...

Fuhúúúú gyerekek! Hát ilyen fárasztó napom se volt még, mint a mai. Így összefoglalva, nem volt benne too much fun, ha igazán őszinte akarok lenni magamhoz. Nos. Introduction days. Az international studenteknek. Na, a 90 % mit tanul? Surprise, surprise: business, economics and marketing. Egy idő után már így kérdeztem, nem azt, hogy mit tanul, mert tuti, hogy a három közül valamelyik. Rengetegen voltunk. A kis csapattal indultunk el reggel (igen, mondjuk a mai nap nagy tanulsága az, hogy nagyon szeretem őket, sőt, imádom a tanárokat, mert -persze mindig tisztelet annak a kevés kivételnek, akikkel én iszonyú ritkán találkozom- ők értelmesek, iszonyú gyakorlatiasak, és ha találkoznak egy problémával, akkor azt megoldani próbálják, nem mindenre azt reagálni, hogy dunno). Ahogy beértünk, találkoztunk legalább 25 diákkal, akik ugyanúgy picit késtek, mint mi. Akkor még azt hittük, hogy ez számít, mert biztos tök jól szervezett minden. Hát hamar rá kellett jönnünk, hogy nem így van. Óóóóó, olyan jó megint a szobámban lenni! El se hiszem. Na, folytatom ám, de most ezen flashelnem kellett picit. :) Szóval odaértünk egy hatalmas épülethez, mint később kiderült, ez is egy épülete a Hogeschoolnak (van kb 7 a városban mindenfele). Szóval először beosztottak minket csapatokba, én a kettesbe kerültem. Persze külön a már ismert emberektől - tipikus csapatépítő sz*rság, már bocs. Jó, figyi, azért nem értek ezzel egyet, mert az oké, hogy ők majd mindig találkoznak, mert egy csapaton belül volt 8 business, 8 marketing & 8 economy emberke, de én sose fogok velük találkozni, maximum néha bulikban, tehát megmaradnak HogyvagyKöszjól-típusú embereknek, amit én mellőzni szoktam. Engem már nem érdekelnek a felszínes kapcsolatok. No mindegy, gondoltam, végülis "nyaralok", szóval ki kell próbálni új dolgokat, hátha. Szóval leültem a csapat asztalához. Egyébként aranyos emberek ám, kis tündériek, csak nem az én világom. Ennyi. Nos. Próbálom felidézni a nemzeteket. Két svéd, legalább három spanyol, de inkább több (róluk még lesz szó), egy angol, egy francia (itt meg kell jegyezzem, hogy mindig minden franciához úgy állok hozzá, hogy na ő majd biztos más lesz, és mindig rá kell jönnöm, hogy nem, az összes francia, akivel életemben találkoztam, idióta volt, bocs, de tényleg, hülyét kaptam attól a gyerektől. Végig akkora arca volt, pedig 20éves létére kopaszodik, meg ilyenek, és 2 perc után úgy beszélt az emberrel, hogy pussycat, meg hasonlók, váááááááá...), ja igen, legalább három thai, egy kínai, egy HongKongi, egy svájci, egy román, egy német, és fúúúú, nemtom, mert egy csomó emberrel nemigazán sikerült akár 10 szót is váltani. Szóval nagyon sokan, na, az a lényeg. Fúúú, nyűgös vagyok azt hiszem. És fáradt. Aztán igazából következtek az üresjáratok, tudod, amikor nem csinálsz semmit, csak ülsz, tudod, hogy ismerkedned KELL, a két Coach már akkor sem csinált az égvilágon semmit se, egy ideig elvagytok a kithogyhívnak, honnanjött, mittanul beszélgetésekkel, de cél nélkül utána az ember motiválatlanná válik. Jó, legalábbis én. Szóval unatkoztam, mint az állat. Tehát 10től délig voltunk ott, regisztráltunk, na jó, tényleg, meg ettünk egy darab müttymürütty szendvicset ebéd gyanánt, meg ittunk kávét. Na az legalább jó volt. Most drága Mikát hallgatok, mert ő nagyon aranyos, hátha jobb kedvem lesz. Szóval, az "ebéd" után mentünk a Welcome Ceremonyra, ami egy templomban volt, amit átalakítottak előadóteremmé. Gyönyörű volt a hely, nemtom mért nem csináltam képeket. Egy csomó ember tartott beszédet, legtöbbjük halál felesleges volt, mert már mindet tudtam, volt egy például (messze a leghosszabb egyébként) a drogokról, hogy miket használj itt, hogyan, hány gramm lehet nálad naponta, meg ilyenek. De így visszanézve, ezeknek az előadásoknak legalább volt értelme. Mert ami utána következett, elvileg csapatépítést szolgáló játékok, na annak köze nem volt az értelemhez. Visszamentünk a kiindulópontra, az első játéknál közölték, hogy pont mi nem tudunk már játszani, mert elszakadt valami kötél, következő játék: egy kukacszerű gumicukrot eszik 2 ember, mikor összeértek, akkor gyorsan be kell futni a bárba, meginni valami rövidet a pultról, és futás vissza. Ez tudom, hogy jól hangzik, de semmi értelme nem volt, mert a saját csapatunkat 2 csapatra osztották. ??? Never mind. Aztán a következő játék (az egyetlen, amit szó szerint imádtam) olyan sokáig tartott, hogy minden más játékról lemaradt tündér kis csapatunk, de az legalább jó volt. Tudjátok van nálunk is a léghokiszerű iszonyú hangos, de nagyon izgalmas játék, na ugyanaz, csak fából, és csak egy ember játssza, be kell juttatnod minél több fakarikát 4 lyukba, mindegyik más pontszámot ér. Nekem 20 pontom lett, ami elég jónak számít, azt mondta a lány. De ez volt az egyetlen, ahol a csapattagok őszintén izgultak egymásért, lehetett látni az arcokon. Nos, a következő játékig megint egy csomót kellett várnunk, ekkor már én javasoltam a többieknek, hogy ne szakadjunk már szét, hanem menjünk & igyunk valamit valahol együtt, mert ez lenne a lényeg. De ez se a Coachoknak jutott eszébe. Most este kérdezte is Daniel (az egyik Coach), hogy mivel holnap nem lesz itt a másik srác, Dave, segítenék-e neki. Hát ez azt hiszem elárul valamit a szervezés színvonaláról. No! Az utolsó játék egy bárban volt, egy szög lógott egy madzagról, amit a derekunkra kötöttek & bele kellett egyensúlyozni a szöget egy Heinekenes üvegbe. Jó, végülis ez mókás volt. :) Na, aztán vége volt végre az agytalan játékoknak. 7re visszamentünk a kiindulási pontra, és következett a tipikus holland vacsora. Kíváncsian vártam, de nagyon finom volt. Képzeljétek! Krumplipüré sárgarépával (mármint benne volt a sárgarépa), és lazac. Finom volt. Meg is lepődtem. Hogy miket megeszek! :) Szóval ez is ingyen volt. Szóval végülis ez is pozitív, hogy ma nem költöttem el sok pénzt, mint eddig szinte minden nap. Aztán este még buli egy másik bárban, végre találkoztam Anna Sofieval & Lucyvel, úgy, de úgy örültem nekik, de ők is nekem, szóval mondom, ez a nap tanulsága. Jó kis csapat vagyunk mi, tanárok. El kellett intéznem, hogy tényleg mehessek holnap a Pimp my Bike Workshopra, de végül sikerült, ki is fizettem az 50 eurot, úgyhogy holnap már lesz bicajom!!! A kevésbé pozitív hír, hogy vennem kell rá valami profi lezárót, mert különben úgy ellopják, mint a pinty. Meg is nézem mindjárt, hogy mennyibe kerülnek. Tuti legalább 20 euro egy normális. Óóóó, mikor küldik már a sulitól a pénzemet, aminek már ezer éve meg kellett volna érkeznie??? Na nem agonizálok. Bocsi. De Oszi sincs msnen. Szörnyű. Lehet, hogy jobb is, mert most nyűgös vagyok nagyon & ilyenkor én se tudnám elviselni magam. De akkor is! Jó, igazából megint iszonyú későn értem haza. Ebből is már kezd egy iciripicirit elegem lenni. Sulit akarok! Rendszert! Szimmetriát! Ja, meg Oszit! :) Alap. Szóval azt hiszem most befejezem a nyavajgást, inkább teszek fel új zenét ide, ami 80szor pozitívabb, mint én most. És tök durva, mert most jöttem rá, hogy ez a szám ment a Supperclubcruiseon is, csak akkor még nem tudtam, mi ez, meg azt se, hogy rajta van a gépemen... Na, meg azért teszek fel képeket is, bár ma csak 15 képet csináltam, a legtöbbet a kedvenc helyemen, a De Bijenkorfban, egy kiállításon. Ha lesz munkám & full gazdag leszek (hehehehehe) veszek ott egy széket! Ja igen & a munkával kapcsolatban majd 27én keresnek meg immediately, mert a csajszikám nyaral épp, aki ezzel foglalkozik. Nagyon sok puszi mindenkinek! Örülök, hogy értelmes barátaim vannak! Nem is tudjátok, mennyire! :)) Szép holnapot!