Igen, tudom. Elhanyagolom az én kis blogomat, és becses, néha még visszalátogató olvasóit. :) Azzal kezdem, mielőtt nem felejtem el, hogy Punky, ne már, hogy már ki is törölted a blogod! Nekem ez felettébb nem tetszik, és most mélységes gyászba fogok kezdeni, mert imádtam azt a blogot! :( Hüpp! Katalin kollega viszont nagyon visszatért, ennek nagyon örülök, mindig egy élmény olvasni cuki kis sorait. :) Nos. Hol is kezdjem? A csapongás még mindig megmaradt, sosem fog elveszni, úgyhogy kedves olvasó, good luck! ;)
Az jutott eszembe, hogy elmesélem, hogy telik mostanság általában egy hetem. Na mit szólsz? :) Hát az úgy van, hogy hétfő. Hétfőn általában 11kor kelek, mert csak 1re kell bemásznom a suliba. Itt máris egy új információhoz érkeztünk, nevezetesen is a sulihoz, ahol tanítok. Sosem hittem volna, hogy valóban tanítani fogok ennyi idősen itt, tényleg csak poénból mentem el az állásinterjúra, és kalandnak fogtam fel az egészet. Nos, a kalandból az lett, hogy most már 3 hónapja itt dolgozom (woooow), ami nálam sok idő -- mindenből. :) Erről se meséltem még, mi? Pedig ez nem jó, mert ha majd egy év múlva visszaolvasom, mik történtek velem tavaly ilyenkor, akkor ez igencsak hiányozna az életem puzzle-jéből. Szerintem ilyen kószán meséltem, hogy felmondtam a hülye DSSben, még okosan, ügyesen június 19én, úgy, hogy július 20ra megvolt a repjegyem Mo.ra, tehát már maximum csak egy hónap kényszermunkára kötelezhettek. Összesen 1,5 évet dolgoztam Amsterdam legnagyobb és legszebb souvenirshopjában, ahova egész életemben öröm lesz beugrani, főleg, hogy már nem dolgozok ott. :D De rengeteg barátot szereztem, akik tudom, hogy mindig közel fognak állni csöpp szívemhez. Gonnie, Valentina, Katarzyna, Marian, Sanna, Sheila, Aldis, Marije -- ők azok, akiket onnan, és továbbra is. Életem első DSS-mentes napján már azonnal repültem is, nyaralni Mo.ra. 2 hetet töltöttem el már munkanélküliként kis hazámban, nagyon mókás volt minden boldog-boldogtalannak elmesélni, hogy "És mivel foglalkozol kint?" "Munkanélküli vagyok, és az is szeretnék még lenni minimum 2 hónapig." :D Azért ez nem egészen így lett. Akkor a nyár kapcsán bejön az érzelmi szál, mint mindig, minden egyes nyáron, csinálj olyat. De most valami nagyon olyat sikerült, amin még én is (!) meglepődtem. Pedig engem meglepni nehéz, főleg magamnak. Először még a júliusi gyorslátogatás-öcsém-diplomaosztó kapcsán szakadt meg a szívem, de szó szerint, bár már abszolút ideje volt, önámítás: game over, next player. :) Majd amikor már az ember azt hinné, hogy a minden mindegy állapotában, amikor olyan szinten semmi és senki sem, hát akkor tutira mégis. Még mindig imádom Mr.Életet, sőt, igazából azt kell mondjam, hogy 2009ben nagyon hozta a formáját, és ha csak egy iciripicirit is, de kaptam vissza is. Egyébként most épp beteg vagyok, és érzelmes, ami ellen küzdök, mint mindig, de ebben az esetben, néha kevés sikerrel. Now. Hol is tartottam? Ó igen! Szóval annyira ügyesen elhatároztam, hogy rendben, akkor úgy unblock rot op az összes ellenkező neműnek, és visszatérek a szokásos Veronika style-ra, ahogy ugye mindenki "ismer", és megint heartless bitch időszak következik, hát erre, nem csakazértis betoppan valaki az életembe, akit aztán sohasem hittem volna. Alap. Csak sokszor megkérdezem magamtól (főleg these days), hogy ezzel mégis mi a cél megint Mr.Élet? Mert nekem a viccekből már picit kezd elegem lenni, hát érted. Kom op. Ezt csinálom 13 éves korom óta, és mindig ugyanaz. Durván le tudnám írni. De nem csak, hogy ide, hanem a fejemben előre, hogy mi fog történni, és az ember csakazértis megy tovább a sárga köves úton, pedig pontosan tudja, mi várja a végén. Pedig egyszer vége lesz ám, az ember hiába csűri-csavarja. Mindig odaérsz, mindig meg kell hallgatnod, mindig meg kell értened, és mindig túl kell élned. Hm. Azt már egyébként meg sem kérdezem, hogy but why? vagy hogy mért mindig én? mert ennek egyszerűen szerintem így kell lennie. Tudjátok, vannak olyan depressziósok, akik azt hiszik, hogy ők nem érdemlik meg, hogy szeressék őket. Nem tartozom ebbe a kategóriába, mert tudom, hogy ez nem így van. Ebben nem változik a véleményem (egyébként kb. egy hónapja olvasgattam randomszerűen a blogom régi bejegyzéseit, hát wow, bárkinek csak ajánlani tudom, irtózatos ütődöttségeket, viszont nagyon nagy igazságokat is tudtam írni, és volt egy bejegyzésem -- bár szerintem találnak könnyedén több ilyet is -- amin még én is majdnem elsírtam magam, mert ugyanúgy átérzem a fájdalmat, mint akkor, és hát mire is jó egy blog, ha nem saját magunk évről-évre történő megfejtésére?), igenis ott kinn él egy ember, aki most pont ugyanarra gondol, amire én, és ugyanúgy, mint én. Na persze, ahogy ezt is sokszor elmondom, a pakliban az is benne van, hogy sosem futsz vele össze, hanem majd csak következő életedben, mikor egy kis hangya leszel. :D Csinibaba - Valaki kell. Erről most ez jutott eszembe. Még mindig sokat netezek egyébként, a FB maga az információáradat minden nap, és hát én sem kímélem kedves barátaimat az állandó update-jeimmel (ahogy Billytje (DSS) mondta mindig, információ-megosztási-kényszerem van, a sok más egyéb beteges kényszerem mellett). Ott tartottam, hogy hétfő, suli. De előtte érzelmi vihar Feronika kis lelkében. Vagyis nem is. Mert először nem volt az, de egyszerűen azzá nőtte ki magát. Elég az hozzá, hogy még mindig good luck solving it kategória, nyaralásom után megint sokka többet fogok én is tudni. :) Egyébként végösszegzésben abszolút pozitív, bár ilyenkor mindig kicsit meghülyül az ember, most nem bánom, mert kapok is vissza, és tudom, hogy ő is, és ez boldoggá tesz, mert hülye vagyok. :) Már alig várom a téli szünetet, be vannak már hűtve a repjegyek, először egy hét Mo., egészen december 27ig, majd pedig London, veszélyes máj-körüli-út a szokásos partyface-ekkel, a szokásos crazy Londonban, egy hét, constant ivászat, buli, világról való elmélkedés. Szilveszter is London, egy célom volt, hogy ne itt, mert már két éve itt szilveszterezem, kom op! :) Szóval az érzelmi WTF-ok után visszatértem végre drága Hollandiámba, gondoltam, juhúúú, akkor most jön a jól megérdemelt pihenés. Aha. Persze. Én és a hosszútávú pihenés egy mondatban! :D Először Anyukámék nyaraltak itt 5 napig, plusz költöztették ki öcséméket is (úgyhogy időközben Szonjáékkal, Helgával, öcsémékkel és még jó pár más magyarral együtt igen aranyos kis magyar csapat gyűlt össze, akikkel mindig móka minden egyes magyar délután vagy este, és persze senki sem tud úgy inni, mint a magyarok! :D), majd őket regisztrálgattuk mindenfele be, egyelőre eszem ágában sem volt megint dolgozni. Eltelt egy hét, Feronika elkezdte tétlennek érezni magát, hát mit is csináljunk poénból? Tettem egy fogadást, hogy ha két héten belül találok munkát, csak olyan helyről, ahova szívből jelentkeztem (nagy hevenyen bedobott 10 darab önéletrajzról beszélünk), akkor Toni&Guy és poénból ott fogok dolgozni, ameddig meg nem unom vagy nem találok esetleg másikat (abszolút nulla motivációm volt életem állását megtalálni, én egyelőre csak pihenni akartam, és agyatlan munkát végezni, ahogy eddig is). Augusztus utolsó előtti hetében már ott is csücsültem a Toni&Guy-ban Amsterdamban, várva, hogy némely részeken 10 centisre vágják a hajam. :) A Vero Modában dolgoztam, a "bázis"-boltban a Kalverstraaton. Egyébként be fogtok halni, de nekem bejött. Persze gondolom egy idő után megbolondultam volna, de már csak a ruhákért megérte az egész! :D Új haj, raklap új ruha, közben körömmodell is lettem, visszatértek imádott műkörmeim (azóta most megint nincs, mert ez a körömmodellség vicces dolog, főleg, ha az ember olyan ember keze alá kerül, akinek nagyon más szakmát kéne választania, de ezt te nem mondhatod meg neki, mert te csak egy modell vagy...), és egész nap azzal voltam elfoglalva, hogy tanácsot adjak embereknek, hogy mit mivel és mért. Persze kicsit már túl nagyok voltak a csöndek, ha véletlenül együtt ebédeltem egy kollegával, mert egy ember kivételével durván HP kollekció volt az egész bolt, még a Jack&Jones rész is. :) Na, gondoltam, juhúú, jól elleszek én itt, mikoris felhívnak egy kifejezetten oktatókra szakosodott fejvadász cég (ne kérdezzétek, honnan tudták a számom, mert geen idee...), hogy jövő héten állásinterjú a suliban. Ejj, mondom, hát még szép, hogy elmegyek életem első tanári állásinterjújára, mi bajom lehet. Hát nem mondom, hogy aztán odaérve, látva az iskolát nem voltam aprót izgatott. Az interjú nagyon mókás volt, két pasi, na mondom, okééés, nagy baj nem lehet :D, az egyik fiatal, a másik öreg. Juhúúú, ideális. :) A 3/4 órás interjú első 5 percében még ügyesen magamba szorítottam a 1,5 éve kikívánkozó angol-pedagógus-Feronikát, de nagyon hamar elkezdett belőlem áradni a szó, mert végre olyan dolgokról beszélgethettem, amikről már nagyon régen nem. Lord of the Flies, Death of a Salesman, English teaching Methodology, motiváció, és még ááááá, sorolhatnám. :) Nem, ezt így nem lehet leírni különben. Kalodában volt a lelkem, és nem is tudtam róla. Mondanom sem kell, úgy jöttem haza, hogy én itt akarok dolgozni, mint tanár -- bár tudom, hogy semmi esélyem nincs rá, hogy felvegyenek, meg 7 jelentkező van, majd biztos engem...-- és sehol de sehol máshol. Kb. itt dobáltam magam a kanapén a nappaliban, miközben Szonja & Barbi csak kivárt, hogy mikor hagyom abba. :) Szerelmes lettem. Ennyi. És nagyon hiányzott már ez a világ. A tudás és tudás-átadás világa. Csütörtökön volt az interjú, péntekig konkrétan kezem-lábam nonstop remegett, hiába mondtam nekik, hogy kom op, úgysincs esélyem. Nameg így dolgozni! Pont aznap beszélgettem el az egyik édes -- síkhülye kőparaszt fullbuta lengyel lány -- kollegámmal, hogy igazából nekem tanári diplomám van, és azzal szeretnék majd egyszer, mondjuk olyan 2-3 éven belül valahogy elhelyezkedni, amire ő nagy kedvesen megállapította, hogy jaaaaaajj, de hát azt felejtsem el, mert ahhoz olyan jól kell beszélni hollandul, ahogy én sosem fogok [megjegyzem, sosem beszélgettünk hollandul e kedves lánnyal, merthogy ő egy betűt nem beszél ebből a nyelvből], majd a nap végén láttam, hogy x nem fogadott hívás a sulitól, plusz az agencytől is, ááááá mondom effing hell, gyorsan email check, ahol egy darab email várt: felvettek. Azonnali szemkönnybelábadás, nemtudunkmitkezdeni a helyzettel, sosemtörténtmégilyen, és áááááááá, nem hiszem el, durván letompított verzióban, mert akkor még nem mondtam fel [csak rákövetkező hétfőn...], de azért a drága lengyel kollegának azért megsúgtam: felvettek angol tanárnak egy holland gimnáziumba. Ilyenkor az arc mindent megér. Amint kiléptem a Vero Modából, minden az elmúlt két évben szenvedett, tapasztalt, átélt dolog megelevenedett szemeim előtt, és csak azt éreztem, hogy köszönöm, Mr.Élet, hogy idáig élhettem, és hogy ezt átélhettem, az érzést, hogy minden, de minden megérte az égvilágon, és hogy valamiért én. :) A 2009 abszolút csúcspontja karrier szempontjából. Most kimegyek innivalóért. És máris pirig-pereg a műsor tovább. :D
Szeptember 21én kezdtem el dolgozni, tehát egy hónappal később, mint mindenki más, és addig az én kis osztályaim tulajdonképpen rám vártak. :) 7 osztályom van, 165 diákkal. 1 onderbouw, 6 bovenbouw. 3 VWO és 4 HAVO. Életkor: 13-20 évig. Hát mit is mondhatnék? Kihívásnak tökéletes, heti 17 óra, ami majdnem fulltime, de nem az, de egyelőre nem is kéne több, szerintem még majd jövőre se... :) 1000 diák jár a suliba, és 90 kollegám van. Valójában 3 főnököm van, de ezek közül az igazgatóval sosem beszélek, viszont a két koordinátorral annál többet. :) De ma rájöttem, hogy őket is tök szeretem, és ők is szeretnek engem, és mindenképpen azt szeretnék, ha maradnék, és azért ez jólesik az embernek, hogy így tekintenek rá. Egyébként ma nagyon meg lettem dicsérve, ami már igencsak rámfért, mert múlt héten még azon gondolkodtam, mikor fogok felmondani -- és szerintem még lesz is majd ilyen...-- de ma megint "megvettek" maguknak egy jó időre. Nem mellesleg pedig életemben először ezen a héten maradtam itthon két napot azért, mert beteg voltam, és büszke vagyok erre is, mert eddig sose tettem ilyet! :) Bár mondjuk a tanítással ez is más, itt mindig képben kell lenni agyilag, kivéve a PTA heteket (vizsgahét a 4-5-6 évfolyamnak, ergo csak 3 normális órám van egész héten). A tanítás maga nagyon tetszik, néha abból adódnak problémák, hogy én picit másképp képzelek el nagyon sok mindent a világban és főleg a tanításban, mint a világon élő összes többi ember [most gondolom nem lepődtetek meg :D], és hát a harc megy rendesen, meg a módszerek igazolása, na meg persze rengeteg új dolog kipróbálása. És ez csak a kezdet. Ha itt maradok, jövőre már sokkal könnyebb lesz. Ugyanazt az anyagot tanítani másodszorra már sokkal könnyebb, mint először. Érdekes dolog ez a tanítás amúgy. Egyszer próbáljátok ki! :) Szeretem a munkám, szeretem, hogy annyi szünetem van, mint a gyerekeknek, szeretem, hogy minden héten 3,5 napot dolgozom, 3,5-et nem, és mégis kétszer annyi pénzt keresek, mint amennyire egy hónapban szükségem van, mindenféle luxussal együtt [gym, szoli, szauna, ilyesmik]. Ezért most sokan utálnak, de csakis magamnak. :) Na, és most végre elérkeztem ahhoz a részhez, hogy a hetem, és jelen time. :)
Hétfőn 11kor kelés, 1től 4ig munka, 3 óra. Utána haza, vonattal, de már rajta vagyok az autó témán, csak egyelőre még kivárok, mert nem létszükséglet, az a félretett pénz meg sok mindenre jól jöhet bármikor, egy órám van, és már indulhatok is hollandra. Na igen. Még egy új dolog az életemben, amit imádok, és mindig megnevettet. A holland nyelvtanfolyam. Heti kétszer 3 óra, hétfőn és szerdán este fél 7től fél 10ig, plusz nekem minden hétvégén minimum még 6 óra hollandozás, ami a házikat és a tanulni- meg tesztelnivalót jelenti. Úgyhogy egy hetemből kb. 13-14 órám megy el ennek a vicces nyelvnek az elsajátítására, de ennek legalább érzi a hasznát az ember. Manapság három nyelvet használok egy nap alatt folyamatosan: a suliban az órákon csak angol, a szünetekben & kollegákkal csak holland, itthon magyar, és az életben általában holland. De nagyon szeretem ezt, főleg, hogy most mind a három nyelvet kordában tarthatom, és állandó edzés alatt tartom őket! :D Visszatérve, imádom a csoporttársaimat, a szerb és török emberek kultúrája fog meg a leginkább, és jókat mosolygok nonstop a tündéri és iszonyat vicces társaimon. :D Januárban jól meg is hívom az egész bandát hozzám egy kellemes kis estére, mert imádom őket! :) Egyébként májusban megyek majd vizsgázni, úgyhogy még 5 hónap. Szóval hétfőn még tanfolyam, aztán este fél 10-10 körül hazaérek a "bicajtúra" után, mert Alkmaar perszehogy gettó részében van a tanfolyam, ami tőlünk picit távol esik. Este Barbival és Dáviddal szoktunk Barátok köztöt, Váratlan utazást vagy My name is Earlt nézni, de mindenképp megbeszélni a nap történéseit. Szeretek velük lakni, ezt is meg állapítanom így útközben. :) Kedden már 8:30kor kelek, 4 órám van, délután 4re érek haza, és utána semmi dolgom, persze este szoktam készülni az óráimra [legdurvább esetben is maximum fél órát], de ilyenkor kedden próbálok semmi különöset sem csinálni, kipihenem, hogy elkezdődött a hét. Majd szerdán hajnali-éjjeli 6:30kor kelek, full sötét van még, mikor 7:35kor elindulok, és ilyenkor aznap mindig 6 órám van, ami akárhonnan is nézzük, nagyon megterhelő tud lenni. Majd délután negyed 6ra haza, negyed 7kor indulás hollandra, majd onnan este fél 10kor érkezés. Hullaállapot. Csütörtök: reggel 6kor kelés, a legkorábban, viszont mindig vigasztal a tudat, hogy délben már kikiáltják a hétvégét Feronika számára, 4 órám van csak, utána esetleg egy-két privát interjúval, órával [most pl. az egyik diákom valószínű Amerikába megy egy évre tanulni, és erre készítgetem fel azt a kis tündéri lelkét], és kész! :) Úgyhogy a csütörtököket általában mindig imádom, és déltől már hivatalosan is megkezdődik a hét másik fele, a következő 3,5 nap szabadság! :D Hétvégi kötött programmá nőtték ki magukat: a szoli [találtunk Barbival egy igen fullos, meghökkentően olcsó helyet, ahová öröm, bármikor], a minimum kétszeri gym [vagy csoportos foglalkozás: zumba vagy szimplán edzőterem, ahol durva, de már vannak kedvenc gépeim -- sose hittem volna, hogy én ilyet fogok mondani -- majd pedig a minimum kétszeri szauna, ami egyszerűen elmaradhatatlan, mert oly sok mindenre gyógyír. Imáááádok szaunázni még mindig! :D Ezen kívül minden hétvégén elhatározzuk, hogy na most aztán tuti nem megyünk sehova, és hozzánk se jön senki, a valóság viszont ehhez képest úgy néz ki, hogy minimum kéthetente egyszer megyünk vagy megyek valahová, és általában minden hétvégén beugrik valaki vagy valakik. :) Unalom kizárva. Na meg persze, most, hogy vannak helyes kis szüneteim, repjegyvásárlás, és utazás. 2009ben annyit utaztam, mint még soha életemben. És hát ha valami, akkor ez tetszik! :D Hm. Mit felejtettem ki? Van egy halam, Félix, sziámi harcoshal, aki épp most volt beteg, de úgy néz ki, felépül most már, meg persze Rosie is megint velem él, és most már rendesen eszik is, mióta a múltkor levedlett. Következő projektem állatfronton egy kutya lesz már végre, mopsz, francia bulldog vagy boston terrier. De majd holnap. Vagyis majd jövőre! :D Wow emberek, lassan 2010! Durva, mi? 26 éves leszek jövőre! Hm. Kíváncsi vagyok, mit tartogat ez az év... Mindenesetre már most tudom, mit fogok szilveszterkor kívánni -- szép csendben, magamban... Na hiányoztam? Azt hiszem ellesztek most látva egy időre, látom Katalin arcát, ahogy kínlódik, mire idáig elér, Punky érdeklődő tekintetét, és persze mindenki mást is látok, aki épp most olvas. :) Happiness van, big time, várakozás, kiteljesedés, durván hiányérzet, nyugalom, izgatottság, biztonság, tudni-akarás, önámítás, realizmus, pesszimizmus és optimizmus, szerelem és gyűlölet -- csak a megszokott "egyszerű" Veronika módra. ;) Veronika beautiful élete. Hát igen... :) Hatalmas ölelést küldök ezennel mindenkinek, aki most épp itt tart, és engem olvas, kitartást az élet viharaihoz, és fogékonyságot a képességre, hogy meglássuk minden, de minden egyes dologban a szépet és jót. ;) Pussz!
Az jutott eszembe, hogy elmesélem, hogy telik mostanság általában egy hetem. Na mit szólsz? :) Hát az úgy van, hogy hétfő. Hétfőn általában 11kor kelek, mert csak 1re kell bemásznom a suliba. Itt máris egy új információhoz érkeztünk, nevezetesen is a sulihoz, ahol tanítok. Sosem hittem volna, hogy valóban tanítani fogok ennyi idősen itt, tényleg csak poénból mentem el az állásinterjúra, és kalandnak fogtam fel az egészet. Nos, a kalandból az lett, hogy most már 3 hónapja itt dolgozom (woooow), ami nálam sok idő -- mindenből. :) Erről se meséltem még, mi? Pedig ez nem jó, mert ha majd egy év múlva visszaolvasom, mik történtek velem tavaly ilyenkor, akkor ez igencsak hiányozna az életem puzzle-jéből. Szerintem ilyen kószán meséltem, hogy felmondtam a hülye DSSben, még okosan, ügyesen június 19én, úgy, hogy július 20ra megvolt a repjegyem Mo.ra, tehát már maximum csak egy hónap kényszermunkára kötelezhettek. Összesen 1,5 évet dolgoztam Amsterdam legnagyobb és legszebb souvenirshopjában, ahova egész életemben öröm lesz beugrani, főleg, hogy már nem dolgozok ott. :D De rengeteg barátot szereztem, akik tudom, hogy mindig közel fognak állni csöpp szívemhez. Gonnie, Valentina, Katarzyna, Marian, Sanna, Sheila, Aldis, Marije -- ők azok, akiket onnan, és továbbra is. Életem első DSS-mentes napján már azonnal repültem is, nyaralni Mo.ra. 2 hetet töltöttem el már munkanélküliként kis hazámban, nagyon mókás volt minden boldog-boldogtalannak elmesélni, hogy "És mivel foglalkozol kint?" "Munkanélküli vagyok, és az is szeretnék még lenni minimum 2 hónapig." :D Azért ez nem egészen így lett. Akkor a nyár kapcsán bejön az érzelmi szál, mint mindig, minden egyes nyáron, csinálj olyat. De most valami nagyon olyat sikerült, amin még én is (!) meglepődtem. Pedig engem meglepni nehéz, főleg magamnak. Először még a júliusi gyorslátogatás-öcsém-diplomaosztó kapcsán szakadt meg a szívem, de szó szerint, bár már abszolút ideje volt, önámítás: game over, next player. :) Majd amikor már az ember azt hinné, hogy a minden mindegy állapotában, amikor olyan szinten semmi és senki sem, hát akkor tutira mégis. Még mindig imádom Mr.Életet, sőt, igazából azt kell mondjam, hogy 2009ben nagyon hozta a formáját, és ha csak egy iciripicirit is, de kaptam vissza is. Egyébként most épp beteg vagyok, és érzelmes, ami ellen küzdök, mint mindig, de ebben az esetben, néha kevés sikerrel. Now. Hol is tartottam? Ó igen! Szóval annyira ügyesen elhatároztam, hogy rendben, akkor úgy unblock rot op az összes ellenkező neműnek, és visszatérek a szokásos Veronika style-ra, ahogy ugye mindenki "ismer", és megint heartless bitch időszak következik, hát erre, nem csakazértis betoppan valaki az életembe, akit aztán sohasem hittem volna. Alap. Csak sokszor megkérdezem magamtól (főleg these days), hogy ezzel mégis mi a cél megint Mr.Élet? Mert nekem a viccekből már picit kezd elegem lenni, hát érted. Kom op. Ezt csinálom 13 éves korom óta, és mindig ugyanaz. Durván le tudnám írni. De nem csak, hogy ide, hanem a fejemben előre, hogy mi fog történni, és az ember csakazértis megy tovább a sárga köves úton, pedig pontosan tudja, mi várja a végén. Pedig egyszer vége lesz ám, az ember hiába csűri-csavarja. Mindig odaérsz, mindig meg kell hallgatnod, mindig meg kell értened, és mindig túl kell élned. Hm. Azt már egyébként meg sem kérdezem, hogy but why? vagy hogy mért mindig én? mert ennek egyszerűen szerintem így kell lennie. Tudjátok, vannak olyan depressziósok, akik azt hiszik, hogy ők nem érdemlik meg, hogy szeressék őket. Nem tartozom ebbe a kategóriába, mert tudom, hogy ez nem így van. Ebben nem változik a véleményem (egyébként kb. egy hónapja olvasgattam randomszerűen a blogom régi bejegyzéseit, hát wow, bárkinek csak ajánlani tudom, irtózatos ütődöttségeket, viszont nagyon nagy igazságokat is tudtam írni, és volt egy bejegyzésem -- bár szerintem találnak könnyedén több ilyet is -- amin még én is majdnem elsírtam magam, mert ugyanúgy átérzem a fájdalmat, mint akkor, és hát mire is jó egy blog, ha nem saját magunk évről-évre történő megfejtésére?), igenis ott kinn él egy ember, aki most pont ugyanarra gondol, amire én, és ugyanúgy, mint én. Na persze, ahogy ezt is sokszor elmondom, a pakliban az is benne van, hogy sosem futsz vele össze, hanem majd csak következő életedben, mikor egy kis hangya leszel. :D Csinibaba - Valaki kell. Erről most ez jutott eszembe. Még mindig sokat netezek egyébként, a FB maga az információáradat minden nap, és hát én sem kímélem kedves barátaimat az állandó update-jeimmel (ahogy Billytje (DSS) mondta mindig, információ-megosztási-kényszerem van, a sok más egyéb beteges kényszerem mellett). Ott tartottam, hogy hétfő, suli. De előtte érzelmi vihar Feronika kis lelkében. Vagyis nem is. Mert először nem volt az, de egyszerűen azzá nőtte ki magát. Elég az hozzá, hogy még mindig good luck solving it kategória, nyaralásom után megint sokka többet fogok én is tudni. :) Egyébként végösszegzésben abszolút pozitív, bár ilyenkor mindig kicsit meghülyül az ember, most nem bánom, mert kapok is vissza, és tudom, hogy ő is, és ez boldoggá tesz, mert hülye vagyok. :) Már alig várom a téli szünetet, be vannak már hűtve a repjegyek, először egy hét Mo., egészen december 27ig, majd pedig London, veszélyes máj-körüli-út a szokásos partyface-ekkel, a szokásos crazy Londonban, egy hét, constant ivászat, buli, világról való elmélkedés. Szilveszter is London, egy célom volt, hogy ne itt, mert már két éve itt szilveszterezem, kom op! :) Szóval az érzelmi WTF-ok után visszatértem végre drága Hollandiámba, gondoltam, juhúúú, akkor most jön a jól megérdemelt pihenés. Aha. Persze. Én és a hosszútávú pihenés egy mondatban! :D Először Anyukámék nyaraltak itt 5 napig, plusz költöztették ki öcséméket is (úgyhogy időközben Szonjáékkal, Helgával, öcsémékkel és még jó pár más magyarral együtt igen aranyos kis magyar csapat gyűlt össze, akikkel mindig móka minden egyes magyar délután vagy este, és persze senki sem tud úgy inni, mint a magyarok! :D), majd őket regisztrálgattuk mindenfele be, egyelőre eszem ágában sem volt megint dolgozni. Eltelt egy hét, Feronika elkezdte tétlennek érezni magát, hát mit is csináljunk poénból? Tettem egy fogadást, hogy ha két héten belül találok munkát, csak olyan helyről, ahova szívből jelentkeztem (nagy hevenyen bedobott 10 darab önéletrajzról beszélünk), akkor Toni&Guy és poénból ott fogok dolgozni, ameddig meg nem unom vagy nem találok esetleg másikat (abszolút nulla motivációm volt életem állását megtalálni, én egyelőre csak pihenni akartam, és agyatlan munkát végezni, ahogy eddig is). Augusztus utolsó előtti hetében már ott is csücsültem a Toni&Guy-ban Amsterdamban, várva, hogy némely részeken 10 centisre vágják a hajam. :) A Vero Modában dolgoztam, a "bázis"-boltban a Kalverstraaton. Egyébként be fogtok halni, de nekem bejött. Persze gondolom egy idő után megbolondultam volna, de már csak a ruhákért megérte az egész! :D Új haj, raklap új ruha, közben körömmodell is lettem, visszatértek imádott műkörmeim (azóta most megint nincs, mert ez a körömmodellség vicces dolog, főleg, ha az ember olyan ember keze alá kerül, akinek nagyon más szakmát kéne választania, de ezt te nem mondhatod meg neki, mert te csak egy modell vagy...), és egész nap azzal voltam elfoglalva, hogy tanácsot adjak embereknek, hogy mit mivel és mért. Persze kicsit már túl nagyok voltak a csöndek, ha véletlenül együtt ebédeltem egy kollegával, mert egy ember kivételével durván HP kollekció volt az egész bolt, még a Jack&Jones rész is. :) Na, gondoltam, juhúú, jól elleszek én itt, mikoris felhívnak egy kifejezetten oktatókra szakosodott fejvadász cég (ne kérdezzétek, honnan tudták a számom, mert geen idee...), hogy jövő héten állásinterjú a suliban. Ejj, mondom, hát még szép, hogy elmegyek életem első tanári állásinterjújára, mi bajom lehet. Hát nem mondom, hogy aztán odaérve, látva az iskolát nem voltam aprót izgatott. Az interjú nagyon mókás volt, két pasi, na mondom, okééés, nagy baj nem lehet :D, az egyik fiatal, a másik öreg. Juhúúú, ideális. :) A 3/4 órás interjú első 5 percében még ügyesen magamba szorítottam a 1,5 éve kikívánkozó angol-pedagógus-Feronikát, de nagyon hamar elkezdett belőlem áradni a szó, mert végre olyan dolgokról beszélgethettem, amikről már nagyon régen nem. Lord of the Flies, Death of a Salesman, English teaching Methodology, motiváció, és még ááááá, sorolhatnám. :) Nem, ezt így nem lehet leírni különben. Kalodában volt a lelkem, és nem is tudtam róla. Mondanom sem kell, úgy jöttem haza, hogy én itt akarok dolgozni, mint tanár -- bár tudom, hogy semmi esélyem nincs rá, hogy felvegyenek, meg 7 jelentkező van, majd biztos engem...-- és sehol de sehol máshol. Kb. itt dobáltam magam a kanapén a nappaliban, miközben Szonja & Barbi csak kivárt, hogy mikor hagyom abba. :) Szerelmes lettem. Ennyi. És nagyon hiányzott már ez a világ. A tudás és tudás-átadás világa. Csütörtökön volt az interjú, péntekig konkrétan kezem-lábam nonstop remegett, hiába mondtam nekik, hogy kom op, úgysincs esélyem. Nameg így dolgozni! Pont aznap beszélgettem el az egyik édes -- síkhülye kőparaszt fullbuta lengyel lány -- kollegámmal, hogy igazából nekem tanári diplomám van, és azzal szeretnék majd egyszer, mondjuk olyan 2-3 éven belül valahogy elhelyezkedni, amire ő nagy kedvesen megállapította, hogy jaaaaaajj, de hát azt felejtsem el, mert ahhoz olyan jól kell beszélni hollandul, ahogy én sosem fogok [megjegyzem, sosem beszélgettünk hollandul e kedves lánnyal, merthogy ő egy betűt nem beszél ebből a nyelvből], majd a nap végén láttam, hogy x nem fogadott hívás a sulitól, plusz az agencytől is, ááááá mondom effing hell, gyorsan email check, ahol egy darab email várt: felvettek. Azonnali szemkönnybelábadás, nemtudunkmitkezdeni a helyzettel, sosemtörténtmégilyen, és áááááááá, nem hiszem el, durván letompított verzióban, mert akkor még nem mondtam fel [csak rákövetkező hétfőn...], de azért a drága lengyel kollegának azért megsúgtam: felvettek angol tanárnak egy holland gimnáziumba. Ilyenkor az arc mindent megér. Amint kiléptem a Vero Modából, minden az elmúlt két évben szenvedett, tapasztalt, átélt dolog megelevenedett szemeim előtt, és csak azt éreztem, hogy köszönöm, Mr.Élet, hogy idáig élhettem, és hogy ezt átélhettem, az érzést, hogy minden, de minden megérte az égvilágon, és hogy valamiért én. :) A 2009 abszolút csúcspontja karrier szempontjából. Most kimegyek innivalóért. És máris pirig-pereg a műsor tovább. :D
Szeptember 21én kezdtem el dolgozni, tehát egy hónappal később, mint mindenki más, és addig az én kis osztályaim tulajdonképpen rám vártak. :) 7 osztályom van, 165 diákkal. 1 onderbouw, 6 bovenbouw. 3 VWO és 4 HAVO. Életkor: 13-20 évig. Hát mit is mondhatnék? Kihívásnak tökéletes, heti 17 óra, ami majdnem fulltime, de nem az, de egyelőre nem is kéne több, szerintem még majd jövőre se... :) 1000 diák jár a suliba, és 90 kollegám van. Valójában 3 főnököm van, de ezek közül az igazgatóval sosem beszélek, viszont a két koordinátorral annál többet. :) De ma rájöttem, hogy őket is tök szeretem, és ők is szeretnek engem, és mindenképpen azt szeretnék, ha maradnék, és azért ez jólesik az embernek, hogy így tekintenek rá. Egyébként ma nagyon meg lettem dicsérve, ami már igencsak rámfért, mert múlt héten még azon gondolkodtam, mikor fogok felmondani -- és szerintem még lesz is majd ilyen...-- de ma megint "megvettek" maguknak egy jó időre. Nem mellesleg pedig életemben először ezen a héten maradtam itthon két napot azért, mert beteg voltam, és büszke vagyok erre is, mert eddig sose tettem ilyet! :) Bár mondjuk a tanítással ez is más, itt mindig képben kell lenni agyilag, kivéve a PTA heteket (vizsgahét a 4-5-6 évfolyamnak, ergo csak 3 normális órám van egész héten). A tanítás maga nagyon tetszik, néha abból adódnak problémák, hogy én picit másképp képzelek el nagyon sok mindent a világban és főleg a tanításban, mint a világon élő összes többi ember [most gondolom nem lepődtetek meg :D], és hát a harc megy rendesen, meg a módszerek igazolása, na meg persze rengeteg új dolog kipróbálása. És ez csak a kezdet. Ha itt maradok, jövőre már sokkal könnyebb lesz. Ugyanazt az anyagot tanítani másodszorra már sokkal könnyebb, mint először. Érdekes dolog ez a tanítás amúgy. Egyszer próbáljátok ki! :) Szeretem a munkám, szeretem, hogy annyi szünetem van, mint a gyerekeknek, szeretem, hogy minden héten 3,5 napot dolgozom, 3,5-et nem, és mégis kétszer annyi pénzt keresek, mint amennyire egy hónapban szükségem van, mindenféle luxussal együtt [gym, szoli, szauna, ilyesmik]. Ezért most sokan utálnak, de csakis magamnak. :) Na, és most végre elérkeztem ahhoz a részhez, hogy a hetem, és jelen time. :)
Hétfőn 11kor kelés, 1től 4ig munka, 3 óra. Utána haza, vonattal, de már rajta vagyok az autó témán, csak egyelőre még kivárok, mert nem létszükséglet, az a félretett pénz meg sok mindenre jól jöhet bármikor, egy órám van, és már indulhatok is hollandra. Na igen. Még egy új dolog az életemben, amit imádok, és mindig megnevettet. A holland nyelvtanfolyam. Heti kétszer 3 óra, hétfőn és szerdán este fél 7től fél 10ig, plusz nekem minden hétvégén minimum még 6 óra hollandozás, ami a házikat és a tanulni- meg tesztelnivalót jelenti. Úgyhogy egy hetemből kb. 13-14 órám megy el ennek a vicces nyelvnek az elsajátítására, de ennek legalább érzi a hasznát az ember. Manapság három nyelvet használok egy nap alatt folyamatosan: a suliban az órákon csak angol, a szünetekben & kollegákkal csak holland, itthon magyar, és az életben általában holland. De nagyon szeretem ezt, főleg, hogy most mind a három nyelvet kordában tarthatom, és állandó edzés alatt tartom őket! :D Visszatérve, imádom a csoporttársaimat, a szerb és török emberek kultúrája fog meg a leginkább, és jókat mosolygok nonstop a tündéri és iszonyat vicces társaimon. :D Januárban jól meg is hívom az egész bandát hozzám egy kellemes kis estére, mert imádom őket! :) Egyébként májusban megyek majd vizsgázni, úgyhogy még 5 hónap. Szóval hétfőn még tanfolyam, aztán este fél 10-10 körül hazaérek a "bicajtúra" után, mert Alkmaar perszehogy gettó részében van a tanfolyam, ami tőlünk picit távol esik. Este Barbival és Dáviddal szoktunk Barátok köztöt, Váratlan utazást vagy My name is Earlt nézni, de mindenképp megbeszélni a nap történéseit. Szeretek velük lakni, ezt is meg állapítanom így útközben. :) Kedden már 8:30kor kelek, 4 órám van, délután 4re érek haza, és utána semmi dolgom, persze este szoktam készülni az óráimra [legdurvább esetben is maximum fél órát], de ilyenkor kedden próbálok semmi különöset sem csinálni, kipihenem, hogy elkezdődött a hét. Majd szerdán hajnali-éjjeli 6:30kor kelek, full sötét van még, mikor 7:35kor elindulok, és ilyenkor aznap mindig 6 órám van, ami akárhonnan is nézzük, nagyon megterhelő tud lenni. Majd délután negyed 6ra haza, negyed 7kor indulás hollandra, majd onnan este fél 10kor érkezés. Hullaállapot. Csütörtök: reggel 6kor kelés, a legkorábban, viszont mindig vigasztal a tudat, hogy délben már kikiáltják a hétvégét Feronika számára, 4 órám van csak, utána esetleg egy-két privát interjúval, órával [most pl. az egyik diákom valószínű Amerikába megy egy évre tanulni, és erre készítgetem fel azt a kis tündéri lelkét], és kész! :) Úgyhogy a csütörtököket általában mindig imádom, és déltől már hivatalosan is megkezdődik a hét másik fele, a következő 3,5 nap szabadság! :D Hétvégi kötött programmá nőtték ki magukat: a szoli [találtunk Barbival egy igen fullos, meghökkentően olcsó helyet, ahová öröm, bármikor], a minimum kétszeri gym [vagy csoportos foglalkozás: zumba vagy szimplán edzőterem, ahol durva, de már vannak kedvenc gépeim -- sose hittem volna, hogy én ilyet fogok mondani -- majd pedig a minimum kétszeri szauna, ami egyszerűen elmaradhatatlan, mert oly sok mindenre gyógyír. Imáááádok szaunázni még mindig! :D Ezen kívül minden hétvégén elhatározzuk, hogy na most aztán tuti nem megyünk sehova, és hozzánk se jön senki, a valóság viszont ehhez képest úgy néz ki, hogy minimum kéthetente egyszer megyünk vagy megyek valahová, és általában minden hétvégén beugrik valaki vagy valakik. :) Unalom kizárva. Na meg persze, most, hogy vannak helyes kis szüneteim, repjegyvásárlás, és utazás. 2009ben annyit utaztam, mint még soha életemben. És hát ha valami, akkor ez tetszik! :D Hm. Mit felejtettem ki? Van egy halam, Félix, sziámi harcoshal, aki épp most volt beteg, de úgy néz ki, felépül most már, meg persze Rosie is megint velem él, és most már rendesen eszik is, mióta a múltkor levedlett. Következő projektem állatfronton egy kutya lesz már végre, mopsz, francia bulldog vagy boston terrier. De majd holnap. Vagyis majd jövőre! :D Wow emberek, lassan 2010! Durva, mi? 26 éves leszek jövőre! Hm. Kíváncsi vagyok, mit tartogat ez az év... Mindenesetre már most tudom, mit fogok szilveszterkor kívánni -- szép csendben, magamban... Na hiányoztam? Azt hiszem ellesztek most látva egy időre, látom Katalin arcát, ahogy kínlódik, mire idáig elér, Punky érdeklődő tekintetét, és persze mindenki mást is látok, aki épp most olvas. :) Happiness van, big time, várakozás, kiteljesedés, durván hiányérzet, nyugalom, izgatottság, biztonság, tudni-akarás, önámítás, realizmus, pesszimizmus és optimizmus, szerelem és gyűlölet -- csak a megszokott "egyszerű" Veronika módra. ;) Veronika beautiful élete. Hát igen... :) Hatalmas ölelést küldök ezennel mindenkinek, aki most épp itt tart, és engem olvas, kitartást az élet viharaihoz, és fogékonyságot a képességre, hogy meglássuk minden, de minden egyes dologban a szépet és jót. ;) Pussz!
:)
ReplyDelete