Folytatom kis életem történéseit. Egyre nehezebb & nehezebb lesz itthagyni az általam szeretett Magyarországot. Na, képzeljétek! Volt búcsúbulim! Hát mit mondjak: beautiful volt! Olyan, de olyan ajándékokat kaptam, hogy teljesen meghatódtam. Pedig én, szívtelen Veronika olyat csak filmeken szoktam. De ez most olyan volt, mint egy film. Néha hihetetlen, de végig szép. Imádom a barátaimat. Kaptam Esztikétől Spongya Bobot, amit azóta mindenki meg akar venni, háhááááá, pedig ilyen csak nekem van! Zsuzsitól, Nóritól, Szilvitől & Zsófitól pedig sok-sok beautiful dolgot, meg hasznosat. Az ilyet meg végképp szeretem. Amsterdamról már lassan tényleg mindent tudok, annyi könyvem van már. És az összesben leírt dolgokat mind végig fogom ám játszani. Bizony. Csak már ott lennék. Mert most megint olyan érzés van, hogy itt nemhogy felesleges vagyok, hanem inkább zavaró tényező. Több szempontból is. Sőt, tudjátok mi a legjobb? Mikor a szemetekbe mondják, hogy menj már ki, tűnj már el! Na, ennél nincs is szebb… Visszatérve, nem fordulunk be Veronika. Az összes gyöngyállatot le fogom gyártani, főleg a fókát, mert az tündéri. Ricsinek ma mondtam, hogy írok egy könyvet az életemről. Azt mondta, hogy biztos jobb lesz, mint a Csernusé. Pedig nem is, mert ő egy férfiisten. De lehet, hogy fogok. Ezen is ma gondolkodtam el. Meg sok minden máson. Ez egy ilyen gondolkodós nap volt. És nehéz sötétben írni, ha az ember nem gyors & gépíró. Jelzem. A lökött bandától mi mást kaphattam volna, mint valami főzésre utaló cuccot (amúgy mindenre gondoltam volna, csak erre nem): egy kötényt egy Punky által összemontázsolt képpel. Csak ebben fogok főzni hátralevő életemben. Az tuti. Sziszóó szerint (aki egyébként nem alkoholista, itt jegyzem meg) nem nehéz. A drága hollandusoknak eldöntöttem, hogy gulyáslevest fogok csinálni, mert az biztos finom & nagyszerűen képviseli Magyarországot. Mint én. Háhááááá! Azért picit mindig sír a szívem. Érdekes. Másnap afterpartyztunk a 4 órás Balatoni fürdőzés & 2 óra alvás után. Itt említeném, hogy bárki bármit hall is majd, az én kuglófom finom. És tudok sütni. Ha már főzni nem. Kutyát macskát. Ezt már az egyik cseh animátorlánytársam is tudja. Üzembiztosan. Ahogy Krisztián mondaná. Óóóó, még itt Akaliban is szeretek lenni. Szörnyű. Könnyebb lenne, ha tényleg utálnék mindent & mindenkit.
Fontos tények & teendők Veronika életében: holnap megyek Utcazenére a lökött bandával. Szerda- csütörtök- péntek vezetek. Szombaton megyek Kapolcsra & ott leszek jövő péntekig. El se hiszem. Ez lesz a tizedik Művészetek Völgyém. Aztán közben 31én elmászok egyet poénból forgalmizni. Azért lesz poén, mert szerintem nem fogom tudni levezetni még a kötelező órákat se, meg már nem nagyon tudom komolyan venni. Szóval nem annyira érdekel ez most. Vezetni imádok, de ez felesleges nyűg, mert úgyse most tanulsz meg vezetni, hanem majd ha a saját autómat fogom vezetgetni. A kis Honda Civicemet. Aztán nemtom. De a közeljövőben ez fog bekövetkezni. Fáradt vagyok ám. Meg a jelszó erre a nyárra is él: „Amit összemuzsikálsz nyáron, azt raktározd el télre, szóval ennyit arról, hogy dicső, szóval ennyit arról, hogy szégyen, amit összekuszálsz nyáron, azt bogozd ki télen”. Hát a kuszálás már tényleg nagyon jól megy. Ahogy Rolling Stones mondaná: beautifully. De bizonyára lesz olyan hosszú a tél, hogy minden a helyére kerüljön. Meg mindenki jól elfelejtsen. Jujjujj! És megyek ám 30Yra szerdán is, csütörtökön is Völgyben! Hát ez sáláláláláláááá! Ja & csak hogy visítsanak azok, akik szerint képtelenség velem együttélni: Dávdikám kiköltözött egy sátorba kevesebb, mint 3 hét együttélés után. Most hallom a visításokat. Legkedvencebb lakótársam viszont tényleg nagyon hiányzik. Rosi is mindig mondja: Köcccsssőőőőg. Pont így. Szilvi egy tündér. De ez is ma fogalmazódott meg bennem, hogy most már nemcsak hogy visszajövök, de nagyon kíváncsi vagyok mi lesz, ha hazajövök. „Viszonylag nagy bajom van a szerelemmel, hogy rövidebb a fonál, mint ameddig tart az ember.” Folyamatosan ipszit hallgatok már kb 2 & fél órája. „Akkor kezdem el, amikor más már befejezte.” És hogy ez mennyire így van. Csakazértis érdekes az élet. Mindig akkor találsz rá, mikor el kell azt veszítened. És most tök mindegy, hogy csak fél év. Az nem csak fél év. És eddig is nehéz lett volna itthagyni, de ezek után még 20milliószor nehezebb lesz. Ááááá, még a végén lesznek érzéseim. Fujj. Sürgősen abba kell ezt hagynom. Úgy ám. Asszem alszok, mert már 2 van. Holnap pedig vár az én drága egyetlen mindenelőlelmenekülős munkám. És az őszinte gyerekek. Akik sosem gondolják meg magukat. De nem ám. Igazából én is szeretnék már gyereket. És tudjátok mi lesz a nevük? Csak hogy nevessetek így a végén. Városi Placebo. Vagy Városi Némó. De tetszik a Rasmus is, meg a Casper. A jó szellem. Kölykök. Ken Park. De rég láttam. Mindig kevés az idő. Éljen a napfelkelte a Balatonon! Jó éjt!
No comments:
Post a Comment