érkezés Amsterdamba

Sziasztok drágaságaim! Ezt már Amsterdamból írom, pedig 1-2 nappal ezelőtt nagyon rezgett ám a léc... Sjors ugyanis, a régi studentmentorom nem jelentkezett. Utazás előtti este kaptam egy emilt Simontól, hogy akkor itt meg ott fog várni, blablabla. Jófej volt, én meg nagyon örültem, hogy nem hajléktalanként érek ki. Mondta, hogy elkéri a kulcsaimat, meg a beddingemet, és a Centraal Stationön találkozunk este 9kor. Anyuékkal előző este bepakoltunk a bőröndbe, már akkor elég nyomasztó volt, hogy az ember csak 20 kgt vihet ki fél évre. De sikerüt, lemértük, annyi volt. Tényleg, a történethez hozzátartozik, hogy elmeséljem, mi történt előtte. Hétfő-kedd-szerdán vezettem, de már nem dolgoztam Krisztiánkának hála. Hétvégén lenn volt nálam Oszi, de szerintem erről már írtam. Ejjejj, lehet, hogy el kéne olvasnom a régebbi bejegyzéseimet néha... És még van aki azt mondja, hogy jól írok! (Egyébként köszönöm Zsuzsi, aranyos vagy! :)) Szóval hétfőn Akali-búcsúbulim volt, kaptam is Szeretem Magyarországot jelképet, meg tortát! A hűtőmágnes egyébként már kinn van a hűtőn, viszont a nagy Magyarországnak még nem találtam az őt megillető helyét. Kedden anyuéknál aludtam, szerdán pedig bementem Osziékhoz Veszprémbe. Voltunk rémizgi kézimeccsen, ahol Oszi egyik jóbarátja (Gulyi) játszott. Megismerkedtem anyukájával (csakazértis háhááá), mert igazából ez is teljesen spontán jött. Illetve az volt benne a spontán, hogy együtt akartunk lenni, anyukája pedig otthon volt. :) Itt meg kell jegyeznem, hogy szerinte aranyos vagyok! :) Egyébként ő is az. Meg szép. Mondtam is Oszinak. Neki azért még nem. De majd lehet, hogy fogom. Egyszer. Szóval jó volt na. Hallgattunk Oszi-zenéket (OscarSx), és nagyon büszke voltam. Oszi nemcsak szép (ja igen Gábor & férfiisten), hanem iszonyú tehetséges is. Meg lelkes. De ezt szerintem már írtam róla. Viszont ezt mindig, újra & újra felfedezem benne. Képzeljétek el, hogy valamelyik blogbejegyzésemet többször elolvasta. Hát tegyétek a szívetekre a kezetek, megtettétek-e már ezt valaha? (Egyébként még én sem.) Na ez a durva. Csütörtökön kiegyensúlyozottan mentem forgalmizni, Oszi csinált nekem szendvicset az útra, ami még sohasem fordult velem elő. Biztos ezért lett meg. Jajj, nem is! A reggeli rántotta miatt tényleg. :) A lényeg, hogy megcsináltam! Megvan a jogsim emberkék! Tudjátok, hogy örültem? Fúúúú, nagyon! De amúgy jó volt, nem nagyon lehetett volna elvenni tőlem. Úgyhogy jövőre, ha visszamászok, sürgősen munkát kell találnom, utána pedig autót vennem. Egy fekete Honda Civicet of course. Aztán kávéztunk, aztán búcsú. Nemtom mikor búcsúzkodtam ennyit utoljára életemben. De ez elég rossz volt. Mondhatni megrendített egy picikét. És akkor most jutottunk el a péntekig. Most majd a végén lesznek a képek, jó? Tehát, Ferihegy 1. Már megtalálni is egy show volt, viszont pont időben értünk oda. Indulás előtt 2 órával. Életemben nem repültem. Viszont az most már tuti, hogy nagyon sokat fogok. Ááááá, ez függőséget okoz! Nagyon tetszett a repülőtér. Először éreztem, hogy valamiben Magyarország is tud fully international lenni. Abszolút profi. A SkyEurope szintén csak pozitív csalódás. Egyszerűen onnantól kezdve már tökéletes volt minden. Zenét nem hallgattam drága pici Szonjám, mert én totálisan transzban voltam onnantól kezdve, hogy megláttam a repülőt. Ez az érzés leírhatatlan. Egyébként erről is már annyit olvastam, hogy vártam mikor pattog a fülem meg ilyenek, aztán meg nem is volt semmi. A felszállás mókás. Utána pedig a felhők döbbenetesek. 40000 láb magasságban repültünk, kinn -50 fok volt. Iszonyat sok képet csináltam, és gyökeresen megváltozott bennem valami. Utazni fogok. Eddig sose mentem sehova, és ez valahol teljesen az én hibám. Ezek után ez lesz az, amire nem sajnálom a pénzt. Már azon is elgondolkodtam, hogy azért hazamegyek karácsonyra, hogy repülhessek. Na majd meglássuk. Leszálltunk pontban 8kor Amsterdam Schipholon. Elmászol a poggyászterembe. Alap, hogy először rossz helyen vártam a csomagomat, de aztán útbaigazítást kértem, és meg is lett. Full érdekes volt az is. Csak nagyon sok időm elment vele. 9re elvileg már a Centraalon kellett volna lennem, hát akkor indult a vonatom oda. Simonnal ügyesen lebeszéltük telefonon a dolgokat, az AKO előtt találkoztunk, hozta mindenem, jól megnyugodtam. Simon tényleg nagyon jófej srác, egyetemre jár, és emellett 2 munkahelye van. Na, nekem itt kezdődik egy ember. Szereti a barátnőjét. Ezzel meg még pozitívabbá vált a szememben. Meg cipelte a 20 kgos csomagomat. --> Az abszolút jóbarát-esélyes kategória. :) Sokat beszélgettünk, ültünk 2szintes vonaton (pedig először azt hittem, ilyet is csak látni fogok, de nem), és együttes hatalmunknak köszönhetően 11re odaértünk a Rode Kruislaanra, ahol azóta is lakom. Szeretni fogom, ezt már az első pillanatban éreztem. Nagy szobám van, saját fürdőm, WCm, gardróbom és kulcsaim. Ez a leglényegesebb. Egy darab portás nincs ugyanis. Viszont mindenhez külön kulcs van, szóval elég biztonságos. Sőt. Hatalmas előnye viszont, hogy így most tulajdonképpen van egy kis csöpp lakásom konyha nélkül. A konyha a folyosó végén van, és mi 6an fogjuk használni. 6an lakunk ugyanis egy lakórészben. A szomszédom Christian, német beautiful, aki Designer szakon fog tanulni ugyanott, ahol én, meleg, tulajdonképpen a szerelem miatt költözött át Amsterdamba. Nagyon pozitív srác. Kis aranyos. Meg szép. Meg is mondom neki holnap. :) Szembeszomszédom srégen Anna Sofie, dán leányzó, magas, barna hajú (ami alapból kakukktojásnak számít Dániában), nemtomhányéves, érdeklődő, néha már túlzottan is vizslató. Brutál jól beszél angolul ő is. Itt mindenki mondjuk. Holnap vele megyek a piros lámpás negyedbe Gay Pride meg Peace meg ilyenek fesztiválra! Juhúúú! :) Szóval szerintem megtaláltam partytársa(i)mat. A folyosón lakik még Elmo. Biztos, hogy nem ez a neve, de én mindig ezt hallom. Elmo pedig fekete, annyira segítőkész, hogy az már fáj, és 7(!) éve itt lakik. Mármint ebben a komplexumban. Azért az durva. De ő az, aki tud itt mindent, úgyhogy nagy segítség. Ma megmutatta például, hogy hol van a Plaza hozzánk közel. Hát halljátok azért elég hihetetlen, hogy itt még a külvárosban is akkor plázák vannak, mint a Balaton Plaza 3szor. Egyébként a vicc az, hogy én ma reggel 10kor, miután összepakoltam a szobámat úgy indultam el bevásárlókörútra, hogy biztos csak a belvárosban lehet mindenféle érdekes dolgot venni. Hát mondjuk ott aztán lehet. De annak viszont örülök, hogy legközelebb nem kell ennyit másznom. Meg drága ám az utazás. Vettem Nationelle Strippenkaartot (nem biztos, hogy így írják ám, de így mondják, az tuti), 6,80 euro. Jó, mondjuk több utazásra fel lehet használni, szóval biztos megéri. Sajnos ma a belvárosban szinte semmilyen képet nem tudtam csinálni, mert annyira tele volt a kezem állandóan, hogy nagyon. Voltam a Bijenkorfban. Mindenkinek ajánlom, bár Oszi azt mondta, legközelebb nézzem a Magna Plazát is. Hát ha az még durvább, akkor én már nemtom mit csinálok! :) Előbb említett aprócska épület 6szintes, minden szinten több üzlet, hatalmas alapterületen, de a legmeglepőbb nem ez volt, amikor beléptem, hanem az, hogy nincsenek falak. Nincsenek ajtók. Anyukám szerint egyébként ez jó terápia lesz nekem, mert tanulok egy kis nyitottságot. Hát itt lehet. Itt mindenki mosolyog, visszamosolyognak rád, süt a boldogság a kis arcukról. Valóban minden nemzet fiai-lányai megtalálhatók itt, viszont ez egyáltalán nem furcsa. Inkább szívet melengető. Legalábbis számomra, mert nekem ez nagy szívügyem. Mindig is az volt, az is marad. És látni, hogy milyen békében, mosolyogva él együtt egy ilyen sokszínű nép! Na ez az, amit látni kell, mert mindenhol erről olvashattok, és már biztos halál unalmas. Itt emlékeztetnék minden delikvenst, hogy vegye meg lassan a jegyét mindenki, aki szándékozik kijönni hozzám! Szóval gyönyörű. Annyi élmény már most, hogy azokba szerintem most nem fogok belekezdeni, majd jutnak eszembe folyamatosan. Mindenesetre rehabilitáció lesz, azt már biztos. És kezdek szerelmes lenni. És kezdem elképzelni, milyen lehet itt élni, dolgozni, lakást venni, ilyesmik. Milyen más? Beautiful! :) Néha mondjuk még nemtom ám hol vagyok. Az előbb is néztem az ajtó irányába félig, és azt hittem anyuéknál vagyok. De lehet, hogy ez a fáradtságtól van. Nem gyerekek, coffeeshopban még nem voltam, de elmentem kb 10 előtt, egyébként fájó szívvel azért, hogy ők ott ülnek, hesszelnek, én meg cipekedek. De a lényeges dolgokat megvettem. Holnap kialszom magam, 11kor kelek, aztán elkészülődünk & megyünk Anna Sofieval parádéra! Juppíí! :) Na majd csinálok ott is egy millió képet, de most akkor jöjjön az illusztráció: (persze csakis időrendben visszafelé, mert csak így az érdekes. Amúgy meg tényleg nem direkt, de egyszerűen most nem akar nekem engedni semmit ez a kis blogoldalszerkesztő. Lehet, hogy ma már túl sokat szerkesztettem?? Hmmm...)