Készülj kedves olvasó, az alábbi poszt több ízben íródott, úgyhogy nem lesz egy rövid olvasmány, de legalább benne van minden, ami épp akkor eszembe jutott. :) Mint mindig, minden a saját véleményem, nem kell, hogy a tiéd is ugyanez legyen, nekem viszont 1. mindig segített, ha kiírhattam magamból, 2. iszonyú vicces utólag visszaolvasni az ember saját sztorijait, épp aktuális gondolatait. :)
Így kezdődött:
Először is nézzünk pár képet Babuciról, tudom, tudom, többségükön kábé alig látszik valami, kivéve talán a 4D-s ultrahang képet (ez az az opcionális vizsgálat, amit amúgy tényleg mindenkinek ajánlok, ennek legalább van értelme, és nem is drága).
Képek rólunk a várandósság alatt:
Babacuccok:
Mindenki másképp készül... :D
És végül fotók a véghajrában rólam (igen, igen, believe it or not, "csak" egy gyermek lakik odabent...):
TOP 7 kérdés/komment, amit nem javaslok, mert egy kismamának nem ezekre lenne szüksége:
1. "Biztos, hogy egy? / Tuti nem ikrek?" és társaik... Először csak olvastam valahol ugyanígy egy top 10-es listában, és el sem tudtam képzelni, hogy elvileg épeszű emberek kérdeznének ilyet. Pedig... :D Később rájöttem, hogy ó, dehogynem! Terhességem vége felé már arra jutottam, hogy jó, innentől már tényleg átmegyek viccesbe, és azt fogom mondani, hogy ja nem, hárman vannak odabenn. Plusz Férjemnek is mindig azt mondtam, hogy ha egyszer lenne egy saját cégem, és embereket kéne felvennem, az lenne az egyik feladat, hogy mutatok egy képet egy terhes nőről, és mondják el, mi lenne az a 3 kérdés/komment, amit felé intéznének. Intelligencia-szűrő kedves olvasók. Egy kismama kábé bármire vágyik tőled, csak erre nem.
2. "Hogy lehet meleged?" Hát figyu, szerintem próbáld ki, milyen terhesnek lenni, aztán utána beszélgetünk. Vagy ha neked nem volt ilyen gondod a saját terhességed alatt, örülj neki, másnak melege van, legyél már rá tekintettel, please! :)
3. "Kész van már a babaszoba?" Nincs, mert nem is lesz külön szobája. :D Ja, plusz elég sokáig vártunk a dolgok beszerzésével, és így visszagondolva sem bánom, mert mire odajutottunk, hogy megvesszük, addigra már tudtam, hogy mit miért szeretnék, és már "csak" megvenni kellett. Mondanom sem kell, egy első baba még akkor is nagy beruházás, ha tényleg csak a minimális dolgokat akarja/tudja megvenni az ember, és már ilyenkor beindul a "gyermekemért bármit" feeling.
4. "Hogy tudtok úgy készülni rá, hogy nem tudjátok a nemét?" Én személy szerint imádtam. :) És amikor szülésnél megkérdezed, hogy fiú vagy lány, és hónapok óta azt hallgattad szinte mindenkitől, hogy úgyis fiú lesz, és erre azt mondják, hogy LÁNY! 💖
5. "A terhesség/szülés/gyereknevelés ilyen meg olyan lesz." Számomra a kéretlen tanácsok, mesék, saját tapasztalatok totál feleslegesek voltak, sőt, a szülésre való lelki felkészülésben kifejezetten káros lehet mások (általában rossz) tapasztalataira alapozni, vagy egyáltalán állandóan ezeket hallgatni... Mindenki más, minden terhesség más, és mindig minden gyermek más. Ez így van rendjén, ezt el kell tudni fogadni. Nem kell egymáshoz hasonlítani magunkat, mert egyszerűen nem lehet. **Ezt szintén szülés után teszem hozzá: még az az egyetlen dolog, hogy a Férjem ott legyen velem a vajúdás során sem jött össze végül, úgyhogy én tényleg nem készülnék a szülésre, kábé úgysem úgy lesz semmi sem a végén. :D A vajúdás során érezhető fájdalom pedig szintén leírhatatlan, persze tényleg jól ki van találva, mert az embert már semmi sem érdekli egy idő után, csak az, hogy láthassa a gyerekét (ergo legyen már kint végre!! :D).
6. "Hogy bírod?" Ez egy szép állapot első sorban, az ember jó esetben szánt szándékkal vállalja, készül rá, tudatosan megy bele. Ergo fel vagy készülve minden árnyoldalára is, anélkül, hogy bárki ezeket sulykolná beléd. Én mindig úgy tekintettem erre is (mint sok minden másra is az életben), mint egy megoldandó feladat, amit meg kell csinálni szépen, és ennyi. Nem vinnyogtam, nem hisztiztem.
7. "Akkor a kutyát elajándékozzátok, ugye?" Persze, a madárpókot is, hisz az ember nem kötődik azon állataihoz, amiket már 7-15 éve nevel. :D Egyáltalán hogy kérdezhet ilyet valaki? Terhességem végén havonta kellett toxoplasma vértesztre járnom a kutyám miatt, de eszembe nem jutott, hogy a kutyám nélkül csináljam ezt végig. Sőt, mindig szívesen ábrándozom arról, hogy a gyermekem és a kutyám majd milyen jó barátok lesznek. :) Nálunk a kutya (sőt, nekem a pókom is :D) családtag, ezen semmi sem változtathat, és ezt ő is tudja.
Mi hiányzik a legjobban?
1. Az élményfürdő
2. A full VÉRES steak
No comments:
Post a Comment