Juhúúú, itt vagyok ám, csak mostanság mindig a délutáni műszakban vagyok, ami azt jelenti, hogy délután 2től este 10ig dolgozom! Szóval 11re érek haza of course bicajjal, mi mással, és utána már elég nehéz társadalmi életet élni, mert ti máshogy éltek. Ti, okos, ügyes, aranyos, normális emberek maximum 1kor lefekszetek minden nap, hogy aztán másnap felkeljetek időben, és tegyétek a dolgotok. Én meg már megint nem. Jó, eddig is éjjeli bagoly voltam, egyszerűen én éjjel ébredek fel, de mostanság tényleg nagyon éjjel élek. Na nem is ezért kezdtem el írni, hanem hogy bemutassam, hogy telik egy napom, illetve jól kielemezzem munkahelyem, mert úgyse érti a kutya se, meg mert muszáj. Szóval képeket már láttatok, azt is el lehet képzelni, mekkora helyen dolgozom. HATALMAS. Tényleg. Nos, igazából nem is két része van, az új & a régi, hanem három, a harmadik a Chinese Corner, mert ott vannak az olcsó dolgok. Na az mekkora volt! :) Ezt csak mi hívjuk így, magunk között, mert azok a dolgok azért olyan olcsók, mert Kínában készülnek. De! A shop neve 100%Holland, és irtóra verik erre magukat, hogy itt aztán tényleg minden Hollandiában készült. Persze annyi, hogy a kínai cuccra ráragasztanak egy holland címkét, a sok hülye meg elhiszi. Ahogy én is elhinném, csak engem halálosan nem érdekel, hol készült, ha jópofa vagy épp csak úgy tetszik. Namármost. Az egyik lány, akit egyébként most már nagyon szeretek, áll a kasszánál, az egyik ember odamegy hozzá kérdezni valamit, hogy hol van, erre ő meg jó hangosan: There, in the Chinese Corner! :D Akkora volt! Egyébként imádom azt a helyet feltölteni, mert egy darab polc feltöltése kb 1 órát vesz igénybe, ha megcsinálsz egy egész részt, és nagyon ügyes & gyors vagy, akkor az kb 3 óra. Aminek mi nagyon örülünk, mert akkor már csak 5 van hátra, és egyszerűen tényleg nem veszi észre az ember, hogy megy az idő. Ma is azt csináltam, és nagyon jól elvoltam. El is határoztam, miket fogok onnan venni, de nem most, mert már kb 30 euroért vásároltam, úgy, hogy csak a harmadát fizetem ki a rendes árnak... :) Alap. Veronika. Szóval alapjában véve szeretem a munkatársaimat. Vannak, akiket kezdettől fogva nagyon nagyon, ilyen például Senna, aki egy tündéri lány, alapszava a peace, coffeeshopban dolgozott, meg is látszik rajta, de nagyon imádom. Halál jófej! Meg ő az egyetlen, persze Lucien kívül, aki megkérdezi, hogy kérek-e levest, kávét, teát, ha ő is iszik. Aztán Maraja, szintén csajszi, akinek kb 16 tetoválása van, feltehetőleg biszexuális, de imádom. Tőle tanultam talán a legtöbbet. Ő pedig azt játssza néha, hogy 5 éves, de olyan aranyosan, hogy meg kell zabálni! :) Aztán jaaaaaaajjjj hát a kedvencünk Lucievel: Jurgen! :) Róla azt kell tudni, hogy egy 19 éves kisfiú, szőke göndör fürtökkel, teljesen angyali kinézettel, de cseppet sem angyali belsővel. Ő az a tipikus srác, akiért mindig mindenhol mindenki odavan, mert nemcsak hogy szép, de iszonyat sok nyelven beszél, nagyon okos, nagyon aranyos, nagyon minden. Lucie, miután szakított a barátjával Skypeon szegény, mert már nem bírta tovább, rögtön realizálta, hogy milyen kis helyes gyerek ez a Jurgen, bár picit sokkolóan hatott rá, hogy csak 19 éves. De mondtam neki, hogy ilyennel nehogy foglalkozzon, mert nem szabad. A kor az csak egy felesleges dolog, amivel az emberek szeretnek foglalkozni. Engem soha nem érdekelt, és nem is fog. Semmi sem függ a kortól. Ha pedig erre azt mondod most kedves olvasó hogy de, akkor tuti tudnék rá alternatív megoldást. A kor nem lehet akadály. És most nem a 80 évről beszélek, mert arra őszintén szólva nem annyira vagyok kíváncsi, meg a mi családunkban nem divat a 80 év. :) Persze nagyon happy leszek, ha mégis, de megrögzött pesszimistaként nem mondhatok mást. Back to work! Szóval talán ők voltak azok, akiket szerettem kezdettől fogva. Vannak abszolút semleges emberek számomra, ők tényleg olyanok nekem, mintha nem is lennének ott. Néha hallom, hogy zümmögnek valamit, de ennyi. Mint azt gondolom sokan tudják rólam, nagyon, sőt, inkább rendkívül, antiszociális tudok lenni, totál ki tudom zárni az embereket magam körül. Ez nagyon csúnya dolog, tudom, mentségemre legyen mondva, hogy a barátaimat viszont imádom, szőröstül-bőröstül, bármit megtennék értük. De az idegenek nem érdekelnek. Egyszerűen nem. Az meg a másik, hogy ezen a munkahelyen ezt meg is lehet tenni, mert itt egyszerűen nincs időd. Főleg, ha nem is akarsz velük megismerkedni, akkor nem kell. Akkora ez a hely, hogy képtelenség mindig mindenkivel beszélni, úgyhogy nem is érzel kényszert. Viszont azok, akiket szeretsz, mindig fel tudják dobni a napodat. Lucie például mindig. Ma beszéltük is, hogy lehet januárban elmegyünk ketten Londonba vásárolni egy hétvégére. Mekkore lenne! Szeretem Luciet. Meg majd megyek Prágába jövő félévben, ő meg jön hozzánk! Juhúú! :) És akkor majd ti is megismeritek őt! Akikkel viszont az elején problémáim voltak, és egyszerűen nem tudtam őket hova tenni, azok a srácok. Akit most már tuti nagyon csípek, az Marc, egy kétgyermekes családapa, nagyon aranyos, nagyon segítőkész, ő az, aki kiveszi kezemből a kulcsot, kirángatja kezemből a pakolnivalót, és odavonszol, hogy igyak kávét vagy teát. Szóval apapótlék mindannyiunknak. Aranyos. Van egy srác, aki szegény annyira semmitmondó, hogy nagyon, úgyhogy vele sem leszünk hűdejópajtások, mert ő az a kis csöndes, mosolygós, semmilyen srác, aki számomra a kutyátmacskát kategóriába tartozik, és én nem ilyen emberekkel szeretem magam körülvenni. És ez most lehet, hogy bunkóság volt, ne haragudj srác, mert nemtom a neved, nem azért mondtam, és tudom, hogy valakinek biztos te vagy az érdekes, de nem nekem. Bocsi. Aztán van egy nagyon magas meleg srác, aki haláljól elvan magában, nem beszél nagyon senkivel, max a semmiről 2 percben, csak feltölt, feltölt, feltölt. Mert ez az, amit egész nap (elvileg) csinálnod kéne, ha kevesebb vendég van. És ő ezt komolyan veszi. :) Én nem. Én nagyon nem. Én azért szeretek feltölteni, mert azzal nagyon sok idő elmegy, de amúgy nem annyira. Jobban szeretek pörögni, emberekkel beszélgetni, kisgyerekeknek integetni, és amit már most imádok, és éppen ezért nagyon sokszor csinálom, azok a pólók. A T-shirtök. Az az én részem. Ahogy a kedvenc srácom megjegyezte, az Veronika's area, ami egy képzeletbeli rendőrségi szalaggal van körbekerítve. :) Na azt imádom csinálni, mert ott egyszerre kell mindent. Pörögsz, pakolsz, szimmetriát & rendet tartasz fenn, takarítasz, emberekkel beszélgetsz x nyelven, tündéri gyerek pólókat mutogatsz, brutál jópofa felnőtt T-shirtökre beszéled rá az embereket, illetve fel is tölthetsz, ha épp nincs senki, ami viszont nagyon ritkán fordul elő, mert póló mindenkinek kell Amsterdamból, Amsterdamról. Van egy srác, sötétebb bőrű ő is, mint a kis jelentéktelen, na őt először utáltam. Még nagyon az elején odajött hozzám, és iszonyat sz*r angollal, de komolyan, szinte érthetetlen minőségűvel, elkezdte nekem osztani az észt, hogy nézzem jobban a vásárlókat. Na azt alapból utálom, de erről majd mindjárt. (Nem mindjárt, most, mert el is felejtettem, csak most, hogy újraolvasom jutott eszembe... Tehát elvileg állandóan nézned kéne a vásárlókat, hogy lopnak-e. De tényleg állandóan. Folyamatosan. Amit én egyébként elvből utálok, ha velem csinálják a boltokban. Azért élünk a 21. században, hogy 80 kamera legyen minden boltban, meg csipogók minden tárgyon, ruhán, mindenen. De ez a lopáspara nem nekem való. Meg ugyebár nem vagyok túl motivált, mert nem az én boltom, a fizetésedből nem vonják le, és mindenki tisztában van vele, hogy annyira jól megy ennek a boltnak, hogy az már brutális. Na, és kifejlesztettem egy olyan jó technikát, hogy nagyon. Tehát állok egy helyben, de akár mozoghatok is, ez nem gátol. És úgy csinálok, mintha figyelnék, de közben gondolkodom, nagyon hasznos dolgokon, minthogy mikor mossak, meg ilyenek, és néha megmozdítom a fejem másik irányba. Ez a kamerán teljesen jól működik, teljesen úgy néz ki, mintha nagyon figyelnék. Különben szerintem néha még szegény vásárlók is elhiszik, és azt hiszik, őket figyelem. Pedig nagyon nem vagyok ott. Olyankor pihenek agyilag. És mivel a munkatársakkal nem egymás mellett állunk, ők se realizálnak ebből semmit. Tehát ez egy nagyon jól működő pihenési formává vált számomra. :) Teljesen, mint vezetéskor a holttér. A franc se néz állandóan jobbra balra, én mindig csak úgy csináltam, mintha, csak forgattam a fejem, de nem néztem, viszont elhitték. És mint azt már egyszer a vezetésről kifejtettem, tényleg ez a lényeg. Hogy megtanulj színészkedni. Hogy elhiggyék, hogy azt csinálod, amit kéne. :) Háhááááá! Most ezért rossz vagyok? Egyszerűen nem tudom a számomra logikátlan & felesleges dolgokat megtenni. Bocsánat világ!) És sehol egy legalább kényszermosoly, vagy bármi friendlység. Nemnem. Na azóta megszakítottam vele minden kapcsolatot, de nagyon durván. Ha te így, akkor én is. Se mosoly, se beszéd, semmi. Például ma ott álltunk egymás mellett a kasszánál, sehol egy vendég, ugye alapból beszélgetni kéne, de nem. Veronika állt, és csak állt. Én aztán nem! De mókás volt, mert szegény ő nem bírta már tovább, és beszélgetni kezdett, sőt, úgy kezdte, hogy mosoly, és beszéd. Meg azzal, hogy hogy lehet, hogy én ilyen jól beszélek angolul, mikor ő rengeteg magyarral találkozott már, itt is nagyon sokan élnek, de pocsék nyelvtudással. A lényeg az, hogy aztán végülis elkezdtünk beszélgetni, és ő sem hülye. Nem leszünk sose barátok, vagy ilyesmi, nem fogunk viccelődni vagy jókat nevetgélni, de legalább ki sem készítjük egymást. Vagy én őt? Lehet, hogy bunkó vagyok? Lehet. De nem mosolygott az elején. Nekem az olyan fontos! Komolyan mondom, már abnormálisan is. Meg tudom, hogy nem kell mindig mindenkinek aranyosnak lennie velem, és hogy lehet, hogy hiperérzékeny vagyok ezekre a dolgokra, és egyszerűen kibírhatatlnaul levegőnek tudom nézni azokat, akik megbántottak, de ezen is dolgozom. Ja, meg ha aztán valaki utána normális velem, akkor már én se vagyok bunkó. De tényleg. Ezt tudom. De egyszerűen nem bírom elviselni, ha nem a megfelelő hangnemmel közelednek hozzám. Ez ilyen tanárbetegség? Vagy mi? És akkor jöjjön a hímnemű kedvenc. Sajnos nevenincs, mert kb 30an dolgozunk itt, és egyszerűen képtelenség megjegyezni mindenkinek a nevét az elején. Én csak úgy hívom, hogy Rabbat boy, mert arab származású, sötétebb bőrű, brutálfekete hajú kis hülyegyerek, aki most épp böjtöt tart. Reggel 4ig ehet, aztán egész nap nem. Úgyhogy minden nap felkel hajnali fél 4kor, eszik, aztán visszafekszik aludni. Érdekes dolog ez a vallás, mi? Főleg, ha látsz huszonéves kinemnéznédbelőlehogyfontosnekiavallás srácokat, böjtölni. Hihetetlen. Ő az, aki egy idióta. Jóértelemben. Nagyon vicces, bár néha már idegesítően sokat viccelődik mindenkivel. Luciet például napjában 25ször ijeszti meg, mert tudja, hogy Lucie az aranyos lány, akit meg lehet ijeszteni. Ő az, aki kitalálta azt is, hogy a pólók az én területem. Igazából jó, ha ott van, mert nagyon sokat el szoktunk visítozni, meg hülyéskedni. Bár, hozzáteszem, ez az, amire a kevésbé cuki munkatársaink ugranak, mert gyűlölik azt látni, hogy amellett, hogy dolgozunk, még nevetgélünk is, úgyhogy ilyenkor teljesen észrevétlenül adnak nekünk munkát a shop 2 különböző felében, csak hogy ne érezzük már magunkat olyan jól. Röhejesek a boldogtalan emberek. De komolyan. Amúgy itt is lerí, hogy ki az, aki alapjáraton boldog & elégedett ember, kinek van barátja, barátnője, társa, barátai, meg kiegyensúlyozott élete, meg ki az, akinek ez az idióta bolt az élete, meg az egyetlen hely, ahol emberekkel lehet. De én nagyon jól elvagyok itt. Most már nagyon megtaláltam, hogy tudok itt dolgozni úgy, ahogy én akarok. Mindig csak azt, amit szeretnél, ugyebár! :) Meg azért nekem más. Sajnos itt sincs bennem az az érzés, hogy nekem ez a munkám lehet, és semmi más. Egyszerűen ez kitörlődött belőlem szerintem. De még Magyarországon. Az ember mindig talál valamit, ahogy azt az életem is sokszor bebizonyította már. Mindig találsz újat. És sokkal jobb így menni dolgozni, mint állandóan attól rettegni, hogy te jó ég, most mit nem csináltam jól, mért rúghatnak ki. Én mindent megteszek, tényleg I do my best, és ha ez nem elég, akkor csak nyugodtan rúgjanak ki. Egyáltalán nincs bennem félelem. És azok az emberek, akiket kevésbé szeretek itt, annyira, de annyira túlzásba viszik néha, hogy az már tényleg fáj. Meg akkora ügyet állítanak mindenből, hogy kész. De most már ezen is túlvagyok, magamban mindig hatalmasakat visítok, hogy hajrá, készítsétek csak ki magatokat, ha nektek ez jó, de én nem fogom ezt csinálni. Nemnem. :) Veronika önfejűen él tovább Veronika kis világában, amit országtól függetlenül bárhol meg tud teremteni magának (bár mondjuk Észak-Koreában nemtom mi lenne velem...:)), mert neki ez így jó. Egyébként az a hozzáállás is jó, amit drága pici Szonja barátnőmmel szoktunk gyakorolni előszeretettel, hogy nekünk már nem kellenek új barátok. Ha valóban így élsz, akkor tuti lesznek, de csak olyanok, akik tényleg a barátaiddá válnak, napról napra, egyre jobban. :) Szeretni fogok hétvégente dolgozni, mert ilyenkor nincsenek főnökök, max 5ig, én meg ugye 2re megyek, addig meg feltölteni szoktam... Simon remélem holnap végre ad szerződést, meg pénzt is az eddigi napjaimért, mert annak nagyon örülnék. Nyitnom kell holland bankszámlát, Lucieval sokat gondolkodtunk, úgy néz ki, ABN Amro Bank lesz belőle, itt az a legjobb, legalábbis a legtöbb holland azt mondja. :) Holnap azt is meg fogom mondani Simonnak, hogy innentől kezdve csak & kizárólag a délutáni műszakban szeretnék dolgozni, mert ezerszer inkább, mint felkelni reggel 7kor, utána kitakarítani az egész shoppot, aztán hullafáradtan hazaesni 6ra, amikor már ugyanúgy minden bolt bezárt, mintha este 11re érsz haza. Napi 15 perc szünetünk van elvileg, amikor legálisan semmittehetsz. A többi up to you. Én például rendszeresítettem egy 2 perces kiugrást a szomszédos souvenir shopba, ahonnan 1 euroért kapunk fél literes üdítőket (az itt nagyon olcsó), persze ez azért jó, mert mindenkit végig lehet kérdezni, és akkor tuti lesz valaki, aki még kér, és akkor már közösségi ügynek számító nagyon fontos dolgot cselekedtél. Hehe! :) De az ügyesebbek ugyanezt csinálják ám, csak a munkamániások nem. Mindig találunk valami pihenésre, nevetgélésre késztető okot. Ahogy a studentmentorom mondta, akit egyébként már nagyon régen láttam, mert látta, hogy feltalálom magam, és neki ez elég volt ahhoz, hogy levegye rólam a kezét, a hollandok "cheap bastard"ök, és tényleg így van. Persze csak annyira, mint én. :) Hát szerintem ennyit a munkámról egyelőre, szerintem ez is épp elég, ne haragudjatok, ha néhol negatív, de Sziszóóka mondta még anno, hogy a rosszat is írjam le, ettől lesz teljes a kép. És így van. Igazat kell adnom. Főleg Ms. Tehetségtelennek! Háááát! :) Erről most eszembe jutott a negatív oldala a későig dolgozásnak. Sajnos nagyon nem tudok senkivel sem beszélni. Oszi drágám, aki mindig megvár, nagyon kitartó, pedig van, mikor nagyon fáradt vagyok. Ma például úgy, de úgy kiakadtam a spanyolokra, hogy az nem igaz. Basszus, tömegesen jönnek Hollandiába, általában turistaként, de nagyon sok international studentjük is van itt. Angolul vagy nem tudnak, vagy olyan rosszul, hogy az az abszolút érthetetlenséget súrolja. És ők erre még büszkék is! Tisztára mint a franciák! Nagyon emlékeztetnek rájuk. Van pár aranyos, akikkel elgagyogok, meg akik legalább érzik azt, hogy milyen sz*r, hogy egyáltalán nem tudják megértetni magukat, de egyszerűen nem tudom megérteni, mért jó az valakinek, ha egy darab nyelven nem beszél, csak a sajátján. És itt most nem nagy dolgokról beszélek. De figyi. Azért egy thankyout vagy a számokat tízig tanulják már meg! Főleg, ha arra van pénzük, hogy Amsterdamba jöjjenek, nyelvtanulásra meg nincs. A holland nyelvi csoportban is van belőlük bőven (tényleg irtó sokan vannak mindig mindenhol), és amit ott művelnek az irtó mókás! :) Én elhiszem, hogy biztos nehéz lehet, de utánozni se tudnak semmit, nemhogy maguktól mondani. Nagyon durva. És ma mondtam Lucienek, hogy ha találkozok egy szimpatikus spanyollal, ő lesz az első, akinek elmondom, de erre nagyon pici az esély. Persze (elöl megy a lepényhal,) a remény hal meg utoljára. /Bús Éva/ :) Mi meg tanulunk ezerrel 8millió nyelvet, úgy, hogy még csak a közelében sem voltunk az országoknak, és mégis meg tudjuk tanulni, hát hogy van ez??? És nekik mért nem kell??? Mert ők Spanyolországban maradnak életük végéig & nincs szükségük más nyelvekre??? Hát hogy van ez? Mért van ez? Egyszerűen nem értem akkor, hogy mi mért ne vartyoghatnánk magyarul mindenhol. De most belegondoltam, és én például nem bírnám ki, hogy hülyének nézzenek. Ahogy tanulom a hollandot, és ahogy egyre többet vagyok hollandok között, egyre kevésbé tudják azt megtenni, hogy úgy beszéljenek előttem, hogy ne értsem miről beszélnek. Nagyon sokszor van, hogy teljes mondatokat megértek. És amikor én beszélek magyarul, teljesen átélem azt, milyen az, ha senki sem ért, amit persze ki is lehet használni, mert úgy elküldhetsz például valakit a fenébe, miközben a legtündéribb hangtónusodat használod, hogy csak na, ő meg full nem vesz észre belőle semmit, mert hát ki beszél magyarul??? Senki. És hány magyar van itt mondjuk a spanyolokhoz képest? Nulla. Keresem a válaszokat folyamatosan, és próbálok minden nappal valami újat tanulni, de nem azért mert kötelező, hanem mert így érzem, hogy ma is volt értelme felkelni az ágyamból, amit annyira szeretek, és ami annyira kényelmes, hogy kínszenvedés belőle reggel kikelni. Persze lehet, hogy velem van a baj ismét. Lehet, hogy nem kéne felhúznom magam ilyeneken. Meg kéne látnom mi a jó abban, ha valaki nem is törekszik, csak úgy van. Csak úgy lóg bele a levegőbe, és ehhez még böszme is. Biztos jó lehet, és én gondolom rosszul. Szegény Oszi! És neki kell az ehhez hasonló elméleteimet hallgatnia napról napra! :) Ne haragudj nyuszikám! Meg azért se, ha negatív vagyok, mert úgy szeretnék én is bután mosolyogni bele a nagyvilágba, és nem gondolkodni ilyeneken, mint az emberek 80 %a, akik boldog tudatlanságban élik le az életüket, és sosem gondolkodnak ilyen (valószínűleg általam megváltoztathatatlan) dolgokon. Mindjárt írok is Neked egy levelet, csak hogy tudd. Holnap még dolgozom, de keddtől suli, juhúúú, esküszöm örülök, mert végre társadalmi életet élhetek, a normális kategóriának megfelelőt. Kedden most már tényleg be akarom fejezni a maradék német projekt fordításomat, meg szerdára kell majd megint tanulnom. Holnap lehet korábban kelek (mondjuk 10kor :)), és megnézem, mi dolgom lesz a héten. Eddig 8 napot dolgoztam, ami 400 euro, és ez a lényeg! Azért az nem semmi. Nagyon nem. Majdnem ennyi volt a szobám, és ennyi egy havi lakbérem is. Durva. Nagyon más világ, mint Magyarország. Nagyon más. Annyira viszont meg mégse. Más dolgokban nem érzed, hogy más lenne. Nagyon hosszút írtam már, mi? Utáltok is nagyon biztos, sőt, vannak tippjeim, kik azok, akik a felénél abbahagyták, hogy majd folytatják máskor (ugye Dávdikám? :)), azért remélem nem voltam túl unalmas, mert az csak egy ember lehet, túl negatív se vagy agonizálós, mert nem volt célom, hiszen alapjában véve nagyon jó elvagyok ám, a folytonos szeretethiányt leszámítva, ami most már totál időhiánnyal párosult, tisztára mint otthon... :) Szeretlek Benneteket! Valahányszor rossz kedvem lenne, csak arra gondolok, hogy ki mikor jön hozzám, vagy hogy épp mit csinálhat otthon, és mindjárt jobb kedvem lesz! :) Hiányoztok viszont az a baaaaaaj! Nagyon. És holnap már el kéne ültetnem a Miffys gazomat, ami selejt lett volna, én meg jól lecsaptam rá, mert nem volt ám semmi baja, csak leesett a földre, ők meg ki akarták dobni, pedig darabja kb 20 euro... :) De még őt se ültettem el. Sőt, a bicajomról se csináltam képet! Áááááááá! Pedig már neve is van. Nagyon találó. Imádom. UNSTEALABLE. Az bizony. Reméljük legalábbis. Három zár. Mindegyik a fajtája legjobbja. Úgyhogy remélem ő már velem marad, mert nagy lelki törés volt a legelső. :( Na drágaságaim, most elmászok, holnap 11től megint leszek este, de előbb nem nagyon. Mindenkinek beautiful hétkezdést, írjatok, írjatok, írjatok, ha mást nem, kommentet, hogy tudjam, mi van Veletek szívecskéim! :) Okéééés? Köszönööööm! És akkor Senna szavaival élve: PEACE! :)
