
Drága Dávdimból egyszer nagy írót csinálok ha sok pénzem lesz! Nagyon tehetséges. Remélem ezt majd mások is értékelik. Például először most Korbel tanárúr. :) Tőle egyébként nem megszokott ez a stílus. Dávid azon édes emberek közé tartozik, velem ellentétben, akik még hisznek a romantikában, az érzelmekben, a kapcsolatokban, és nem utolsósorban a szerelemben. E műve viszont egy magyar népmese adaptációja - a brutális oldaláról megközelítve. Hm. Már előre mondtam is neki, hogy na, akkor nekem biztos tetszeni fog! :) Idézet Schmidt Dávid: No title yet című művéből: "Scream followed scream. It filled the air, but the bushy terrain blocked its way. The young man did not want to go easy on him. Indeed, he showed no sign of mercy. The rain of hits fell on the entire body regardless of the injuries he might cause. He counted every single strike. One by one. [...] He started to scream. It was almost sundown and blinding orange sun was hurting his eyes and he was bleeding. Breathing was a great difficulty. But still, he had no other choice. He screamed as loud as he could. His voice was weak and tired." Gyönyörűen ír. Olyan megrázóan. Tetszik. Kifejezetten. Igazából már ő is írhatna blogot, mert arra is nagyon kíváncsi lennék... :) Nos, most filmet nézek, utána olvasok Clockwork Oranget, holnap TÉNYLEG megyek anyuékhoz, és TÉNYLEG tanulni fogok! Puszilok mindenkit! Éljen Amsterdam! És persze: ÁDÁM!







