Na akkor. (Bár azért ilyenkor kicsit örülök, hogy vannak még, akik aggódnak értem...) Azért nem írtam drágaságok, mert hát eléggé elfoglalt kis életem volt az elmúlt nemtommennyi időben. Na igen. Idő. Nem tudom, hányadika van, fogalmam sincs általában milyen nap, egyszerűen szinte mindig dolgozom, éppen ezért tökmindegy kategóriába ment át. De! Tegnap megint voltam isiben (Krisztiánka után szabadon), mert igazából már az Erasmus studentek introductionjén említette Wout (kedvenc tanár & tantárgy itt), hogy minket is sok szeretettel vár az órájára. Persze kredit meg minden nélkül, mert én már nem vagyok student... Múlt kedden kezdődött, hát tegnap be is mentem a második órára, de innentől erre járni fogok, már meg is kértem Sandrát, hogy a keddeket szeretném mindig szabadnak. Kitaláltam mikor tudnék Mo.ra látogatni: október 20-24. Három fő úticélom van: Noszlop, Veszprém, Budapest. :) És majd Wouttal megyünk Dutch Theatre-be is, ez két dologból vonzó számomra: egyrészt mert Dutch, másrészt mert Theatre. :) Meg amúgy is, az egész kurzus nagyon jó kis alap nekem a leendő Phd-mhez, majd még mesélek róla, de most annyira nem ez a lényeg, mert ez tegnap volt... Az elmúlt két hét dióhéjban:
(amire tudom, hogy sokan kíváncsiak - hehe) Róka megérkezett, aranyos volt, már a buszról integetett. Ez úton jelzem, hogy szerintem ne gyertek busszal, mert 22 óra az út... Róka elmondása szerint azért, mert mindenhol megáll. Ki emlékszik még picit a tavalyi Oszis sztorira? Nem, nem ugyanaz történt, de nagymértékben hasonló. Legalábbis érzelmi szinten. Veronikában megint megváltozott valami. Vagyis inkább minden. Egyszerűen megint. Én esküszöm nemtom mért van ez velem nonstop. Azóta is próbálom megfejteni, még nincs eredmény. Mindenesetre örülök, hogy ez helyre került bennem, mert megint totál-brutál egyedülálló lehetek. :) A munkahelyemen már most szétcsúsztak ezen páran (inkább azok, akiknek még mindig új vagyok picit), hogy ez mennyire abnormális. Nem, nem az. No mindegy. Róka megérkezett, és azonnal tudtam, hogy ez a drága gyerek nem érdemli meg, hogy tönkre legyen téve, mert hosszútávon úgyis mindig az a vége, mert én egyszerűen nem kapcsolatra született emberke vagyok. Meg még mindig nagyon (túlságosan is) foglalkoztatják olyan dolgok, melyek véleményem szerint az abszolút múlthoz kellene, hogy tartozzanak, csak ő (és a másik fél) erre egyelőre képtelenek. Másrészt pedig benne sem változott semmi, úgyhogy az egész ügy közöttünk az esélytelen kategóriával egyenlő. De tudtuk mi ezt az elejétől. Úgyhogy nem para, sőt, szerintem ettől mindkettőnk csak boldogabb lett, merthogy mindezt meg is beszéltük egymással. Sajnálom, ha megint elkeserítettem azokat, akik azt hitték, hogy végre, mert nem. Én még mindig nem állok készen arra, hogy valakire folyamatosan figyelnem kelljen, hogy ledobálja a zokniját a földre a rendmániás szobámban, hogy a szabadnapjaimon korán kelljen kelnem, és egyáltalán, hogy ne legyek egyedül. Nem, nem, nem, nem, nem. Mint a Hair-ben, csak kicsit másért... Nade! Csudijó 10 napot töltöttünk el ehhez képest, úgyhogy nem teljesen volt Oszi-sztori, voltunk Utrechtben, Alkmaarban, Amsterdamban (természetesen), Castricumban a tengerparton, tehát nagyon jól eltöltöttük az időt, mint jóbarátok (na jó, azért még nem teljesen, hisz' ismertek - hehe), de sokat nézeteltértünk is, mert hát már nem volt meg az a connection, ami azelőtt. Így megy ez. Mindkettőnknek jobb ez így. Mindenesetre mondtam Zolikának, hogy szerintem továbbra is jöjjön csak ki Amsterdamba, ahogy befejezte a sulit, én majd segítek mindenben, kivéve, hogy együtt tuti nem fogunk lakni. :D Mókás volt. Tényleg mókás. Örültem, hogy itt volt. :) Meg én se dolgoztam végre annyit, mint szoktam. Ezen a ponton szeretném megemlíteni, hogy: ha most ezt egy gyönyörű szingli lány olvassa, úgy képzelje el Rókát, mint a világ legnagyobb machoját, aki nemcsak jól néz ki, hanem még nagyon esze is van hozzá, tehát én mindenkinek csak ajánlani tudom. És már csak fél évig lesz Veszprémben, úgyhogy tapadjatok rá, mert megéri! Puszillak Róka! ;)
Lucie szintén megérkezett, megint itt van, megint sokkal nyugodtabb a lelkivilágom, mert van, aki bár látensen is, de vigyáz rám. :) Minden a régi. Iszonyat sokat beszélgetünk, megfejtjük a világ, a bolt, és a saját problémáinkat, és persze lakást keresünk nonstop. :) Na pont most kell elrohannom dolgozni emberkéim, majd mesélek tovább. No para, Veronika él, sosem hal meg, de legfőképp boldog-boldog-boldog. :) Imádlak Benneteket, virtuális ölelés, sok puszi!
(amire tudom, hogy sokan kíváncsiak - hehe) Róka megérkezett, aranyos volt, már a buszról integetett. Ez úton jelzem, hogy szerintem ne gyertek busszal, mert 22 óra az út... Róka elmondása szerint azért, mert mindenhol megáll. Ki emlékszik még picit a tavalyi Oszis sztorira? Nem, nem ugyanaz történt, de nagymértékben hasonló. Legalábbis érzelmi szinten. Veronikában megint megváltozott valami. Vagyis inkább minden. Egyszerűen megint. Én esküszöm nemtom mért van ez velem nonstop. Azóta is próbálom megfejteni, még nincs eredmény. Mindenesetre örülök, hogy ez helyre került bennem, mert megint totál-brutál egyedülálló lehetek. :) A munkahelyemen már most szétcsúsztak ezen páran (inkább azok, akiknek még mindig új vagyok picit), hogy ez mennyire abnormális. Nem, nem az. No mindegy. Róka megérkezett, és azonnal tudtam, hogy ez a drága gyerek nem érdemli meg, hogy tönkre legyen téve, mert hosszútávon úgyis mindig az a vége, mert én egyszerűen nem kapcsolatra született emberke vagyok. Meg még mindig nagyon (túlságosan is) foglalkoztatják olyan dolgok, melyek véleményem szerint az abszolút múlthoz kellene, hogy tartozzanak, csak ő (és a másik fél) erre egyelőre képtelenek. Másrészt pedig benne sem változott semmi, úgyhogy az egész ügy közöttünk az esélytelen kategóriával egyenlő. De tudtuk mi ezt az elejétől. Úgyhogy nem para, sőt, szerintem ettől mindkettőnk csak boldogabb lett, merthogy mindezt meg is beszéltük egymással. Sajnálom, ha megint elkeserítettem azokat, akik azt hitték, hogy végre, mert nem. Én még mindig nem állok készen arra, hogy valakire folyamatosan figyelnem kelljen, hogy ledobálja a zokniját a földre a rendmániás szobámban, hogy a szabadnapjaimon korán kelljen kelnem, és egyáltalán, hogy ne legyek egyedül. Nem, nem, nem, nem, nem. Mint a Hair-ben, csak kicsit másért... Nade! Csudijó 10 napot töltöttünk el ehhez képest, úgyhogy nem teljesen volt Oszi-sztori, voltunk Utrechtben, Alkmaarban, Amsterdamban (természetesen), Castricumban a tengerparton, tehát nagyon jól eltöltöttük az időt, mint jóbarátok (na jó, azért még nem teljesen, hisz' ismertek - hehe), de sokat nézeteltértünk is, mert hát már nem volt meg az a connection, ami azelőtt. Így megy ez. Mindkettőnknek jobb ez így. Mindenesetre mondtam Zolikának, hogy szerintem továbbra is jöjjön csak ki Amsterdamba, ahogy befejezte a sulit, én majd segítek mindenben, kivéve, hogy együtt tuti nem fogunk lakni. :D Mókás volt. Tényleg mókás. Örültem, hogy itt volt. :) Meg én se dolgoztam végre annyit, mint szoktam. Ezen a ponton szeretném megemlíteni, hogy: ha most ezt egy gyönyörű szingli lány olvassa, úgy képzelje el Rókát, mint a világ legnagyobb machoját, aki nemcsak jól néz ki, hanem még nagyon esze is van hozzá, tehát én mindenkinek csak ajánlani tudom. És már csak fél évig lesz Veszprémben, úgyhogy tapadjatok rá, mert megéri! Puszillak Róka! ;)
Lucie szintén megérkezett, megint itt van, megint sokkal nyugodtabb a lelkivilágom, mert van, aki bár látensen is, de vigyáz rám. :) Minden a régi. Iszonyat sokat beszélgetünk, megfejtjük a világ, a bolt, és a saját problémáinkat, és persze lakást keresünk nonstop. :) Na pont most kell elrohannom dolgozni emberkéim, majd mesélek tovább. No para, Veronika él, sosem hal meg, de legfőképp boldog-boldog-boldog. :) Imádlak Benneteket, virtuális ölelés, sok puszi!
no comment... :D
ReplyDelete