bowling - képek - töredékek

És akkor ahogy megígértem, jöjjenek a képek. Most legalább láthatjátok is azokat az embereket, akikről néha már beszéltem, és akikről minden bizonnyal még fogok is, mert tegnap eszméltem rá igazán, hogy nagyon jó kis csapat vagyunk, és nagyon sokat jelentenek nekem ők már most. Itt jelzem, hogy nagyon internacionális kis banda a miénk, itt aztán tényleg rengeteg nemzetből találsz egy képviselőt, én ezt is imádom! :) Mindent, és szinte mindenkit. De akit nem szeretek, arról nem is fogok írni, meg igazából nem is foglalkozunk vele, csak mindig megállapítjuk, hogy. Szóval.

1. kép: Gafar és Sofejan. Ennyi. Kb ennyit is beszélgettünk Gafarral tegnap. Sofejannal már annál többet, aminek a végén megállapította, hogy FREAK vagyok. Viszont azt is, hogy imád velem dolgozni, és hogy senki sem tud olyan jól elmagyarázni dolgokat neki, mint én. Mármint munka szempontjából. Persze. :) Viszont még mindig nagy viták zajlanak arról, hogy hogy tetszhet nekem Jack Nicholson, úgyhogy majd a következő szavazás erről fog szólni. Életkoruk is érdekes lehet: Gafar 18, Sofejan 22 éves. Fiatalok. Egyikük borzasztó mértékben.

3. kép: az imádnivaló Jurgen és az imádnivaló Lucie. Ennyi. Tündérek. Imádom őket. Tegnap jól meg is mondtam Jurgennek, hogy mennyire intelligens, természetesen Gafar és Sofejan előtt, persze nem kevés célzással. De amúgy tényleg brutálisan intelligens a gyerek. Meg emellett aranyos, helyes, szöszi, fiatal, segítőkész, szóval férfiisten kategória na. Már egyre több dolgot tud magyarul, például azt, hogy Hogy vagy? Köszönöm, jól. Meg azt, hogy igen, nem. Azt, hogy magyar. Szóval Jurgent csak ajánlani lehet, szerintem nagyon sokra viszi majd egyszer, és ő az, aki meg is érdemli. Egyébként 19 éves, most kezdett tanulni, éppen ezért sajnos csak egy napot dolgozik hetente, de akkor nagyon. Ja igen, ez is jópont, mert ő legalább dolgozik, és nem csak beszélget egész nap, aztán meg úgy csinál mintha. Igen. Ezeken a képeken látszik egyébként, hogy milyen volt az asztal. A vacsorát ugyanis mi sütöttük magunknak azokon a köveken, nagyon érdekes volt. Meg baromi drága lehetett. Képzeljétek el. Ez egy elég elit hely, bementünk, mindenkinek welcome drink, utána pici beszélgetés, aztán az első egy óra játék. Az egész pálya nekünk lefoglalva. Utána következett a vacsora, természetesen folyamatosan ivott mindenki, ami meg is látszott a buli végére. Rajtam nem. Én nem ittam. :) Csak narancs juicet. Végig. Enni nem sokat ettem, de erről nem a kaja tehet, hanem egészen más dolog.

5. kép: Lucie és Sanna. Sanna finn lány, aki élt már Angliában is, nem is keveset, úgyhogy simán native kiejtéssel beszéli az angolt, nem mellesleg pedig az egyik kedvenc emberem a boltban. Kis mosolygós, mindig harsány, amit én imádok, meg nagyon kis helyes lány szerintem. Szeretem Sannat, mindig örülök, mikor meglátom. Pénteken megyünk is bulizni mi hárman, jó lesz! :) 6. kép: előtérben látható Marisa, akit imádok, ő az a régi managerek közül (akik tulajdonképpen még mindig managerek, csak nem papíron, de mindent ők rendelnek, az ő szavuk számít), aki kezdettől fogva totál őszinte velem. És ő az, aki szinte kizárólag (főleg most már) csak hollandul kommunikál hozzám. Azért nem velem, mert azért nem mindig tudok teljes kerek egész mondatokban hollandul válaszolni, de haladok. Vele nagyon sokat beszélgettünk tegnap. Mindenről. Tényleg. Kiderült, hogy ő fél-holland fél-olasz, hogy felőle is jöhetnék vissza bármikor majd a boltba, meg hogy szerinte nagyon gyorsan tanulok, hollandul, meg úgy egyébként. Szeretem Marisát. :) A háttérben látható Guido, akit már ismerhettek korábbi képekről, ő a tulajdonos, ő az, aki kifizette tegnap azt a sok pénzt az egész estéért. Lucieval csak találgattunk vajon mennyi lehetett. Azért nem semmi. Mondtam is, hogy Magyarországon ez szinte elképzelhetetlen, legalábbis azokon a helyeken, ahol én dolgoztam eddig. És hogy nagyon örülök. Juhúúú! Ez így is van. Guido mellett Helene látható, akivel sajnos nem nagyon dolgozunk együtt, mert szerintem ő hét közben dolgozik, én meg akkor nem. De aranyos, csak nem nagyon tudok róla semmit. Nem is beszélgettünk. Hm. Különben nagyon sok emberrel nem beszélgettem. De ez alap, ha 30 ember dolgozik együtt, nem tudsz mindenkivel mindent.

7. kép: Mieke és Wahab. Nos, az első emberrel vannak néha nézeteltéréseim, de ő ilyen, erre rájöttem. Mindenkivel van baja néha. De alapvetően aranyos, csak hát más világ. Szóval ő az, akivel ha együtt is dolgozunk, nem nagyon zaklatjuk egymást, mert nem érdemes. De ennyi. Nem lehet az ember mindenkivel jóban (kivéve Runét - háhááááá, ezt nem hagyhattam ki - everyone likes Rune!), én meg nem is akarok. :) Viszont Wahab. Wahab az, aki csak vasárnaponként dolgozik sajnos, és mindig segít, egy szó nélkül, sose bunkó, mindig aranyos, tőle tanultam meg, hogy kell helyesen kiejteni az Alstublieft (kérem, szívesen hollandul) szót. Tudjátok hogy tanított meg rá? Mindig azt mondta, you know, like hashublieft. :D Igen, szereti. Igen, én is. Szóval ez alapból mókás volt, és mindig az marad. Meg nemtom. Ő az, akivel szintén szeretek együtt dolgozni, mert nem nehezíti meg az életedet, nem úgy, mint egyesek.

8. kép: Sanna és Veronika.

9. kép: Gafar és Sofejan újra.

10. kép: megint Jurgen drága. Különben rájöttem, hogy az öcsémre emlékeztet, azért szeretem ennyire. Úgy hiányzik az öcsém! :( Na neki pont ilyen haja volt, mikor megszületett, meg utána még jó sokáig. Mielőtt kijöttem ide, az öcsémmel utolsó éjjel végignéztük az összes létező családi képet, amiket bescannelt, hát, mókás volt az is. De vannak dolgok, és vannak érzések, amik tényleg soha nem változnak. De nem ám! :)

11. kép: és a 3 party animal, ahogy egyszer Sannak hívott bennünket. Mieke meg is állapította, hogy milyen érdekes, hogy 3 lány 3 különböző országból, és mindegyik barna avgy sötét hajú! :) Igen, hasonlóak vagyunk, és egyben borzasztó különbözőek is. És ezért jó. Imádom az érdekes embereket!

12. kép: ezen a képen úgy néz ki, mintha az orromból jönne ki Sanna pohara, csak hogy megint gusztustalankodjak egy kicsit, a vágott kezem emlékére. :) Mindenesetre nagyon meglepődtem a kép láttán, mert erre egyáltalán nem emlékszem, azt se tudom, ki csinálta. Az okot tudom, picit elvesződött az a fonál néha tegnap este, de nagyon nagyon jó volt. :) Thank you for the cigarette Wahab! :)

13. kép: Jurgen valamit nagyon mesél. Szegény, néha már sajnáltam, mert ő nem tipikus holland az én szememben. A tipikus holland a tipikus holland dirty zenéket szereti, nonstop flörtöl minden létező kétlábonjáró nővel, de tényleg mindenkivel, imád a szexről beszélni elég explicit módon, meg eléggé őrültek. Szóval én jól érzem magam a tipikus hollandok között, de ő nem mindig. Néha már eléggé feszélyezve érezte magát, főleg a mi beszélgetésünket hallván. :) Hehe!

15. kép: Lucie próbált egy közös képet csinálni rólunk, ez lett belőle. Nekem tetszik. Meg ő nagyon kis helyes ezen a képen. Tündérbogár! :) Továbbra is nagyon szeretem Luciet! Ahoj!

16. kép: Jurgen által készített próbáljuk meg felülről kép, amiben Lucie már az elejétől fogva nem hitt. :D Hehehehehe! Nekem tetszik...

17. kép: nos, akkor balról jobbra: Simon (a főmanager, a főnök, tehát engem péládul ő vett fel), Renee (róla nem nyilatkozom), Nanda (régi manager, most floer manager, akit imádok, kezdettől fogva. Maga az energia, plusz ő az, aki aztán tényleg mindenkinek segíteni akar, és emellett olyan vicces, hogy behalsz tőle), Wahab, Mirella (nagyon szép lány, aki most költözött Eindhovenbe a pasijához, számomra tipikus holland lány, de elvagyok vele. Sokat nem tudunk beszélgetni, mert én nemtok órákat a púderekről és alapozókról beszélni, mint mondjuk Nanda, de aranyos. Ennyi.), aki épp Gonnieval beszélget.

18. kép: itt kezdődnek azt hiszem a Wahab és Sofejan képek, úgyhogy enjoy! :D Egyébként ők ketten nagyon nagyon különbözőek, és nagyon nagyon jó barátok már egymillió éve (mindketten 22 évesek). Engem picit pici Szonjámra és rám emlékeztetnek. Tényleg nagyon mások. Wahab hozta Sofejant a boltba, kb 1,5 hónappal ezelőtt, Wahab már 5 éve dolgozik ott, de mindig csak hetente egy napot. Mikor kérdeztem mért, a válasz egyszerű volt, ez a pénz jó kiegészítés, és az egészet elbulizza. Igen, Wahab szintén party animal. Hashublieft. :)

22. kép: ezt a képet mondták, hogy ne tegyem fel, de Veronika továbbra is gonosz, és csak don't give a shit! :D Különben meg szerintem tök jó kép. Nekem tetszik. Beautiful! :D

23. kép: Simon. Épp egyedül, de mindig volt társasága az este folyamán. Vele is beszélgettünk, megállapította, hogy okos vagyok, és hogy dolgozhatnánk együtt, de ezt már írtam tegnap, meg hogy jó ez így, ahogy van. Igazából mi nagyon békén hagyjuk egymást. Viszont. Itt jelezném, hogy kizárólag afternoon shiftet kaptam, ebben a hónapban végig, ráadásul többször is a pólókat, úgyhogy nekem tényleg egy szavam nem lehet. Ez nagyon ritka itt, lehet, hogy ezért utálnak is páran, de megdolgozom érte. Úgyhogy kutyát macskát! :) Simon egyébként furcsa ember, de én bírom. Sose felejtem el, mikor állásinterjún voltam nála. Vicces volt. Meg vicces ember, csak nem mindenki érti a vicceit...

24. kép: Mirella és Gonnie. Gonnie volt az, aki megtanított, hogyan kell kezelni a pénztárgépet, úgyhogy ő volt az, aki Marisa, Marije és Wahab mellett egyáltalán tanított nekem valamit, amit nagyon nagyra értékelek, és sose felejtem el ezt se. Szegény beteg, úgyhogy jövő héten megint kórházba megy, de tudom, hogy vissza fog jönni, ebben szinte biztos vagyok, és abban is, hogy nem lesz semmi baj. Ha valaki nem érdemli meg, akkor az ő! Szeretlek Gonnie, vigyázz magadra, továbbra is mosolyogj, és mindig tarts ki! :)

Szorosan kapcsolódik a mai estéhez. Meg amúgy is. Mindenhez. :) Typical Dutch. Leuk! :D Ik ben dom, lomp en famous (the Opposites).

Most épp Belgát hallgatok, az egyik újat, melyet kedvenc Katalin kollegám küldött nekem, aki mostanában meglehetősen paranoid, azt hiszi, hogy őt nem is szeretem, pedig de. Okéééés Katalin? :) Mindjárt jöttök, no para, aztán majd lesz boldogság! :D Következő szám randomszerűen: Manu Chao. Sziszóóóóóóóó! Hiányzol. Néha agonizálni támad kedvem, de nem olyan jó az egyedül, mint Veled. Úgyhogy nemigazán agonizálok mostanság. Inkább csak boldogság van, de egyre jobban. Komolyan. Ezt már nem tudom, hova lehetne fokozni, de iszonyat jól érzem magam. Ahogy arra valaki fel is hívta figyelmemet, túl jól is, túlságosan teljes az életem itt. :) De ez így van. Imádok minden egyes napot, a munkahelyem már betegesen szeretem, minden nap mosolyogva megyek dolgozni, és úgy is jövök haza. Ma például megyünk Bowlingozni együtt, az egész csapat. De nemcsak mi, dolgozók, hanem az összes főnök, minden manager, minden egyes kollega. Na ez az, ami számomra tényleg elképzelhetetlen kategória Magyarország esetében... Már mindenki nagyon be volt zsongva tegnap, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek, mi lesz. A legkíváncsibb a csapatbeosztásra vagyok... Simon állította össze. Hát meglássuk. Kíváncsi vagyok, kikkel leszek együtt, és mért. Izgalmaaas! :D Itt minden nap izgalmas. Csinálok majd jó sok képet, aztán majd láthatjátok végre a kollegáimat, akiket nagyon szeretek, és akikről olyan sokat beszélek, és akik egyre többet jelentenek nekem. Tegnap az egyik főnök megkérdezte, hogy akkor jövök-e vissza júliusban. Hmhm. Temptation itself. Ha most kéne döntenem, azonnal azt mondanám, hogy igenigenigen, de addig még sok víz lefolyik a Dunán ugyebár, meg az Amstelen is. :) Az egyedüli gond a szállással lenne, ezt tudom, mert nagyon de nagyon nehéz szállást találni Amsterdamban. Még a hollandok is várnak rá egy csomót, nemhogy én! De még majd ezt is kifundálom, a lényeg, hogy jó tudni, hogy elvileg bármikor jöhetnék ide vissza. OK, ennyit a munkáról, tudom, hogy unalmas, hogy mindig csak áradozni tudok, de nemtok mást mondani, csak jót. Persze, még mindig vannak idegesítő emberek, de sokkal, sokkal több tündérbogár, főleg Lucie. Igen, Lucie. Lucie az, aki miatt már magában megérte ide kijönni. Nagyon nagyon örülök, hogy ő itt van, meg annak, hogy mindig van egy társam mindenben. Aki kezd hasonlóvá válni, az a Daniel. Tudjátok, az osztrák, okos srác. Na, ő meg az, aki (Runéval egyetemben) perceket bír rajtam visítani, tök mindegy mit mondok, mit csinálok (pedig szerintem nem is vagyok vicces, de szerintük igen), másrészt viszont nagyon sokat és nagyon jókat tudunk beszélgetni, bármikor, bárhol, bármiről, és ez jó. Most már szerintem nagyon szükségünk is van erre. Most már ismerjük egymást, és így könnyebb. Rune továbbra is Rune. Everyone likes Rune. :D Neki köszönhető a Watskeburt című szerzemény. Fantasztikus. :) Nem, most komolyan. Tényleg szeretem azt a zenét. Ma volt óránk először Wouttal, tudjátok, az érdekes sráccal, aki a Marlboros cuccot mondta még nagyon az elején. Nos, azóta nem volt óránk, mert beteg volt, de ma végre visszatért. Megdicsérte a hollandomat, azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok, és hogy egy csomó mindent megértek, és hogy ez mekkora. Igen, ez még egy dolog, aminek nagyon örülök. A holland. Imádom azt a nyelvet. Mooi tale. :D Jobban szeretem most már, mint az angolt magát. Sokkal viccesebb. Meg szerintem hamar lehet vele ám haladni. Jó, biztos sokat segít a német nyelvtudás, fene tudja, nekem egyszerűen csak nagyon bejön, és hála a jó égnek megy is. Most már tudok dolgokat venni egy boltban péládul csak hollandul. Vagy a hollandok tudnak velem teljes vásárlásokat folytatni hollandul, tudok válaszolni, értek majdnem mindent, és ez nagyon jó érzés. Egyszerűen érzi az ember, hogy tanul. Rég nem éreztem már ilyen intenzíven. Mert például a dán az más tészta volt. Az egy sokkal inkább művi helyzet volt. Vagyis nem voltam Dániában. Viszont itt itt vagyok. És imádom! :) Nos, az ok, amiért nem írtam az volt, hogy itt volt Oszi végre. Összességében azt mondanám, hogy nagyon nagyon tanulságos volt. Megint nagyon sok mindenre rájöttem magammal kapcsolatban. 1.: Veronika gonosz, sose ajánlaná magát továbbra se senkinek kapcsolat céljára, kibírhatatlan, borzalmas. 2.: Oszi továbbra is egy tündér, le a kalappal előtte, de komolyan, nemtom hogy bírja. :) Sőt, azt kell mondjam egyre tündérebb. Szerintem ő is nagyon sok mindenre ráeszmélt, meg ami fő, hogy sokkal jobban megismert. Igen, engem nagyon meg kell ismerni azt hiszem. 3.: ez így mind szép és jó, de valójában nagyon nagyon felkavaró volt az egész hét. Valami megváltozott Veronikában. És nem is biztos, hogy most. Egyszerűen én próbálok "normális" lenni, próbálok megnyílni, de azt hiszem még mindig nem megy. Nem. Azt hiszem ezt feladtam február végén. Azóta azt hiszem, egyszerűen képtelen vagyok, és képtelen lennék jelenleg egy épkézláb kapcsolatot összehozni. Ez a mostani állapot. És ez pedig azért nagyon különleges, mert én egész eddigi életemben sosem voltam külföldön, most vagyok először, és imádok mindent. És igazából, ahogy Ő is mondta, és teljesen igaza van, itt nekem nincs is nagyon szükségem másra. Itt nincs szükségem extra dolgokra, mert azt hiszem szerelmes vagyok Amsterdamba. Mindenbe, ami itt van. Szóval ez így nagyon nehéz. És a brutális az, hogy ez nem nekem nehéz igazán. Hanem neki. Én tudom. És tudom, hogy ebben is én vagyok a hunyó, és a rossz. És a durva az, hogy Ő továbbra se akar elhagyni. Nemnem. És ez a nem semmi. És Ő mindezt tudja. Tudja, mit gondolok, pontosan tudja, mit érzek, és mit nem, és ez furcsa. Valahol ez is a türelem része, amiről annyit osztom mindig az észt. :) Örülök, hogy Ő ilyen. Viszont továbbra is úgy gondolom, hogy szegénynek nagyon nehéz lesz. És én nem hiszem, hogy én megérem a harcot. Nem. Velem valami baj van. (Hehe, közben megint hívtak Magyarországról, pedig már 765392613374szer elmondtam, hogy NEM FOGOK FELVENNI EGY DARAB MAGYAR SZÁMOT SE!) Először nem volt, de aztán tényleg sikerült egy olyan áttörhetetlen falat építenem, ami most már szerintem meg is marad. Egyszerűen annyiszor csalódtam, és olyan nagyon durván, hogy én tényleg azt mondtam egy idő után, hogy NEM. Kész, vége. És most örülök, hogy ilyenekről beszélek, mert általában ezekről még normálisan beszélni sem tudok, vagy nem akarok. Februárban véglegesen bezártam egy kaput, és ennyi. És a durva az volt, hogy azt is csak magamnak köszönhettem, mert "'cause I saw the end before we began", de én csakazértis csináltam tovább. Mindig elhitetjük magunkkal, hogy szerelmesek vagyunk. Elhitetjük magunkkal, a testünkkel, és csak próbálunk vakon szeretni. De ezzel nincs semmi baj. Boldogok azok, akik ezt meg tudják csinálni huzamosabb ideig. A probléma velem a huzamosabb ideig kifejezés. Egyszerűen csak megfakul. Nemtom mért. Persze, hogy az én hibám. Nem hiszek eléggé, nem próbálom eléggé. Tudom. De hazudni se fogok. Nem. Nem tudok. Nem is akarok. És itt bejön az akarat. Mi az, amit szeretnék? Na, mi az? Mért nem olyan egyszerű ez a kérdés?? Mért nem tudok rávágni egy darab választ? És a gondolkodás vajon jó dolog a szerelem vagy kapcsolatok esetén? És a filozofálgatás? :D Biztosan nem. Nem jó, ha az ember túl sokat gondolkodik (hallottad Veronika??), ugye Sziszóó? :) Továbbra is szeretem Oszit, egyszerűen csak nem úgy, mint "régen". Nos, igen, ez szintén mókás kifejezés. Még mindig nagyon friss ám ez az egész. Szóval végülis van időnk, nekem mint a tenger, csak itt és most nem ez az életem. Nem ez a kapcsolat. Mert nincs itt. Ennyi. Én pedig túl reális vagyok ehhez. Nem tudom elképzelni, hogy jaja, kapcsolatban élek, amikor nem. Meg ez megint időpara. Az idő nemhogy nem segít ebben, hanem csak ront szerintem. Persze, olykor nagyon jól jön (például most is, mert tudok ezekről itt agonizálni, gondolkodni, konklúziókra jutni). Szóval most ez a helyzet. Veronika Veronika volt ismét. Idiótaaaa! :D De legalább önmagam. Ami ezt az egészet majd eldönti, az Oszi, az idő, és én. Fúúúú, most nagyon okos voltam, mi? :D :D Szóval Amsterdami beuatiful életem továbbra is folytatódik, without any restriction, mert nekem ez így jó. Ó, igen, még egy rossz tulajdonság: iszonyú önző vagyok. Önző dög. Sose, sose, sose. Amúgy elég meggyőző vagyok? Ti sose lennétek velem, ugye? :D Hehehe! Jajj, nemtom ám ezt sajnos komolyan venni. Lökött vagyok, tudom. Nos, de azért, csak hogy meséljek is. Voltunk Eindhovenben, ahol a vasútállomás & a reptér két különböző helyen van, de ezúton jelzem, hogy a 401es busz közlekedik a két távolság között, kb 3 euroért. Szóval aztán utána megnéztünk valamilyen stadiumot, nagyon érdekes volt bár be sajnos nem tudtunk menni. Aztán voltunk valamilyen fociklub boltjában, az meg nagyon drága volt, sose értettem a rajongás és az árak közötti egyenes arányosságot... Aztán végre visszatértünk kedves kis otthonomba, Amsterdamba. :D Látnátok kéne az arcom, minden egyes nap mosolygok, ha meglátom a Centraal Stationt, mert imádom, szeretem, ez az én városom! :) Aztán hazajöttünk, aztán azt hiszem a kedd ennyi. Szerdán voltunk moziban, megnéztük a Knocked Up című filmet, háááát, egyszer azért jó, de picit túl hosszú volt. Elvesztettem a Kenvelos karkötőmet, picit szomorú voltam, mert az is legalább magyar volt. Jujj, kaptam megint Túró Rudit. Ez úton szeretném jelezni, hogy ez egy nagyon szép hagyomány, aminek mindig örülni fogok (--> magyarul, mindenki hozzon légyszi sok-sok Túró Rudit, mert annak Veronika nagyon fog örülni, és sok puszit kaptok cserébe!), sőt igazából szeretném kiegészíteni azzal, hogy ha majd jöttök ki, és esetleg tudtok, hozzatok légyszi Danone Snacket vagy Kinder tejszeletet is, mert ilyen dolgok nem léteznek itt. Okééés?? Légysziiiii! Kifizetem, csak hozzatok majd!! :) Szerdán aztán a mozi után elmentünk a többiekkel, hogy na, akkor most bulizunk. Háááát. Az Amstel van Heeren totál üres volt, meglepő módon, mert általában tele van, utána pedig még a Coffeeshopok se voltak nyitva... Úgyhogy vártunk kb fél órát az éjszakai buszra, de legalább jót beszélgettünk, meg a többiek is picit jobban megismerhették Oszit. Aztán csütörtökön nemtom mi volt. Hmhm. Komolyan. Most gondolkodom. Nem tudom. Azt tudom, hogy Danielnek szülinapja volt pénteken, úgyhogy pénteken voltunk ajándékot venni, megmutattam Oszinak a boltot ahol dolgozom, vett is mindjárt 3 pólót (köztük az én kedvencemet) és egy övet, nos igen, veszélyes az a bolt. Ebben a hónapban én is már 100 eurónál járok, úgy, hogy csak a harmadát kell fizetnem a teljes összegnek. Rengeteg. Tudom. 300 euro. Brutális. De itt nem számít annyira a pénz. Itt mindig van. :) Aztán pénteken ünnepeltük Danielt, nagyon jól sikerült szerintem, mókás volt. Játékokat játszottunk, meg ilyenek. Jó volt, én élveztem. :) Aztán szombaton én szinte végig aludtam, de komolyan, szinte egész nap. Szerintem én ezen a héten pihentem ki mindazt a fáradtságot, ami eddig összegyűlt. Szóval jó volt na! :) Nekem tetszett. Voltak érdekes beszélgetések. Nagyon érdekesek... Összességében tényleg jó volt, de tudom, hogy én nem akartam, hogy jobb legyen, és messze nem voltam se aranyos, se lelkes, se annyira halálosan szerelmes, mint az elején. És hogy ez mért van? Nemtom. Fogalmam sincs. Csak van, és kész. És hogy Oszi ezt ilyen jól kezeli, hát igen. Az a nem semmi. De komolyan! :) Büszke vagyok rá. Anyukámnak szülinapja volt, úgyhogy most ezúton is: NAGYON-NAGYON BOLDOG SZÜLI- ÉS NÉVNAPOT KÍVÁNOK AZ ÉN EGYETLEN ANYUKÁMNAK! SZERETLEK! HIÁNYZOL! :) Ennyi. Lassan mennem kéne, mert el kell készülnöm, 17:15kor indulunk Lucieval a Bowlingra. Juhúúúúú! Nagyon jó lesz! :) Iszunk, eszünk, bowlingozunk, ez a kötelező program! :D Mekkora?! Új látogatóim lesznek, Szilvikém és Nóri, januárban, aminek tiszta szívből örülök, jót fog nekik tenni. Igazából mindenkinek jót tenne egy pici Amsterdam. Itt olyan sok minden átértékelődik az emberben (még bennem is, úgyhogy akkor mindenkiben). Egyszerűen csak jóóóóó, imádom! Na, és akkor jöjjenek a képek, a mókásak sajnos még nincsenek nálam, azokat Oszi birtokolja! :) De majd holnap! Nézzetek sok Catherine Tate-et, Watskeburt-öt & Shut up-ot, mert az jó! :D Hiányoztok természetesen továbbra is, köszönöm, hogy mindezek ellenére vannak, akik szeretnek, és elfogadnak ilyen lököttnek, amilyen vagyok. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :) Millió pusziiii! LOVE! PEACE! AMSTERDAM! :D Tot ziens!

Helyesbítés így éjjel kettőkor. Mivel kémeim segítenek (illetve csak egy kis tündér), most már emlékszem, mi maradt ki. Nagyon spontán vagyok érzem. :) Szóval képzeljétek el, hogy kaptam rántott csirkecombot. És méghozzá nagyon finomat. Hiányzik is. Már most. Az a jó kis rántott csirkecomb! Ááááá! :D Köszönöm. Még egyszer. A képeket pedig várom. Nagyon.
Elöljáróban a mai buliról: érdekes volt. De nagyon jó. És nagyon-nagyon tanulságos. Olyan, ami után még nagyon sokat fogok gondolkodni, de messze nem negatívan. Jó érzés egy csapat (még ha elég nagy is) tagja lenni. Szeretem ezeket az embereket, rengeteget beszélgettünk, ittunk, bowlingoztunk. Én először életemben. És vajon ki nyert kétszer? :D Szeretek bowlingozni. Nagyon jó játék. El is határoztuk, hogy máskor is jövünk ide. Ja, meg, hogy pénteken megyünk bulizni. :) A csajokkal. Sannaval és Lucieval. :) Simon (a kisfőnök) szerint okos vagyok, ez újdonság, plusz azt is megbeszéltük, hogy továbbra is ugyanígy békénhagyjuk egymást, mert ez nekünk így jó. És tényleg jó. Ja, meg mondta, hogy dolgozhatnánk együtt. Hát igen, mondtam. :) Szóval jó volt na, ma már nem fogok képeket feltenni, hehe, paráznak is rendesen, mert most már tudják, hogy amit lefényképezek, az megy a netre! Hehe! :D Szóval továbbra is mókás az életem a világ legjobb városában, továbbra is beautiful minden, vagyis leuk, meg mooi, meg minden. Ik hou van jou Amsterdam! :) Szóval most épp eléggé készen vagyok ahhoz, hogy ne vegyem elő a fényképezőgépet, és tegyem fel a képeket, úgyhogy most el is mászok. Ne haradudj Sziszóóka, hogy nem voltam onlány, de majd holnap! :D Ennyi?! Ennyi. Definitely. Pusziiiii minden drága olvasómnak! Watskeburt??

új kedvenc - holnap beszámoló :)

For Anne Sofie! And for myself, just to listen to it any time! I love iiiiiit! Amsterdaaaam! :D Love you little Miffies! Kisses! :)

Sin with Sebastian - Shut up (and sleep with me)

Shut up and sleep with me
come on, why don't you sleep with me
shut up and sleep with me
come on, aha and sleep with me

i love your body
not so much i like your mind
in fact you're boring
pretend not being of my kind
you keep on talking
of some girl that i don't know
when will you shut up
and when will we go

you are young, you're free
why don't you sleep with me
you are young, you're free
why don't you sleep with me
ahaaaaa ...

don't you listen
to those old conventions
no hide to surprise
your real intentions
you're open minded
at least i want to keep on sayin'
don't be afraid of doing
what you are best in
shut up, shut up ...
You are young, you're free
why don't you sleep with me
you are young, you're free
why don't you sleep with me
ahaaaaa ...

Ejjejj nyuszifülek! Mért nem szóltok mikor ilyenek történnek Magyarországon? Két hét késéssel, de itt van. Kaszás Attila. Hmmm. Igen. :( Gyönyörű. Eszméletlen. Még egy plusz Magyarországnak.

És a legviccesebb:

Mókás, mókás, mókás. A harmadikat már egyszer régen láttam, de most, hogy ismerek egy jó pár képviselőt az egyik nemzetből, még viccesebb! :D Ez a nő kééééész! Meg a többi: All right? :D Naszóval. Ma délelőtt Lacával találkoztam ismét, nagyon jó volt, reggeliztünk (vagyis -tem) Subwayben, utána pedig kerestünk egy helyet, ahol megihatunk egy pohár bort. Végül találtunk is, ügyesen, okosan megbeszéltük szakdolgozati teendőimet, nagyon effektívek voltunk. Utána tök happyn mentem dolgozni (és nem a bortól :)). És Laca ismét fel akart ülni a borzalomra, amit imádunk, de én nem ültem fel vele. Nemtom. Azért rá kell ám készülni! :D Holnap este például megint megyünk a kis csapattal & felülünk. Meg valamerre elmászunk utána. Illetve már tudjuk hova. Ahol Lacáékkal voltunk, illetve Anne Sofieval legeslegelőször. (Na ki emlékszik?:)) Nagyon jó lesz. Martina, Anne Sofie, Lucie & én. Juppíí! :) Hétvégén dolgozom, mint mindig, ma kaptam fizetést, hát mit mondjak, örülök nagyon. Brutális ez az ország. Igazából többet kaptam jóval, mint amire számítottam, úgyhogy Veronika most nagyon boldog. A lényeg, hogy szeptember közepe óta dolgozom itt, heti 4 napot, és a szeptemberi fizetésem összesen 700 euro. Na az milyen?? Tehát ha ügyes leszek, akkor havonta megkeresek 1000 eurot. Jó, abból 400 a lakás, de kutyátmacskát, mert azt is imádom! :) Szóval továbbra is gyönyörű az élet Amsterdamban, továbbra se akarok innen menni sehova, mert itt a legjobb. Holnap megint megyek dolgozni, majd 2re, úgyhogy délben kelek (vagy még egy picit később, de nem kéne), Oszi jön kedden, sikerült a forgalmija, úgyhogy most már mindkettőnk vezethet amit csak akar! :D Büszke vagyok rá! Ügyes srác ez az Oszi különben. Kis aranyos. Hmmm. Jöhetne már. Kíváncsi leszek. Rolcsival tegnap beszélgettünk, megváltottuk a világot, de legalábbis egymás életét, ő most nagyon boldog, úgy néz ki, szerelmes lesz. Szonjáról semmit sem tudok, csak azt, hogy majd jönnek Helgával, igazából azt se, hogy akkor most Man at Work vagy nem? Hmmmm? :) Sziszóó megint agonizál, pedig igazán megtalálhatná már a lelki békét, arany szívem. Mindegy. Majd jól kijön & agyonölelgetem. Rettegj Sziszóó! :) Katalin! Téged is imádlak! Tudod! És imádtam a múltkori leveled is, csak így tovább, ügyeskedni, okosítani a népet ott a nagy Magyarországon, mert nagy szükség van olyan emberekre, mint Te! :) Dávdiról se tudok egy mukkot se. Ezúton is szeretném jelezni, hogy sosem vagy msnen, pedig néha jó lenne... Drága exlakótárs meg van, de nem ír. Írjatok ám nyugodtan, mert néha csak bekapcsolom a gépet, én meg elmászok valamerre, de amint visszamásztam, írok! :D Dávid & Barbi: HIÁNYOZTOK!!! Hogy vannak a gyönyörűséges pókok? És az én gyönyörűséges tesóm & gyönyörűséges barátnője? :) Niki, Zsuzsi: mindjárt jöttök Ti is! Áááááá! Juhúú, de jó lesz! :D Ja & képzeljétek, befejeztem a linzi fordítást, úgyhogy még egy gonddal kevesebb. Illetve ez nem is gond volt, hanem nagy felelősség. Azért remélem majd egy darab könyvet tényleg hozzámvágnak... Most így hirtelen ennyi, szeretlek Benneteket, vigyázzatok továbbra is magatokra és egymásra! Szép az élet! Végre! :) Ma éreztem először, hogy valamit én most nagyon visszakapok, de pozitív értelemben. Puszilom minden kedves olvasómat, azokat is, akik olyan helyekről olvasnak, ahol még életemben nem jártam (és itt most sajnos Magyarországra gondolok...), de majd nem holnap, hanem majd februártól. Bejárom Magyarországot. Is... :D Pusziiiiiiiii! Jó éjt! Tot ziens! :)

21 gramm (21 grams) (2003). Remekmű. Csak ajánlani tudom. Inkább depressziósoknak, de nagyon jó film. Meg hát. Sean Penn az Sean Penn. Ennyi. Veronika megint elgondolkodott...

csak 18 éven felülieknek, Lucie magyarul tanul, sajnos káromkodunk, meg ilyenek :)

Ez az én videóm, rögzítve a kedvencet, meg a körülöttem állókat. :)

Veronika visítozik, hogy Túró Rudi, nagyon örültem, de ez érthető, meg különben is, mindig visítozok! :) De a legjobb rész tényleg az, amikor Lucie közli, hogy akkor most még maradnunk kell picit, hogy újra felvegye. No way! :D

Az utolsó is Lucie videója, amin gyönyörű kiejtéssel beszél magyarul, és továbbra is ámuldozunk! :D

És a legszolidabb videó, mert Lucie arrébb ment tőlünk a Madame Tussauds irányába, és onnan vette fel. Nagyon mókás volt ez a tegnap este! :)

Van Túró Rudiiiiim! :) Lucie új magyar szavakat tanult! És megint ültünk a gyilkos brutális vidámparkos fejjel a földnek zuhanós pörgő bigyón! Juhúúúúú! :) Laca: köszönöööööm! :D Nyilván... Képek meg majd remélem holnap. Pusziiii! Ja & szeretlek Amsterdam! :)

Juhúúúú, és végre sikerült feltennem az összes képet, amit szeretnék. Szóval képkommentálás következik, visszamenőleg bár, de úgyis mindig mindenre emlékszem... :) Első kép: ez még akkor készült, amikor Lucie úgy jött dolgozni, hogy lebegett, és az első dolga az volt, hogy a nyakamba ugrott & megölelt. Ja igen & utána pedig elárulta, mért ilyen boldog, mondta, hogy tegnap megcsókolt egy srácot. Mint később kiderült, a srác dán (erre most inkább nem mondok semmit :)), Anne Sofie tesójának egy haverja, akik lejöttek erre a hétvégére kocsival egyet bulizni. Nem rossz mi? Dán is lennék különben. Na a lényeg az, hogy aztán Lucie ragaszkodott hozzá, hogy én is velük tartsak aznap este. Tehát munka után. Rendben. Itt jegyezném meg, hogy bár nagyon pörgök, azért munka után néha még én is lehetek fáradt. Akkor épp az voltam. Nem is igazán fáradt, de nagyon kibírhatatlan. :) Lucie nem győzött nevetni, hogy már megint milyen antiszociális vagyok. A képen látható srác egyébként Martin, Anne Sofie barátja, aki tulajdonképpen a későbbiekben megmentett attól, hogy halálra unjam magam, és hogy nyilvánosan hisztizzek is emiatt. A képen látható száj pedig Michael tartozéka, Lucie pasijáé. Just the mouth, Lucie, just the mouth... Sorry! :D Hétvégétől kezdve tehát Lucie szerelmes, egy kis tündér, aki 8 lábbal a föld felett jár. Egyik nap például nagybetűkkel beírja msnen, hogy VERONIKA COULD YOU PLEASE COME TO MY ROOM NOW? Akkor voltak itt a holland csoporttársaim, bár már épp úgyis menni készültek. Hát teljesen ráparáztam, hogy biztos valami baj van, sietek ezerrel, felérek, Lucie áll az ajtóban, és közli, hogy jaaa, csak meg akart ölelni, mert ő annyira boldog. Kéééész! :) Nagyon szeretem Luciet! Imádom, hogy ő is itt van, és azt is tudom, hogy nagyon megtaláltam benne valakit, akire mindig szükségem lesz ezentúl. Na, épp most értem vissza Lucie szobájából, mert vennem kellett tőle mosógépzsetont, mert valahogy nekem sose sikerül ezért felkelnem hajnali 8kor... Szóval azt hiszem ennyit az első képről. :)A lényeg az, hogy hétfőn munka közben megbeszéltük a drága kollegákkal, hogy kedden, azaz holnap délben találkozunk a bolt előtt, és átmegyünk végre egyet kikapcsolódni. Mert tudjátok jöttek a Damra "búcsúsok", legalábbis mi úgy hívnánk ezt. Vagy vidámparknak, de ahhoz meg azért pici. A lényeg az, hogy van egy csomó brutális gép, amire fel lehet ülni, van szellemvasút, dodzsem, lehet venni édességet töménytelen mennyiségben, lehet lőni (ami nekem ugye nagy kedvencem :)), lehet hülye bábukat halászni egy kar segítségével, meg minden ilyesmi. És az volt a legrosszabb, hogy mi mindig csak láttuk & hallottuk egész nap, ahogy az emberek sikítoznak, nevetnek. Mi meg dolgoztunk & láttuk az egészet, mert ott van mellettünk (mindig minden ott van mellettünk egyébként). Ezért aztán elhatároztuk, hogy most már aztán mi is megyünk, és szórakozunk. Lucieval annyira pontosak voltunk, hogy a déli harangszóra értünk oda, Katarzyna, lengyel munkatársunk már ott várt minket, majd jött Sanna is, a finn lány. Igen, elég nemzetközi a bolt... :)

Aztán picit késve megérkezett Valentina is, az olasz lány, aki haláli egy csaj. Szerinte a világ alapmárkája a Gucci, és semmi más, eszméletlen kiejtéssel beszél angolul (mármint az a tipikus olasz), de nagyon jól, plusz már egész jól megtanult hollandul, mert már itt él x éve. Ugyanez igaz egyébként Katarzynára is, ő a barátjával jött ide, barátja Phdzik, ő meg dolgozik. Mindketten beszélnek már hollandul, és nem is akarnak visszamenni Lengyelországba. (Na ez az, amit én is szeretnék azt hiszem.)

Itt Valentina épp azt meséli, hogy mért késett. Ugyanis a villamos 2 másodpercenként megállt, mert valamit csináltak épp az úton. Egyébként most tényleg nagyon sok építkezés van, szerte a városban. Mindenhol. Amik miatt egyébként inkább bicajjal közlekedni nehezebb, mert például vannak helyek, ahol kikapcsolták a közlekedési lámpákat (például a Rembrandtplein közelében), viszont a forgalom meg ugyanakkora maradt... Szóval nehéz na, az a lényeg. (Fúúúú, ez megint Háború és béke hosszúság lesz, érzem...:))

Itt már megyünk, izgulunk. :)

És igen. Ott van ő. A szerkezet, amit már napok óta nézegettünk, sóvárogva, kétségbeesve, csodálkozva, hallgatva az ordító embereket. Ő volt az, akit mindenki a szíve mélyén ki akar próbálni, de mindenki annyira fél, hogy csuda. Éppen ezért például én se biztos, hogy felültem volna rá, ha nincs ott Lucie. Magyarországon tuti nem. Mert itt legalább tudod, hogy biztonságos. De akkor is. Látjátok, milyen magas??? Meg ez így pörög ám körbe brutál sebességgel!!! Ááááááááá!

Igen. Az előtte kép. :D Before:

Ezek a képek akkor készültek, amikor én már voltam, Lucieval, Katarzynával és Valentinával, és utána a főnökünk (Guido) és Sanna ültek fel egy körre. Áááááááá. Nagyon durva. Még mindig bármikor fel tudom idézni azt az érzést. Leírhatatlan. Mindenkinek ki kéne próbálni! :)

És az utána kép! :) After:

Guido & Sanna megérkeztek! :) Heheeee! És örülnek ők is a talajnak a lábuk alatt! Nagyon durva érzés ám. Ezek a székek pörögnek a tengelyük körül, tehát te is mindig átpördülsz, úgy, hogy közben az egész szerkezet megy tovább nagy sebességgel. Hiába kapaszkodsz, amikor arccal tartasz a talaj felé, úgy érzed, hogy na most fogok kiesni és egy jó nagyot odataccsanni a földhöz. :D Áááááááá. Nagyon durva. Még mindig.

Itt pedig Lucieval úgy döntöttünk kipróbáljuk a másik hatalmas szerkezetet, ami egy körhintaszerű valami, azzal a különbséggel, hogy nagyon magasra (40 méter) felmegy, és úgy megy körbe folyamatosan.

Veronika ül és vár. Erről a képről most az jutott eszembe, hogy tegnap ugye nem működött a Blogger képfeltöltő funkciója, ezért annyira bedühödtem, hogy felmentem iwiwre, és tettem fel képeket oda (jelenleg 64 képem van, ami szerintem már több, mint beteges... :)), többek között ezt is, ezzel a címmel.

Itt már megyünk fölfele. Nagyon-nagyon szeretem a körhintákat. Egész életemben odavoltam értük, és ez most sem változott!

Ez már az egyik felülnézeti kép egyike. Nagyon jó volt, mert tudtam egy rakás képet csinálni felülről, meg amúgy picit csalódás is volt a gépezet, mert nagyon lassú volt, csak 2 perc volt az egész, és semmi extra. Simán el tudtam volna aludni rajta. Szóval ezért 5 euro azért tényleg picit sok.

És most megint várunk. Nemáááám! :) Összekeveredtek itt a képek időrendileg, tehát ez még mindig az eleje, amikor az elindulásra várunk.

Ez egy jó kép. Nagyon tetszik. Szép. Művészi. Szilvinek biztos tetszeni fog! :)

És a két bolond! Szeretjük ezt a képet. Nagyon. Puszi Lucie! :)

A Dam felülnézetből. Jobbra található a bolt, ahol dolgozunk, a narancssárgás autó mellett. Szeretem a Damot, szeretem a munkahelyem, szeretem a Bakkerij De Waalt, szeretem a Crispy Kinget, szeretem az új helyet, ahova le tudjuk rakni a bicajokat, szeretem a testvérboltot, ahonnan 1 euroért kapjuk a fél literes innivalókat, szeretem a Red Light Districtet, szeretem a tömeget, néha szeretem még a turistákat is, szeretem a város illatát, mikor megyek dolgozni, és amikor munkából megyek hazafelé, szeretem, hogy itt élhetek, szeretem Amsterdamot! Nagyon! :*

Itt már túl vagyunk egy sütin, amit a főnökünk vett nekünk, jelzem, utána az egész boltnak, mármint azoknak, akik épp dolgoztak, és nem tudtak velünk kijönni. Itt már mindenki adrenalintúltengésben szenvedett, és teljesen fel volt dobva.

Ő pedig ott a főnökünk, Guido, akit most még jobban szeretek, mert igencsak jófej ember. Sanna pedig elképesztően szép ezen a képen szerintem. Mondtam is neki. Az ő jelszava a no problem, mindenre ezt mondja, amire én először azt hittem, direkt akar ezzel idegesíteni, de rájöttem, hogy nem. Hanem neki annyira nem probléma semmi se. Ennyi. Aranyos lány, most már bírom. Lucie mondta is nekem, hogy néha túl hamar ítélek meg embereket. Erre én is mondtam, hogy nem néha, hanem mindig. És mivel alapjában véve antiszociális vagyok, nagyon sokszor negatívan. Viszont. Onnantól kezdve, hogy valaki pozitív velem, véleményem mindig megváltozik. De ez így nekem jó, mert csak és kizárólag pozitívan csalódhatok. :)Óóóóóóó, és utána elhatároztuk, hogy na akkor, most játszunk azokkal a gépekkel, amikben tudjátok van egy kar belül, alul meg egy csomó figura, és a kart kell gombokkal mozgatnod, és a cél az, hogy az egyik figurát megszerezd. Ahogy megláttam az Elmokkal teli dobozt, tudtam, hogy nekem most szereznem kell egy Elmot. Egész életemben nagyon nagy szerelmem volt, és még sosem volt semmim, ami Elmos, nemhogy egy Elmom! :) Szóval nekiláttam. 2 euro egy játék, ami 3 próbálkozásból áll. Mindegyik próbánál van 30 másodperced, hogy valahova felül odairányítsd a kart, majd az automatikusan "lecsap", megmarkol valamit (rossz esetben a nagy semmit), felemeli , és visszatér vele az eredeti helyére. Nos, ahogy azt gondolom gondoljátok, a kar maga nagyon gyenge. Például azok az Elmos figurák olyan nagyon voltak, hogy egyszerűen képtelenség, hogy 1 másodpercnél tovább megtartsa őket. Nade. Az egy másodperc. Tehát ez azt jelenti, hogy az alatt az egy másodperc alatt kell egy figurát mindig közelebb & közelebb hoznod a kívánt végső helyhez. Szóval van benne ám logika, meg ki lehet stratégiázni. De nem egy játék alatt, ez is nyilvánvaló. Nekem kb a 3. vagy 4. játéknál sikerült. Akkor már annyira izgultam, és annyira akartam, hogy a körülöttem lévő idegenek is odajöttek, és ők is ott izgultak. Éééééés: sikerült! :D Jujj, én annyira boldog voltam! Mindig is akartam egy Elmot! A többiek is örültek, aztán futottam Lucieékhoz vigyorogva! :D Ő ott a képen már az én kis Elmom, nagy szerelmem, ő is, tudom. És itt pedig a boldog tulajdonos látható, legújabb szerzeményével! :) ELMOOOOO! :D

Ennyi. Valamiért nem működik a képfeltöltés, és nem tudok több képet felrakni. Pedig van még kb 50 tegnapról... Ma megyek találkozni Lacával, nagyon jó lesz! Lucieval függők lettünk, vidámparkba kell mennünk ma is a Damra! :D Jujj, de jó lesz! Arccal a földnek zuhansz lefeléééé! :) Ááááá, akartam képeket feltenni, de nem engedik! Tegnap itt voltak drága holland csoporttársaim és -pajtásaim: Jiska, Karuna és Sara (aki spanyol :)). Nagyon jó móka volt az is, bár arról nem készültek képek. És még mindig nem kommenteltem a tengerpartot se, meg ezt a mostanit se, sőt ma is fogok képeket csinálni, és akkor majd azokat is kell! Juhúúú! :) Picit el vagyok maradva úgy érzem! Nade majd holnap! :) Vagy még lehet, hogy ma éjjel. Még mindig beteg vagyok picit, a take it easy holland felfogás pedig már teljesen belémépült, mert így sokkal könnyebb minden. Jól csinálják nagyon. Azt kell mondjam. Egyre erősödik bennem az érzés viszont, hogy én innen már sehova se akarok menni. Sehova! Se vissza, se máshova, sese. Nekem ez itt a tökéletes maga. Amsterdam. Nagy szerelmem lett. És most mennem kell készülődni, mert mindjárt indulunk be a városba, a Damra, visítozni! :D Jujj, nagyon jó ám! Ja & most már holland bankszámlám is van, lehet utalni! :) Ennyi. Így nagyvonalakban. Millió puszi Nektek! Hamarosan tényleg mindent bepótolok! :)