Csak nagyon gyorsan, állapotjelentés. Imádom a barátaimat, mert mindig meg tudnak vigasztalni, mindegy mi van! (Meg mint blogfüggő, Veronika mindig örül, ha kommentet kap, főleg, ha ilyen kis beautifulok, azok is akik írják!) Ma eddig a 14 oldalból azt hiszem 8at fordítottam le, szóval még van 6 darab, hát nemtom. De még azért egyszer nekiállok ma is. Az volt a baj amúgy, most már látom, hogy nemigazán reggel keltem fel, volt az délután fél 4 is... Hát igen. Jóóóóó, de ki kellett aludjam magam, mert nagyon nyűgös voltam már tegnap. Súroltam ismét a kibírhatatlanság határát... A gépemen újratelepítettem pát dolgot, leszedtem jó pár programot, vírusirtóztam, ccleanereztem, és most lekopogom, de jó. Remélem így is marad, mert nem akarok laptopot is venni. Épp elég lesz berendezni a szobámat! :) Sziszóó & Katalin lassan megrendelik a repjegyeket, de legalább már azt eldöntötték, hogy akkor november 8tól 11ig. Beautiful lesz! Nagyon várom már őket! :) Ki is tettem visszaszámlálónak őket is! Nos, kevésbé jó hír, hogy nemtom mi van Oszival. Ma egész nap nem beszéltünk. Jó, tudom, hogy délelőtt & kora délután én nem voltam itt, de nem igaz, hogy nem ért haza azóta. Szerintem csak nem akar beszélni velem. Hmmm. Lehet, hogy soha többé? Óóóó, akkor Veronika nagyon szomorú lesz. De tudom, hogy elviselhetetlen vagyok, sose ajánlanám magam senkinek, úgyhogy én azt is megérteném. (Persze legbelül egy francokat érteném meg, és most is ideges vagyok, mert nem tudom, mi van vele, és aggódom, és azon is elgondolkodtam, hogy mért nem akarom, hogy Ő elhagyjon, mert engem mindig mindenki elhagy, ami persze érthető, tudom, az előbb említett okok miatt, de akkor is! Oszi ne hagyjon el! Ő ne! És hol van mááááár? Ma ment vezetni. Azt mondta tegnap, hogy ma megy vezetni. :( Jajj. Tényleg aggódik a Veronika. Nagyon.) Na, most próbálok másról beszélni, és akkor elterelem a figyelmem. Szóval... Na, szóval öööööööööö beautiful fekete ágyam lesz, fekete fotelom, fekete-fehér szőnyegem, levelibékazöld álló- és asztali lámpám, levelibékazöld ágyneműm, fekete párnáim (igen, megint a PÁRNA :)), lesz egy vázám, azt hiszem fekete, és abba majd veszek valami gazt is. Akartam már egyszer venni kaktuszt, mert ők azok, akik kitartanak mellettem és nem nyiffannak ki, sőt, nem is hagynak egyedül egy napra, úgy, hogy ne is tudjam, hogy mi van velük, de nem volt. Azt mondta a nő, hogy szokott lenni, és már be is fejeztem helyette, hogy de pont most nincs. Csak most, csak nekem. Igen. Ennyi. Holnap korán kelek (legalább 10kor), úgyhogy ma korán le kéne feküdnöm (maximum 1kor). Az még másfél óra. Addig még fordíthatok is. Akár. Boááááááááááá! A lökött banda meg épp ünnepel. Zsolesz szülinapot. És én nem vagyok ott. BOLDOG SZÜLINAPOT ZSOLESZ TANÁRBÁCSI! :) Majd ha legközelebb élőben látlak, jól meghúzkodom a füledet! Nos, ja igen, majd folytatom ám tényleg a tegnapi sirámomat, de nem most. Meg ahogy ülepszik, úgy lesz egyre pozitívabb ám. Meg ahogy Bálint mondta ma, az idő majd segít, és majd kiküszöbölődik minden. Igen. Az idő. A várakozás. Ez az, amit Veronika gyűlöl. Én utálok várni. És most is várok. Láttátok már a Waiting című filmet? Nézzétek meg, nagyon jó. Háhááá, kihoztam magammal, úgyhogy majd lehet, hogy jól meg is nézem! De nem most. Most elmászok. Szeretethiányos a Veronika. Nagyon durván. :( És a virtuális nagyölelések éltetik, de szeretetmutatója egyre inkább megy át zöldből pirosba. Most olyan narancssárga. Segítsetek Veronikának (mint egy filmcím), gyertek ki hozzá! Rendeljen mindenki repjegyet! Légysziiii! :) Szeretlek Benneteket továbbra is nyuszikák ott Magyarországon! Oszi, ha ezt olvasod, és már nem utálsz nagyon, hívj fel, mert... Mert. Ennyi. Szomorúság van. Idegösszeomlás már nincs, az tegnap volt. Mi lesz vajon a holnapi program? ............................