KÖSZÖNÖM! :)

wooooooooooooooooow

Az imeem tetemesen lelassítja kedvenc kis blogomat. Na. Íráshoz felkészülten ülök most ágyikómban, mellékesen jegyzem meg, imádom a szobám, és szeretek itt lakni, főleg, hogy Lucie is itt van már végre. Héjj tényleg, még nem is csináltam képeket az új szobámról... Na majd legközelebb! Punkyval beszéltem épp msnen, és azt mondta, büszke rám. Azt hiszem ez a legjobb érzés. Bár én még mindig nem fogtam fel. Először majdnem meg is kérdeztem, hogy mért is? Hihi. Plusz Alíz is írt, hogy képzeljem el, csinálja a Lacánál az Irodalom a nyelvórán kurzust, és feladta nekik kötelező olvasmánynak az én diplomadolgozatomat. Alízzal együtt kezdtük az angol-német szakot anno. Azóta ős is leadta a németet, de még mindig csinálja az angolt. És engem fog olvasni. Azért még mindig picit fura, bár nagyon örülök. Tényleg. Csak hát tudjátok, azért ez nem olyan, hogy: ja és képzeld, mi történt, és utána az jön, hogy épp ki kivel jött össze, vagy mennyira volt berúgva, vagy bármi. De nem ez! :) Kész. Azt hiszem kezdem eldönteni, hogy a könyv az oké, mert azt innen is tudom írni. Kérdés magamnak: hajlandó-e Veronika saját magát fordítani magyarra minden este 90 napon keresztül, plusz holland szakirodalmat és egyéb mást kutatni szabadidejében? Hm. Még mindig nincs 100%os válasz emberek. Ezért vagyok itt. Tulajdonképpen nyaralok. Még mindig. És tudom, hogy nem akarok mindig nyaralni, de most még olyan jóóóó. Olyan jó minden nap délben kelni (kivéve a keddeket, amiről majd mindjárt mesélek is), mármint nem mindig kelek akkor, általában azért előbb, olyan 11kor, kikászálódni az ágyból, főzni egy kávét, elkészülődni, aztán elindulni Castricumból lieve Amsterdamba dolgozni, abszolút időben, tehát még csak sietnem se kell szinte soha, aztán megérkezni a munkába, mindig vidáman, merthogy mért is lennék szomorú? Élek, Hollandiában élek, egészséges vagyok, imádom a családom, akiket látok októberben, utána pedig egyre gyakrabban, mert egyre több pénzem lesz, nagyon-nagyon jól keresek Mo.hoz képest (bármilyen munkához képest), van spaarrekeningem, van hol laknom, amit ráadásul szeretek is, Helgát meg kifejezetten, itt van velem Lucie, aki aztán abszolút ismer, jobban, mint bárki e földön, szeretem a munkám, és imádok élni. Mért is lennék szomorú? Aztán este 22:15kor elindul a nap is számomra, ekkor kezdődik bennem az, hogy na, akkor most mit csináljak? Még... :) És ilyenkor még mindig csinálhatok bármit, előttem az éjszaka, amit annyira imádok, ha mást nem, akkor hazamegyek, a gyönyörűszép hiperszuper vonatokkal, utána iszok egy teát, beszélgetünk Lucieval, aztán nézek egy filmet vagy a Jóbarátokat. Majd alszok 8 órát, és megint kezdődik minden elölről. De sosem unalmas. Mindig találkozom érdekes emberekkel, akik valamiért mondanak nekem valamit. Mármint valamit, amin utána akár egész nap gondolkodhatok. Hát kérdem én? Ti abba akarnátok ezt hagyni? Még ha valaki azt is mondaná, hogy ha visszajössz Mo.ra, biztos karrier áll előtted, mint egyetemi tanár, vagy professzor, PhD hallgató, könyvíró, tudós, blabla? Hm. Nem megyek vissza, ez tuti. Főleg, mert miután most már tényleg nincs egyéb érzelmi szál, ami odakössön, tehát nem megyek férjhez Mo.on (hehe), ezért élhetési szempontból sajnos még mindig taszít. Az meg a másik. És mennyit keresnék? És mennyit dolgoznék érte? Merthogy egy egyetemi oktatónak nem abból áll az élete, hogy csak bemegy, aztán oktat. Nemnem. Tudom jól. Hála a jó égnek sok barátom lett az egyetemi oktatók közül, akiket imádok, és mélységesen becsülöm őket, hogy ennyi pénzért és ilyen szintű elismerésért ilyen keményen és odaadóan dolgoznak. De vajon ennyire materialista lennék? Tényleg ennyire érdekel a pénz? Vagy mindig így lesz-e ez? Lehet, hogy ez csak átmeneti, és egy idő után megunja az ember, és mást akar. Nemtom gyerekek. Anyuék meg még nem is tudják. Nekik is nehéz lehet. Mármint ha ezt is elmondom nekik! Merthogy ők megértik, mért vagyok itt, de azért nehéz lesz megint elmagyarázni. :) De a könyv kezd jó ötletnek tűnni. És mindenképpen fogok PhDzni, ha nem itt, akkor Dániában, vagy ahol először azt mondják, hogy yeee, ezt akarjuk. Persze Kelet vagy Közép-Európa nem az én asztalom, de az északi országok közül szinte bármelyik jöhet. Of course, Hollandia az első. Már így is annyi mindent kaptam ettől az országtól, hogy csuda, és ez csak fokozódik hétről-hétre. Hejj amúgy annyit beszélek már hollandul! :) Mindig flashelnek, hogy hogyan tanultam már meg így. Hihi. Sőt! Ma előadtam összes olasz tudásom egy olasz idősebb párnak, és teljesen le voltak nyűgözve. :D Olaszul akarok most tanulni, mert láttam egy olyan szép olasz férfiistent, hogy Jesus. :) Ez a Megasztár 4 durva lesz. A kis kínai csaj fogja megnyerni, bár túl fiatal, és of course, egzotikus, ami eleve nyerő Mo.on. Mondjuk durva egy hangja van. Személyes kedvencem A kis Rolcsi, már csak a neve miatt is. :) Meg hát a haja! Óóóóó! :D Cuki. De nagyon sok a fiatal azt kell mondjam. Durván. Na. Mit akartam még mielőtt elkezdem mesélni a tegnapi csodálatos napomat... Hm. Nemtom. Jó volt Punkyval beszélni. Még ha csak msn is. De tudjátok ez a különbség. Punky látom magam előtt. Az öcsémet látom magam előtt, hogy tényleg mosolyog, mikor betesz egy smileyt. Mint mikor én telefonálok, és mosolygok, ha szeretem az illetőt. Punky nagyon hiányzik nekem. Persze mindenki, de az utolsó időszakban ő volt az, akivel tudtam normálisan beszélgetni, persze neki nem kellett velem laknia. :) Biztos azért. Nemtom. De remélem találkozunk októberben. Dávid is bejelentkezett így éjjel 1:39kor, azzal a személyes üzenettel, hogy format c: . Nos, akkor nem hiszem, hogy jó kedve van. :) Jujj, annyira jó lesz majd mikor ők is kijönnek a Barbival! :D Na. Ja és különben ez a menjünk Mo.ra nyaralni ötlet egyre jobban kezd tetszeni. Tudjátok mért? Mert holland pénzből menni persze hogy jó! Most végre majd eljutok olyan helyekre, ahova eddig sosem, mert nem volt rá pénzem. :) Háhá. Veronika bosszúja! :D És akkor: a tegnap...
Életem legelképesztőbb holland napja. Az egész úgy kezdődött, hogy a szokásos Wout óra a HvAn, de most kifejezetten jó volt ez is, mert végre pozitívabbak voltak az órán lévő emberek, ráadásul azt hiszem a srácokkal igen jó kapcsolatot alakítottam ki, Danyal személyes kedvencem, of course, mivel egyrészt ő az én kis studentem, másrészt mert fiatal létére igencsak férfias. Mármint viselkedését illetően. És ez pozitív. Nagyon jó dráma-feladatokat csináltunk az órán, utána pedig együtt ebédeltünk a srácokkal, Danyallel és Nikolajjal, és jót beszélgettünk mindenen. Többek között beszéltünk Sascháról is, Danyal haverjáról, aki múlt pénteken olyan csúnyán rámmászott, hogy rossz volt kívülről elképzelni és nézni, és először nekem is nagyon bejött a gyerek, de ha valamivel engem el lehet kergetni, akkor ez az a viselkedés. És igen. Rájöttem. Mondtam is Dannak, hogy Jesus, ha tudtam volna, lelépek. Azonnal. De nem tehettem, mert studentmentor vagyok, és szeretnék a studentemmel is lenni néha. És ez az. Ha látom, hogy valaki odavan, ha látom, hogy mit akar, ha látom, hogy csett, és ennyi lenne, na pont az az, amikor Veronika úgy dönt lelép. Úgyhogy ezen a héten nem találkozunk kis Erasmus pajtásaimmal, jót fog tenni egy kis szünet, mindazonáltal nagyon jó volt ezt megbeszélni Dannal, meg hát mást is. :) Aztán elindultam egyedül (!) egy címmel a kezemben (Prinsengracht 437). Többedszeri kérdezősködés után eljutottam a Prinsengrachtra. Nos. Ez Amsterdam leghosszabb utcája, 1000 házszámmal, tehát nagyon nem mindegy, hol vagy. Hát én hol voltam fél 3kor mikor már a címen kellett volna lennem? Hát persze, hogy a Prinsengracht 707nél! 300 házszámot kellett sétálnom, míg végre odaértem. A theatre work shop egy nagyon régi épületben volt, a harmadik emeleten, full hollandul, én voltam az egyetlen nem holland, a többiek a múlt heti holland csoport tagjai, akiket múlt héten ismertem meg, köztük Rutger fő-férfiistennel, imádnivaló aranyos csapat. A csajszi, aki először egy warm-up beszélgetős-előadást tartott a Streetcar Named Desire-ről, iszonyat jó színésznő, néha ezt elő is adta, de fantasztikus volt, senki sem bánta. Kb fél óráig beszéltünk magáról a darabról, mit reprezentál, milyen érdekes Blanche karaktere, ilyesmik. Aztán hirtelen kiadott két színt, az 5.t és a 8.t, az egyikben Blanche és egy srác, a másikban Blanche, Stella és Stanley játszik. Fel kellett olvasnunk, aztán erről beszélgettünk, hogy mi történik valójában abban a színben. Aztán fél 4 körül a lány azt mondta, csináljunk 3 csapatot, itt van 3 kamera, menjünk és találjunk valakit, aki beenged minket a lakásába vagy házába, és vegyük fel vagy az 5. vagy a 8. színt. Öööööööö. Wow. Én a Rutger csapatban voltam of course, már az elején csudajó mókának ígérkezett az egész. Mármint el tudjátok képzelni??? Durva volt. Azt hittem a kutya nem fog minket beengedni. Aztán pár kósza próbálkozás után találtunk egy lányt, aki aztán kevés könyörgés után beengedett 6 totál idegent a lakásába, hogy felvegyenek egy theatre play scene-t. :D Kééész. Én és Wout rendezők voltunk, Rutger Stanley, Tessa Stella és Denise volt Blanche. Nagyot alakítottak, jól sikerült a felvétel, Jasper volt a kameramann, ügyes volt, bár néhány résszel nem értek egyet. :) Ha fenn lesz Youtubeon a kész felvétel, mindenképpen publikálni fogom, vadállat. :) Még az idegen lányt, akinek mellesleg ott pihent a Mac az asztalán a full kupi lakásban, is odaültettük a konyhaasztalhoz, mintha. Mókás volt. Aztán vissza kellett érnünk fél 5re, hogy megnézzük az elkészített felvételeket, hát mit mondjak! Néhol olyan röhögés fogta el az egész társaságot, hogy visítottunk, viszont igen jól sikerültek, és mindenki elérte végül a célját, bekéredzkedtek valahova. Wow. Hollandia. Tényleg. 5re vége volt a workshopnak, úgyhogy 8ig, a színházi előadás kezdetéig volt még 3 óránk, ezért a csapat (15 emberke összesen) úgy döntött, hogy na együnk már végre valamit! Aztán az egyik hely tele volt, ahova mindannyian befértünk volna, meg közben egy lánnyal rájöttünk, hogy mi igazából túl finnyásak vagyunk egy étteremhez, meg én már alapból tudtam, hogy Subwaybe akarok menni, ezért aztán elég volt egy pillantás az arcára, és tudtam, hogy hehe, ő sem fog velük enni. :) Úgyhogy ketten leléptünk szépen Subwaybe, és olyan jól elbeszélgettünk, hogy hihetetlen. Mellesleg a legszebb lány, akit életemben láttam. Durva. Iraki eredetileg, 8 éves volt, mikor a szülei úgy döntöttek, hogy a jobb jövő érdekében elhagyják Irakot. Nem csodálom... Nem tudom a nevét. Szomorú. De nagyon aranyos egy lány. Úgyhogy aztán Subwayben voltunk, meg benéztünk a boltba, mert kíváncsi volt a helyre, ahol dolgozom, meg ha már úgyis a Damon vagyok, be szoktam köszönni szinte mindig. Aztán mentünk a színházba. Emberek! Frascati Theatre in Amsterdam! Wow! (Aaaa, láttam Rolcsikát a visszahíváson! Kis beauty! Meg egyszer azt hittem Bálintkát látom, de nem. Hm. Ezt a Mester Tamást pedig egyszer jajj, de nagyon!) 20:00 A Streetcar Named Desire by Tennessee Williams begins. Bemegyünk a színtérre, merthogy először nem lehetett (!), csak 8kor. Középen a színpad, ami csak 30 centivel magasabb a normál padlószintnél, jobbra és balra pedig a felfelé emelkedő nézőterek. Perszehogy sikerült az első sorban helyet találni, úgyhogy 1 méterre voltam a színészektől, mindent, de mindent láttam. :) Maga a színpad be volt rendezve kompletten, mint egy ház. De fullra. Kivéve, hogy nem voltak falak. Voltak ajtókeretek, és villanykapcsolók, sőt, még a képzeletbeli plafonról lógó csillárok és lámpák is, volt fürdőkád működő vízcsappal, mikró a konyhában, még az erkély is meg a ház előtt lépcső is meg volt csinálva. Abszolút wow. Aztán elkezdődött az előadás. Hát soha életemben nem voltam ennyire izgalmas és érdekes színházi előadáson. A szereplők néha full pucérra vetkőztek, vagy épp a kádban fürödve kiemelkedtek a vízből anyaszült meztelenül, csókolóztak, pucéran előjátékoztak, totál brutál erotikus volt az egész. És ez egy normális színház, egy normális darab. Wow. Még mindig itt van a szemem előtt. Az egész. És Helga kérdezte, hogy szükséges volt-e ez a darab szempontjából, és én azt mondom nem szükséges, de sokkal jobb, és sokkal érthetőbb. Persze full hollandul volt az egész, szinte mindent értettem, nagyon büszke voltam magamra. :) Egy mondat volt angolul, tehát eredeti nyelven: "Whoever you are, I've always depended on the kindness of strangers." És ahogy Blanche mondja! Wow. Picit el is gondolkodtam, hogy emberi kapcsolatok szempontjából, mármint szerelmileg picit Blanche vagyok. Sajnos, nem sajnos, ez van. Hm. Azóta is ezen a darabon gondolkodom, de nagyon jó napom volt ma, mert ez valami teljesen új volt számomra, olyan, amiről az ember olvas, hogy van ilyen, de amikor tőlem 1 méterre látok egy totál pucér pasit ahogy épp egy félpucér nőt ölelget, és meg akar erőszakolni, na az azért más. Toch? :) Szóval csudijó volt, beautiful, nekem való teljesen. :) Feltöltődtem energiával. Holnap megint dolgozgatok, aztán jövök haza szerintem. És szombaton pedig morning shiftem lesz, bele fogok félig dögleni, de Helga miatt van, mert koncertje lesz a kórusnak, amiben énekel, a Concertgebouw-ban, ami nagyon-nagyon nagy dolog, meg amúgy is akartam már oda is menni. Különben ez egy jó ötlet. Az ember nem is gondolná, de a kultúra, és a kulturális tevékenység igencsak jót tud tenni az ember lelkének. Szerintem. Na. Nézek még egy kis Megasztárt, valaki felvehetné nekem videóra alsjeblieft! :) Nagyon nagy virtuális ölelést küldök mindenkinek, aki olvas, hatalmas puszikat, amiket majd októberben személyesen is megkapnak az én drágáim! :) Vigyázzatok magatokra, és nézzetek pucér embereket, mert az jó!

Hejj-hejj. Visszatértem. Wow. Dávid most küldött linkeket, Megasztár válogatót nézek. Közben pedig próbálok ötleteket kapni onnan fentről (vagy valahonnan), mert holnapra elő kell állnom Wout-nak egy drama lesson plan-nel, és még jelenleg olyan 10 %-ra saccolnám a saját teljesítményemet, és ötletgazdagságomat. Nade! Még 1-2 óra. :) Heh. Sokkoló hírt kaptam a minap. (Hohó. Csudigyorsan haladok. Már kettő feladat megvan. :)) Kedvenc thesis-em: "Theatre plays in service of teacher training" ki lett adva, mint egyetemi kötelező olvasmány. Nos. Tudom, hogy ez nagyon pozitív, de én olyan sokkot kaptam, hogy fél napig alig tudtam másra gondolni, minthogy mások KÖTELEZŐEN engem olvassanak (merthogy diplomám minden egyes sora abszolút sajátom, és hát arról ne is beszéljünk, hogy néhol elég rendesen osztom az észt arról, hogy mi nem tetszik - vagy épp, hogy mi igen). Meg hát hogy írjunk könyvet. Meg hát persze, hogy csináljak PhDt. Fogok, de még mindig nem. Nem, nem, nem. Még mindig nyaralok. :) Viszont. Ez is még csak egyre inkább motivál, hogy elkezdjek valami mást csinálni. Különben a könyv ötlet egyre jobban tetszik. Lehet különben könyveket kéne írnom. Hehe. :D Hát szóval emberkéim. Eltűntem, de Ti is. Hol vannak a kommentek?? Mondjuk legalább ketten szavaztak. Nos. Ma voltunk Alkmaarban Lucieval, és shoppingoltunk ezerrel, mint ahogy azt a fizetés-nap után szoktunk. :) Megtaláltam életem boltját, Veronika-ruhákkal, hát vettem is párat ennek örömére, megvettem az American History X-t (wow, végre), vettünk karácsonyi képeslapokat, merthogy azt aztán sosem lehet előre megvenni, meg mert olyan gyönyörűek és mókásak voltak, hogy képtelenség volt otthagyni. :) Ohóóó. És vettem egy olyan táskát! Valójában akik már régóta ismernek emlékeznek egy szőrös táskára évekkel ezelőttről. Na, ez majdnem olyan, csak sokkal-sokkal szebb, és picit nagyobb. Egyszerűen beautiful. Persze nem igazi állatszőre van, de majd meglátjátok októberben. :) Hát ez a Megasztár tényleg kész. Héjj de imádom Eszenyi Enikőt! Büszke vagyok a gyártókra, hogy őt választották zsűrinek! :) Szonja pedig a kis Mester Tamás miatt lehet boldog (na jó, mondjuk én is...). Na. Nagyon izgis drama activities-ek ezek. :) Jó lesz. Holnap holland színház, meg azt hiszem FOTOmuseum, érdekes napnak ígérkezik. Bár aludni most se sokat fogok, meg az idő igencsak érdekes mostanság, mert az egyik percben 25 a másikban 10 fok van. Mizujs Veletek drágaságok?? Ohó. Látom Punky reklámozott. Na akkor válaszolok. :) Igazából imádok Amsterdamot népszerűsíteni, úgyhogy csak nyugodtan. :) Eszenyi egy tündér. Ja! És megvettem a Brian életét! Amsterdam - Kalverstraat - Fame. Life of Brian. És na milyen nyelvű szinkron van a DVDn? Hát persze, hogy magyar. Mondjuk nem is csoda, az egyik legnagyszerűbb szinkron, amit életemben hallottam, pedig nem vagyok híve a szinkronizálásnak... De ez jó. Már visítok is mindjárt, amikor nézem. Most elmászok, de tudjátok, itt vagyok én, még ha napokra azt is mondja az internet nekem, hogy rot op, én itt vagyok. Vigyázzatok magatokra és egymásra! Puszilok mindenkit!

Wow. A mai nap tanulsága pedig az, hogy: Tayron still works at the same place. Jesus Christ. From tomorrow I'm a good girl again. No more messing up Feronika alsjeblieft! Ma a fél órás késés után (mert másfél órán keresztül voltam ABN Amro-ban előtte, mert egy magyar lány dolgozik ott, aki történetesen nagyon aranyos, ezért aztán egy év után abszolút rendbetettem a holland bankszámlámat, sőt, még spaarrekeningem is lett, tehát takarékszámlám, ahova minden hónapban x összeget félre fogok tenni - echt waar - mert nekem még ez is megy, mert erős vagyok, és nem költöm el mindjárt a pénzem felét már az első nap, ahogy megkapom :)) beesve hipp-hopp olyan motiváló előadást tartottam a kis holland kölköknek - egyikük quite lekker ding though - hogy az egész cucc után Jos azt mondta, hogy ő látta az arcukon, hogy néhányan igenis gondolkodóba estek. Plusz mondtam, hogyha bármi kérdésük van Mo.gal kapcsolatban, csak írjanak. :) Szóval állítólag ügyesen promótáltam. Örültem. Utána meg Lucinko hívott, hogy épp a Centraal Stationön van, blabla, már kb 3 perce beszéltünk, mikor mondta, hogy igazából úgyis hazafelé megyek, hát beugrom akkor a Centraalra, mire odaértem a Centraalra már el is döntöttem, hogy kikísérem Schipholra. Egyrészt mert ő Lucie, másrészt mert imádom Schipholt, az a sok bolt! H&M accessories, Expo, Starbucks! Ó, és még sorolhatnám! :) Ezért aztán igazándiból az ezután következő 3 órát Schipholon töltöttük, volt visítás, minden. Hm. Még mindig nem szereti Dániát. Pedig én annyira próbálok neki segíteni! Mondogattam is a check-in sorban állva - lehet picit túl hangosan - hogy Jeg elsker Denmark, meg hogy hey Luc, think about the Danish flag, isn't that beautiful? :D Wow. Hiányzik a repülés amúgy azt kell mondjam. Azt hiszem karácsonykor ügyesen return-jegyet veszek, mert hiányzik. Meg Lucie is már most. Egyszer még ő mondta, miután visszajött, hogy Veronika, ma úgy dolgoztam, hogy nem voltál ott a boltban, és hirtelen azt éreztem, hogy te jó ég, mennyire egyedül érezhetted itt magad! És azelőtt nem is gondolkodtam ezen, merthogy ezeket mindig kizárja az ember, ha Veronika, de igaza van. Más volt, mikor nem volt itt. És nagyon örülök, hogy visszajött. Mégha csak átmenetileg is. Nemtom hol fogunk lakni. És ma még egy ember (ó nemis, mert kettő) mondta, hogy dolgozzak már tanárként! Igazk van, még neki sem álltam keresni. Főleg miután ma Katalin az ABN Amroban a monitoron megjelenő fizetésem láttán annyit mondott csak, hogy OK, not bad! :) És tényleg nem az. Mármint itteni viszonylathoz képest sem. Egyáltalán nem. Meg is beszéltük ezt is ma Luccal, hogy igazából nagyon jó kis állásunk van még mindig. Hálásnak kell lennünk. Aztán majd egyszer elköltözünk végre, és aztán majd egyszer mindketten megtaláljuk, hogy hol is kell lennünk, vagy éppen hol is kell dolgoznunk. Addig is! Holnap "suli", utána ebéd a srácokkal, aztán pedig Theatre Group day Wout-tal! :D Nemtom pontosan hova is megyünk holnap, azt hiszem Modern Art Museumba (of course ingyen, mert valakinek van museumkaartja yeeee), utána pedig Dutch Theatre-t nézünk, meg talán beszélgetünk a színészekkel. Mondtam már, hogy azon gondolkodtam, hogy elvégzek itt még valami sulit, ami nem újdonság, de vagy lakberendezői vagy valamilyen filmes kurzust. Na mert itt a papír számít. Ja, vagy managerit. Ez a három. Max 2-3 év lenne, és tuti imádnám. Na majd ha unatkozok. :) Októberben Balázsajándékozás lesz, illetve már előre írtam lieve Katalinnak, hogy ugyan szervezzenek már egy helyre kis tipikus welcome partyt a Punkynak meg nekem! :D Ha már ilyen ügyesen egyszerre megyünk! Csudijó lesz. Ja! És ma láttam élőben Sony Vaiot, de még mindig nem az enyémet, mert guess what? Az eredeti Sony Vaio shop (duty free shop even!) persze, hogy a repjegyes területen van! Áááááá! Nos. Tehát egyelőre még mindig Apple. Nemtom. A Sony annyira nem szép. Hm. Őrület. Na alszok. Holnap hajnalban (9) kelek. Puszi mindenkinek! Öleléééés!

magamnak jegyzet októberre...

Tehát. Amit mindenképp vennem kell majd, ha magyar földön leszek. 30Y új lemez. Méghozzá csakis eredetit, csak hogy ezzel is támogassam az én kis drágáimat! :) Hm. Lehet valamit ipszis cuccot is veszek. Hm. Ezen még sosem gondolkodtam. :) Veszek: Joyt, Glamourt, Cosmot, magyart! Túró Rudit. Sokat. Vajkrémet. Sokat. (Itt jegyzem meg, hogy 40 kg cuccom lehet, és háztól házig leszek szállítva visszafelé, bicajostul, mindenestül - háháááá!) Wow. Rajongóknak:
http://www.bama.hu/index.php?apps=cikk&cikk=166618
Ohóó! Beck Zoli még mindig férfiisten. Jeez! :) Menjetek ám koncertre helyettem is! Éjjel 3 van. Nemtom ma mikor fekszem le. Már majdnem kész a véleményem, de darabokban írom, úgy mindig jobban jön az ihlet. Ja igen. Ez egy vélemény az itt eltöltött fél évem tanulmányairól, ami benne lesz a HvA-t reklámozó újság első oldalán. Vagy mi. Igazából örülök, hogy még mindig ennyit vagyok egyetemen, diákok között. Hiányozna. Tudom, tanítanom kéne. Fogok is. De még mindig ott vagyok, hogy not yet. Még meg kell találnom, mit akarok igazán. Úgy valójában.
Nem. Nem gondolkodom azon, mit mondjak holnap a sok kis holland beautynak Mo.ról. Hogy mért menjenek oda Erasmussal. Majd spontán elmondom őszintén mi a véleményem erről. Aztán majd megírom ide Nektek, mi volt. :)
Woohoo! Kész. Ez a véleményem a studymról itten alul. Ja man. :D Izgalmasos életem van. Erre mindig rájövök. 3:15. OK. Not bad. Még Friends-t kell néznem, elküldenem Josnak a véleményt, remélve, hogy nem nézi meg, mikor írtam. :D Mindegy, úgyis ismer már. :D Levél elküldve. 3:29. Nézünk egy kis IT crowdot, aztán Friends-t. Ohóó. Mászok. Puszi. Messed up Feronika. :)

When I came to the Netherlands as an Erasmus student last year I thought the courses here will more or less be the same as in my home country. Pretty soon I had to realise though that if you really want to do something useful as a teacher in the future (e.g. Comenius projects) this is the best way for you to follow. On the basis of my own personal experience theory eventually becomes ‘flesh and blood reality’, and especially the course ’Internationalisation’ is highly recommended for those who are more interested in practice than in pure facts and definitions about education. You get much more practical knowledge about your possibilities as a teacher than you think...

He came to the shop just to say hi. As he promised. Or not promised. But he remembered. :) And made my day. Completely... (13. szeptember 2008 - afternoon)
Nos. Balázs nyert. Of course! :) Holnap és holnapután végre szabad vagyok, juppijéé! :D Holnap promótálom egész Magyarországot a HvA-n, aztán laptopnézőbe megyek! :) Meglássuk. Próbálom Richmondot megmutatni Lucienak az atomlassú interneten. Lucie pakol, mert holnap megy Dániába Michaelhez. Cukik még mindig. So. Most mászok. Sietek. Még véleményt kell ma írnom. Hejj. Sok a dolgom. Juhúú! :D

És drágaságok! Nem, egyik sem talált, abszolút nem, és nem, nem elcsúfítva lenne a pici gépem, hanem csak még beautifulabb lenne tőle, főleg, mert akkor ez nem rajtam lesz, hanem a gépen, mert túl hosszú (mármint tetoválásnak). Jajj na, már annyit segítettem! :) Héjj Punk, nem hiszem el! Egy napom tuti Veszprém, ami azt jelenti, hogy akkor éjjel majd csövezünk valahol, és megint üvöltsük, üvöltsük, üvöltsük... :D Örülök! Juhúú! Na most mászok, mert már így is 6 perce el kellett volna hagynom a konyhát, mert persze, hogy ma is dolgozom! Cupp! :)

And with the one who still means the most... Hm. Still mess. And stupid proud from both sides. But of course I miss him a lot. Well. On Sunday. And anyway: Veronika, you shouldn't do it! Rot op.

Christoph (Mr. Haveanicelife) is single again, probably coming in November.

The first time I have met Sascha...
01:45 13. september 2008

sony vaio

Hm. Kezdek átszerelmesedni. Valóban ennyire easy lennék? Még számítógépek esetén is? Hm. Mindenesetre. Sony Vaio. És tudjátok mit lehet? Rá lehet gravíroztatni akármit magára a gépre. Heh! Duuuurva. Úgyhogy már ki is találtam, hogy ha (de csak ha...) ezt veszem meg, akkor az lesz ráírva, hogy: "...." . Találós kérdés. Na mi lesz ráírva? Annyira könnyű, ha ismertek! :D Nem, kivételesen nem a nevem, ennyit segítek. Aki kitalálja nyer valamit (most én is Balázst és Zsoleszt játszok). Majd oktüberben megkapja azt a valamijét. Merthogy már ez is tuti. Október 20-24 estig Veronika Magyarországon fog tartózkodni. Juhúú! :D Örülök nagyon. Előre meg is kell majd terveznem mini-holiday-emet. :) Csudijó lesz, érzem. Szóval visszatérve (jelenleg ez foglalkoztat leginkább napjaim során) jelenleg a Vaio az esélyesebb. Szerintem Apu is azt fogja mondani, hogy az okosabb döntés. Szerintetek??? Mac vagy Sony? Ja! Dellt kizárt dolog, hogy veszek, mert Lucie azt mondta, hogy ő is gondolkodott anno ezen, kutatott is, és kiderült, hogy csak és kizárólag ilyen ocsmány szürkés-fehéres belsővel rendelkező szerkezetben lehet kapni. Én meg csak tökfekete belsejű géppel tudok létezni. Szerintetek is beteges, ha minden nap 5 ébresztőm van? Egy 8kor, hogy ráflasheljek, hogy még 3 órát tudok aludni, egy 9kor, hogy még 2t, 10kor, hogy még mindig tudok aludni, utána mondjuk már csak 11kor és 11:05kor. Szerintem ez normális. Biztos mindenkinek ennyi ébresztőre van állítva a telefonja. Hm? Lucie akadt fenn ezen tegnap éjjel. Én meg nem is értettem mért olyan furcsa ez. Pedig csudijó érzés, egyszer próbáljátok ki! Arra felkelni, hogy valójában még visszaaludhat az ember! Óóóóóó. Imádok aludni. És rühellek felkelni. Gyűlölöm már magát a frázist is, hogy 'Jó reggelt!' egyrészt, mert olyan nincs, másrészt, mert nem akarok ilyet hallani életem folyamán. Full stop. Hm. Sony vagy Mac, Sony vagy Mac??? Hm. Látnom kell egy Sonyt élőben. Ti ismertek olyan embert, akinek Sony Vaioja van? Én nem. Hm. De mindenki azt mondja, hogy azok durván jók. Én is így érzem. Meg hát látván, hogy mennyi mindent tud! Jeez. 250 GB. Wow. A mostani kis 80hoz képest!! Meg beépített kamera&mikrofon. Nekem már maga ez újdonság lesz... Hm. Nincs olyan, hogy Sony shop? Most épp azt keresek. Merthogy Sony VGN-CR41Z/R-je egyik boltnak sincs, ahol Sony egyáltalán kapható. Harc lesz ez is, már előre látom... Képek a beauty-ról:

És megtaláltam!!! Alkmaarban ráadásul! Van egy bolt, amelyiknek van! Yeeeee! :) Jesus. Gyönyörű egy gép. Tényleg az. Még mindig nem találtam egy szem Sony store-t sem. Olyan nincs, hogy nincs. Vagy van? Hö. Na. Amsterdamban két boltban is van. Na, szerintem mára abbahagyom. Kezd ez is mániámmá válni. Mint a Friends. :D Imádom! Már végeztem az első évaddal, most jön a második. Egy nap kb 5-6 részt nézek meg. :D Hihi. Na. Imádok mindenkit, puszillak Benneteket, holnap ne keljetek fel, ha tudtok! Én tuti nem tenném... :D Cupp!

krízis

Nem tudom eldönteni. Krízis. A Macbe vagyok szerelmes, de a Vaio olcsóbb (igaz, hogy csak 100 euroval, de akkor is), és lehet rá gravíroztatni bármilyen szöveget - ingyér. Wow. A Dell pedig 4 év házi-garanciát kínál, amit annyit tesz, hogy ha bármilyen baja van, kijönnek, és megcsinálják. Sőt! 320 Gb. Hm. Elgondolkodtam. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam...

Ezen kulcsszavak alapján találnak rá az emberek a blogomra a Google segítségével:

• Alexander Supertramp
• kresz vizsga
• Putifárné videó
• Amsterdamról mindent
• kresz vizsga ponthatárok
• (a kedvenc:) családsex
• gerincsérv hollandul
• Veronika beautiful
• kresz vizsga hibapont
• Hernádi Szabolcs szexi
• Thursday (1998)
• látjátok testvérek ennyi az élet

Mókás. No comment emberek. De most komolyan, ki keres már rá olyanra, hogy családsex? Jeez... És hogy erre mért az én blogom jön ki? Geen idee. :D Éjjel egyre értünk haza Lucinkoval, mert elvittem Alkmaarba először életében. :) Este pedig voltunk művészmoziban, és ismét megnéztük az Into the Wild (2006)-ot. Wow. Még mindig gyönyörű egy film gyerekek, kötelező!! Héjj! És kitaláltam, illetve inkább felfedeztem, hogy lehet Mac-et venni részletre is, úgyhogy úgy néz ki életem egyik legnagyobb álma hamarosan valóra válik. Mindig elképzelem a pillanatot, ahogy azt a gyönyörűséget a kezemben tartom. Fekete. Szép fehér almával. Beautifuuuul! No persze drága, de hát valamire el kell költeni a pénzt, amit az ember megkeres, nemigaz? :D A következő projekt azután a költözés lesz, aztán pedig autót veszek. :D Hihi. Csudijó napunk volt ma, tényleg csudijó! Szeretnék már végre beszélni Anyukámékkal, mert nagyon hiányoznak már nekem. És még nem is mondtam nekik a jó híreket, hogy októberben és decemberben is megyek! :D Holnap (vagyis ma) megyek suliba, ezért megint hajnali 9kor kell kelnem, de ezért mindig megéri... Aztán mászok haza, és holnap egész nap pihenek, meg beszélek kis családommal. Ez a terv. :D Juhúú! Veronika is happy again. :) És végre megmutattam Lucienak mi is az az IT crowd. Visított. :D Na megyek aludni, Ti meg ne használjátok ennyit azt a Google-t, főleg ne családsexre! Hejj! Puszi mindenkinek! Nagyölelééés! ;)

wow

Wow. Azért ezt tényleg nem hittem volna. Mindig próbálom elmagyarázni külföldi barátaimnak, hogy mi is az iwiw, és hogy mit is jelent számunkra, de sosem értik, maximum kapizsgálják. Pedig igenis sokat jelent. És az, ha valaki azért töröl az ismerősei közül, mert el akar felejteni. Amazing. Vagyis nem tudom mi a célja ezzel ennek a bizonyos illetőnek, de azt hiszem ez most tényleg rosszul esett. Annyi minden után! Wow. Aztán az első sokk után mindig elgondolkodik az ember, hogy vajon mért? Én sosem tennék ilyet. Sosem csináltam, nem is fogom. Mindenkit, akihez valamilyen - bármilyen - kapcsolat fűzött az évek során továbbra is a fejemben és szívemben őrzök, és sosem akarnék kitörölni semmit sem onnan. Merthogy mindenből tanul az ember. Vajon abból mit tanul az ember, ha fogja, és egyszerűen megpróbál kitörölni másokat az emlékezetéből, iwiw barátai közül, a szívéből? Ez lenne a megoldás? Azt hiszed, hogy ezzel ennyi, vége? Azt hiszed, hogy úgy kell lezárni a dolgokat, ahogy Te tetted? Heh! Nos. Lehet, hogy én gondolkodom másképp, de ez abszolút nem fair. És tudjátok, nem is az érdekel, hogy velem szemben nem fair, hanem, hogy egy ember mániákusan ki akar engem törölni az emlékezetéből. Hát tudod mit? Tudom, hogy sohasem fogsz elfelejteni, és tudom, hogy soha senkivel nem voltál olyan, mint velem, és nem is leszel soha. Soha. És azt is tudom, hogy még mindig szenvedsz, de ezt is csak magadnak köszönheted, mert ha nem zársz le valamit normálisan - hangsúlyozom, normálisan - akkor mindig ott fog maradni a kis szívedben, fejedben. Wow. How can people be so heartless? Tényleg. Heh. Még mindig nem hiszem el. Mindenesetre a célodat nem éred el, nem foglak utálni, ahogy te engem, sosem tudnálak, mindig is szerettelek, mindig is foglak, csak egyszerűen idegesít, hogy nem bírsz értelmesen élni még mindig. Teljes szívemből kívánom, hogy soha többé ne találkozz még csak hozzám hasonló emberkével se, mert akkor aztán tuti boldog leszel a felszínes kis világodban, amiről azt hiszed, hogy annyira igazi. Komolyan. Good luck! Én csak azt szeretném, ha majd egyszer még életed folyamán átélnél valódi dolgokat. Eszméletlen. Komolyan. Heh. Most tényleg kiakadtam azt hiszem. Wow. Érdekesek az emberek. Nagyon. Annyira próbálnak továbblépni, és a lehető legrosszabb módon teszik. Tudod mit? Pontosan tudom, mire gondolsz épp most, vagy bizonyos szituációkban. Pontosan tudom, mit éreztél, mikor úgy gondoltad, azt választod, hogy törlés az ismerősök közül. Egyrészt persze mondhatnám, hogy gyerekes. De ez ebben a korban már nem gyerekesnek számít. Tudod mi ez? Az abszolút képtelenség arra nézve, hogy szembe nézz a világ valódi dolgaival. Remélem egyszer majd rájössz, mit akartam, de még inkább, hogy Te mit akarsz az élettől. Merthogy egyelőre fogalmad sincs, az is tuti. Fogalmad nincs, mik azok az érzelmek, fogalmad nincs semmiről, ami igaz. És tudod, mondhatnám, hogy kutyát-macskát, csakhogy ez különböztet meg bennünket egymástól. Engem mindig is érdekelni fog, mi van Veled, hogy végre boldog vagy-e már. Sosem tennék ilyet. Azt, amit Te csináltál. Soha. Wow. Még mindig. Hm. Legalább megint lesz min flashelnem egy darabig. Eszméletlenek az emberek. Hogy mennyire próbálják egymást bántani, miközben a leginkább saját maguknak ártanak! Wow. Hát hajrá, én csak azt tudom mondani. Nyugodtan próbálj bántani. Már épp eleget sikerült, de ne hagyd abba! Remélem, egyszer rájössz...

muzsika tíz percben

P.S.

Először is szeretném megköszönni a rendkívül magvas tartalommal bíró kommenteket (melyek igazából csak megerősítettek, hogy akkor ezek szerint jól látom a dolgokat). :) Hehe. Ma úgy kezdődött a napom, hogy lecsekkoltam, hogy mennyibe kerülnek a repjegyek októberre. Nos. Nem kellett volna. Enyhén szólva ideges lettem... 300 euro. Igaz, hogy oda-vissza, nade akkor is! Hát mi ez kérem szépen?? Egy ilyen országba?? Ennyi pénzért?? Heh! Brutális.. Úgyhogy mostantól kb arra spórolhatok, hogy tudjak venni októberre és (ami nagyon jó hír viszont) decemberre repjegyeket. Bizonyám. Idén karácsonykor Magyarországon leszek! Jujj, de örültem! Merthogy azért nem volt egyszerű, mert egyszerűen szinte lehetetlenség, hogy elengedjenek szabadnapokra.. Ami persze valahol jó érzés, de néha bosszantó is picit, mert nélkülem is csudijól megvannak. Szóval az október úgy néz ki, hogy október 20-24ig, a karácsony meg december 20tól 26ig. :D Juhéé! De még meg kell vennem a jegyeket, mindenesetre a nagyján (mármint a munkahelyi elengedésen) már túl vagyok! :) Örültem - örülök, még mindig. Ja! Legjobb! :D Helgával egyszer beszélgettünk, hogy ő is szeretne velem jönni Magyarországra, mert 30 évvel ezelőtt volt ott utoljára, és ő úgy érzi, hogy (vagy érezte, mielőtt megnéztük mennyi a jegy, mert ennyiért tuti nem fog jönni...) akkor oktüberben jönne velem. :D Meglássuk, de egyelőre erre kevés esélyt látok, meg hát nemtom mit csinálna, pedig sokat kéne nélkülem lennie, mert hát eléggé be leszek táblázva, ezt már előre látom, mert mire végiglátogatom az összes fontos emberkét, az nem 2 óra... Simán eladnák már a devecseri vasútállomáson, ahol nemcsak hogy angolul nem beszélnek, de sokszor még magyarul sem, és olyan jegyet kapsz, amilyet még Mo.on belül is nehéz találni. Mindenesetre valahol igenis szeretném ha jönne, mert látnia kell, hogy én honnan jövök, látnia kell, hogy mi az, hogy 400 euróból élnek az emberek, körülbelül ugyanazokkal az árakkal, hogy hogy néznek ki a vasútállomások, a vonatok, hogy az emberek nem mosolyognak. Szeretném, ha találkozna a Pannon Egyetemen a "kollegáival", akikkel élőben még sosem találkozott, és abszolút más kép él a fejében róluk, mint amilyenek a valóságban. Szerintem elsőre úgy rácsapják majd az ajtót, hogy nincs fogadóóra (hetente egyszer csütörtökön 14-16 kb), mint a huzat. Na majd akkor lesz egy reális képe arról, hogy neki mennyire jó élete van, és mennyire sok pénzük van, sőt, ami még ennél is fontosabb, mennyire biztonságos élete van itt Hollandiában. Merthogy sokat panaszkodnak ám! Ohó! Na ha engem meg valamivel, akkor ezzel fel lehet húzni 2 perc alatt! Mindig mondom nekik, menjetek Mo.ra, de ne Budapestre, mert az semmilyen képet nem ad az egész országról. Éltem Pesten, tudom milyen, és tudom, milyen pestinek lenni. Ha összevetitek Pestet és mondjuk Veszprémet, ég és föld. Na ez az, ami itt más. Itt egy csomó kisebb város Amsterdam kicsiben. Vagy Hága kicsiben. Rengeteg fejlett város van, nemcsak egy, amire az ország szinte az összes pénzét költi, megfeletkezve a többi megyeszékhelyről és városról. Igen, szeretném, ha picit jobban megismernék azt az országot, és rájönnének, hogy nekik milyen jó, és értékelnék. Sőt! Durva! Elhatároztam, hogy én sem csak Dániába vagy éppen Németországba akarok menni barátokat látogatni és bulizni. Bulgáriába akarok menni. Romániába akarok menni. Ukrajnába akarok menni. Sőt! Oroszországba az ősellenségekhez. Hogy én is lássam Európa másik oldalát. De most per pillanat tényleg szívesen gondolok arra is, hogy picit több, mint egy hónap múlva Mo.ra megyek, amit sosem fogok elfelejteni, és ami miatt annyira értékelek itt mindent, és aminek annyi mindent (de főleg az eszemet és a dolgokra való reális rálátást) köszönhetek. Szeretem Magyarországot, mert maga a gettó. Szeretem, mert mindenre megtanít. Megtanít túlélni, akkor is, amikor mások felkötnék magukat az első fára. Szeretem, mert szürke, és szeretem, mert olyan magyar. Nagyon magyar. Én is nagyon magyar vagyok, és mindig az is maradok. Sosem felejtem el, honnan jöttem. És amikor magyar emberekkel beszélek, nem fogok más nyelven elkezdeni beszélni, mert imádom az anyanyelvemet. A legszebb a világon. Hát ennyit tudok most elmondani a vietnami háborúról, mennem kéne aludni, mert tegnap is fél 5kor sikerült lefeküdnöm, mert of course Lucieval beszélgettünk a konyhában... :)
Filmajánló: The Edukators (2004): német film, ami már alapból mond valamit, az egyik főszereplő olyan szinte lekker ding, hogy fáj (ki fogjátok találni melyik :)), a történet meg egyedülálló. Sosem láttam ehhez hasonló filmet. Mikor ott voltam, hogy na, letöröljem-e a gépemről, nem tudtam eldönteni, és még mindig nem tudom hova tenni. Egyszerűen nem megy. Érdekes, tényleg maga az ötlet miatt, egyszer mindenképp nézzétek meg. Sőt! Németül! Nehogy angolul vagy szinkronosan, mert maga a nyelv iszonyat sokat számít, még azoknak is akik nem értik, rengeteget elárul erről a szeretett nemzetről... Hm. Nemtom még mit néztem mostanában. Ja de! Magyar filmek tömkelegét, mert drága Apukám küldött nekem egy csomó filmet!!! :D Sajnos már majdnem meg is néztem az összeset, ami nem jó, mert ha ezek is elfogynak nemtom mit csinálok... :D Na. Hasutasok (2008): nos. Mit is mondhatnék. Akik szeretik a Völgyet, azok imádni fogják, és azoknak jelent is valamit ez a film, akik nem tudják mi az, ne is nézzék meg ezt a filmet, mert nem nekik való. Én rengeteget nevettem, és nagyon-nagyon magyar filmnek tartom (minden jó és rossz tulajdonságával együtt :)) Szőke András alap, Hernádi Juci nagyon nagyot domborít (szó szerint), és hát mikor ott állnak a megújult vasútállomás avatásán!! Áááá! :D Aztán volt még: Bakkermann: a zenéje. A zenéje az, ami nálam csillagos ötös. Szintén Szőke András rendezte, szintén Taliándörögd, és szintén nagyon magyar, tele káromkodással, és nagyon nagy igazságokkal. Visítottam konkrétan a röhögéstől, szinte az egész film alatt. Kedvenc rész zeneileg: a film közepe, a cseh népdal, meg is hallgattattam Lucie-val, hogy mondja már el, mit jelent, vagyis hogy miről énekelnek, konkrétan végigmosolyogta az egész dalt... Kedvenc rész tartalmilag: a film közbeni betétek (kedvenc standuposaimmal, mint pl Kőhalmi Zoltán és Bödöcs Tibor), illetve a kemenceépítés. Nézzétek meg, érdemes! :) És a legjobb: Kalandorok. Wow. Komolyan. Én a Sose halunk meg-hez tudnám picikét hasonlítani, mármint minőségi szinten, gyönyörű egy film, komolyan. Szintén a zene, fantasztikus, de itt a sztori az, ami igazán lényeges. Egyáltalán nem tipikus viszont. Tetszett, 10/9 pont egyértelműen, biztos, hogy meg fogom majd nézni újra és újra, mert rengeteg mondanivalója van. Na elmásztam, akarok kommenteket, mindennel kapcsolatban, olyat is lehet, hogy komment: Vera blablabla ez meg az, hát ilyet meg hogy írhattál, ejnye, blabla, utána pedig: és a helyzet velem ebben a pillanatban az, hogy: [...]. Ne fogjátok vissza magatokat, kíváncsi vagyok rátok, és októberben meg jól megölelgetem azt a kis buci fejeteket! ;) Pussz!

hehe

Na akkor. (Bár azért ilyenkor kicsit örülök, hogy vannak még, akik aggódnak értem...) Azért nem írtam drágaságok, mert hát eléggé elfoglalt kis életem volt az elmúlt nemtommennyi időben. Na igen. Idő. Nem tudom, hányadika van, fogalmam sincs általában milyen nap, egyszerűen szinte mindig dolgozom, éppen ezért tökmindegy kategóriába ment át. De! Tegnap megint voltam isiben (Krisztiánka után szabadon), mert igazából már az Erasmus studentek introductionjén említette Wout (kedvenc tanár & tantárgy itt), hogy minket is sok szeretettel vár az órájára. Persze kredit meg minden nélkül, mert én már nem vagyok student... Múlt kedden kezdődött, hát tegnap be is mentem a második órára, de innentől erre járni fogok, már meg is kértem Sandrát, hogy a keddeket szeretném mindig szabadnak. Kitaláltam mikor tudnék Mo.ra látogatni: október 20-24. Három fő úticélom van: Noszlop, Veszprém, Budapest. :) És majd Wouttal megyünk Dutch Theatre-be is, ez két dologból vonzó számomra: egyrészt mert Dutch, másrészt mert Theatre. :) Meg amúgy is, az egész kurzus nagyon jó kis alap nekem a leendő Phd-mhez, majd még mesélek róla, de most annyira nem ez a lényeg, mert ez tegnap volt... Az elmúlt két hét dióhéjban:
(amire tudom, hogy sokan kíváncsiak - hehe) Róka megérkezett, aranyos volt, már a buszról integetett. Ez úton jelzem, hogy szerintem ne gyertek busszal, mert 22 óra az út... Róka elmondása szerint azért, mert mindenhol megáll. Ki emlékszik még picit a tavalyi Oszis sztorira? Nem, nem ugyanaz történt, de nagymértékben hasonló. Legalábbis érzelmi szinten. Veronikában megint megváltozott valami. Vagyis inkább minden. Egyszerűen megint. Én esküszöm nemtom mért van ez velem nonstop. Azóta is próbálom megfejteni, még nincs eredmény. Mindenesetre örülök, hogy ez helyre került bennem, mert megint totál-brutál egyedülálló lehetek. :) A munkahelyemen már most szétcsúsztak ezen páran (inkább azok, akiknek még mindig új vagyok picit), hogy ez mennyire abnormális. Nem, nem az. No mindegy. Róka megérkezett, és azonnal tudtam, hogy ez a drága gyerek nem érdemli meg, hogy tönkre legyen téve, mert hosszútávon úgyis mindig az a vége, mert én egyszerűen nem kapcsolatra született emberke vagyok. Meg még mindig nagyon (túlságosan is) foglalkoztatják olyan dolgok, melyek véleményem szerint az abszolút múlthoz kellene, hogy tartozzanak, csak ő (és a másik fél) erre egyelőre képtelenek. Másrészt pedig benne sem változott semmi, úgyhogy az egész ügy közöttünk az esélytelen kategóriával egyenlő. De tudtuk mi ezt az elejétől. Úgyhogy nem para, sőt, szerintem ettől mindkettőnk csak boldogabb lett, merthogy mindezt meg is beszéltük egymással. Sajnálom, ha megint elkeserítettem azokat, akik azt hitték, hogy végre, mert nem. Én még mindig nem állok készen arra, hogy valakire folyamatosan figyelnem kelljen, hogy ledobálja a zokniját a földre a rendmániás szobámban, hogy a szabadnapjaimon korán kelljen kelnem, és egyáltalán, hogy ne legyek egyedül. Nem, nem, nem, nem, nem. Mint a Hair-ben, csak kicsit másért... Nade! Csudijó 10 napot töltöttünk el ehhez képest, úgyhogy nem teljesen volt Oszi-sztori, voltunk Utrechtben, Alkmaarban, Amsterdamban (természetesen), Castricumban a tengerparton, tehát nagyon jól eltöltöttük az időt, mint jóbarátok (na jó, azért még nem teljesen, hisz' ismertek - hehe), de sokat nézeteltértünk is, mert hát már nem volt meg az a connection, ami azelőtt. Így megy ez. Mindkettőnknek jobb ez így. Mindenesetre mondtam Zolikának, hogy szerintem továbbra is jöjjön csak ki Amsterdamba, ahogy befejezte a sulit, én majd segítek mindenben, kivéve, hogy együtt tuti nem fogunk lakni. :D Mókás volt. Tényleg mókás. Örültem, hogy itt volt. :) Meg én se dolgoztam végre annyit, mint szoktam. Ezen a ponton szeretném megemlíteni, hogy: ha most ezt egy gyönyörű szingli lány olvassa, úgy képzelje el Rókát, mint a világ legnagyobb machoját, aki nemcsak jól néz ki, hanem még nagyon esze is van hozzá, tehát én mindenkinek csak ajánlani tudom. És már csak fél évig lesz Veszprémben, úgyhogy tapadjatok rá, mert megéri! Puszillak Róka! ;)
Lucie szintén megérkezett, megint itt van, megint sokkal nyugodtabb a lelkivilágom, mert van, aki bár látensen is, de vigyáz rám. :) Minden a régi. Iszonyat sokat beszélgetünk, megfejtjük a világ, a bolt, és a saját problémáinkat, és persze lakást keresünk nonstop. :) Na pont most kell elrohannom dolgozni emberkéim, majd mesélek tovább. No para, Veronika él, sosem hal meg, de legfőképp boldog-boldog-boldog. :) Imádlak Benneteket, virtuális ölelés, sok puszi!