egy érdekes nap...

Hát emberek, ez a nap nem volt semmi... 11kor keltem fel, úgyhogy betartottam az ígéretem, aludtam. Aztán Anna Sofie & én elindultunk a Red Light Districtbe, mert Elmo tegnap mondta, hogy ma lesz ott egy parádé-fesztivál szerűség, egybekötve a Gay Pridedal. Na mi ketten Annaval le is csaptunk erre. Kb 1kor indultunk el itthonról. A 9es villamossal mentünk, aki szerintem jó barátunk lesz, mert ez visz be innen a városközpontba, és iszonyat gyönyörű közben az út. Szóval leszálltunk a Damnál, ő szintén jóbarát, mert egyenlő a központtal, akit tegnap óta kezdek egyre jobban megismerni. Utána kerestünk egy helyet, ahol Sofie tud enni, én meg kávézni. Találtunk egyet, Anna Sofie meg is állapította, hogy mennyire örül, hogy én itt vagyok, mert azt hitte, hogy nem talál majd társat a dolgaihoz, aztán meg mégis. Aranyos volt. Igazából én is örülök neki, hogy ő itt van. Bár, hogy őszinte legyek, egyelőre néha úgy érzem, meglennék nélküle. Tudjátok, sokat voltam egyedül, és utána az ember nagyon megválogatja, hogy ki mászik ott mellette, és hogy kihez kell akár egy minimálisat is, de alkalmazkodni. De vele szerintem elleszünk. A mai nap alapján mindenképp. :) Evett, ittam, aztán továbbindultunk a sárga köves úton a red district felé. Először térképpel próbálkoztunk, aztán pedig járókelőkkel. Mindenki azt mondta, hogy "Oh, you can't miss it!", hát nekünk sikerült! Nevetgéltünk is, hogy tuti mi vagyunk az egyetlenek, akik képtelenek odatalálni. Hiába, két nő. Ráadásul két hasonló. Mindenesetre mókás volt, mondhatni jó csapatépítő. Keresés közben betértünk egy coffeeshopba, first question of the black bartender guy: "Have you seen the menu?". No, we haven't seen it yet, so he gave us one. The choice was made, then we met a guy who was also danske, and he was completely alone in that place, so he could join us, because we started to play cards. Then I taught them the game römi, it was really funny, because they have almost the same game in Denmark, but there are different rules. So after a while I really wanted to find red light district. So Anna and I started searching again. Funny, funny, funny! :) After a while finally we have found it. Victory!!! Jajj na, nem írok már angolul. Szóval láttunk nagyon szép lányokat, tényleg nagyon szépeket a kirakatokban. Táncikáltak, beszélgettek, némelyik kijött az utcára is, egy szál melltartóban, bugyiban persze. Érdekes lehet. Láttunk is jönni lányokat dolgozni. Azért érdekes lehet ám. Minden nap, minden órában más pasival, nővel. Számukra tuti többet ér egy csók vagy ölelés, ami tele van érzésekkel, mint 20 menet. Sajnos az árakat nem kérdeztük meg. Ja igen! Jó tanács, amit tuti mindenki tud, csak én felejtettem el az elején: nehogy fényképezzetek! Képzeljétek, az elején le akartam fényképezni egy lányt az ablakban a túlsó oldalon, ő azonnal észrevette & az ablak mellé húzódott. Egy fiatal lány ment el előttem és ő is mondta hollandul, hogy itt nem fényképezhetek. Szóval látszott utána a lányon, hogy picit meg van sértődve. Biztos anyukája nem tudja, hogy hol dolgozik, de igaza volt. A szabály az szabály. Hát szóval, érdekes egy hely, az tuti. Úgy kell elképzelni, hogy az utat kettészeli egy legalább 15-20 méter széles folyószerűség, ami mindenhol megtalálható Amsterdamban. Az út két oldalán egymás után tipikus holland házak, melyek alján nagy ablakok (ez is tipikus itt), mindegyiken függöny. Ha el van húzva, akkor a lányok ott állnak, várják a következőt, ha be van húzva, akkor már bennük van a következő. Interesting world, interesting jobs. Egy boltban eladót keresnek, annyi kikötéssel, hogy EU állampolgár légy. A bolt egy seed-shop. :) Anna poénkodott is, hogy milyen durva lenne, ha itt dolgoznék, és kérdeznék: "And what do you do?" "Oh, I'm working in a seed shop in Amsterdam!" Hehe. Hát szóval ez megint volt egy culture shock szerűség. De a fura tényleg az, hogy ez itt nem furcsa, és neked se az. Annyira átveszi az ember ezt a pozitív hangulatot, ami belengi az egész várost, hogy az ember mindennel szemben jóval toleránsabb. Na a districthez hozzátartozik még egy érdekes helyszín. A Moulin Rouge. Nézegettük az út másik oldaláról, hogy mi mennyibe kerül. Mármint az előadások. Egy nagydarab pasi állt az ajtóban, és intett, hogy menjünk közelebb. Ő volt a tökéletes businessman, ez már első látásra átjött. Először a szinte kötelező ismerkedés "Where are you from, what's your name?", de a komoly az volt, hogy 1,5 órával klésőbb is tudták a nevem. Anna Sofiet nem, mert biztos hosszabb volt nekik, mint a Veronika. :) Neki mindig azt mondták, hogy "Hey, danske!". Mindenesetre aranyosak voltak. Mi meg pofátlanok. A lényeg, hogy igazából látták rajtunk a hajlandóságot, hogy live sex showt nézzünk, mondjuk, a durva az, hogy előtte azon vitatkoztunk, hogy tuti csak egyedül van valaki a színpadon, aztán tipikus pornófilmhez méltón 5 perc alatt lezavar egy előadást. A pasi úgy kezdte, hogy "This will be our happy hour, you can go inside for 20 euros" (per person of course) instead of the normal price of 25 euros without and 35 euros with drink. Now I said that I don't have enough money, then came other 4 guy, and the guy didn't want to reduce the price. Then I told Anna that we are going and when we just made a turn, the guy said "Come back girls, if these 4 guy will go in, then you (me) can go in free!" Hát így is lett. Szóval utána elfeleztük, és 10 euróért igazán megérte. Mókás volt. Totál, mintha egy cirkuszban lenne az ember. De tényleg. Nem vicc. A kedvencem például a lány volt, aki egy gyertyával először leégetett magáról minden szőrt, mindent az égvilágon, meg forró viaszt csöpögtetett magára, utána pedig gyertyaállást csinált meg ott tornázott, úgy, hogy a nemiszervébe dugta az égő gyertyáját. Mondom, érdekes volt. Bár számomra ebben semmi izgatót nem találtam, de lehet, hogy bennem van a hiba... A lényeg, hogy volt 5 show, plusz kaptunk ingyenpiát is, viszont azért valamennyire igazam lett, mert az 5 közül csak egy volt páros, tehát konkrét szex. Mókás volt az is. Nagyon rövid, befejezetlen, meg mondtam is ma Oszinak, hogy mi simán felléphetnénk. :) Na ez a másik nem semmi munka lehet. Minden nap előadni ugyanazt a performanceot. Bon Jovi Livin' on a prayer című számára, ami ordít, mint az állat és stroboszkóp villódzik nonstop. Szóval azért gondoljatok bele. Meg én folyamatosan az embereket vizsgáltam, akik benn ültek. Hogy kinek mért van szüksége erre. Vagy hogy egyáltalán szüksége van-e rá? Viszont tapasztalatnak nagyon jó volt, mert az ember hiába van kismilliószor chip&dale showkon, vagy night clubokban, azért ez más. Érdekes. Megint ez a szó. Egész nap ez volt. Interesting. And amazing. Utána viszont képzeljétek, már épp eldöntöttük, hogy akkor megyünk haza, amikor belebotlottunk a parádéba, amiért végülis mentünk! Ez egy fesztivál, egybekötve Peaceszel, Gay Pridedal, meg az abszolút karneválhangulattal. A "srácok" tündériek voltak, az egyik fényképen épp azt mondja, hogy: "Darling, now I'm extremely jealous of your tits!" azon a tipikus hangon, amit az ember általában csak a Fiúk a klubból transzvesztita szereplőitől hall. Édesek voltak, mosolyogtak, jöttek oda, hogy csináljunk képet együtt! Az egyik képen jobbra, teljesen normális sminkkel & ruhával látható Anna. Aranyos lány. :) Neki is van blogja, úgyhogy holnap el is kérem a címét, aztán majd lehet azt is nézni. A Moulinban eszembe jutott a Closer című film, mondtam is Annanak, hogy mindenképp látnia kell még ma, mert kiderült, hogy eddig még nem látta. Ezért aztán amikor hazaértünk, megnéztük. A film hatását egyértelműen tükrözi, hogy Anna a végén felállt & szinte rohant emilt írni az exbarátjának. Akivel nem tudja mi legyen. Hát igen. Ez a film rádöbbent néhány dologra. Főleg a kapcsolatok múlandóságának lehetőségére. És arra, hogy ha valakit meg akarsz tartani, ha azt akarod mondani sokáig, hogy "S/He's mine.", akkor az csak és kizárólag rajtad múlik. És az őszinteségeden. Utána pedig Oszival beszéltem msnen, legújabb ötlete, hogy októberben találkozzunk félúton valahol. A kis spontán tündérem. Egyébként egyáltalán nem hülyeség. Holnap De Key Officeba megyek, szerződést aláírni végre, mert azt még nem sikerült ám, aztán úgy lakom itt már 3 napja. :) Meg fordítanom kéne már veszettül, mert szeptember 10ig meg kell csinálnom 70 oldal fordítást a linzi projekthez. Hmmm. Ja & fűtök. Mert lehet. Akkor meg úgy voltam vele, hogy mért ne? Inkább meleg legyen, mint hideg. Meg these are also included in the rent I pay. Szóval sálálálálálááááááá! Ja igen! Ha valakit esetleg megráztak vagy megbotránkoztattak az előbbiek, tájékoztatom, hogy lesznek ám még hasonlók. Ez egy ilyen hely. Okééés? Jajj, nem is! Értem? Azt hiszem nézek Csiguszt, mert drágaságom olyan aranyosan előadta Patrik & Bob kalandjait, hogy nekem is látnom kell még egyszer. És valóban igaz különben, hogy ha olyan emberrel vagy, aki lelkes, te is azzá válsz. Ezt eddig mindig rám mondták, most legalább én vagyok a másik oldalon, kipróbálhatom ezt is. Ahogy mindent. Persze csak ésszel. De én továbbra se tudom másképp. Az a túl erős tudat! :) Tudom, mért jöttem ide & egy pillanatra sem tévesztem szem elől a célt. Ahogy máskor se szoktam. Nemnem. Én csakazértis. Mindenáron. Már ha megéri. De ha megéri! Na, az beautiful! :) Tele vagyok szeretettel, szerelemmel, boldogsággal. Azt hiszem szeretni fogom az ittlétet. Veronika szeret! Pusziiiiii!