8 nappal előtte

Képzeljétek, hatalmas vihar van épp. most akkorát villámlott, hogy még én is megijedtem. Durva. Imádom a viharokat. Főleg a Balatonon. Zöld a víz, fekete az ég. Gyönyörű. Holnap megyek vezetni, de nem örülök. Már nagyon szomorú vagyok. Úgy minden miatt. Ma beszéltem anyukámmal kb fél órán keresztül, kb 10szer vesztünk csak össze ez idő alatt, végülis már ez is haladás. Bizonyára. Csak nekem most nagyon nem a veszekedésre lenne szükségem. Meg nem arra, hogy például kiderüljön, hogy a húgom lovas táborba megy, ezért nem jön fel velem ő se a reptérre. Szóval őt már nem látom. Jó, tudom, biztos banális dolgok ezek, de nekem nem. Én tényleg szeretem a családomat. És nagyon elkeserít. Az öcsémék se jönnek fel velem, az is biztos most már, de ők azt mondták, hogy valahogy lejönnek még addig hozzám. Hát mit mondjak. Örülnék. Mert ez így nagyon nem lesz jó. Anyuék visznek fel. Majd biztos akkor is jól összeveszünk. És úgy megyek ki fél évre. Jó, mondom, lehet, hogy hülyeség, de tényleg mi van akkor, ha mondjuk, lezuhanok? És akkor egy lovas tábor miatt nem köszönt el tőlem a saját kishúgom? Mert igenis van rá esély. Főleg nálam. Velem mindig olyan dolgok történnek, ami másokkal nem szokott. Tehát erre is fel kell készülni. Ja, meg azért is veszekedtünk, hogy minek dolgozom egész nyáron. Ja, igazából nem is tudom. Mondjuk, hogy legyen pénzem? Hm. Meg, hogy még mindig járok vezetni. De hát nem tehetek róla. Muszáj. Még ennek is örülhetek, hogy befértem 16ra forgalmira & 14re eüre. Az egyiknek mindenképpen sikerülnie kell ám, mert ha hazajövök, 1 hét alatt meg akarom csinálni már ezt is. Aztán meg autókat akarok majd nézegetni. Tündéri fekete Honda Civiceket. Oszi aranyos volt. Megállapította, hogy ő is ilyen autót szeretne. Mókás lenne, ha még az autóink is egyformák lennének. Na, jó, nem. Mondjuk, az egyik fekete lenne, a másik kék. Vagy piros. Amúgy most emiatt is picit ki vagyok már készülve. Nekem nem szoktak hiányozni emberek. Most meg itt kínlódok. Vicces vagyok. Vagy szánalmas? Oszi egyébként volt Szigeten, szegény jól megfázott. De én mondtam neki, hogy majd itt jól kikúrálódik nálam. Beautiful lesz! Meg felvetette, hogy menjünk Szigetre szombaton este. Ezért is imádom. Mert ilyen kis spontán. Pici Szonjám most biztos mosolyog, hogy hogy lehet már nekem, Ms. Mindentmegtervezeknek spontán pasim. Végülis lehet, hogy úgy, mint spontán legjobb barátnőm… Mert Vele én is tudok az lenni. De ahogy az időt elnézem, nem megyünk. Lehet, hogy nem is akarok. Inkább csak Vele akarok lenni. Most már nagyon érzem azt a 8 napot. És Ági, biztos, hogy kinn is ugyanígy számolni fogok visszafelé, de szerintem nem fog annyira fájni, mint most. És itt jegyezném meg, hogy alig várom, hogy elküldd nekem kicsiny blogod címét, mert (persze csak az engedélyeddel) azonnal teszem fel ide linknek, másrészt meg majd mindig olvasni fogom. Sőt! Kommentelem is. Kinn úgyis egy csomó időm lesz. Az első két hétben biztosan nem. Be kell fejeznem a linzi projektet, ezzel párhuzamosan összeállítom a pepszi szakdogámat, mert azt arról írom. Közben fel kell vennem a kapcsolatot egy amsterdami általános és egy középiskolával, az angolos szakdogám miatt. Plusz gondolom meg akarják majd ismertetni velünk a várost, meg ilyenek. Na különben ezen már gondolkodtam, hogy ez érdekes lesz. Engem idegen vezetni? Mókás lesz. Ráadásul drága Sjors nem nagyon akar egyelőre jelentkezni, pedig jövő pénteken este 8kor én már elvileg ott leszek. Szóval szerintem holnap visszajövök vezetésből, aztán írok neki én egy mailt, mert kifutunk az időből. Ki kell fizetnem a fullolcsó lakbéremet is előre, ami nem lenne gáz, de nem tudok telefonon utalni, mert kell róla bizonylat. Jó, mondjuk, inkább legyen. Több száz euróval azért nem dobálózik az ember. Szóval majd ezért is be kell mennem Veszprémbe. Juhé. Ma megnéztem a Ház a tónál című filmet. Gyönyörű. Abban a filmben nem fél évet várnak egymásra (nem mellesleg Keanu Reeves = férfiisten játssza az egyik főszerepet), hanem négyet legalább. Na, az milyen durva lehet! És most ne mondjátok, hogy ez csak film. Akkor is szép. Hogy dörög, meg villámlik. Brutális. Szereti a Veronika a vihart. Most a lelkem is az. Viharos. Vagy Waste Land? Nemtom. Óóóóóó, pihenni akarok!!! De nagyon sokat! És utazni. Eldöntöttem, hogy össze fogom foglalni, mit várok ettől a fél évtől. És hogy mi mindent szeretnék mindenképpen véghezvinni odakint. Érdekes lista lesz. Legalábbis számomra. Szerintetek holnap is esik majd az eső? Akkor megint esőben vezetek. De azt szeressük. Az mókás. Szóval igen. Fő célom jelenleg, hogy körülnézzek a munkaerőpiacon. Hogy én majd mondjuk, júliustól hol tudnék elhelyezkedni, milyen munkákat kapnék, satöbbi, satöbbi, satöbbi, ahogy Rolling Stones mondaná. A biztonság kedvéért ezt mindenképpen megteszem. Persze, alakulhat úgy az életem, hogy ne akarjak elmenni innen ebből az országból. Én szívesen maradnék Veszprémben is. Tanítanék az egyetemen, ilyenek. Meg lenne egy tündérszerelmem. Hát igen. Ez szerepel Veronika álmai (amik persze nincsenek is, csak néha) első három helyének valamelyikén. Hát halljátok, kíváncsi vagyok. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz majd, ha hazajövök. Hogy HAZAjövök-e, és lesz-e értelme. Lesz-e majd értelme itt maradni. Tök vicces, hogy most ezen gondolkodom, nem? Még ki se mentem, ott se voltam. Bolond vagyok. Túlgondolkodós. Mint Sziszóó kollega. Ajjaj, megint kezdek befordulni. Inkább nézek még egy filmet. Majd mesélek arról is. Oszi hiányzik. Meg a pihenés. Meg a Művészetek Völgye. Meg a családom. Meg a barátaim. Meg… Na, jó, Magyarország nem. Azért hű maradok magamhoz. Szeretlek Benneteket! Millió puszi! Szomorú Veronika

Helyesbítenék így éjjel egykor. Veronika már nem szomorú, mert beszélt Oszival. És már csak tényleg egy nap. És Veronika azon is elgondolkodott, hogy lehet, nem dolgozik jövő héten. Na, majd holnap vezetés közben ilyeneken fogok gondolkozni, hátha attól nyugodtabbnak tűnök. Na, most már tényleg alszok. Farvel!