Leiden

A csodálatos graffityk:




A kétszintes bicikliparkoló, Lucyval próbáltunk rájönni, hogyan működik, de nem sikerült...


Lucy kedvenc képe:






Mika: Relax,


A legmókásabb bicaj:
Bár teheneket nem, legalább igazi, működő szélmalmot láttunk:
Persze, hogy zárva volt már:


Egy internetkávézószerűség:
Őt haza akartam hozni háziállatnak, egy darabig úgy tűnt, ő is szeret, de aztán meggondolta magát. Hatalmas madarak ezek a sirályok. Hitchcock: Madarak. Az első ami eszembe jutott.
Egy ilyen lakást szeretnék:


Sofi Number kiadóhely:
Legalább mezőt is láttunk, na jó, azért néha teheneket is, de nagyon keveset. Hiányérzet!


A kétemeletes vonatok, egyénként mi is ilyennel mentünk, jöttünk:
Lucy, aki a legaranyosabb, legszebb & legjobban beszél angolul:

Na akkor jöjjenek a tegnapi képek Leidenből, meg egy kis élménybeszámoló. Egyik guidebookomban (abban, amit pici Szonjámtól kaptam) a kirándulások címszó alatt megtaláltam Leident, a következő áll alatta: Laza egyetemi város (mint Amsterdam), tele bicajozó egyetemistával (nos igen, valóban nem látunk eleget), Leidenben számos csatorna (na abból se, már tisztára hiányom is volt), kávéház(azt tényleg sokat láttunk) és múzeum (na őket viszont szerettük volna megtalálni, hát persze, hogy ezeket nem sikerült) található, valamint a kedves Hortus Botanicus (gondoltuk egy kert, de erről se volt egy darab tábla se, szóval örökre rejtély marad). Valószínű most voltunk itt amúgy utoljára, nem mintha nem lenne szép, de tényleg semmi különös, az meg a másik, hogy nem kicsit húztam fel magam azon, hogy 14 euro a jegy. A biciklit se vihettük, mert 6 (!) euro lett volna, hogy a nyomoronc bicajunkat is felvigyük. Szóval az utazás valóban nagyon drága. Legalábbis a külföldiek számára. Itt jegyezném meg, hogy a holland diákok (minden korcsoport, tehát általános iskola, középsuli & egyetem egyaránt) full ingyen utaznak egész Hollandiában, bárhova, bármikor, bármivel. Na? Most mindenki elképzelte gondolom, hogy lehet, hogy mi is többet látnánk apró országunkból, ha csak annyi lenne, hogy melyik vonatra vagy buszra üljek fel. Legalábbis én mindenképp. Főleg most már, hogy áraink a csillagos eget verdesik. Ezen a héten nagyon, valahogy akaratlanul is elkezdtem számolni. Hogy árak itt, árak otthon, kereset itt, kereset otthon. És tényleg az a szomorú, hogy az árak szinte megegyeznek, viszont a fizetések nagyon nem. Itt a fizetéseink körülbelül háromszorosa a legalapabb kereset, tehát a nálunk jónak számító kézhez kapott 100 helyett legalább 300at. Nekik ott kezdődik az élet. És az a durva, hogy eleinte picit "haragudtam" rájuk, de most már egyáltalán nem. Így kéne csinálnunk nekünk is. Naszóval. Back to Leiden. Egyébként a SofiNumberünket megkaptuk, úgyhogy innentől kezdve dolgozhatok legálisan, adót fizetek, lesz holland bankkártyám végre & holland folyószámlám. Ja, itt jut eszembe. Ez utóbbi elengedhetetlen. Itt minden a holland chipkártyákra épül. Mindenhol chipknip-et találsz, ez külön ezekre a kártyákra van ráállva, minden boltban tudsz ezzel fizetni, szóval tényleg ez az alap, a többi bankkártya viszont nagyon nem. Se a VISA, se a Mastercard, se semmi. Egyszerűen nem fogadják el, mint fizetőeszközt. Pénzt kivenni automatákból persze lehet, meg vannak boltok, ahol azért fizetni is lehet, de ezek tipikusan azok, amik a turistákra vannak ráállva, és nem az ittélőkre. Például az Albert Heijnben, ami a legnagyobb bevásárlóközpont, nem fizethetsz más kártyával, csak a hollanddal. Tök durva. Nade! Majd megyünk bankba, és igénylünk mindent. :) A lényeg, hogy a számunk megvan, mert Simon be tud jelenteni. Holnap megyek dolgozni, 9től 5ig, remélem mindenki továbbra is olyan aranyos, mint eddig volt, de mért ne lennének azok, meg végre "csak" dolgoznom kell, mert halljátok ez a hét suliilag kész volt. Brutális. Jaaaa, le is adtam egy tárgyamat! És tudjátok hogy örülök neki? :) Nem, a lényeg az, hogy ugye szinte egyik órámat sem tudom majd otthon elfogadtatni, mivel nálunk ilyenek még nem léteznek, és annyira sok óránk van, köztük pár 2órás is, hogy ezzel voltam úgy hogy ez nem tetszik. Van ilyen. Még itt, Hollandiában is. Viszont az összes többi órámat imádom! Mindig csináld azt, amit szeretnél. Ehhez tartom magam. :) Úgyhogy ma Helgával (akit szintén imádok, és ő az én koordinátorom) elintéztünk mindent, írtam egy levelet, meg elküldtük a módosításokat Veszprémbe. Különben tök furcsa volt Magyarországra levelet írni. Mennyivel más érzés, mint emilt! Nagyon. A De Keynek küldtem bankártyaadatok módosítást, hogy ne a Jucusé legyen a biztosíték nekik, hanem a sajátom. Na. Még mindig Leiden. :) Lucyval mentünk ketten, mert úgy volt, hogy mindenki jön, erre a végén mindenki meggondolta magát amit nem szeretek, de leglább ismét kiderült, ki az, akire számítani lehet, ki az, akire nagyon nem. Lucyt egyre jobban szeretem, tegnap először rohantunk, megkerestük a Belastingdienstet, közben jól eltévedtünk, késtünk háromnegyed órát (ő csak negyedet), de nem volt para. Simán adtak, bár azért előtte engem jól kifaggattak, meg úgy sasolta a pasi, hogy jól írom-e az adataimat, meg az aláírásom ugyanaz-e, mint az útlevelemben, hogy csuda! De legalább nem "ingyen" osztogatják. Utána elég fáradtak voltunk, mert egyáltalán nem pici város ám, egy kis Amsterdam, nagyon hasonló. Szóval sétálgattunk, egy darabig csak, mert utána már nagyon ülni akartunk & kávézni. És mit csinál az egyetemista, ha ülni akar & olcsó kávét inni? McDonald's! Alap. :) Szóval kávéházakat is csak messziről láttunk, de nagyon sokat beszélgettünk, és Lucy olyan dolgokat is mesélt nekem, amik már nagyon-nagyon bizalmasak, meg tudjátok tipikusan olyan információk, melyeket ha nem is megbán az ember, hogy elmondott, de elgondolkodik, hogy mért mondta el, és mért neki. Mindegy. Nekem nagyon jólesik mindig, ha megbíznak bennem, meg örülök, hogy egyre jobban ismerjük egymást. Iszonyú sokat bírunk nevetni, na jó, legtöbbször én visítok, de ő legalább olyan, aki veszi a lapot, és velem visít. Szerdán délelőtt volt az első holland nyelvleckénk, valóban nagyon érdekes nyelvet tanulni iskolai kereteken belül, mert már iszonyú régen volt, hogy én így tanultam volna nyelvet. De nagyon jó! Nagyon sokat tanultam a 2 óra alatt, úgyhogy délután már mindenkinek nyomtam mindenhol az alapszókincsemet, aminek egyébként a kalauztól elkezdve a pultosig mindenki örül, és mindjárt másképp néznek az emberre. Meg nagyon jó, mert most már le is tudom írni a dolgokat, amiket eddig szóban tanultam meg. (Ez a baj a dán tudásommal is, hogy mivel nem iskolában tanultam, hanem emberektől, Dániában meg még nem voltam, ezért nagyon limitált, amit le tudok írni, viszont nagyon sok mindent megértek, és nagyon sok szót tudok.) Egyébként nagyon hasznos tapasztalat ez, mint leendő tanár. Komolyan mondom, szerintem minden tanárnak (és főleg a nyelvtanároknak) mindig tanulniuk kéne egy új nyelvet. Jó, nem évente, de annyira érzed ilyenkor, mi az, hogy nyelvet tanulni. Ezt az ember elfelejti. Az angol már annyira természetes például, hogy egyszerűen nem érezzük át egy nyelv elsajátításának nehézségeit, bármennyire is szeretnénk. Na mára ennyi, a képek remélem tetszenek, természetesen a kronológiai sorrend most is fordított, bár ebben az esetben ez most nem is olyan lényeges. Puszi mindenkinek! A lényeg, hogy Amsterdam sokkal jobb. Most éreztem először, hogy hiányzik, és hogy milyen jó itthon lenni! :)