Drágaságok! Itt vagyok ám, csak annyira nem történik mostanság semmi nagyon különös. Elkezdtetek nagyon hiányozni. És nem picit. Nagyon. Szilvikém, remélem olvastad akkor a blogom, mikor csak a Te kedvedért a közös számunkat tettem ki indulózenének! :) Szerettem Veled lakni. A tanulás része tetszett a legjobban. Mindig annyira nekiálltunk. És annyira megfejtettük a világot, és a saját kis életünket! Katalin elvileg hazatért Ámérikából, úgyhogy megint együtt a lökött banda, nélkülem. Katalin a cápa, Punky a szerelmes, Sziszóó a gondokodós, Bálint az éneklős, Lacás a gitáros, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Most eszembe jutott, mikor először odamentem Katalinhoz asszem modernizmus előadás előtt, hogy akkor én segítenék a szakestszervezésben. Mekkora volt! Jajj, nagyon megszerettem ezeket a férgeket! Féregpajtások! Azok vagyunk mi. :) Ma írtam egyébként a kis csapatnak, hogy most már szedje össze magát mindenki, és kezdjék tervezni, mikor jönnek ki hozzám. Jajj, de megölelgetek mindenkit! Háhááá! Drága pici Szonjám írt tegnap végre, hogy mi volt az osztálytalin. Azon se voltam. Jó lehetett pedig. Bár ott volt az Ica, úgyhogy legalább ebből a szempontból örülök, hogy nem tudtam menni. De voltak, akiket szerettem. Meg 6 év az nagyon hosszú idő. Együtt nőttünk fel. De igazából főleg Szonja hiányzik. Szonja! Neked is jönnöd kell, minél előbb! Rolcsival meg bajok vannak, úgy néz ki beteg, és a rohadt dokik még csak kivizsgálni sem képesek. :( Már nagyon aggódom, mert úgy volt, hogy tegnap elmeséli mi volt, de nem jelentkezett be msnre. Úgyhogy Rolcsikám, ha ezt olvasod: légyszi írd már meg, hogy jól vagy-e! Anyuékkal általában naponta-kétnaponta beszélünk Skypeon, minimum 3/4 órát, de inkább 1,5et. Alap. Ők se beszélnek kevesebbet, mint én... :) Tegnap volt az évnyitó, apu megnyitotta a tanévet, utána meg mentek házassági évfordulót ünnepelni a Lucullusba. Aminek nagyon örülök, csak ilyenkor szakad meg a szívem, hogy én nem voltam ott. Ráadásul a Lucullus! Az egyik kedvenc helyem. Ja igen, ha véletlenül Noszlopon jársz, kedves olvasó, ide mindenképp térj be! Imádom! Öcsémék már visszaköltöztek Szombathelyre, pókostul mindenestül. Óóóó, még mindig nem tudom, mi van Rosival. Laca nem jelentkezik, én meg mindig elfelejtek írni neki. :( Sziszóó, kérlek menj el Lacához & nézd meg a Rosit!! Kérlek!!! Köszönöm. Tegnap írtam szegény Zsuzsinak egy elég hosszú levelet, hogy mit kéne megcsinálnia helyettem. Hát tényleg elég hosszú lett. Remélem azért sikerül mindent elintéznie a héten. Örök hála Zsuzsikám! :) Úgy néz ki, lesz munkám! De lehet, hogy ezt már mondtam. Amsterdam egyik legnagyobb souvenirshopjában fogok dolgozni, mint eladó persze. Juhúúú! Adóstul mindenestül 6 euro per óráért. Az beautiful lenne, mert heti 4x8 óra munkával keresnék 800 eurot havonta. Azért az jó. Nekem jó. Eldöntöttem, hogy ha majd egyszer végre már megkapom az Erasmus ösztöndíjam, ami várhatóan szeptember közepe, akkor megyek az IKEÁba vásárolni! :) És akkor olyan, de olyan szép lesz a szobám! Most se csúnya, de még nem annyira Veronikás. És én meg addig nem érzem olyan jól magam. Meg nem drága egyébként. Az IKEA mindenhol beautiful! Imádom! Remélem jó sok ösztöndíjat fogok kapni így utoljára, mert ugyebár ha visszamegyek & leadom végre azt a csúnya német szakomat, akkor örülök majd, ha nem kell fizetnem, nemhogy ösztöndíj! Tegnap megint bicajoztam egyet a központba, meg vissza. Ez lassan már mindennapos rutinná válik. De nagyon jó! Imádom a bicajom! Már táskát is vettem rá, majd lefényképezem. Holnap suli, de csak 11:30ra kell menni, úgyhogy a biztonság kedvéért majd azért max 10:30kor elindulok. Ma muszáj fordítanom. Ma is. Azért haladok ám. Nem olyan jól, de haladgatok. Még 43 oldal, de azért ez már sokkal jobban hangzik, mint a 70. Ma el akarok jutni addig, hogy már csak 35 oldal legyen. Péntekig legalább addig, hogy már csak 30. Pén-szom-vas pedig csak le tudok fordítani 30 nyomoronc oldalt! Többet is fordítottam már. Csak itt megint nem a mennyisséggel van ám a probléma, hanem azzal, hogy ez egy akkora FOS, hogy fizikailag fáj nekiállnom. 20milliószor dolgoznék egész nap a souvenirshopban. De majd csak szeptember 10től. Addig befejezem ezt a szart, és utána már tényleg csak suli, meg munka. Juhúú! :) Nem vagyok ám annyira depressziós, csak egy picit. Oszival minden nap beszélünk, szegény miattam nem alszik normálisan, mivel nagyon sokáig fenn vagyunk ugye, de neki - velem ellentétben - fel is kell kelnie korán. Meg alapból iszonyat nyűgös a suli miatt. Szerintem az zavarja, hogy nagyon sok szempontból csalódik, több profizmust vár el, csak sajnos a mai magyar felsőoktatás, és főleg az adminisztratív része messze nem mondható profinak. Itt teszem hozzá, hogy ezerszer inkább Pannon Egyetem, mint mondjuk BGF-PSZFK, mert ott 20milliószor rosszabb volt. Ott aztán tényleg le se szartak senkit se, semmiért se. Itt azért egy idő után jó. Főleg a BTK. Szeretem ezt az egyetemet. Bár tény, hogy főleg az emberek miatt. És ebbe iszonyú sok tanárom is beletartozik. Soha életemben nem volt annyi jó tanárom, mint itt. Különben ők is nagyon hiányoznak. Bús Éva, Poór Zoli, Darabos Györgyi, Kenesei Andi, Peti, Laca, sorolhatnám. Sőt, így távolról, még azok is, akikkel kevésbé jó kapcsolatot ápolok. :) Drága csoport- és szaktársaimról nem is beszélve! Óóóóóóóó, tudjátok, hogy hiányoztok nekem?? Zsuzsi, Niki, Eszti, Klau, Gábor, Edina, Andi, Szilvi, Nóri, Zsófi, Balázs, és tényleg sorolhatnám estig, mindenki. Az már tuti, hogy nem megyek majd vissza a volt albimba, hatalmas kérdőjel, hogy hol & kivel fogok lakni februártól... Persze a legszebb az lenne, ha Oszival laknánk, de bármikor rájöhet, hogy valójában milyen kibírhatatlan vagyok, vagy mittomén. Jajj képzeljétek! Ami viszont nagyon beautiful, hogy Oszi jön majd ki októberben ugye, meg kitaláltam, hogy jöjjön ki karácsonyra, mert én amúgy sem akartam hazamenni, meg a munka miatt most már tuti nem fogok tudni, úgyhogy majd kijön 23án és január 3án megy csak haza! Na az milyen? :)) Ez persze szintén csak akkor jöhet létre, ha még akkor is szeretni fog. És most hiába csóválod a fejed drága olvasóm, ez nem hülyeség. Mindig fel kell készülni mindenre. Anyukám szerint nem lehet. Szerintem azért a dolgok 90%ra működik. Lehet, hogy a szerelem az a maradék 10%? :) Tegnap éjjel nem tudtam aludni, azt hiszem 4 óra volt, mire sikerült. Azon filozofálgattam, hogy amikor beleszeretünk valakibe, mibe szeretünk bele? Mármint, hogy mért? Melyik az a pillanat, amikor eldől bennünk, hogy nekünk ez az ember kell, és senki más? Mi az? Egy mondat? Egy testtartás? Egy arc? Egy név? Egy önéletrajz? Mi? Persze az én életemben kétféle típus különböztethető meg. A leggyakoribb ez, az egy pillanat alatt, amikor kezdettől fogva tudod, mit akarsz. Onnantól kezdve, hogy megláttad. A másik, amikor picit rád kell erőltetniük magukat. Na az utóbbi nálam sose működik. A szerelem nem olyan dolog, ami majd egyszer csak jön, ha nem jött elsőre. Nemnem. Nálam nem. Visszagondolva az az idiótaság, hogy akkor egyáltalán mért kezdtem el? Magasfokú szeretethiány. Azért. Tudom. De szerelmes nem ezért lesz az ember. Nemnem. Most gondolkodtam egy csomót megint, és arra jutottam, hogy nálam azt hiszem főként a tettek, mondatok azok, amikbe beleszeretek, és ezáltal az emberbe. A 6,10,3 és társai. Meg a csináljak neked egy képet? Meg a nemrohangálunkátakocsikelőtt. :) Igen, ezek azok. A lenyűgözés. Az egész hihetetlensége pedig inkább csak erősít, mintsem eltántorítana. Én tudom, mit akarok. Mindig tudom. Mindig. Ma beszélgettem Anna Sofieval meg Lucyval, miközben vártam, hogy kész legyen a mosásom, jó volt, legalább beszélgettem emberi lényekkel az eladókon kívül. Tegnap jöttem hazafelé bicajjal, hallgattam a 30Y Semmi szédítő magasságot, és hangosan énekeltem. Úgyse érti a kutya se! Nincs itt egy darab magyar se. Senkivel sem tudok magyarul beszélni. Főleg a káromkodás hiányzik. :) Azt se jó egyedül. Most nagyon egyedül vagyok. Igen. Nagyon. Főleg szellemileg. Erről már beszéltem. De itt eddig még nem nagyon találkoztam gondolkodótípusokkal (mint Sziszóó, meg én). Nekik nincs rá szükségük. És tényleg nincs. És nem lehet összehasonlítani egy dán & magyar diákot, erre is rájöttem. Imádom őket, és becsülendő, de nem. Kapnak az államtól egy rahedli pénzt, csak hogy tanuljanak. Meg ugye a szülők alapból gazdagok, hát minek gondolkodnának ők a jövőn? Vagy akár a jelenen? Én viszont ha nem pörgök sokat azon, hogy miből fogok megélni következő hónapban, akkor éhenhalok. Jó, nem itt, de Magyarországon mindenképp. Na már megint negatív lettem. Bocsi. Szóval when you have not much in common, what to talk about? Merthogy én nem fogok órákon át ruhákról, pasikról, meg parfümökről beszélni, az tuti. Picit az okééé. Bennem van a hiba, mi? Igen, én is így érzem. Nade sebaj! Kutyátmacskát! :) A lényeg, hogy nagyon szeretlek Benneteket! Imádom a családomat, a szerelmemet, a barátaimat! Pusziiiiiiii! Megyek fordítani, mert muszáj...