P.S.

Először is szeretném megköszönni a rendkívül magvas tartalommal bíró kommenteket (melyek igazából csak megerősítettek, hogy akkor ezek szerint jól látom a dolgokat). :) Hehe. Ma úgy kezdődött a napom, hogy lecsekkoltam, hogy mennyibe kerülnek a repjegyek októberre. Nos. Nem kellett volna. Enyhén szólva ideges lettem... 300 euro. Igaz, hogy oda-vissza, nade akkor is! Hát mi ez kérem szépen?? Egy ilyen országba?? Ennyi pénzért?? Heh! Brutális.. Úgyhogy mostantól kb arra spórolhatok, hogy tudjak venni októberre és (ami nagyon jó hír viszont) decemberre repjegyeket. Bizonyám. Idén karácsonykor Magyarországon leszek! Jujj, de örültem! Merthogy azért nem volt egyszerű, mert egyszerűen szinte lehetetlenség, hogy elengedjenek szabadnapokra.. Ami persze valahol jó érzés, de néha bosszantó is picit, mert nélkülem is csudijól megvannak. Szóval az október úgy néz ki, hogy október 20-24ig, a karácsony meg december 20tól 26ig. :D Juhéé! De még meg kell vennem a jegyeket, mindenesetre a nagyján (mármint a munkahelyi elengedésen) már túl vagyok! :) Örültem - örülök, még mindig. Ja! Legjobb! :D Helgával egyszer beszélgettünk, hogy ő is szeretne velem jönni Magyarországra, mert 30 évvel ezelőtt volt ott utoljára, és ő úgy érzi, hogy (vagy érezte, mielőtt megnéztük mennyi a jegy, mert ennyiért tuti nem fog jönni...) akkor oktüberben jönne velem. :D Meglássuk, de egyelőre erre kevés esélyt látok, meg hát nemtom mit csinálna, pedig sokat kéne nélkülem lennie, mert hát eléggé be leszek táblázva, ezt már előre látom, mert mire végiglátogatom az összes fontos emberkét, az nem 2 óra... Simán eladnák már a devecseri vasútállomáson, ahol nemcsak hogy angolul nem beszélnek, de sokszor még magyarul sem, és olyan jegyet kapsz, amilyet még Mo.on belül is nehéz találni. Mindenesetre valahol igenis szeretném ha jönne, mert látnia kell, hogy én honnan jövök, látnia kell, hogy mi az, hogy 400 euróból élnek az emberek, körülbelül ugyanazokkal az árakkal, hogy hogy néznek ki a vasútállomások, a vonatok, hogy az emberek nem mosolyognak. Szeretném, ha találkozna a Pannon Egyetemen a "kollegáival", akikkel élőben még sosem találkozott, és abszolút más kép él a fejében róluk, mint amilyenek a valóságban. Szerintem elsőre úgy rácsapják majd az ajtót, hogy nincs fogadóóra (hetente egyszer csütörtökön 14-16 kb), mint a huzat. Na majd akkor lesz egy reális képe arról, hogy neki mennyire jó élete van, és mennyire sok pénzük van, sőt, ami még ennél is fontosabb, mennyire biztonságos élete van itt Hollandiában. Merthogy sokat panaszkodnak ám! Ohó! Na ha engem meg valamivel, akkor ezzel fel lehet húzni 2 perc alatt! Mindig mondom nekik, menjetek Mo.ra, de ne Budapestre, mert az semmilyen képet nem ad az egész országról. Éltem Pesten, tudom milyen, és tudom, milyen pestinek lenni. Ha összevetitek Pestet és mondjuk Veszprémet, ég és föld. Na ez az, ami itt más. Itt egy csomó kisebb város Amsterdam kicsiben. Vagy Hága kicsiben. Rengeteg fejlett város van, nemcsak egy, amire az ország szinte az összes pénzét költi, megfeletkezve a többi megyeszékhelyről és városról. Igen, szeretném, ha picit jobban megismernék azt az országot, és rájönnének, hogy nekik milyen jó, és értékelnék. Sőt! Durva! Elhatároztam, hogy én sem csak Dániába vagy éppen Németországba akarok menni barátokat látogatni és bulizni. Bulgáriába akarok menni. Romániába akarok menni. Ukrajnába akarok menni. Sőt! Oroszországba az ősellenségekhez. Hogy én is lássam Európa másik oldalát. De most per pillanat tényleg szívesen gondolok arra is, hogy picit több, mint egy hónap múlva Mo.ra megyek, amit sosem fogok elfelejteni, és ami miatt annyira értékelek itt mindent, és aminek annyi mindent (de főleg az eszemet és a dolgokra való reális rálátást) köszönhetek. Szeretem Magyarországot, mert maga a gettó. Szeretem, mert mindenre megtanít. Megtanít túlélni, akkor is, amikor mások felkötnék magukat az első fára. Szeretem, mert szürke, és szeretem, mert olyan magyar. Nagyon magyar. Én is nagyon magyar vagyok, és mindig az is maradok. Sosem felejtem el, honnan jöttem. És amikor magyar emberekkel beszélek, nem fogok más nyelven elkezdeni beszélni, mert imádom az anyanyelvemet. A legszebb a világon. Hát ennyit tudok most elmondani a vietnami háborúról, mennem kéne aludni, mert tegnap is fél 5kor sikerült lefeküdnöm, mert of course Lucieval beszélgettünk a konyhában... :)
Filmajánló: The Edukators (2004): német film, ami már alapból mond valamit, az egyik főszereplő olyan szinte lekker ding, hogy fáj (ki fogjátok találni melyik :)), a történet meg egyedülálló. Sosem láttam ehhez hasonló filmet. Mikor ott voltam, hogy na, letöröljem-e a gépemről, nem tudtam eldönteni, és még mindig nem tudom hova tenni. Egyszerűen nem megy. Érdekes, tényleg maga az ötlet miatt, egyszer mindenképp nézzétek meg. Sőt! Németül! Nehogy angolul vagy szinkronosan, mert maga a nyelv iszonyat sokat számít, még azoknak is akik nem értik, rengeteget elárul erről a szeretett nemzetről... Hm. Nemtom még mit néztem mostanában. Ja de! Magyar filmek tömkelegét, mert drága Apukám küldött nekem egy csomó filmet!!! :D Sajnos már majdnem meg is néztem az összeset, ami nem jó, mert ha ezek is elfogynak nemtom mit csinálok... :D Na. Hasutasok (2008): nos. Mit is mondhatnék. Akik szeretik a Völgyet, azok imádni fogják, és azoknak jelent is valamit ez a film, akik nem tudják mi az, ne is nézzék meg ezt a filmet, mert nem nekik való. Én rengeteget nevettem, és nagyon-nagyon magyar filmnek tartom (minden jó és rossz tulajdonságával együtt :)) Szőke András alap, Hernádi Juci nagyon nagyot domborít (szó szerint), és hát mikor ott állnak a megújult vasútállomás avatásán!! Áááá! :D Aztán volt még: Bakkermann: a zenéje. A zenéje az, ami nálam csillagos ötös. Szintén Szőke András rendezte, szintén Taliándörögd, és szintén nagyon magyar, tele káromkodással, és nagyon nagy igazságokkal. Visítottam konkrétan a röhögéstől, szinte az egész film alatt. Kedvenc rész zeneileg: a film közepe, a cseh népdal, meg is hallgattattam Lucie-val, hogy mondja már el, mit jelent, vagyis hogy miről énekelnek, konkrétan végigmosolyogta az egész dalt... Kedvenc rész tartalmilag: a film közbeni betétek (kedvenc standuposaimmal, mint pl Kőhalmi Zoltán és Bödöcs Tibor), illetve a kemenceépítés. Nézzétek meg, érdemes! :) És a legjobb: Kalandorok. Wow. Komolyan. Én a Sose halunk meg-hez tudnám picikét hasonlítani, mármint minőségi szinten, gyönyörű egy film, komolyan. Szintén a zene, fantasztikus, de itt a sztori az, ami igazán lényeges. Egyáltalán nem tipikus viszont. Tetszett, 10/9 pont egyértelműen, biztos, hogy meg fogom majd nézni újra és újra, mert rengeteg mondanivalója van. Na elmásztam, akarok kommenteket, mindennel kapcsolatban, olyat is lehet, hogy komment: Vera blablabla ez meg az, hát ilyet meg hogy írhattál, ejnye, blabla, utána pedig: és a helyzet velem ebben a pillanatban az, hogy: [...]. Ne fogjátok vissza magatokat, kíváncsi vagyok rátok, és októberben meg jól megölelgetem azt a kis buci fejeteket! ;) Pussz!