sietve...

Na, akkor most új módszert próbálok ki. Beírom szépen a gépecskémbe előre a szöveget & meglássuk, rá tudom-e dobni holnap a blogomra. Mert időm az sosincs. Csak este. De este meg már net nincs, mert csak a recin (recepción) van. Na, mondjuk nem mintha nem zavarnának el ha jön a tündibündi vendég, mert hát ugye – mint azt sok vendéglátós ismerősöm jól tudja – mindig a vendég az első… Alap. Már nagyon régen írtam. Azóta is ugyanolyan az élet idelenn. A civilizáció vége. Legalábbis számomra. Ezt mindig hangsúlyozom. Nagyon sokszor vagyok egyedül. Mármint szellemileg. Itt szinte (a hangsúly a szintén van) mindenki pont ellenkezőképp gondolkodik, mint én. Fizessük vissza az összes pénzt az államnak, amit eddig ránk költött ha külföldre megyünk & társaik… Meg alapból nehéz egy királyságban élni, főleg, ha az embernek eddig is megvolt a saját kis királysága, a saját kis világa & mindenáron meg akarják neki magyarázni, hogy az úgy nem jó, ahogy ő gondolja. Pedig én eddig is jól megéltem, ezután is meg fogok. Még ilyen gonoszon is. Csakazértis. :) Dávdikám épp levelet ír itt mellettem. Egy tündér. Totál az ellentétem ő is. Aranyos, kedves, nem mellesleg pedig férfiisten is, szóval egész nap azt hallgatom, hogy: „A Dávid olyan cuki!”, „A Dávid olyan szép!” meg azt, hogy: „Vera, köszi, hogy lehoztad ide a Dávidot!”. Egy élmény. :) Amúgy tényleg így van, de unalmas picit állandóan ezt hallgatni. Főleg, hogy Dávdi meg ezt nem hiszi el. Mondom én. Tündér. A szintén egyetlen kivétele Ricsi. Továbbra is pozitív. Nagyon. Ő az, akivel végre én is egyetérthetek. Meg csak bólogatok. Hát hihetetlen is néha. Hogy nem vagyok lehülyézve (kimondatlanul persze) minden gondolatomért. A lányok is aranyosak, szeretek velük lenni. Jó érzésekkel teli embereket látni. Mindig reménykedem is, hogy ha sokat vagyok velük, rám is ragad egy kicsi. Érzelem. Most épp megőrítem Dávidot, mert a Jézus Krisztus Szupersztárt hallgatom fülhallgatón, és közben éneklem is, mert ezen nőttem fel & muszáj! J Nemtom mikor lesz Karaokee. Naszóval. Ott tartottam, hogy. Ja igen. Az emberek. Tündériek. Most lesz szombaton a baráti búcsúbulim. Juppíí! :) Sütögetős-főzőcskézős-beszélgetős-énekelgetős este lesz. Mondhatni BEAUTIFUL! :) Eddig 13 emberke lesz. Imádott emberek. A többiek is azok, de ők máskor jönnek. Vagy majd februárban. Durva ám. Azért most már lassan kezd leesni. Még 30 nap. Már annyi se lesz holnap. Izgalmas! Repülni fogok! Sjorsnak hívják a studentmentoromat, megnéztem, fiúnév à már pozitív… :) Danskékkel, Czeskikkel, egy Frenchcsel meg még valakivel leszek együtt. Még annyit kell csinálnom, hogy befizetem a 633 eurót az első & utolsó hónapra, meg bőröndöt kell vennem. Meg a gépemhez cuccokat (webkamera, ilyesmik). Atán tényleg ennyi. El se hiszem. Jogsikámmal nemtom mi lesz. Még 5ször kell mennem vezetgetni, július 31én megyek forgalmizni. Na ez is izgalmas! Most nincs ihletem, szerintem majd holnap folytatom. Lelkileg nehéz lesz ez. Már érzem. Főleg ha még rá is erősítenek. Akkor főleg. Mondjuk tudtam, hogy ez lesz nyáron. Legalább felkészültem rá. Most sem ért meglepetés. Sosem. Na most megnézem a Rochester grófját, másodszorra is. Nagy kedvenc lett. Mindenkinek ajánlom ezt is! Jó éjt! :)