Szóval akkor nieuw bericht, azaz új bejegyzés. Ja, mert azt nem tudom említettem-e már, hogy mióta kinn vagyok, a blogom, meg minden másom automatikusan átváltott hollandra, biztosan azért, hogy így is tanuljam ezt a gyönyörű nyelvet. :) Mókás egyébként. Már egy csomó szót tudok. Például az afbeelding képet jelent. Szóval épp most kaptam ihletet Sziszóókától, akivel msnen beszélgettünk. Egyébként itt jegyzem meg, hogy tényleg nem értem néha az életet, hogy mért mindig a jó embereket bántják. Mindegy. Egyszer minden igazán jó ember visszakap minden jót, amit megérdemelt. Vagy még többet.

"Miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek, olyanok akár a Gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lukat üt a canyonba, mégis mindig újra próbálja..." /Hiperkarma: ?/

Nos, nem írtam már egy ideje. Igen, szóval az órarendnél maradtunk le. Egyébként azóta nem sok minden történt ám. Az úgy volt, hogy nekiállok fordítani, aztán mindig vagy beszélgettem valakivel, vagy filmet néztem, vagy bicajoztam. Óóóóó, hát erről jut eszembe: képzeljétek, tegnapelőtt 4 órán keresztül sikerült bicajoznom, na nem kell megijedni, nem ilyen nagy a város, csak Veronika nagyon könnyen & gyorsan betalált, csak amikor eldöntöttem, hogy na akkor most irány haza, akkor úgy eltévedtem, de úgy! Igen. Úgy, hogy Haarlemben kötöttem ki. Nos, mint utólag kiderült ez nagyon, de nagyon messze van a központtól, mondjuk ezt éreztem is egy idő után. Tegnap Elmo ezen pörgött 5 percig, hogy te jó ég, kinn voltam a Haarlemben bicajjal. Hát azért nekem ennyire nem volt nagy szám, az már inkább, hogy utána vissza a Centraal Stationre, aztán megvárni a 9es villamost & követni hazáig. Egyébként ma már megállapítottam, hogy most már tényleg tudom az utat hazafelé. De TÉNYLEG! :) Nos igen, ez volt tegnapelőtt. Rossz hírek (mert az én életemből ők sem maradhatnak ki sose): a projektosztály nagy kegyesen közölte, miután már legalább 2 emillel zaklattam őket, hogy majd csak szeptember közepén jön meg a pénzem. Na mondom az király. Mindegy. Kértem anyuéktól kölcsön. Mondjuk nem örültem neki, mert utálok tartozni, a szüleimnek meg aztán végképp. De legalább van pénzem a lakbérre, amit holnap kell kifizetnem, meg marad egy pici, hogy éljek 10ig. A magyar diákos munkának is kampó, persze ott is nekem kellett zaklatni őket, hogy mondjátok már meg, hogy mi van, tök mindegy, hogy jó vagy rossz, de tudnom kell. Na, visszaírt a csaj, hogy pillanatnyilag nincs szükségük magyar diákra. Na mondom, szép, hogy hirdetik neten, direkt arra hivatkoztam, aztán meg azt mondja nincs szükség rá. Fuck You! Really. Le is szedték gyorsan a websiteról. Meg azt azért odaírta, hogy ahogy lesz munka, azonnal szól. Na persze... Szóval ennek a munkának annyi. Mondjuk úgyis várnom kell. Jajj, tényleg, szerintem még ezt sem mondtam: szeptember 12én megyek a SofiNumberömért. Juhúúú! :) Szóval addig igazából nem is nagyon érdemes munkát keresnem, mert anélkül nem dolgozhatok. Ma is például, mert ma aztán voltunk munkanézőben a belvárosban, szerintem azonnal kezdhettem volna egy souvenirshopban, ha lett volna SNöm. Mindenesetre azért kitöltöttem 2 jellapot 2 souvenirshopba, meg voltam a seedshopban, ahogy megígértem, kedves olvasó, de most jön a durva rész: 3 darab nyelv kevés volt nekik. Akartak még franciát meg spanyolt. Hülyék ezek. Egy seedshopba??? Most viszont kaptam egy nagyon jó tippet a drágaságtól! Hogy próbáljak meg hoteleket, mint recepciós. Hmmm. Tényleg jó ötlet. Úgyhogy holnap ha befizettem a pénzt, hazajövök, és CVt küldözgetek szerteszét. Beautiful! :) Nagyon hiányzik. A legtündéribb ember, akit valaha ismertem. Ááááááá, és nem hiszitek el! Ki fogja neki tanítani az angolt nemzetközin? Nem, nem a Laca. Bár az is vicces lett volna. Hanem! Kenesei! :))) Mókás. De amúgy én örülök neki. Bárki bármit mond, szerintem nagyon érdekes nő, és nagyon okos. Én szerettem az óráit. Bár, a nyelvtöri néhol picit uncsi volt, viszont a szövnyelv már érdekesebb. Meg mondjuk ott már ő is teljesen másképp viszonyult hozzánk. At least hozzám. :) Meg a S.U.C.K.esten! :) Óóóóó, a szakest! Jövőre úgyis megint mi szervezzük, az is tuti! Mekkora buli lesz megint! A Pannon Egyetem híresen legjobb szakestje minden évben! Juhúúú! :) Nos, hol is tartottam? Mindig megzavartam általam imádott emberek... Szóval szeretem őt. Nagyon. Ööööööööö, most megint elkalandoztam. Jaaaa, írok egy idézetet ide fel, csak meg kell hallgatnom ahhoz. Ááááá, most majdnem ideírtam, hogy pill. :D Na, felírtam. Tanulságos. Szóval lassan befejezem, mondtam Oszinak is, mert még lefekvés előtt el akarja olvasni, amit írtam. Picit fura tudni különben, hogy kik olvassák a blogom. Érdekes. De jó érzés. Jaaaa, hát itt jutott eszembe drága exlakótársam, Szilvi, aki végre kommentelt. Mert ha jól megfigyelitek, már nagyon rég nem kommentelt a kutya se. Pedig a régi szép időkben! :) Zsolesz, Balázs, tessék megnézni a blogotokat, mert én viszont imádok kommentelni. Alap. Jajj, nem is: NYILVÁN. Nemtom mi van Rosival, tisztára depressziós vagyok a gondolattól is. :( Persze tudom, hogy jó helyen, és hogy Laca & az anyukája biztos vigyáznak rá, de akkor is! Nincs itt. Nincs velem. Az én drága Rosim! Kis gyönyörűség. Kezd végetérni szívemben a nyár. Kapolcs, Akali, Oszi, a búcsúbulim, Szonja, Sziszóó, a lökött banda, a drága csoporttársaim, Ricsi, a vezetés a piros kis Suzukiban, a "Nekeeeeem?!?!"-nap vagy inkább napok, Dávdi, Utcazene Fesztivál, és még számtalan gyönyörű szép emlék... Hmmmm, imádok ezekre gondolni, mert ilyenkor mindig jó kedvem lesz! :) Na, akkor még jöjjenek a képek, mert már kezdek fáradni, és már dögunalmas lehetek (ugye Sziszóó):

Találtam ma kacsákat a házunk mellett. Róluk pedig most eszembe jutott, amit ma Jos (az egyik koordinátorom-tanárom) mesélt, hogy semmi bajuk az immigránsokkal, de egyszer egy spanyol család betelepült egy parkba egy kis házikóba, amit valószínűleg gyerekeknek építettek, ami nem is lett volna baj, csak halál természetes módon elkezdték a parkban lévő kacsákat enni. :)

A bicajom látható a házunk előtt. Szerintem nagyon illenek egymáshoz. Mondjuk a bicajom picit szebb. :) Ma ráébredtem, hogy mim nincs még hozzá: bicajpumpám. Bizony! :) Azt valahogy elfelejtettem...

És bizony, az ott, az ülésem alatt a 100kilós záram a bicajhoz. De legalább nem lopják el. Remélhetőleg. Igaz, hogy mindig annyit szenvedek vele, és biztosan olyan látványosan, hogy az emberek mindig odajönnek segíteni...

Veronikának még korán van így délben. Az a hagyjálbékén állapot. :) Jaaa, és a legjobb! A hollandok nem tudják normálisan kimondani a nevem, mert nekik minden v=f, úgyhogy én itt nem vérá vagyok, hanem feronika! Meg mindig azt mondják, hogy elefétör (elevator), meg emtífi (MTV --> jelzem, ezt volt a legnehezebb kitalálni). Édesek. Tényleg. Mint az ötévesek. "Hollands are cheap bastards" as Simon said. Tényleg, régen láttam Simont. Pedig elvileg ő a studentmentorom, neki kéne állandóan mutogatni a várost meg ilyenek. Anyway. Kutyátmacskát. Nekem nem kell segítség. Nem kell idegenvezető. Szépen lassan (akár 4 órás bicajtúrák árán is, de) megismerem a várost. Még max egy hónap, és kívülről fogom tudni minden utcáját.

Ez most nem lesz annyira izgalmas, mint nekem volt, de jó érzés volt ismerős dolgot látni. Mármint elméletben ismerőst, gyakorlatban megvalósítva. Montessori iskola. Meg is fogalmazódott bennem hirtelen, hogy megváltoztatom a pepszi szakdogámat, és inkább azt is Amsterdamból írom, csak mondjuk valami reformpedagógiás cuccból. Például összehasonlíthatnék 2 reformsulit itt. Vagy ugyanolyan típusú (2 Montessorit például) iskolákat, egy hollandot és egy magyart. Hmmmm. Not a bad idea. :) Majd Ernővel kell megbeszélnem. Persze majd biztos megint jól kielemez szexuálpszichológiailag, ahogy szokott, de leszarom. Csak olyan dolgokból írom a szakdogáimat, amik iszonyatosan érdekelnek, meg amik talán mások számára is építőek lehetnek. Vagy csupán elgondolkodtatóak.

Itt a mese vége mára, zárul Misi mókatára. Vagy valahogy így. Óóóó, hát már erre sem emlékszem. Ejnye. :) Továbbra is szeretlek Benneteket, továbbra is Magyarország az nem, és továbbra is minden beautiful, csak néha nem. Mindenkinek respekt, hogy idáig bírta, tessék kommentelni, leveleket írni nekem, satöbbi, satöbbi, satöbbi, ahogy kedvenc Rolling Stonesunk mondaná! Millió puszi! :) Ja & vegyetek repjegyeket! Sürgősen! Főleg Oszi! :) Of course...

az órarendem

International Modules semester 1A 2007-2008

		Tuesday	Wednesday	Thursday
1	8.30-9.15
2	9.15–10.00			Proficiency Tracy Lagas A 0.11 Start 6/9/07
3	10.00-10.45		10.25-12.05 Survival Dutch Heleen Stapel Location: Leeuwenburg Room ? Start: 12/9//07
4	10.45-11.30			11.00-12.50 Internationalisation In the school Sjoerd Visser A 011 Start 6/9/07
5	11.30-12.15	Classroom Expressions Wout Nooitgedagt A 017 Start 4/9/07
6	12.15-13.00
7	13.00-13.45			Internationalisering in the school Jos Beelen Start 30/8/07 A 322
8	13.45-14.30
9	14.30-15.15		Towards an Integral Education Gerard Aartsen A. 526 Start 5/9/07	14.30-17.00 Materials for CLIL Liz Dale C 208 Start 6/9/07
10	15.15-16.00
11	16.00-16.45

Survival Dutch: your presence is compulsory the first session !

Nos, itt az órarendem. A mókás az, hogy egy darab óránk fog csak elkezdődni ezen a héten, mégpedig José. De az is majd csak csütörtökön. Szóval Anna szerint ez jó nekem, mert tudom csinálni a fordításom, hát hipp hipp hurrá, én is nagyon örülök. Amúgy jó lesz tényleg, ha végre megkapom a pénzem a sulitól. Meg végülis tényleg jó, mert akkor be tudom fejezni ezt a borzalmat. Ma egész nap ezt fogom csinálni, mert el akarok jutni a 88as oldalig (nyugi, 74nél kezdtem...), utána a bibliográfia jön, de szerintem én azt már tényleg nem fogom lefordítani. Különben is, ezek a könyvek meg se jelentek magyarul, úgyhogy nem is kell. Ugye??? Szerintetek? Óóóó, hát remélem, mert akkor máris jóval kevesebb (5 oldallal). Utána meg már "csak" 50 oldal. Az már nem sok. Mégis jobb lesz majd nekiállni, mint 70nek! Tegnap megnéztem a Bourne Identityt, ma pedig a Supremacyt. Este az Ultimatum következik. És Oszi Matt Damont szereti, hát én meg Franka Potentet. Hogy mért nem mondta, hogy ez a lány játszik ebben a filmben? Annyira szeretem! Iszonyú jó színésznő szerintem. Kötelező: Lola rennt. Főleg a zenéje miatt. De én szeretem a mondanivalóját is. Na mászok vissza fordítani. Pusziiiii! :) Jaaaaa, és majdnem elfelejtettem! Intézkedtem Sofi Number ügyben! Juhúúú! 2 napon belül hívnak Leidenből, hogy mikor mehetek a numberömért! :) Juppíí! És utána annyit dolgozhatok, amennyit csak akarok! Na, most már tényleg megyek.

A tegnap este képekben. Nos, kaptam ismét egy nagyon beautiful Verás kiegészítőt. Egy kalapot! Annyira, de annyira szép! Mikor megláttam, a szokásos Veronikás reakciót váltotta ki belőlem, mire a lány megkérdezte, hogy kell? Hülye kérdés, persze! :) Ő Christian után az első pozitív német, akivel itt találkoztam. A második képen látható, épp cigizik. Aranyos lány, bár többet nagyon nem sikerült beszélnem vele. De majd holnap! Vagy majd egyszer. Szóval, most már brutálkalapom is van. És ráadásul kék. Ezek a véletlenek! Meg azt is megállapítottam Lucynak, hogy nagyon szerencsés vagyok. :)Anna Sofie & Rune, amint épp tattookat készíttet magának filctollal. Anna Sofie nagyon szép rajzokat csinált, az elengedhetetlen Fuck You! felirat mellett persze. Plusz Anna megjegyezte utána, hogy szerinte Rune akar tőle valamit, mert olyan furán nézett rá közben. Hát lehet. Amúgy Rune aranyos srác, csak sajnos nem jön be Annanak. Úgyhogy ebből nem lesz románc, nagyon úgy tűnik...Óóóó, és itt jön az én kedvenc Coachom, Daniel. Persze nem az. Ő volt az az ember, akitől a legtöbbször hallottam az elmúlt 3 napban, hogy "Nem tudom." Hát a rohadt életbe is, azért lett volna elvileg, hogy legalább ő tudja mikor mi történik, miért, melyik műsor mikor kezdődik, satöbbi. Felhúzott, na. Igazából főleg azért szerintem, mert egy tanár sose teheti azt meg, amit ő. Sose mondhatod azt a tanítványaidnak, hogy nem tudom. Jó, néha biztos. De hogy állandóan?!?! Ez vezet automatikusan a respekt elvesztéséhez. Legalább tegyen úgy az ember, mintha tudná, meg legyen már kreatívabb, talpraesettebb. A vicc az, hogy azt mondta Daniel, hogy ő lesz az én Coachom egész félévben, meg hogy a legjobb holland barátom. Hát egy *****. Az én barátaim nem ilyen szerencsétlenek.Itt pedig Lucy és az ő álompasija látható, gondoltam örül majd neki, ha teljesen spontán lefényképezem őket, utána meg majd tudja nézegetni a képet. :) Hát nagyon hálás volt... Egyébként tényleg jó pasi, de spanyol. Jajj, bocsánat. Nem akarok diszkriminatív lenni, de valahogy a spanyolokkal nem találom a közös hangot. Többségük full nem tud angolul, meg valahogy olyan furák. Nemtom. De majd biztos ez is változik. Szóval örülnék, ha ők összejönnének, mert Lucy egy nagyon szép, nagyon okos & nem mellesleg nagyon aranyos lány, ő az, aki tényleg megérdemelné, hogy boldog legyen.Craig & Martina, a másik cseh lány. Mindketten egyre pozitívabbak. Craigről kezd kiderülni, hogy bár angolosan, de nagyon vicces, meg nagyon társasági lény. Ő az, aki bemegy egy buliba egyedül, aztán csak azt látod, hogy száll emberről emberre, mindenkivel beszélget, nevetgél, satöbbi. Bár, arra kíváncsi leszek, hogy ő majd kivel jön össze. Vagy egyáltalán összejön-e. Az tuti, hogy nagyon ellene van a homoszexualitásnak, ami a drága Christianról folytatott beszélgetésekből derül ki. Pedig Christiant nagyon szeretem. Kis cuki srác. Meg ő, Elmo & én vagyunk azok, akik miatt nincs tele csótányokkal az egész folyosó & konyha. A többiek miatt akár fel is robbanhatna az egész kóceráj. Martina például egyik nap lejött hozzám beszélgetni. Csak úgy. Meglepő volt, de jó érzés. :) Na ő az egyetlen szingli. Ja nem is! Craig is az. Meg végülis Anna is. Hát, bonyolult kapcsolataik vannak nekik is. Majd egyszer elmesélem.
Az egyetlen közös kép, amit sikerült homályosra készítenie az én drága Coachomnak. Alap...

Az első kép nem tetszett annyira Annanak, úgyhogy csinálni kellett még egyet. :) Egyébként iszonyú jó kis csapat vagyunk, aminek tiszta szívemből örülök. Nagyon jó tudni, hogy vannak biztos emberek az életedben itt is. Szeretem őket nagyon. Nos ennyi. 2kor indultunk haza, taxival jöttünk, mert 4en voltunk & ugyanannyi lett volna, ha 2 éjjeli busszal jövünk. A taxizás tényleg nagyon drága, meg mondjuk az éjjeli buszok is. Az éjjeli busz 3 euro. A taxi Amsterdam Centraaltól Diemenig 25 euro. A bulizás is még mindig nagyon drága. Egy darab sör (egy pohár) 2 euro, 2 dl bornak nevezett cucc szintén 2 euro. Brutális. Elgondolkodtam ma, hogy mi lenne, ha nem innék. Mármint hogy semmit. Nagyon kevés pénzem maradt, úgyhogy most már tényleg nagyon örülnék, ha utalná a tündéri projektosztály az én jogos pénzemet. Hétfőn SofiNumber ügyben intézkedek, meg fordítani akarok egész nap. Most már tényleg el kell kezdenem. Már csak 70 oldal, ahogy Sziszóóka mondaná... :) Oszi úgy néz ki jön októberben, úgyhogy most boldogság van! Addigra remélem már rendezett életem lesz itt is. Belehülyülök a rendetlenségbe. Suliról még semmi hír, nem küldtek nekünk semmit, úgyhogy holnap még semmiképp sem megyünk suliba. Reméljük, hogy kedden talán. Sulit akarok mááááár! Nagyon. Pont tegnap fejtettem ki Lucynak, hogy bármennyire is kiábrándító, én tényleg nem bulizni jöttem ide, nekem nem ez a fő célom. 13 éves korom óta bulizom, iszonyú különböző módon. Ismerkedni is a munkahelyemen szeretnék már, vagy a suliban, de ott is csak olyanokkal, akik épek. Mármint értelmesek. Lucy picit furán nézett rám, de utána azt mondta, hogy ő is hasonlóképpen gondolkodik. Egyébként szerintem is. Meg ha már egyszer itt vagyok & olyan dolgokat tanulhatok, amiket otthon nem, akkor szeretnék kihasználni minden percet. Hülyét fognak tőlem kapni a suliban az tuti. Én leszek Miss Active. :) Jó, biztos nem, de ti tudjátok, miről beszélek. Nos, ma takarítottam egy nagyot, az én kis lakórészem, utána a folyosót, aztán pedig a konyhát. Ügyes vagyok? Igen. :) Most pedig végre nekiállok a Bourne filmeknek, mert ez még mindig nem sikerült... Puszi! Ja & szeretem Magyarországot! Persze nem, de gondoltam az Akali emberek örülnek majd neki. Háhááááááá! :)

Az én gyönyörűséges kis bicajom, akibe már most szerelmes vagyok:Képek a Pimp my bikeról:Hát szóval jól elvoltunk, na. Ez volt eddig messze a legjobb program, mondtam is tegnap a szervezőknek, hogy ilyet bármikor, bárhol, csak bátran, mert mindig fullon lesz. Utána megint egy idióta játék következett, ami igazából körülbelül 30 perc után a kutyát nem érdekelt, kivéve talán 1-2 embert. Köztük engem. Ha már egyszer ott vagyok, és valamit elkezdtem, akkor csináljunk is már vele valamit. A városban kellett különböző helyeket megkeresni, ott kérdésekre válaszolni, turistákkal fényképezkedni, meg kaptunk az elején egy pici tulipánt, azt cserélgetni, minél értékesebbre. A játék végén a képeket kinyomtatni, és bevinni az ISN irodába. Nos, a játék végén maradt volna még 5 feladatunk 3 órás mászás után, ezért úgy döntöttünk, hogy akkor itt ezen a ponton előhívatjuk a képeket, és kész, vége. Így is lett. Tök egyedül visszamásztam a Hemaba, akkor ott még várnom kellett, satöbbi, satöbbi. Aztán visszavittem a képeket, meg minden másunkat. Nos, este 7kor mi voltunk az első csapat, aki megtette ezt. Ja igen, a játék 2kor kezdődött. Javasoltam is, hogy legközelebbre talán egy picit rövidebb játékot tervezzenek, vagy legalábbis ne ilyen mászósat. De amúgy aranyosak voltak, picit még kezdők. És ők sem tanárok. A gyakorlatiasságban itt is akadnak gondok. Legalább félig kipróbálhatták volna a játékokat, mielőtt azok kudarcba fulladnak. Nade sebaj! Este a saját bicajommal jöttem haza, és ennek úgy, de úgy örültem, hogy csuda! imádok biciklizni! Főleg itt. No domb, no hegy, no halál. :) Jaja, nagyon elindultam, aztán eszembe jutott, hogy hol is vagyok épp? Nem tudtam, nagyon nem. Annyi, hogy belváros. Mentem, mentem, próbáltam valami nagyobb utcát találni, villamossínekkel. Juhúúú, és hirtelen megláttam a 9es villamost. Azonnal átálltam követő üzemmódra, és hazáig a villamossal jöttem. Mármint mellette. :) Nemtom hány kilométer volt, de sok. De jó volt nagyon! A tegnap esti programok nem ígérkeztek túl izgisnek, meg kb olyan voltam, mint egy 3 napos hulla, úgyhogy itthon maradtam, azt hiszem korán le is feküdtem aluszkálni. De nagyon jó volt, Oszival beszélgettünk sokat, ismét, mint mindig. Ja tényleg, meg anyuékkal is beszéltem 3/4 órát. Találtunk egy oldalt, ahol nézhetsz filmeket, sorozatokat, mindent tök ingyér, úgyhogy ezt most meg is osztanám kedves olvasóimmal: www.tv-links.co.uk Fantörpikus. Már meg is néztem ma gyorsan a Ken Parkot, ami az egyik kedvenc filmem, meg elkezdtem az Animal Farmot, amiről nem is tudtam, hogy megfilmesítették. De a következő most már tényleg a Bourne triumvirátus lesz, mert Oszi imádja, úgyhogy nekem is látnom kell, mit imád ennyire. :) Voltam ma boltban, vettem 2 szárogató bigyuszt, mert hiába van itt szárítógép, a ruháimon ott virít, hogy nehogy bele merj rakni a szárítógépbe teeeeee! Pont így. Szóval tudjátok, olyan akasszuk rá a radiátorra feeling. Nos, mikor hazaértem realizáltam, hogy jó alacsonyan van a radiátorom. Nade sebaj! Az egyiket felszerkesztettem az ajtóra, ami összeköti kis előszobámat a szobámmal, a másik pedig a radiátoron van, és arra raktam a rövid dolgokat. Igen, és ezek után végre mostam. Beautiful mosodánk van, gyönyörű mosógépekkel, 35 perc alatt végzett. Ja, egy mosás 2,5 euro. Brutális. De legalább most tiszta lesz mindenem. A pénz a projektosztálytól még mindig nem jött meg, ma poénból próbáltam pénzt felvenni, hát jól kinevetett a geldautomat. Hétvégén ismét írok nekik, hogy jövő péntekig mindenképp utalják nekem a pénzt, különben nem tudom kifizetni a lakbéremet. De tudjátok az idegesít, hogy bármibe lefogadom, hogy minden más Erasmusosnak már ott a pénz a kezében, csak nekem nincs, mert tuti én vagyok az egyetlen, akinek utalni kell, és hát az bizony tényleg nagyon bonyolult, eltipegni az OTPig. Na. Ez picit idegesít. Jövő pénteken lakbért fizetek. Hétfőn pedig kérek időpontot Leidenbe Sofi Number ügyileg. Remélem hamar kapok, mert akkor el kell másznom majd Leidenbe, személyesen igényelni, és akkor talán 3 hét múlva végre lesz Sofi Numberöm. És akkor nyitok végre holland bankszámlát, meg elkezdhetek dolgozni. Juhúúú. Ja, meg igényelek egy raklap támogatást a holland államkától. Mert Sofi Numberrel azt is lehet. Bizonyám. Jó lesz. Szeretek itt lenni. Szerintem már most túlságosan is. Viszont abban eddig abszolút csak megerősödtem, hogy vissza akarok jönni dolgozni. Ha már meglenne a diplomám, és Oszi kijönne, nem mennék haza. Pénzben egyébként kb ugyanannyi ám, mint Magyarországon. Viszont a fizetések jóval magasabbak. Na, jól van. Befejeztem. Ma lesz az introduction napok utolsó estéje, az utolsó nagy party (hála a jó égnek). Majd elmesélem ki nyert. Meg asszem moviestaroknak kéne öltözni. Persze. Tuti mindenki hozott magával Marilyn Monroe szerelést. 20 kgba belefér. Simán. Ááááááá! :) Igazából az lenne a legjobb, ha áttelepítenének benneteket ide. Valamiért. És akkor itt lennétek velem! Na az lenne igazán csodálatos. Ma van az 5éves érettségi találkozóm. Remélem majd drága pici Szonjám mesél sokat, ha hazaért. Azt mondtam már, hogy az egész blogom hollanddá változott? Úgyhogy mókás a blogírás azóta. De legalább így is tanulok. Afbeelding az a kép. Beautiful! Puszilom a kis buksiját minden kedves olvasómnak, vigyázzatok magatokra, jó éjt! :)

...

Fuhúúúú gyerekek! Hát ilyen fárasztó napom se volt még, mint a mai. Így összefoglalva, nem volt benne too much fun, ha igazán őszinte akarok lenni magamhoz. Nos. Introduction days. Az international studenteknek. Na, a 90 % mit tanul? Surprise, surprise: business, economics and marketing. Egy idő után már így kérdeztem, nem azt, hogy mit tanul, mert tuti, hogy a három közül valamelyik. Rengetegen voltunk. A kis csapattal indultunk el reggel (igen, mondjuk a mai nap nagy tanulsága az, hogy nagyon szeretem őket, sőt, imádom a tanárokat, mert -persze mindig tisztelet annak a kevés kivételnek, akikkel én iszonyú ritkán találkozom- ők értelmesek, iszonyú gyakorlatiasak, és ha találkoznak egy problémával, akkor azt megoldani próbálják, nem mindenre azt reagálni, hogy dunno). Ahogy beértünk, találkoztunk legalább 25 diákkal, akik ugyanúgy picit késtek, mint mi. Akkor még azt hittük, hogy ez számít, mert biztos tök jól szervezett minden. Hát hamar rá kellett jönnünk, hogy nem így van. Óóóóó, olyan jó megint a szobámban lenni! El se hiszem. Na, folytatom ám, de most ezen flashelnem kellett picit. :) Szóval odaértünk egy hatalmas épülethez, mint később kiderült, ez is egy épülete a Hogeschoolnak (van kb 7 a városban mindenfele). Szóval először beosztottak minket csapatokba, én a kettesbe kerültem. Persze külön a már ismert emberektől - tipikus csapatépítő sz*rság, már bocs. Jó, figyi, azért nem értek ezzel egyet, mert az oké, hogy ők majd mindig találkoznak, mert egy csapaton belül volt 8 business, 8 marketing & 8 economy emberke, de én sose fogok velük találkozni, maximum néha bulikban, tehát megmaradnak HogyvagyKöszjól-típusú embereknek, amit én mellőzni szoktam. Engem már nem érdekelnek a felszínes kapcsolatok. No mindegy, gondoltam, végülis "nyaralok", szóval ki kell próbálni új dolgokat, hátha. Szóval leültem a csapat asztalához. Egyébként aranyos emberek ám, kis tündériek, csak nem az én világom. Ennyi. Nos. Próbálom felidézni a nemzeteket. Két svéd, legalább három spanyol, de inkább több (róluk még lesz szó), egy angol, egy francia (itt meg kell jegyezzem, hogy mindig minden franciához úgy állok hozzá, hogy na ő majd biztos más lesz, és mindig rá kell jönnöm, hogy nem, az összes francia, akivel életemben találkoztam, idióta volt, bocs, de tényleg, hülyét kaptam attól a gyerektől. Végig akkora arca volt, pedig 20éves létére kopaszodik, meg ilyenek, és 2 perc után úgy beszélt az emberrel, hogy pussycat, meg hasonlók, váááááááá...), ja igen, legalább három thai, egy kínai, egy HongKongi, egy svájci, egy román, egy német, és fúúúú, nemtom, mert egy csomó emberrel nemigazán sikerült akár 10 szót is váltani. Szóval nagyon sokan, na, az a lényeg. Fúúú, nyűgös vagyok azt hiszem. És fáradt. Aztán igazából következtek az üresjáratok, tudod, amikor nem csinálsz semmit, csak ülsz, tudod, hogy ismerkedned KELL, a két Coach már akkor sem csinált az égvilágon semmit se, egy ideig elvagytok a kithogyhívnak, honnanjött, mittanul beszélgetésekkel, de cél nélkül utána az ember motiválatlanná válik. Jó, legalábbis én. Szóval unatkoztam, mint az állat. Tehát 10től délig voltunk ott, regisztráltunk, na jó, tényleg, meg ettünk egy darab müttymürütty szendvicset ebéd gyanánt, meg ittunk kávét. Na az legalább jó volt. Most drága Mikát hallgatok, mert ő nagyon aranyos, hátha jobb kedvem lesz. Szóval, az "ebéd" után mentünk a Welcome Ceremonyra, ami egy templomban volt, amit átalakítottak előadóteremmé. Gyönyörű volt a hely, nemtom mért nem csináltam képeket. Egy csomó ember tartott beszédet, legtöbbjük halál felesleges volt, mert már mindet tudtam, volt egy például (messze a leghosszabb egyébként) a drogokról, hogy miket használj itt, hogyan, hány gramm lehet nálad naponta, meg ilyenek. De így visszanézve, ezeknek az előadásoknak legalább volt értelme. Mert ami utána következett, elvileg csapatépítést szolgáló játékok, na annak köze nem volt az értelemhez. Visszamentünk a kiindulópontra, az első játéknál közölték, hogy pont mi nem tudunk már játszani, mert elszakadt valami kötél, következő játék: egy kukacszerű gumicukrot eszik 2 ember, mikor összeértek, akkor gyorsan be kell futni a bárba, meginni valami rövidet a pultról, és futás vissza. Ez tudom, hogy jól hangzik, de semmi értelme nem volt, mert a saját csapatunkat 2 csapatra osztották. ??? Never mind. Aztán a következő játék (az egyetlen, amit szó szerint imádtam) olyan sokáig tartott, hogy minden más játékról lemaradt tündér kis csapatunk, de az legalább jó volt. Tudjátok van nálunk is a léghokiszerű iszonyú hangos, de nagyon izgalmas játék, na ugyanaz, csak fából, és csak egy ember játssza, be kell juttatnod minél több fakarikát 4 lyukba, mindegyik más pontszámot ér. Nekem 20 pontom lett, ami elég jónak számít, azt mondta a lány. De ez volt az egyetlen, ahol a csapattagok őszintén izgultak egymásért, lehetett látni az arcokon. Nos, a következő játékig megint egy csomót kellett várnunk, ekkor már én javasoltam a többieknek, hogy ne szakadjunk már szét, hanem menjünk & igyunk valamit valahol együtt, mert ez lenne a lényeg. De ez se a Coachoknak jutott eszébe. Most este kérdezte is Daniel (az egyik Coach), hogy mivel holnap nem lesz itt a másik srác, Dave, segítenék-e neki. Hát ez azt hiszem elárul valamit a szervezés színvonaláról. No! Az utolsó játék egy bárban volt, egy szög lógott egy madzagról, amit a derekunkra kötöttek & bele kellett egyensúlyozni a szöget egy Heinekenes üvegbe. Jó, végülis ez mókás volt. :) Na, aztán vége volt végre az agytalan játékoknak. 7re visszamentünk a kiindulási pontra, és következett a tipikus holland vacsora. Kíváncsian vártam, de nagyon finom volt. Képzeljétek! Krumplipüré sárgarépával (mármint benne volt a sárgarépa), és lazac. Finom volt. Meg is lepődtem. Hogy miket megeszek! :) Szóval ez is ingyen volt. Szóval végülis ez is pozitív, hogy ma nem költöttem el sok pénzt, mint eddig szinte minden nap. Aztán este még buli egy másik bárban, végre találkoztam Anna Sofieval & Lucyvel, úgy, de úgy örültem nekik, de ők is nekem, szóval mondom, ez a nap tanulsága. Jó kis csapat vagyunk mi, tanárok. El kellett intéznem, hogy tényleg mehessek holnap a Pimp my Bike Workshopra, de végül sikerült, ki is fizettem az 50 eurot, úgyhogy holnap már lesz bicajom!!! A kevésbé pozitív hír, hogy vennem kell rá valami profi lezárót, mert különben úgy ellopják, mint a pinty. Meg is nézem mindjárt, hogy mennyibe kerülnek. Tuti legalább 20 euro egy normális. Óóóó, mikor küldik már a sulitól a pénzemet, aminek már ezer éve meg kellett volna érkeznie??? Na nem agonizálok. Bocsi. De Oszi sincs msnen. Szörnyű. Lehet, hogy jobb is, mert most nyűgös vagyok nagyon & ilyenkor én se tudnám elviselni magam. De akkor is! Jó, igazából megint iszonyú későn értem haza. Ebből is már kezd egy iciripicirit elegem lenni. Sulit akarok! Rendszert! Szimmetriát! Ja, meg Oszit! :) Alap. Szóval azt hiszem most befejezem a nyavajgást, inkább teszek fel új zenét ide, ami 80szor pozitívabb, mint én most. És tök durva, mert most jöttem rá, hogy ez a szám ment a Supperclubcruiseon is, csak akkor még nem tudtam, mi ez, meg azt se, hogy rajta van a gépemen... Na, meg azért teszek fel képeket is, bár ma csak 15 képet csináltam, a legtöbbet a kedvenc helyemen, a De Bijenkorfban, egy kiállításon. Ha lesz munkám & full gazdag leszek (hehehehehe) veszek ott egy széket! Ja igen & a munkával kapcsolatban majd 27én keresnek meg immediately, mert a csajszikám nyaral épp, aki ezzel foglalkozik. Nagyon sok puszi mindenkinek! Örülök, hogy értelmes barátaim vannak! Nem is tudjátok, mennyire! :)) Szép holnapot!

Juhúúúú, képzeljétek, erre a munkára jelentkeztem! Kíváncsi vagyok, mit írnak vissza. Ha ide nem vesznek fel, akkor megyek seed-shopba dolgozni! :) Most pedig elmászok introductionre, majd csak este vagy éjjel jövök! Puszi!

Part-time job for a Hungarian student

A telecommunication company, specialized in services for mobile phones, is looking for a Hungarian student. We are based in the centre of Amsterdam; we offer flexible working hours, good salary and relaxed work environment. The job is easy to combine with studies and partying! Dutch is not required but Hungarian should be a native language.

For more info e-mail to: s.agafonova@glomobi.com or call 06-42273685.

Sponsored by:

The European Data Collection Center is an international call center, calling from Amsterdam to countries all around the world. We conduct research for international clients in 26 languages, including all Nordic and some Eastern-European countries. We often have vacancies for interviewers with a foreign mother tongue. We offer part-time contracts, an informal environment, a reasonable salary and a lot of flexibility. At the moment we're especially looking for interviewers from Estonia, Germany, France and (the rest of) Eastern Europe, but if you're from another country you're also invited to apply. If you're interested or should you want more information, you can call our recruitment line: 020-5896676.

The European Data Collection Center is a department within Interview-NSS BV and is located at Overtoom 519-521 in Amsterdam.

Jajj de megijedtem emberkéim! Nem tudtam megnyitni kedvenc kis blogoldalamat legalább egy órán keresztül. Tiszta krízis volt. Szerencsére úgy tűnik, megoldódott. Most keltem fel, szegény Lucy ébresztett, amitől szegénynek lelkiismeretfurdalása lett, én meg majd' meghaltam a csengőmre. Szörnyű hangja van, amitől még a halottak is. Félálomban mondtam neki, hogy jöjjön vissza picit később, úgyhogy remélem visszajön. Aztán akkor majd filmet nézünk. De nem kéne vele befordulós filmet nézetnem, mert alapból is tendál a negatív hangulat felé. Érdekes amúgy, hogy tök mindegy, milyen országból származnak az emberek, ugyanolyan problémáik vannak. Általában persze szerelmi témájúak. Tegnap ezen egy csomót gondolkodtam, miközben beszélgettünk & vártuk az éjjeli 357es buszt. Most zuhanyozni fogok drága kis fürdőszobámban, aztán ennyi. Ja igen! Ma mosnom kéne. Remélem automatából lehet hozzá zsetont venni, mert szerintem lesz egy 7 óra mire én oda ma eljutok. Na, majd még írok ám! Pusziiiii! :)

supperclubcruise & introduction

Nos, akkor bemutatnám a kis csapatot & a résztvevőket (ma egyébként egy új módszert próbálok ki, így éjjel 4kor, a képek alapján megyünk, aztán meglátjuk mi lesz). A két cseh lány, Lucy (nem így írják ám, de én elneveztem őt is) & Martina:

Az egyik danske, Rune (amit körülbelül úgy kell ejteni, hogy hhcchrrouounö, na pont így):Ezen a képen jobbra látható Helga Jaburg, akivel eddig csak emailen keresztül "találkoztam", hát egy igazi tündér élőben is, tényleg az:

Ő az én studentmentorom, akit azóta is csak úgy hívunk, hogy my saviour, valójában Simon, az abszolút partyarc fellow, ő az a tipikus srác, akinek mindenki előre köszön egy brutál nagy egyetemen (ja & ma mesélte, hogy mikor megtudta a nevem rámkeresett a Googlen...mókás volt):Ez a térkép van kinn Helga & Jos irodájának a falán, melyen gondolom a különböző iskolákkal való kapcsolataikat derítik fel:A container village. Kívülről először érdekes, viszont jóval nagyobb, mint ahol most lakom, és sokkal olcsóbb (250 euro/hónap). És ott van a suli mellett közvetlenül. Hihetetlen, nem? Konténerekből összerakni egy lakókomplexumot? :) Voltunk Simonéban is, de szeretetből & hálából, amiért elhozta a kulcsaimat pénteken, nem teszek fel róla képeket, mert a rend & tisztaság ismeretlen fogalmaknak tűntek odabenn. Egyébként szép lakás.Új szereplő, Craig. Lucy mellett lakik Diemenben, (az introductionön kiderült, hogy mindenki Diemenben lakik, kivéve Runét, ja és itt jutott eszembe, hogy tudjátok mit csinált ma Városi Veronika? Tipical Dutch foodot evett. Na az milyen? Hát nem volt finom, de megettem. Azt hiszem úgy hívják, hogy krokett, a külseje olyan, mint a sült pipiropogós, de belül egy szinte folyékony massza van. Hmmmmm...) nagyon-nagyon angol. Newcastle pontosabban. Mosolygott is egyszer, hogy nem értjük amit mond, mire én mondtam neki kedvesen, hogy lehet, hogy picit lassabban kéne beszélni... De legalább elgondolkodott. Egyébként aranyos srác. És mit tanul? Computer science. Szóval nem egy "osztályban" velünk, csak ugyanazon a főiskolán & Diemenben lakik.Na és itt a hajó, ahol ma buliztunk. Simon mondta, hogy ma tud egy akkora bulit, hogy úristen, 12 euro a belépő, de ezért kapsz egy 25 euros piabónt. Igazából jó csapatépítő volt, azt kell mondjam. Egyre jobban megismerjük egymást. A hajó pedig... Kívülről tökfekete (már pozitív :) ), belül viszont brutális.Az alsó szinten minden fehér. Van egy hatalmas lounge, millió hatalmas párnával, olyan chilloutosan, ami itt nagyon nagy divat ugyebár & van egy nagy tánctér, ahol időnk nagyrészét töltöttük, legalábbis én. Mókás volt, mert a DJ nemtom milyen származású lehetett, de játszott egy pár olyan zenét, amit szinte senki sem ismert, csak én... Az elején egyébként elektronikus zene volt, az est másik felében pedig D'n'B, Hip-Hop. Fúúú, nagyon jó volt! Mindenesetre 25 eurot itt nem nehéz elinni, mert egy Baileys 4, egy tequila 4,egy vodka narancs(igaz,igazi vodkával&igazi juicezal) 7,5 euro...A felső szinten pedig mai nagy slágerek szóltak, amolyan Christina Aguileras, Pussy Cat Dollsos cucc. Nos, nem nehéz kitalálni, hogy melyik szinten voltam... Hát persze, hogy alul. Viszont néha muszáj volt feljönni, mert megfulladtál lenn, akkora tömeg volt. Ez a kép a hajó hátulján készült. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy 8ig van beszállás, és utána elindul a hajó, lehet érezni, ahogy irányt vált, ami nagyon érdekes, ha az ember épp táncol. Az előbbi képen a falakon pedig amik képeknek tűnnek, azok valójában LCD monitorok, melyek a kinti látképet mutatja neked élőben. :) Durva.Miután kikötöttünk & vége lett a bulinak, eldöntöttük, hogy akkor elmegyünk egy pubba. Namost. Ez Amsterdamban, bármennyire is furcsa, de éjjel 1-2kor nehéz feladat. Szinte minden bezár éjfélkor, 1kor. Úgyhogy gyalogoltunk egy jót a Centraal Stationtől. Útközben 2szer meghaltam lelkileg, mert nagyon fájt a lábam. De jó volt, mert akadt társam a szenvedésben. Lucy nagyon aranyos lány. Már csak ezért is. :) Nemám. Tényleg aranyos. Iszonyú szépen beszél angolul, mintha nem is cseh lenne. Hozzá se kell tennem, hogy élt kinn Angliában, ugye? A képet útközben készítettem a kedvenc Plazamról, hát nem gyönyörű?? Majd látjátok belülről is, na az lesz majd a szép! Ja & képzeljétek, megálltunk Lucyvel, hogy veszünk valami kaját, erre a hátam mögött mit hallok? Magyarokat. Neeeee, mondtam. Geri & Csabi. Két kis turista pesti. Vagyis bocsánat, budai. :) Aranyosak voltak, viszont ami még jobb volt, beszélhettem magyarul. Tudjátok, azért mindenkinek van párja, akivel tud eredeti nyelven is beszélni, csak nekem nincs. Jóóó, tudom, hogy ez nekem jobb, blablabla, de a magyar nyelv akkor is hiányzik ám. Angolul nem olyan jó káromkodni se. Például. :) Meg milyen szép már az, hogy "Szeretlek!", hm? Szerintem szép. Na, menjünk tovább.Ezt a táskát kaptuk az intoductionön, aminek már akkor is nagyon örülök, azóta viszont még jobban! Fekete, vízhatlan, rajta a suli neve, jó nagy hely van benne, szóval tökéletes. Ő lesz az iskolatáskám. :)Na & ilyen sok minden volt benne. Én nagyon értékelem ezt a gesztust, bár ezzel majdnem teljesen egyedül voltam, mert a többi, gazdagabb országból érkezett emberke mellett. Talán azért kezdtek el lelkesedni, mert én nagyon lelkes voltam. Talán. Nemtom. De ez is tipikus ám. Nagyon passzívak néha. Pedig aranyosak, meg minden, csak pont az ÉLET hiányzik belőlük számomra. Vagy legalábbis az, ami számomra ÉLET.Jajj, hát a névtáblának meg története van! Képzeljétek! Odaértem időben, volt még kb negyed órám kezdésig. Azt írták Helgáék levélben, hogy majd érdeklődjek a recepción, hogy pontosan melyik szobában lesz a meeting. Na, azt mondja nekem a pasi, hogy A004. Senki sem tudta hol van. De még a Dutch studentek se. Kezdtem picit kiakadni. Nem nagyon, picit. Visszamentem a recire, hogy nincs meg a terem. A pasi eljött velem & nem találta ő se. Aztán lassan rájöttünk még két másik Dutch studenttel, meg a recepcióssal, hogy az A004 az a Café. Jól van mondom, biztos itt lesz, ha ő mondja. Bár elég furcsak helyszín. Nade sebaj! Kb 5 perc után éreztem, hogy nem ez lesz az. Jó. Akkor megint elindultam. Egy Dutch student megkérdezte, hogy mit fogok tanulni, és az alapján elvezetett egy terembe. Tele emberekkel. Alap. Már ment egy ideje, szóval már képeket csináltak az emberekről, ilyesmi. A srác mellettem is meg volt győződve, hogy én is itt vagyok. Írtam névtáblát. Aztán ültem & hallgattam. 5 perc után realizáltam, hogy nemnem, ez itt nem az. Úgyhogy megkérdeztem, hogy rajta van-e a nevem a listán (mert az elején a csaj mindenféle ellenőrzés nélkül állította, hogy én idetartozom), persze nem volt, aztán másztam kifelé. De legalább mosolygásra késztettem egy teremnyi emberkét. :) Na aztán végül sikerült...Na azt hiszem, mára ennyi. Picit fáj a szívem, hogy ma szinte senkivel se tudtam beszélni, Oszi ne haragudj, holnap leszek délután, mert most aludni fogok legalább 12 órát. Az öcsém is keresett, nemtom mért. Viszont, amit még mindenképp szeretnék: megköszönni minden kritikát, persze főleg a pozitívokat :), tündérek vagytok, nekem már most cefetül hiányzik ám minden kis szerettem, viszont a blogot olvassátok csak rendületlenül, mert szerintem minden nap vagy maximum minden másnap fogok írni. Köszönök mindent! Szeretlek Benneteket! Jó éjt!