben az egy évben. De ez tényleg egy nagyon pozitív hír emberek, imádom azóta az életem, mert megint ÉLEK! :D Elkezdtem egy csomó új dolgot, amiket szintén imádok (új mániáim a spinning és a poweryoga, amit nem ér megkérdezni mi az, el kell menni és kipróbálni :)), és alapból sokkal jobb a közérzetem. Ennyit tesz a munkahelyváltás. Illetve egyelőre csak otthagyás! :D De nem baj, most Csernust olvastam a gépen, úgyhogy megerősödtem, hogy aki nagyon akarja, annak igenis egy idő után sikerül is majd minden! :)
2. A sulikérdés (amibe a PhD és UvA is beleértendő, sőt az azóta kibővült a holland nyelvkurzussal). Hehe. Most csúnya leszek, de ezt most ügyesen bemásolom ide egy Facebookon küldött üzenetből! Há! :)
1. Valóban felmondtam aztán végül, és immáron két hete mukanélküli vagyok! :) Még mielőtt a kedves olvasó felszisszenne, hogy 'Neeeee, gazdasági válságban ilyet tenni!!!', közlöm, hogy egyszerűen nem volt más választásom. Akik ismernek tudják, ösztönlény vagyok, életem fő mottója pedig, hogy mindig csináld azt, amit szeretnél. Nos, már egy jó ideje úgy keltem föl, hogy esküszöm gyerekek, fizikai fájdalmam volt attól, hogy dolgozni kellett mennem. És ez két okból is durva: 1. munkamániás vagyok 2. imádtam ezt a munkahelyet. No igen. Még anno.... A munkamánia még mindig megvan, ami a hiperaktivitásommal függ össze, viszont a DSS (Dam Square Souvenirs) iránti szeretetemet egyszerűen kiölték belőlem. Főleg egy ember, akit megkaptunk mint új manager tavaly április óta. Mit is mondhatnék? Mapett. 25 éves dögunalmas, naív, hiszékeny, önértékelési gondokkal küszködő, állandó parában élő, hogy mit gondolnak róla a többiek, és rendkívül begyöpösödött holland csajszi. Mondanom sem kell, nem sok közös témát találtunk kezdettől fogva sem. A jó viszont az volt, hogy míg nem kezdte el kirugdalni az embereket (köztük az egyik legjobb holland barátnőmet, Marijet plusz a sokak számára ismerős Gafart), addig azért nem sokat dolgoztunk együtt. Viszont miután ő a kis idióta fejével kirúgott egy csomó embert, csak azért, mert ő x dologért ki nem állhatta őket (itt teszem hozzá, hogy ő engem is rühellt kezdettől fogva, csak velem pechje volt, mert a tulajok imádnak, a főfejesek a cégnél imádnak a kollegáimmal (hopp, most már ex-kollegáim! :)) együtt, plusz én dolgoztam a cégnél minden hónapban a legtöbb órát - amit úgy sikerült elérni, hogy heti 40 óra, és a 1,5 év ittmunka alatt egyszer nem voltam beteg, de ennyi). Szóval mindig is idegesítettem, és látszott a kis arcán, ahogy nézett mindig engem, hogy 'Mééééért szeretik ezt a bolondlányt???'! :D Ezen én csak jókat visítottam magamban, de azért értitek. Alapból örülhettek, hogy tanárként idióta szintre süllyedve azt magyarázzam embereknek egész nap, hogy nem, az nem 1 euro, hanem 1,25. Aztán a végén meg már olyan dolgokba belekötött arany szívem, hogy túl sokat beszélek. Hallod, mondja ezt 1 év után!!! :D :D :D Te, mondom, ez eddig nem tűnt fel sosem?? Aztán hogy amikor bejövök a boltba (még olyankor be se csekkol az ember, ergo nem is dolgozik még, ergo azt csinálsz, amit akarsz, úgyhogy rot op), túl hangosan köszönök az embereknek. :D Ja, mert egyedül nekem volt az szokásom, hogy amikor bementem a munkahelyemre, akkor mindenkinek egyenként köszöntem, demonstrálom: 'Hoi Marisa, hoi Kathy, blabla!', és ezt az amúgy fullzsúfolt boltban én túl hangosan tettem. Namost ilyenkor van az, hogy Veronika kezdi magát ketrecben érezni, és az nekem onnantól sajnos semmiben nem pálya a dolog. :) Bármit kibírok, de a beszabályozást nem. Az nem nekem való. Sose volt az, sose lesz. Full stop. :) Szóval olyan május körül szépen kiterveltem, hogy felmondok. Június 19re időzítettem, hogy utána már csak egy hónapot kelljen dolgoznom, és mehessek Mo.ra nyaralni két hétre. Ez így is lett, egyébként szinte mindent megért a nagy csodálkozás és majdnem székről leesés, mikor megmondtam, hogy hát akkor goodbye. Háhááá! Jó volt! :D Aztán a terv egyébként az, hogy most pihi, aztán majd most már lassan nekiállok munka után nézni, de egyelőre az se baj, ha csak part time, igazából el is fáradtam nagyon ebben az egy évben. De ez tényleg egy nagyon pozitív hír emberek, imádom azóta az életem, mert megint ÉLEK! :D Elkezdtem egy csomó új dolgot, amiket szintén imádok (új mániáim a spinning és a poweryoga, amit nem ér megkérdezni mi az, el kell menni és kipróbálni :)), és alapból sokkal jobb a közérzetem. Ennyit tesz a munkahelyváltás. Illetve egyelőre csak otthagyás! :D De nem baj, most Csernust olvastam a gépen, úgyhogy megerősödtem, hogy aki nagyon akarja, annak igenis egy idő után sikerül is majd minden! :)
2. A sulikérdés (amibe a PhD és UvA is beleértendő, sőt az azóta kibővült a holland nyelvkurzussal). Hehe. Most csúnya leszek, de ezt most ügyesen bemásolom ide egy Facebookon küldött üzenetből! Há! :)
Hát szóval azért nem írtam eddig, mert hosszú sztori. Nagyon mókás & meglepő is sokszor. Onnan kezdem, hogy felültem Londonban a repülőre, és az éjjeli ismét csak 3 órás alvás után azonnal elaludtam, ahogy felszálltam. Rotterdamban keltem fel, arra, hogy megállunk. :) Szóval durván készen voltam. :) Hullafáradt, brutális. Itt teszem hozzá, hogy abszolút megérte, mert az első olyan város volt életemben, ahonnan úgy jöttem el, hogy egyrészt még maradnék, másrészt, hogy hiányozni fog. És nem feltétlenül a város, hanem emberek miatt. És nekem ilyen nem szokott lenni. :) Szóval mosolyogva elmásztam Rotterdam Centraal Stationre, ahol ügyesen nem épp a legjobb vonatra szálltam, plusz délen mindenféle késés volt, dolgoztak a síneken, vagy mi, szóval laza 3 óra volt, mire hazajutottam. Fél egy körül viszont hazaértem, jujj nagyon örültem azért annak is, de kb annyi volt, hogy leszórtam mindent, elkészülődtem, és már mentünk is Szonjával (eljött velem, tök aranyos) Tilburgbe, PhD interjúra. A nőci nagyon szimpatikus volt, egy picit igazából félt is szinte elmondani, hogy mi a helyzet. Szóval, hogy ő most lett professzor az egyetemen, és most már kijelölhet PhDket, és ezért írt, hogy jöjjek el. Aztán tulajdonképpen megvédtem az ötletemet, meg nagyon tetszett neki, de persze voltak praktikus kérdései, brutál okos nő egyébként. Aztán mondta, hogy igazából őket ez tényleg érdekelné, csinálhatnék PhDt náluk, de! És most jön a legjobb rész. Az elején nekem kéne finanszírozni mindent, és semmi pénzt nem tudnak most adni, mert ugye gazdasági válság, blabla... Aztán majd picit később (ami lehet akár fél-egy év is...) valószínű találnánk finanszírozást. Szóval hm... Aztán elbúcsúztunk, elmondta, hogy tudok elindulni, PhD proposalt írni, és hogy hamarosan találkozunk. Nos. Úgy jöttem ki, hogy leültünk a szökőkúthoz Szonjával, és csak ültem, és pörgött az agyam. Hát ezért voltam kiakadva a gazdasági válságon. Eddig nem éreztem, hát most igen. Namost. Tilburg és dél Hollandia nem jött be. Itt kéne hagynom mindent, amit ez alatt az év alatt felépítettem, meg imádom Alkmaart és Amsterdamot! Komolyan! És ez nagyon hiányozna. Lehet, hogy 1 év múlva nem így fogom gondolni, és akkor könnyebb lenne. Meg hát ez az anyagi rész nekem most nem jön legjobbkor. Meg tudnám csinálni, persze, szűkösen, totál új életet kezdeni ott, minden segítség nélkül, de mondjuk tudod, ha legalább azt mondanák, hogy csak fél év tutira, és utána már adnak pénzt. De ilyen bizonytalanért én most nem fogok feladni mindent. Persze nagyon nagy elismerés, meg ezt már pl. mondtam is a másnapi interjún, hogy egy egyetem érdekelt a PhD témámban. :D Úgyhogy persze gondolkodás tárgya volt, meg lesz is, de úgy voltam, hogy kíváncsi vagyok, mi lesz holnap. Master interjú. Media Studies Amsterdam UvA. A pasi full intelligens. Sok mindenben, van, amihez hülye. Ld. később. :D Szóval első kérdés: hát hogy nekem a diplomám után hogy jött ez a média? Merthogy angol bölcsész és tanár vagyok ugye. :D Hát mondom, mindig is érdekelt (minden színészi képesség bevetve :)), meg tanultam én egy csomó filozófiát, kommunikációt, nyelvészetet, meg valami gyakorlatit szeretnék. :D Aszondja, hát, az nagyon izgalmas, mert ez pont egy erősen elméleti szak. :D Hoppá. Veronika lebukott... Mittomén már mi volt, olyan jól hangzott. Meg én filmet akarok elemezni, mert van egy ilyen tantárgy, hogy Film Analysis. :D Tipikus én. De azért megindokoltam neki, OK. Aztán kitértünk arra, hogy hogy fogom én ezt anyagilag finanszírozni (ez most a sláger, nemtom figyeled-e...:)). Aztán elmeséltem neki, hogy vannak még emberek ezen a földön, akik suli mellett dolgoznak, mint én 15 éves korom óta. :D Hát nagy nehezen belement. Plusz mondtam, hogy az államtól is igénylek ösztöndíjat, ami valószínű 500 euro lesz havonta. Okés. Aztán elmondta, hogy a comittee azon aggódik, hogy mivel nekem még közöm nem volt igazán média tanulmányokhoz, ezért kicsit erős lenne a media studies research master, merthogy full hiányoznak az alapok. Igaz. Ezért azt mondta a pasi, hogy elküldi az egész anyagomat a Film Studies egy éves Master comitteejének, és bár határidőn bőven kinn vagyunk már, javasolni fogja, hogy felvegyenek. Plusz azt is mondta, hogy ha jól teljesítek, akkor karácsonyra átvesznek a research masterre, ami ugye 2 éves. Ha nem, akkor meg az egyéves után csinálom meg, de akkor nekem már csak egy év lenne az is. Hát mondom, jól van. :) Aztán elbeszélgettünk kicsit a tanárszakma jelenlegi helyzetéről, majd arról, hogy a SZLÁV országokban, mint Mo. (!!!!!!!) milyen szar helyzetben van. Jajj, de rá kellett harapnom a nyelvemre. Rot op stupid bitch! Mo. mint SZLÁV ország. Hát szóval igen. Semmi fogalmuk... Aztán meg mondta, hogy majd kontaktolunk, ennyi, és persze sok sikert! Hát mondtam, kihívás! :)
Aztán mindezek után hazajöttem, közben agyonáztam egyet Amsterdamban, és pihentem egy picit, és most voltam két napot dolgozni. Nagyon rossz volt visszatérni a munkába, még maradtam volna egy pár napot simán. :) Na de majd tényleg legközelebb! Akkor meg még jobb lesz! Ja amúgy visszatérve, aztán gondolkodtam, és most arra hajlok, hogy ha (!) felvesznek, akkor elkezdem a Mastert (Film Studies), ezt valószínű mindenképp megcsinálom először, normálisan egy év alatt, legalább tényleg lennének alapjaim filmileg. :D Ehhez viszont a nyáron akkor ügyesen spórolnom kell, hogy bármi legyen, meglegyek! :D De van kedvem hozzá. Van kedvem teljesen mást tanulni, mint eddig. :D De persze, most ez a legnagyobb hátrányom, úgyhogy lehet fel se vesznek. De az sem baj, mert akkor utazgatok még fél évet, és majd következp félévben jelentkezek valahova máshova, mondjuk aminek van köze eddig tanulmányaimhoz. :D Na akkor tuti megyek Londonba ősszel látogatni! :) Meg szerintem amúgy is. Na. Hát ennyi volt a nagy történet, holnap pihenek, szabadnaaaap! :) Neked sok puszi, örülök, hogy érdekelt, mi volt! A maradék képet, amit találok majd elküldöm. Velem meg nincs is Szigorú Vívörös kép... :( Nemtom hogy lehet! :) Cupp!
Aztán mindezek után hazajöttem, közben agyonáztam egyet Amsterdamban, és pihentem egy picit, és most voltam két napot dolgozni. Nagyon rossz volt visszatérni a munkába, még maradtam volna egy pár napot simán. :) Na de majd tényleg legközelebb! Akkor meg még jobb lesz! Ja amúgy visszatérve, aztán gondolkodtam, és most arra hajlok, hogy ha (!) felvesznek, akkor elkezdem a Mastert (Film Studies), ezt valószínű mindenképp megcsinálom először, normálisan egy év alatt, legalább tényleg lennének alapjaim filmileg. :D Ehhez viszont a nyáron akkor ügyesen spórolnom kell, hogy bármi legyen, meglegyek! :D De van kedvem hozzá. Van kedvem teljesen mást tanulni, mint eddig. :D De persze, most ez a legnagyobb hátrányom, úgyhogy lehet fel se vesznek. De az sem baj, mert akkor utazgatok még fél évet, és majd következp félévben jelentkezek valahova máshova, mondjuk aminek van köze eddig tanulmányaimhoz. :D Na akkor tuti megyek Londonba ősszel látogatni! :) Meg szerintem amúgy is. Na. Hát ennyi volt a nagy történet, holnap pihenek, szabadnaaaap! :) Neked sok puszi, örülök, hogy érdekelt, mi volt! A maradék képet, amit találok majd elküldöm. Velem meg nincs is Szigorú Vívörös kép... :( Nemtom hogy lehet! :) Cupp!
Sweet Jesus, most meg nemtom milyen volt itt az eredeti betűtípus, úgyhogy most írok ezzel. Szóval ez volt akkor, Londonból hazaérkezve. PhD téren azóta se változott a dolog, most nekem sajnos nincs erre a számlámon porosodó 20000 eurom, de várok, hátha valami nagyon gazdag ember egyszer majd belém akar pénzt fektetni! :D Na meg a témámba! :) UvA téren: mapedékok, merthogy képzeljétek, még mindig az van, hogy 'Provisionally accepted', tehát még elvileg mindig hiányzik nekik a nyelvvizsga papír, mert az angol tanári master kit érdekel érted... Tegnap meg már küldött a suli egy levelet, hogy itt a studentszámom, akkor most azonnal regisztráljak, hogy hogy fizetem ki a tandíjat, meg hogy szeptember 1-én kezdés. Há' mondom: Nagy Dávid, álljá' meg! :D Úgyhogy hétfőre már van program, egész nap UvA hívás lesz, hogy kiderítsem, hogy akkor most szerintük mégis mi legyen, fel vagyok-e véve, és ha igen, akkor Jeez... Jujj, de hülyeség, szerintem úgyse, úgyhogy addig nem is pörgök ezen. Toch? :) A holland nyelvkurzust meg már alá is írtam, augusztus végétől kezdem, állja az egészet a holland állambácsi (amúgy laza 5000 euros lenne a tanfolyam 42 héten át), és középfokú szintről egyetemi holland szintre fogok eljutni. Már alig várom! :D Veszek majd Ice Age 3-as füzeteket, meg tollakat, bár az van Londonos is, mert én igazából imádok suliba is járni! Meg hát új emberek, új élmények, az is mindig jó! :)
3. Na már fáradok. Durva. :D Szóval aztán most jöttem haza Mo.ról. 2 hétig nyaraltam, folyamatosan 40 fok volt, olyan barna vagyok, hogy Mo.on kisebbséginek néznének, itt majd latinonak fognak! :D Hát és próbáltam rendbetenni életem apró részleteit, amiket eddig nem sikerült. Nos. Volt, amit sikerült, volt, amit meg áááááááááá! :D Volt, amit előre megmondtam itthon Szonjának, hogy úgy lesz, és volt, amire eddig soha életemben nem gondoltam volna... Rébuszok mi, Kata? :D Na majd mindjárt leírom, mire is gondolok. Most épp Balla Istvánt hallgatok, akinek koncertjére Kapolcson tökvéletlenül beletévedtem, és nagyon jó a srác! Meg bejelöltem Mödit most már Myspacen is, úgyse beszélünk eleget Facebookon! Isn't it lovely darling?? :D Itt jelzem, hogy csakis a FB-ot szabad hibáztatni eltűnésemért, mert nagyon rá lehet kattanni, főleg, ha olyan emberek az ember barátai, mint az enyémek! :) Úgyhogy ezennel tényleg arra buzdítok mindenkit, hogy légyszi regisztráljatok oda, mert sokkal egyszerűbb az élet + a kommunikáció is, mert mindig mindent azonnal tud és lát az ember! De mostantól amúgy igyekszem blogot is írni megint, nem volt szép dolog tőlem, hogy így elhanyagoltam... Meg a kedves olvasókat is... Ejejj Veronika, Veronika! :) Szóval visszatérve. Ne engedjetek elkalandozni, mert így sose érek a végére! :D Negatív oldal: tudtam, hogy azért megyek, hogy szembesüljek a rideg valósággal, tudtam előre. Úgyhogy legalább előre felkészítettem amúgy is 84525512szor összetört kis szívemet egy újabbra. Sikerült lezárni valamit, elvileg közösen, aminek most így kell lennie, mondván: "Du bist ein Hollander!", ami hüye kifogás, de hát jól van. Viszont legalább ennek is van pozitív oldala. Örülök, hogy két nagyon jó és értékes ember nem cseszi el egymás életét, úgy, hogy erről ők nem is tudnak. Heh! :) Pozitív történések: erre rákontrázva és ezt követően (mikor elvileg a letargia lett volna az egyetlen célom & hogy jóóóóó sokat sajnáljam magam & szomorkodjak életem elcseszett lépésein) megleptek. És ha én valamit nagyon értékelek az életemben, az az, ha valaki még nekem is meglepetést tud okozni. Miss Mindentmegmondokelőrének. Nos. Hát nagyonis. A tanulság: "Találkozunk mi még!" :D Hát, erről sem írhatok többet, mert mások érzéseibe gázolnék azzal is (bááááááá), de igazából nem baj, kezd legalább az eredeti bloghoz hasonlítani a mostani írásom, amikor senki sem értette miről és kiről írok, csak én! :D Szóval voltak történések rendesen. Közben voltam Kapolcson, családi bogrács-gulyás-partyn pici tündérbébikkel, Akaliban nagyon sokat napozni és aludni, és megtartottuk öcsémék búcsúbuliját is, merthogy hétfőn kiköltöznek ide hozzám, Szonjáék pedig kiköltöznek tőlem holnap. Igazából sajnos, mert szerettem velük lakni nagyon! :) De a jó hír, hogy nem mennek messze, elvileg bicajjal 20 percre fognak lakni tőlem, úgyhogy juhúúú! :D Újra lett telepítve a gépem, elveszett a kb. 6354 könyvjelzőm, és most kínlódok, hogy legalább a pár szokásos ott virítson már felül. Durva, mi? :D Érdekes az élet emberek. Még mindig. Úgyhogy ennek örülök, és köszönöm szépen mindenkinek, aki ezt megint eszembe juttatta velem az elmúlt két hét során! :) Nagyon jó volt, bár most még fogalmam sincs mikor sikerül majd legközelebb mennem, csak remélni tudom, hogy fele ilyen izgalmas lesz! Csudijó volt tényleg! :D Mindjárt teszek is fel képeket a FB-ra! :D Ajajj! Már Ozzy Osbournet hallgatok valamiért. Na. Át is váltottam gyorsan Ruskora! :)
4. Ennyi mára gyerekek, remélem nagy a boldogság, hogy írtam, igazából örülök neki én is nagyon, már rámfért, hogy kiírjak magamból pár dolgot. :) Holnap alszok & utána kitakarítom az egész lakást, meg átrendezek egy-két dolgot szerintem, hogy jobb legyen kis családom fogadására! :) Merthogy jön ki az egész család is, úgyhogy hétfőtől csütörtökig megint family-time! Itt, Alkmaarban! :D Imádok itt lakni, mondtam már? :D Mindenki jöjjön látogatni!!! Sürgősen! :) Szeretlek Benneteket, mindenkinek nagyon sok puszit küld:
boldog Veronika!
3. Na már fáradok. Durva. :D Szóval aztán most jöttem haza Mo.ról. 2 hétig nyaraltam, folyamatosan 40 fok volt, olyan barna vagyok, hogy Mo.on kisebbséginek néznének, itt majd latinonak fognak! :D Hát és próbáltam rendbetenni életem apró részleteit, amiket eddig nem sikerült. Nos. Volt, amit sikerült, volt, amit meg áááááááááá! :D Volt, amit előre megmondtam itthon Szonjának, hogy úgy lesz, és volt, amire eddig soha életemben nem gondoltam volna... Rébuszok mi, Kata? :D Na majd mindjárt leírom, mire is gondolok. Most épp Balla Istvánt hallgatok, akinek koncertjére Kapolcson tökvéletlenül beletévedtem, és nagyon jó a srác! Meg bejelöltem Mödit most már Myspacen is, úgyse beszélünk eleget Facebookon! Isn't it lovely darling?? :D Itt jelzem, hogy csakis a FB-ot szabad hibáztatni eltűnésemért, mert nagyon rá lehet kattanni, főleg, ha olyan emberek az ember barátai, mint az enyémek! :) Úgyhogy ezennel tényleg arra buzdítok mindenkit, hogy légyszi regisztráljatok oda, mert sokkal egyszerűbb az élet + a kommunikáció is, mert mindig mindent azonnal tud és lát az ember! De mostantól amúgy igyekszem blogot is írni megint, nem volt szép dolog tőlem, hogy így elhanyagoltam... Meg a kedves olvasókat is... Ejejj Veronika, Veronika! :) Szóval visszatérve. Ne engedjetek elkalandozni, mert így sose érek a végére! :D Negatív oldal: tudtam, hogy azért megyek, hogy szembesüljek a rideg valósággal, tudtam előre. Úgyhogy legalább előre felkészítettem amúgy is 84525512szor összetört kis szívemet egy újabbra. Sikerült lezárni valamit, elvileg közösen, aminek most így kell lennie, mondván: "Du bist ein Hollander!", ami hüye kifogás, de hát jól van. Viszont legalább ennek is van pozitív oldala. Örülök, hogy két nagyon jó és értékes ember nem cseszi el egymás életét, úgy, hogy erről ők nem is tudnak. Heh! :) Pozitív történések: erre rákontrázva és ezt követően (mikor elvileg a letargia lett volna az egyetlen célom & hogy jóóóóó sokat sajnáljam magam & szomorkodjak életem elcseszett lépésein) megleptek. És ha én valamit nagyon értékelek az életemben, az az, ha valaki még nekem is meglepetést tud okozni. Miss Mindentmegmondokelőrének. Nos. Hát nagyonis. A tanulság: "Találkozunk mi még!" :D Hát, erről sem írhatok többet, mert mások érzéseibe gázolnék azzal is (bááááááá), de igazából nem baj, kezd legalább az eredeti bloghoz hasonlítani a mostani írásom, amikor senki sem értette miről és kiről írok, csak én! :D Szóval voltak történések rendesen. Közben voltam Kapolcson, családi bogrács-gulyás-partyn pici tündérbébikkel, Akaliban nagyon sokat napozni és aludni, és megtartottuk öcsémék búcsúbuliját is, merthogy hétfőn kiköltöznek ide hozzám, Szonjáék pedig kiköltöznek tőlem holnap. Igazából sajnos, mert szerettem velük lakni nagyon! :) De a jó hír, hogy nem mennek messze, elvileg bicajjal 20 percre fognak lakni tőlem, úgyhogy juhúúú! :D Újra lett telepítve a gépem, elveszett a kb. 6354 könyvjelzőm, és most kínlódok, hogy legalább a pár szokásos ott virítson már felül. Durva, mi? :D Érdekes az élet emberek. Még mindig. Úgyhogy ennek örülök, és köszönöm szépen mindenkinek, aki ezt megint eszembe juttatta velem az elmúlt két hét során! :) Nagyon jó volt, bár most még fogalmam sincs mikor sikerül majd legközelebb mennem, csak remélni tudom, hogy fele ilyen izgalmas lesz! Csudijó volt tényleg! :D Mindjárt teszek is fel képeket a FB-ra! :D Ajajj! Már Ozzy Osbournet hallgatok valamiért. Na. Át is váltottam gyorsan Ruskora! :)
4. Ennyi mára gyerekek, remélem nagy a boldogság, hogy írtam, igazából örülök neki én is nagyon, már rámfért, hogy kiírjak magamból pár dolgot. :) Holnap alszok & utána kitakarítom az egész lakást, meg átrendezek egy-két dolgot szerintem, hogy jobb legyen kis családom fogadására! :) Merthogy jön ki az egész család is, úgyhogy hétfőtől csütörtökig megint family-time! Itt, Alkmaarban! :D Imádok itt lakni, mondtam már? :D Mindenki jöjjön látogatni!!! Sürgősen! :) Szeretlek Benneteket, mindenkinek nagyon sok puszit küld:
boldog Veronika!
No comments:
Post a Comment