hm

Wow. Ma érdekes napom volt. Nagyon érdekes. Nem, nem fogok róla mesélni, még magamnak sem. :) Veronika próbál normális maradni. Este megint lementem egyet a tengerhez, kezdem felfedezni a tenger jó oldalát, meg annak is, ha az ember igencsak közel lakik hozzá. Olyan jó ott üldögélni, és nézni a kite-surfösöket, meg a sok pici gyereket, akik homokvárat építenek a számomra mínusz 20 fokban. :) Holnap megint dolgozom, de jobb is, sok volt ez mára, picit gondolkodnom kell megint, és arra a legtökéletesebb a munkahelyem. Főleg akkor tudom ezt a tevékenységemet űzni, mikor épp 'ik oplette', ami annyit jelent, hogy figyelem az embereket, nehogy lopjanak, na hát én olyan jó technikát dolgoztam ki erre, hogy most már imádom, ha épp ezt is kell csinálnom, mert ilyenkor nyugodtan elflashelgethetek az élet dolgain. Nagyon mókás. :) Titeket meg imádlak kedvenc olvasóim, örülök, hogy tényleg továbbra is olvastok, nagyon jól esik. Zsoleszom: mindig imádom, ha ilyen elgondolkodtató kommenteket kapok, köszönöm, ne hagyd abba, csak annyit mondhatok! :) És hát igen, nagyon próbálom azt csinálni mindig, amit szeretnék, még akkor is, ha sokszor nehéz, és jóval könnyebb lenne egy ismert környezetben szenvedni, de néha boldognak lenni pár órára. Csak én ezt nem akarom. Punkykám: kedvenc németem leendő felesége, akit csúnyán megtréfált a helykijelző masina. Nos, míg Magyarországon voltam, nekem mindig mást írt ki Veszprém helyett, úgyhogy voltam én is Budapesttől elkezdve Barcsig minden, de néha ügyesen működik, és akkor viszont nagyon érdekes megnézegetni, hogy ki honnan olvas. Most például azt nem tudom, hogy ki olvas Amsterdamból, mert arra pl nagyon kíváncsi lennék... :) Saschát puszilom of course, meg téged is németlány, meg írj vissza msnen, ha írok neked, rot op. :) Kata: heheeeeee, tudoooom, még mindig sokat írok, sokat gondolkodok, kész quest lehet számodra, mindig elképzellek, ahogy olvasod, és közben sóhajtasz nagyokat, hogy te jó ég! :) Na mi van Önnel kollega egyébként??? Mit csinálsz épp? Hogy van Fecó? Kicsi-e nagy-e? Vagy de majd holnap? :D Balázsom: kis tündér vagy még mindig, nem tudod, milyen jólesik, hogy van, akinek függőséget okoz a blogom... :) Köszönöm, és még mindig várom a jutalmam ám! ;) Zoltán pajtásnak, a csoporttársnak pedig üzenem, hogy te is király vagy Róka! De tőlem nem csak ennyi telik. Hehe. :D Igazából azt üzenem (és szeretném küldeni mindenkinek, aki szereti), hogy élj, élj, élj, bulizz, bulizz, bulizz, de azért vigyázz is magadra, és készülj 'Sterdamra! Neeee, és ez még rímelt is! Heh! Még a végén művész lesz belőlem! Persze nem, mert nincs humorérzékem, meg fantáziám. De különben egész jó esélyeim lennének így. :D Ma beszélgettem Apukámmal és Helgával is, nagyon jó volt, örültem neki. :) Holnap kivételesen 12től 20ig dolgozom, middle shiftben, tiszta furcsa lesz, meg most már tudom, mikor fogom meginni a Red Bullt, amit még egyik nap kaptam a főnökömtől. :) De most nem érdekel. Most nem érdekel semmi. Szeretek itt lenni, szeretem ezt az életstílust, szeretem, hogy vannak emberek, akikre mindig számíthatok, szeretem Amsterdamot. :) Szeretem, hogy már kezd távolodni az a sok bántás és negatívság, amit megint tapasztalnom kellett 5 hónapig, és ami mindig olyan furcsa elsőre, aztán az ember egyszerűen magába szívja, és ott marad, egész addig, míg nem találsz rá ellenszert. Az ellenszer a távolság. Közhely, de így van. A távolság, és egy másik kultúra, más emberek, más gondolatok, más problémák. Ez. Itt. Na megyek aludni. Message for Veronika: do not mess up your life any more alsjeblieft! Full stop.